Nemzeti Társalkodó, 1837. január-június (1-26. szám)
1837-02-21 / 8. szám
114 todzai elfoglaltsága hálóiból, és (gyakran parodiás fordításokra épített) criticái az idegen litteraturák remekeiről olykor szánakodó mosolyra késztetik a’ ma már szabadabb nézetű műértől. A’ korunkban békapott nyelvtanulásnak ’s a’külső litteraturák lassanként terjedő ismeretének köszönheti most Francziaország az aestheticai eszmék szabadabb lélekzését. De valamint egy erőszakosan felgázolt víz, ha gátját elszakítja, a’ védő partot is károsan elhordja magával,’s csak idővel száll vissza természeti árkába, így történt ez Francziaország politicai, így Interaliai revolutiojával. Legköltőibb, de egyszersmind legakaratosb és legféktelenebb elméje, Hugo Victor a’ tragica musát mintegy klastromi falak közé zárt Vestalist cellájából kiszabaditá ugyan , de egyik tulságból a’ másikba ugratva legottan prostituált ’s a’ rútul megbántott Melpomenének valóban a’ mythologiai istenségek minden kiváltságaival kell élnie, hogy becsületén ejtett csorbáját kiépülhesse. A’ hol és a’ midőn csak egy litteratura létezne a’ világon (akár szoros értelemben, akár csak a’ népek elszigeteltsége miatt) , akkor és azon litteratura nemzeténél a’ critica, az aesthetica csupán hátúl sántikáló lehet; cicerone, mely egy szépműcsarnok gyűjteményeinek szépségeit mutogatja és magyarázza. Mert ,,des Lebens Mai blüht einmal und nicht wieder“ ’s a’ litteraturának , legalább egyes ágainak egy aranykora , egy fényes dele van minden nemzetnél , hová többé soha sem emelkedik.*) De egy másikra nézve tanúságul szolgálnak a’ megismert idegen nemzeti és nyelvi litteraturák , ’s itt a *) Ezen köz ugyan de sokaktól tagadott eszmét a’ dolog természetéből mélyen vett erősségekkel be lehetne bizonyítni, de itt nincs hely reá.