Nemzeti Társalkodó, 1837. január-június (1-26. szám)

1837-02-21 / 8. szám

114 todzai elfoglaltsága hálóiból, és (gyakran paro­­diás fordításokra épített) criticái az idegen litte­­raturák remekeiről olykor szánakodó mosolyra késztetik a’ ma már szabadabb nézetű műértől. A’ korunkban békapott nyelvtanulásnak ’s a’kül­ső litteraturák lassanként terjedő ismeretének kö­szönheti most Francziaország az aestheticai esz­mék szabadabb lélekzését. De valamint egy erő­szakosan felgázolt víz, ha gátját elszakítja, a’ védő partot is károsan elhordja magával,’s csak idővel száll vissza természeti árkába, így történt ez Francziaország politicai, így In­teraliai revo­­lutiojával. Legköltőibb, de egyszersmind legaka­­ratosb és legféktelenebb elméje, Hugo Victor a’ tragica musát mintegy klastromi falak közé zárt Vestalist cellájából kiszabaditá ugyan , de e­­gyik tulságból a’ másikba ugratva legottan pro­­stituált ’s a’ rútul megbántott Melpomenének va­lóban a’ mythologiai istenségek minden kivált­ságaival kell élnie, hogy becsületén ejtett csorbá­ját kiépülhesse. A’ hol és a’ midőn csak egy litteratura lé­tezne a’ világon (akár szoros értelemben, akár csak a’ népek elszigeteltsége miatt) , akkor és a­­zon litteratura nemzeténél a’ critica, az aesthe­­tica csupán hátúl sántikáló lehet; cicerone, mely egy szépműcsarnok gyűjteményeinek szép­ségeit mutogatja és magyarázza. Mert ,,des Lebens Mai blüht einmal und nicht wieder“ ’s a’ litteraturának , legalább egyes ágaina­k egy aranykora , egy fényes dele van minden nemzet­nél , hová többé soha sem emelkedik.*) De egy másikra nézve tanúságul szolgálnak a’ megismert idegen nemzeti és nyelvi litteraturák , ’s itt a­ *) Ezen köz ugyan de sokaktól tagadott eszmét a’ do­log természetéből mélyen vett erősségekkel be lehetne bi­­zonyítni, de itt nincs hely reá.

Next