Nemzeti Társalkodó, 1839. január-június (1-26. szám)
1839-03-28 / 13. szám
NEMZETI TÁRSALKODÓ. Első félév. Kolozsvár, Martius’ 25 kán, 1839. 13. szám. Tartalom: Aprilis’ első napja , ( Luiza) 97. I. Még egy, tutajokat illető javaslat, (D. F. A.) 103. I. Familiai intő felirat, ( K. J.) 104. I. Aprilis’ első napja. Híghesi mátyás Hí * * barátjához. Szöllővár, martius’ 25-én. Kedves barátom! ígéretem szerént, nem írhattam neked, ’s nem tunyaságból, melylyel annyit vádolsz, hanem mivel készültem Sándor’ napjára ide várt nagy bátyámnak üdvözletemet tenni; ’s valóban nagyon készültem, mert hajdani praeceptorommal — ki, mint tudod, sokat kinzott a’ diák nyelv’ tanulásával — egy diák oratiót írattam; ezt könyv nélkül megtanultam, ’s mikor bátyámhoz béléptem, elmondtam. Denique, jó néven vette bácsi ’s a’ vén néni is most szinte megelégedve nézett rám; azt is mondotta: elég tudós volnék különben, csak több külső ügyességem lenne. Erre bácsi azt felelte: a’ lélek’ tehetségei már ki lévén pallérozva, a’ többi könynyen foly; aztán, hogy én a’ gazdasághoz érték valamit, kedvet is mutatok hozzája, csak a’ világi regulákban nem vagyok még jártas. Az oralioban históriáról is volt szó; bácsi tehát examinálni kezdett belőle. Magam sem tudom mint feleltem; igaz , tanuló koromban olvastam valami históriát, de újra elfelejtettem, mert sok helyen elkezdettem a’ tanulást, és mindenütt félbehagytam, minthogy sehol sem tanítottak olylyanra, mi nekem tetszett volna; utóbb is csupán szüleim’ kényszerítésökre tanultam valamit mellém fogadott praeceptoromtól, különben most még írni sem tudnék. Én bizony inkább járok irtás, szántás, vetés mint könyv után ; ezzel nem lakik jól az ember, ’s tudod pedig barátom, mint Szeretem enni! No, jó hogy az examen hamar félbe szakadt Kételky ’s Káray barátunk’ érkeztével. Ők jó emberek, tréfások, de szeretik néha bolondot csinálni az emberből; azonban én ha sokszor megharagszom is rájuk, újra megbékéllek velük; unom koczódni; aztán ha boszszankodik az ember, még inkább csúfolják, filé hozták a’ közelgő április’ első napját. „De bizony Nyiresi Mátyás urat megjártatjuk akkor ! “ felkiáltan á г а у, ’s a’ másik г „ Tivat Г Ha Matyi meg nem járja, akármi legyek!“ Én csak mosolyogva mondám, hogy vigyázni fogok magamra, ’s legalább most az egyszer nem szednek rá. Ők lármáztak, végre fogadtunk. Ha vesztek, kedves Túri nevű fovamot adom nekik, ha nyerek, ők ketten száz pengő forintot fizetnek le nekem. Tudod mit akarok e’pénzzel tenni? Teresa, a’ bácsi’ leánya, ügyes gazdaszszony lesz idővel; vásárkor tehát éppen a’ nyert pénzzel fogok mindenféle apróságokat hozatni néki, ’s ha rá áll, hogy Nyírfalva’ asszonya ’s lúdnyájam’ királynéja legyen, többi köztt — mátkagyűrűt is. Említettem ezt néki csak úgy mellesleg; ő nevetett és kiment a’ házból, ’s ha nevet, jele, hogy nem búsul rajta. Szinte bizonyosan tudom, hogy nyerek. Héj! vigyázni