Nemzeti Társalkodó, 1836. január-június (1-26. szám)

1836-01-05 / 1. szám

filosofiának is ama’ szavait: az elmúlt idő terek­be ejtette a jelen valót; a jelenvaló tehát ter­hes a jövendővel, ’s ki tudhatja mit fog szülni reánk nézve.­­• Annyit még is szóllók még e­­zen tárgyról, hogy az aj esztendő születését meg­előző Silvester-estve nem egyéb , hanem egy szo­­morogva örvendező örökös: — szomorúságot mu­tatni kellett ábrázattal áll ő az ó esztendő ko­porsójánál, és örvendve kiváncsiskodó pillantás­sal néz az új esztendő bezárt ládájára, mely neki az eltelt esztendőtől hagyatott hátra. —E­­gyik kezével minden ember az ó esztendő szemeit bézárja, és a’ másikkal szeretné mindgyárt az újnak a’ ládáját felnyittani , hogy meglássa, mi van benne. — Az esztendőnek négy testvivői: a’ tavasz, nyár, ősz, és tél, az ó esztendő ko­porsóját a’ sirhoz viszik, ’s nyomban mindgyárt mennek, mint kereszt apák, az újnak eleibe. •— Semmi idő pont nem oly alkalmatos és termé­keny a’ komoly, hasznos, és egyszersmind vi­dám gondolatokra, mint az ó esztendő vége, ’s az újnak kezdete. — Erre nézve az új­szülött esztendőnek keresztelésire egy Pástétomot kül­dök , melyre az alkalmat abból vettem , hogy egy N.Ni hírlapban olvasom: Hogy sok időtől fogva szokásban van Angliá­ban egy bizonyos néposztálynál , az új eszten­dő napján náluk sereggel megjelenő matróczok­­nak (tengeri hajós legényeknek) egy óriási nagy pástétomot elejekbe tenni, mely rend szerént 12 — 15 láb magasságu , és ezen arányossághoz ké­pest, al kerülete 25 lábnyi, némelykor még na­gyobbak is. — Egy ilyen óriási pástétom vala­mely gyűjtemény pénznek resultatuma — egy köz­népi innepnek tárgya, és a’ megszelésnek órája innepélyes módon menyen véghez. •— Gyakran

Next