Nemzeti Társalkodó, 1839. január-június (1-26. szám)
1839-02-21 / 8. szám
NEMZETI TÁRSALKODÓ. Első félén Kolozsvár, Februarius’ Síkon, 1839. 2. szám. Tartalom: Erdélyi könyv sajtók’ munkálatai’ ismertetése. 1. Az erdélyi diaeták’ és országos végzések’ foglalatja időszakok és tárgyak szerént 1691 — 1791. Kiadta 1837-ben G. L. Harmadik kötet. Kolozsvárit, a’ kir. lyceum’ betűivel. 8. r. 220 I. Toldalék 20 I. ( Ára fűzve írt, ezüst pénzben.) (Nagy ajtai Kovács István) 57.1. Szám viszonyok, (gy. ez. ) 61. I. Az ellopott koszorú, (G.) 63. 1. Erdélyi könyvsajtók’ munteálatai’ ismertetése. I. erdélyi diaeták és országos végzések’ t foglalatja időszakok és tárgyak szerént 1691 — 1791. Kiadta 18Ъ1-ben * ) G. L. Harmadik kötet. Kolozsvárit, a kir. lyceum betűivel. 8. r. 220 l. Toldalék 20.Ara fűzve fzt. ezüst pénzben.) Magyar nemzetit fejdehneink’ korában számoson támadtak férfiak, kik Erdélynek idejökbeli történeteit megírták. Munkáik mind máig sem kerültek ugyan sajtó alá, de még is igen annyian, hogy belőlök hazánk’ 16- és 17-dik századi állapotra alkalmasint látható. 18-ik századdal austriai házból született uralkodók alá, ’s annak első tizede’ lezajlása után csendre jutottak sokat háborgott őseink. És azért-e, mert a’ pihenő hon’ keblében vérengző csaták immár nem dulongtak, mindenki’ tudtára könnyen elhatok, ’s megrázó sajátságaikkal írásra felingerlők? Azért-e, mert balvélemény uralkodott, hogy nép’ polgári éltének többnyire csendes folyama, ’s haza’ rendeinek ország’ teremében hallatott tanácskozásai, végzései nem érdemlenek históriát? Azért-e, mert Itt 1837 kétségkívül a’ kézirathoz hű ragaszkodás miatt nyomatott; mert a’ munka 1838 utósó feléhideg részvétlenség, vagy más, előttünk rejtve maradt ok miatt az irandókat nem látták világ elébe bocsáthatóknak, ’s a’ hajdanból halommal öröklött történeti kéziratokat újakkal szaporítani nem jött kedv? — említésre méltó egykorú történetírók nálunk megszűnének lenni. ’S mi lett következése? Mélyen elszomorító: hazánk’ múlt századi eseményeit kevesen tudhaták, ’s kevesen még akkor és ott is, a’ mikor és hol azokat mindenkinek tudnia olly igen szükséges vala. Emlékezzünk itt •— rövidség’ okáért •— csak az 1854-es 1835-ik évi országgyűlés’ folytára. Sűrűn keletkezének a’ haza’ tanácskozó teremében nagy fontosságú kérdések; felvilágosításukra ’s eldöntésökre gyakran főleg múlt századi adatok szolgálhatának, ’s midőn néha szónok álla fel, VI. Károly’ vagy Mária Therézia’ erdélyi országosáról alaposan beszélő, bámulásra ragadtatánk el, és talán nem annyiban szónoklata’ varázs hatásától, mint ama’ meglepő gondolattól, miként tudhatja a’ mondottakat; pedig ollykor csak azokról szóla, mik atyja’ korában történének. Világos innen, mikép’ ha létezett Erdélynek időszaka, mellyel felvilágosítani nagyszerű, ’s mondhatnám országos szükség parancsoló, az a’ közelebbről elenyészett század. Azonban e’ felvilágosítás sokáig elháríthatatlan akadályokkal állott kapcsolatban, mert az 1744, 1747, 1751, 1752, 1753, 1754, 1755, 1791, 1792-ik évi törvényczikkelyek ; az 1790-ik esz ben adatott ki.