Nemzeti Társalkodó, 1831. január-június (1-26. szám)

1831-02-26 / 9. szám

«­ф( 66 )фф lett volt tóban lehetett találni most nin­­tsen , — a’ bőj tolok számára bövön talál­hatni tsigákat, az udvarhelyi határon , a’ Vár­ban , vár­ kertjében, ’s némely ma­gános Gazdák kertyeiben; úgy katona- ’s zöld békákat. Valamint a’ mérges plánták a’ Szék­ben kevés számmal vagynak ; úgymint tsak : nagyfű, bürök, pap-sajtgyökér , eb­­szöllő, vad petreselyem, bak­szaka lát­tatnak , úgy a’ mérges állatok közzül is ritkán találtatnak a’ varas békák, ’s kí­gyók, de láttatnak néha dű­hött kutyák ’s farkasok, mellyek, míg észre vétet­nek , sok kárt tesznek egyéb állatokban­­ emberekben. sí Nemes Szék' népe, ’s annak­­tulaj­donságai. Az egész székben vagynak 119. Fa­luk , és két mező­ városok, mellyeknek lakosai tesznek mint­egy 66 ezer lelke­ket, mellyek­ közt a’ legtöbbek Széke­lek, kevesen vagynak: Oláhok, Örmé­nyek, Görögök, Tzigányok, kik vagy há­za­s,tarló , hegedűsök , vagy vasmives kovátsok, vagy vándorló sátorosok, ka­binosok , tekenősök , rostások , üist-ful­­dozók ; ritkán láttatik egy-egy Német mester ember, vagy­ Schuszter, vagy Asz­talos , vagy Serfőző a’ Kéményseprők is németek, Segesvárról járnak­ fel még Ud­varhelyre is seperni — vágynak ’Sidók is kevesen , kik többnyire udvari pálinka­főzők. Mágnásoknak ugyan vagyon a’ Szék­ben Residentiájok— Sz. Demeteren , Fi­­átfalván, Andrásfalván, Keresztúron, Bö­­gözben , Sz. Pálon, Jószágaik pedig má­sutt is, de egy sem lakik a’ Székben — hanem vagynak bé­ bíró, s benn lakó Fő-Nemesek, Nemesek, Primipilusok, Pixidáriusok , Armálisták , szabad Szé­kesek— a Szék’alsó részében Jobbágyok is bővebben fennebb pedig ’Sellérek. Testek termetére­ nézve a’ legszálasab­bak, magassabbak a’ Szék’ alsó részében, Keresztúron ’s még más hellyeken talál­tatnak — többnyire a’ Szék’ lakosai közép nagyságúak , egésségesek, barna pírossak, erőssek, zömökök, izmosok, a’ himlő-bé­­áltás béhozatalától­ fogva nem igen him­­lő-kőltesek, az elevenség , bátorság fenn álló áb­rázatjokból és nézésekből is ki lát­­tzik , haragra , veszekedésre, verekedés­re , szerelemre, ivásra, tántzra hajlan­dók, de a’ baráttságra’s vendég-elfoga­dásra is készek. Természeti elmésséggel, ravaszsággal , magok hirtelen feltalálásá­val felruháztattak , a’ perlekedésre tsak kitsiny­ okból is könnyen reá-vetemednek, a’ tanúlásra és tudományokra a’ termé­szettől szép tálentumokat kaptak de az élet’ szüksége, és a’szegény tehetetlen­ség tsak hamar félben szakasztattja vé­lek a’ tanúlást, sokan tsak az olvasáson, éneklésen, számvetésen, íráson ’s rövid vallásbeli esméreten végzik tanúlássokat, még is nagy korokban. Falu-nótáriusokká, Instantzia-írókká, Papjokkal disputálók­­ká , sőt Prókátorokká is váltak, a’ gaz­daságot szeretik is, űzik is, fáradhatat­lanok a’ munkában , melyre hívja is őket az ő’ lakó hellyeknek szűk, köves, sok munkát kívánó állapottja — az esztendő­nek három munkás részében mezei em­berek ; télben otthon kézi mívet, mes­terséget gyakorlók. Öltözöttjek többnyire az ő j­eleikről rájok maradott vászon ing, gatya, mely­­lket tsak kevesen viselnek gyapott gyólcs­­ból ; szőr harisnya, szőr lájbi, kevesen viselnek bőr lájbit, bőr rövid ködmönt vagy kosókat, még kevesebben bőrhosz­­szú bundát , többnyire szürke, vagy ver­­henyő vagy fekete zeke , hol évig, hol térdig érő az ő felső köntösök — nyak­­ra-valót kevesen viselnek , a’kiknek van is, zakolai gy­ultsból való, kevés visel a’ nyakán bolti tarka vagy selyem keszke­nőt. — Fejeket fedik kalappal , fekete

Next