Nemzeti Társalkodó, 1839. július-december (1-26. szám)
1839-09-26 / 13. szám
második félév. Kolozsvár, September’ 26-án, 1830. 13. szám. NEMZETI TÁRSALKODÓ. .Tartalom: A’ hatszázados jegyes, ( K..........) 97. 1. Fűzerke, (Hábor) 103.1. Toldalék: Laborfalvi Rozália Kolozsvár att, és még valami, (Világfi Antal) 105. 1 A’ hatszázados jegyes, (Vége.) Ziani mindent elkövetett Giovanna’ megmenthetésére. Pillantatig sem távozott fekhelye mellől, őrt állván a’ drága élet felett, mintha a' szörnyetegtől— melly azt eldulandó volt — így mentté tehetné. — ’S meg is mentette! —illy kimondhatlan szeretet előtt most egyszer barátilag hátrált a’ halál, míg csudálatosképpen ő és Daponte a’ ragályt kikerülték, Giovanna lassanként helyre kezdett lőni. A’ dogé’ meggyilkoltatása mély gyászba borított minden jobb érzésüeket. A’ statusto’ erőszakos halála olly gyakran hozta már végveszély szélére a’ respublicát, ’s a’veszélyes szokás— a’ legcsekélyebb ürügy alatt is mindjárt felzajdulni a’ herczegek ellen, ’s őket lázzadás’ hangján vonni legottan számadásra — olly csábos ingerü volt, hogy erőteljes eszközökről kelle gondoskodni illyes események’ meggátlása’ tekintetéből. Végre a’ még egyedül fennálló hatalom , a’ Quarantia egy 740 tagokból álló nagy tanácsot állíta fel, melly legpróbáltabb hűségű tagjai közül P re g a d i nevezet alatt 60 férfit választa. Ezek’ kezeibe adattak az országos ügyek, ’s ezekből formálódott utóbb a’ velenczei tanács. Közülök tizenegyre bízatott a’dogé’ választása.— A’ nép önkényt alá adta magát ezen új rendszernek, ’s a’ szózatok’ többsége Orio Malapierora esett; mert az ő munkásságának ’s bölcs elintézéseinek — mik mellett Önéletét ezerszer is veszélyezteté — lehetett köszönni legfőkép’ a’ dögvész’ elszüntét. De Malapiero’ lelke ment volt minden büszkeségtől. A’ haza több volt előtte hitszomj ’s becsületvágyánál, ’s tiszta látása által legott meggyőződött , hogy nagyobb lélekre van szükszég, illy fontos pillanatokban a’status’gyeplőit megragadni. Nemes szelídséggel lépe a’ választók elébe, ’s szerényen hárítá el magától megválasztatását. Ékes szólása által meggyőzte őket a’ felől, hogy a’ köztársaság’ nehéz állása olly férfiút kíván, kinek magas lelkülete ’s fenkőlt lelkiereje ne csak tiszteletet öntsön a’ különböző felekezetekbe, hanem a’ ki gazdagságával ’s fenséges nevével a’ nép’elvakított szemeit is magára tudja vonni , ’s kérte őket, hogy az öt megtisztelt választást barátjára Sebastiano Zianira szállítsák át, ki mind ezen tulajdonokat egyesíti magában , ’s ki egyedül képes várakozásuknak megfelelni. A’ választók bámulással telvén el a’ nemes Malapiero iránt, ’s véleménye’ helyességéről annyival könynyebben meggyőződvén, legkevésbbé sem vonakodtak , és így egyhangúlag Sebastiano Zianit választák meg; azon nyilvános kikötéssel ugyancsak, hogy a’ Daponte’ leányávali — mindenek előtt tudva levő —viszonyait legott szakaszsza félben. Az iigadó nép ugyan is, melly az előbbi dogénak csak imént halálát kiváná, most már őt siratta, ’s gyilkosát utálatával büntette, így tehát jó előre látni lehetett, hogy egy olly dogé iránt semmi szeretet, ’s tisztelettel nem fog viseltetni, ki nejévé e’ gyilkos’ leányát szándékszik magasztalni. Malapiero magas örömtől lelkelten sietett barátjához. ,,A’ választás megesett! “ kiálta neki, ’s szemein átvillant azon öntudat, hogy magán uralkodni tudott, Ziani derülten pillanta felé, ’s kezét megfogva monda: „Isten áldja, a’ választókat! mert ha én sze