Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-04-20 / 32. szám
32. szám Pest, april 20-án 1845. Soelaliemae de Communimium. (Tudományos és gyakorlati szempontból tekintve. Folytatás) Tagadhatlanul bebizonyult tapasztalati igazság, miként az élet czáfolólag áll boszut azok búvárkodásain vagy elmélkedésein , kik magokat az élet és tudományos mozgalmaktól egészen elkülönzik. Fourier mit sem tudott századunk philosophiai haladásáról, ’s a’ statusélet történettani fölfogása nála tökéletesen hiányzott. így történt, hogy philanthropicus fürkészetei folytán elvégre azon meggyőződésre jutott, mintha vágyaink ’s ösztöneink individuális kielégítést követelnének, ’s mintha a’ vágyak illy mértékbeni kielégittetése tenné az ember boldogságát. A’ nélkül hogy a’ közgazdálkodási tanok rég kifejtett vagy épen fejlésben levő elveit vizsgálóra venné , azt állitá, hogy a’ bennünk rejlő munkássági ösztön szenvedély, ’s a’ munka iránti szenvedély öszhangzatos kielégítésére épité associatioi tanár. Nem szándékunk őt végig kisérni azon utakon , mellyeken keresztül okszerű és helyes vagy csalékony és álfogalmaktól vezéreltetve , associatioi rendszere fölállításához eljutott; elég legyen itt annyit megjegyeznünk, miszerint ő az önfentartás czélja helyett egyszerű röviden vágyat vagy szenvedélyt teszen a’ társaslét alapjául; ez által a’ gazdálkodási tanokból kiküszöböltetnék az önhaszon fogalma , ’s az ösztönök egyesitése vagy associatiója, azaz a’ munkásoknak egy nagy czélra lett öszszeköttetése ’s öszhangzatos együttmunkálása által fogna a’ szükségérzet kielégittetni, melly állapot általa harmóniának neveztetik. Véleménye következő nézetből származik: az emberek benső ösztönnél fogva vonzatnak bizonyos foglalkodás felé , ha a’ munkássági erők öszszetársitása ezen vonzó ösztön értelmében eszközöltetnék, örömest engedné kiki erejét hasznos és szükséges munkákban részvétre szorittatni; a’ mostani munka-rendszer valóságos kin ’s büntetés , mert nem a’ szenvedélyek kielégítésére tehát nem is a’ boldogság elérésire van irányozva. Boldogságróli theoriásiban mindenek előtt félreismeré azon hatást, mellyet az önhaszon az egyetemes gazdálkodás körében kifejt; ugyanis a’ haszonvágy önmagát semmíti meg közhasználatú készitvényinknél. Alig van természetesb valami , mint hogy a’ csizmadia nem valamelly benső teremtésre késztő ösztönből varr csizmát, hanem azon remény fejében hogy munkája’s a’ befektetett tőkepénz értékaránylag téríttessenek meg ; tehát nem a’ csizmában rejlő czélnál fogva , hanem önfentartási vágytól ösztönöztetve munkálkodik. Midőn azonban kényszerítve van— maga iránti gondoskodás által munka-készitvényeinek pénz vagy egyéb értékein becserélésére , — eszközül szolgál más szükségének kielégítésére , ’s igy leszen egyesek önhaszna azon titkos rugó, melly kitkit a’ közszükségek enyhitésébeni részvétre ösztönöz. Tehát tulajdonképen a’ következő mondatot kellene fölállitni: minden munkást a’maga föntartása iránti gondoskodás serkent arra, hogy mások szükségeinek kielégítéséhez járuljon. így van ez bármi gazdasági érték—kiállításnál is; valamint megfordítva áll a’ dolog a’szabad mesterségek (művészetek) ’s tudományok termékeit illetőleg; ezen foglalkodások önmagokért, tehát benső értéknél fogva vállaltatnak el, ’s azért külsőleg — gazdasági elvek szerint értékük meg sem állapítható. Árok nem vásári kirakás és vevők tudakozásai szerint, sőt nem is rájuk fordított költséghez képest szokott meghatároztatni. Ha Rafaelnek csupán napibér fizettetnék, ’s azon tőke téríttetnék viszsza , mellybe Sistinai Madonnája kiállítása került; vagy ha Kaulbach és Corneliusnak napszámon ’s azon költségeken kívül, miket vászon , festék, ecset ’s egyéb szükségesek beszerzésére tőnek — semmi más nem adatnék, maholnap igen csekély számmal lennének a’ valódi művészek. Látható ennélfogva, miszerint vannak tárgyak,amellyek pénzérték tekintetében megbecsülhetlenek, ’s mellyek keretét bizonyos árhoz kötni nem lehet. Fourier egyik főbb hibájához tartozik , miszerint eszmezavar következtében az ipart egy fokra kívánja emelni a’ szellemibb természetű tudományok ’s művészetekkel; még nagyobb hiba , hogy e’ ezélt szenvedélyek vas önkénye alá helyzett észmunka- és tőkepénz associatiója által véli elérhetni. Ez okból már előre föl kelle tennie , hogy az ipar benső vonzerővel bir, hogy az emberek szenvedéllyel viseltetnek a’ gazdasági munka iránt, ’s hogy a’ pusztán iparszaki foglalkodás ép úgy magában hordja a’ kielégítés magvát,mint a’ fönsőbb művészeti. Fourier tehát associatioját gyakorlatilag nem alkalmazhatá, ’s azért álfogalmakra alapítja. Azon munkájában , mellynek czime : ,,Traité de l’association domesticque agricole“— állítja többi közt, hogy minden ember érez magában valami vonzódást bizonyos munka iránt; a’ munkások egyesítésénél tehát csak arra kell ügyelni, mennyi vonzerő rejlik ez vagy amaz iparágban ; p. o. tudvalevő dolog , hogy a’ szilvafa kevésbbé vonz , mint a’ körtefa, azért kevesebb szilva mint körtefát kell ültetni. Kimondott elvéhez képest azért kellene több körtefát ültetni, mivel a’ körtefa-ültetésre több kedvelő találkozik mint szilvafa-ültetésre, a’mit azonban, úgy hiszszük, nem könnyű volna bebizonyítani. Azon nehézség által, melly a’tervezett associatio alap- és forgalmi tőkéje beszerzése körül mutatkozik —koránsem hagyja magát gátoltatni, hanem egyenesen áttér eszméji alkalmazására. Ez alkalmazás alapja azon tételen nyugszik, miszerint a’ munka nagy és czélszerü fülosztatás ’s öszszekapcsoltatás által a’ készitvények mennyisége ’s értéke szerfölött nagyobbodik. Ez állítás tökéletes igaz , azonban nem tőle származik , valamint minden egyéb, mi munkáiban jó , nem az ő sajátja, ’s mind az, mi ut ’s az övé , nem használható. A’ gazdálkodás gyakorlati terén ugyanis legrégibb idők óta ismeretesek a’ munka és tőkék associatiójának főszabályai; látható ez minden nagyobb gyárban, sőt minden egyes műhelyben is. Vannak például kartongyárak, hol szövet , festés , színnyomás,tehát a’ tőkék ’s munka külön fajai legszorosb kapcsolatban vannak egymással; a’ nürnbergi iróngyárban először a’ fa fűrészmalomba kerül, majd egy erre rendelt munkás által keskeny vályúk véselnek a’fűrészelt lemez fölszinére ; mások az égett ón vegytani készítésével foglalkoznak; mások az ónszálakat mintákbahelyzik, a’ kiégett rudveszszéket a’ kész vágányokba veregetik, ismét mások a’lemezeket széttördelik ,’s gömbölyűre esztergályozzák. A’ vasút-vállalatok legfényesb példáit mutatják a’ tőkék, munkások , építészek ’s igazgatók egyesítésének ; sőt maga valamelly nemzet egyetemes gazdálkodása sem egyéb mint a’ tőkék’s munkaképes erők természetszerű egyesítése; végre pedig az egész világ associatiója közvetlen kapcsolatban állnak egymással a’ világkereskedés által. A’ téli hónapok jéghideg napjaiban , az éjszaki szélesség 68°—69° alatt Norvégia partjain Lofoda szigetsor közelében, hol örökös jégburok által fogna takartatni a’ tenger külszíne, ha a’ legirtózatosb hullámzás nem gátolná a’vizrészek jéggé keményülését—évenként olly számmal gyűlnek öszsze a’ hajók , hogy Norvégia nagyobb népességű helyeivel mérkőzhető úszó-várost képeznek ; e’ város alkatrészei kereskedő hajók, halászbárkák ’s a’ partlakók fakunyhóji. A’ távol éjszak e’ zord vidékén égre nyúló jegesek (Gletscher) ’s kopár szirtek közepett nem kevésb mint 2916 halászbárka ’s 124 kereskedőhajó, öszszesen 15,324 halászszal terhelve települt meg 1827 ben, melly év adatai középszámitásra legalkalmasabbak. Norvégiának Finnmark, Nordland, Drontheim , ’s Bergen tartományiból a’ merész normannokat a’ hering és tőkehalak rajzása csalogatja ide; ugyanis érintett