Nemzeti Társalkodó, 1840. január-június (1-26. szám)
1840-03-12 / 11. szám
Nyomatott az erdélyi Híradó-intézet betűivel telet’ pompáját, sok idegen és városiakkal én is olly édesen merengtem fel imámban. Innen a’ könyvtárba mentem. Tereme elég nagy, közepén végig nyúló közfallal ’s kereken mindenütt karzattal. A’ könyvek’ számát harminczezerre teszik. Az ajtóval szemben áll Csokonai’ busteje derült arczczal mint egy genius, üvegalatt, hófejér carrarai márvány nyaka szabad mint szelleme, válláról mente foly le, magyaroson mint versei; arcza szívhez simuló mint Lillája, a’ szép egészen ifjú szelleme lebeg Ferenczynek. Csokonai felett a’ karzaton nagy Leopold’ rajz melyszobra van, a’természetesség’kigondolható vonásaival, vannak melyképek is, mint három újabb királyainkéi, annyi derék fejdelmeinkéi, ’s más alapítókéi. E’ képeknél nem tudom eléggé méltányolni az elöljáróság’ gondosságát, előttem igaz marad, hogy a’nagy embereknek nem értek emelünk emléket, emeltek ők magoknak, hanem az utódért és magunkért, és hogy csak azon ország fejtheti a’ képzet’ repteit, mellyben már a’ gyermek nagy emberek’ szobrai előtt állhat és tüzülhet. Újabb könyvei, kivált nemzetiek nincsenek , talán hogy annál mélyebben merüljenek ifjai a régi nyelv tengerbe, ’s literatúránkról ne is igen tudjanak. Megjártam a’ város’ sétatérét is. Közepében ferdő fényéig, olly czifrán, mint Róma’ feredői a’ puhultság’ napjaiban, gondolod talán hogy Debreczennek minden szükséges intézetei vannak , ’s már csak a’ kényelemnek kell adózni? Nagyon csalatkoznál. Ha nem tudsz effélében gyönyörködni, térj vissza a’százados gyomlepte sétáról, mit sem látandsz bokát érő homokon, tüskén, törökbuzán , istállón, rendetlenül elszórt házakon, öllakon , kuglikon , bugyarikon kívül egyebet. Egy polgár azt monda, hogy az úri rend itt mulat, de én nem hittem el. A’ körűle terülő erdőre egy erdő-mester, két erdősz, hat czifra pándur ügyel. Reggel a’ref. templomaiban is voltam, mindenikben egy egy diák bibliát olvasott a’ begyült népnek, ’s ezt harangozás előtt. IX. E’ táj’ szó- és hangejtése sajátságos, ’s egy nyelvbuvár figyelmét megérdemelné, de nálunk még mallyeket csupán az ott lakóktól remélhetni. Néhány szót ide jegyzek, mellyek a’ kolozsvári szóejtéshez hasonlítva tájszavak. Bakó - - - Szörcarisnya. Bitó - - - - czövek. Bojtár - - - pakulár inas. Csaplár - - korcsmáros. Csapszek - - - városbani fogadó. Csádé, Szilágy. - magas kender. M.or. búgó. Csordás - - - marha pásztor. Csárda - - - fogadó az útszélen. Csoringár - - - bojtár. Szilágyb. Csősz - - - - erdő- szőlő pásztor. M. or. Dalmahadott — — derék. Szilágy. Garad - - - - kerités. Gaj - - - - ág. Gulya - - - - uraság’ csordája. Kerülő - - - - határőr. Kolomp - - - harang marhán. Koboz - - fojtogat. Köszméte - - - egres. Kötő — - - - surcz. Kor - - - - móh. Láp - - - ingovány. Pinczegátor - - pinczetorok. Palics - - - - sövényfal. Pirko - - - - krumpli. Zilahon. Pergő - - - - kis harang marhán. Siska - - — - varjúsás. Szilke - - - — röstölő. Szepre - - - - száraz ág. Szabadság - - - országos vásár. Szeredás — - - tarisnya. Tarkó - - - nyak szírt. Törkő - - - trébely. Verdik - - - - vetkezik, marháról. Mennyire jók , ítéletedre bízom. Haváry Kánzló.