Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-09 / 12. szám
46 elégíthetik. Bírunk mi az öszszes költészet külön ágaiból olly műveket ’s pedig aránylag nem kis számmal, mikre Európa legfejlettebb irodalma is büszke lehetne; tekintve pedig sajátszerü nemzeti állásunkat ’s a’ magyar költelmek elsőbbjein elomló ihlettséget, mint általjában azok irányát és szellemét, bízvást elmondhatjuk , miként a’szorosan vett versköltészetben olly ritka becsli műremekeink vannak, mellyeknél jelesbeket az élő nemzetek bármellyike is alig mutathat föl. Elsorolni ezeket egyenként, czélunk nem lehet, mert az avatottak előtt úgy is ismeretesek , másokra nézve meg illy névsor vagy czimidézés magában kívánt hatást alig eszközölhetne ; különben is, míg hazánkfljai közöl épen azok, kik magokat a’ honi értelmiség képviselőjihez szeretik számítani, vagy egészen ignorálják a’ nemzet első jelentékű költőjit, vagy költészetünk legkitűnőbb termékeinek is csupán azért adnak némi helyecskét könyvgyűjteményeikben, hogy a’ véletlenül bevetődött idegen őket hazafitlanságrul ne vádolhassa , — addig ugyan irodalmunk óhajtott nemzeties irányú fejlése ’s haladásárul alig szólhatunk. Szép sőt gyönyörű dolog , ha hazánk lelkes hölgyei honleányi buzgalommal pártolják, segítik ’s ápolják a’ magyar költészetet;—e’ lelkes részvét azon fölül, hogy igen dicséretre méltó, szerfölött üdvös hatással is van nemzetiségünkre, mert gondolkodjék e’részben bárki másképen, mi bátran kimondjuk, miként épen versköltészetünk az, melly az irodalom bármelly szakmáit tekintve eddigelé tisztán maradt ’s magát leginkább megőrző attól, mi idegenszerű ’s külföldi ’s egyedüvé nagyobb kisebb mértékben beférközött. Kettős haszon éri ennélfogva nemzetiségünk ügyét az által, ha a’ magyar nővilág irodalmunk ezen nemű kitünöbb termékeit hőnpártolja; egyik f. i. azon körülmény által idéztetik elé , mellyről imént — idegenszerűtöli mentesség tekintetében említést tevénk , a’ másik üdvös eredmény pedig azon okból várható , miszerint az érintettük munkák természetüknél fogva inkább szívhez, mint észhez szólnak , ’s igy hölgyeinkre nagyobb hatást gyakorolhatnak, mint egyéb bármi jeles de nem illy irányú elmeszülemények. Ehez járul még azon körülmény is, hogy a’magyar versköltészet mindekkorig olly szerencsés volt erkölcsi nemes irányát tekintve, miként e’ részben más nemzetek hason-körű működése velünk alig állhatja ki a’versenyt; ha valahol, e’ téren—úgy mint az mostanig áll—nem kell attól tartanunk, hogy a’ honleányi ’s általjában nőerények csorbulást szenvedjenek. Tehát még egyszer szép és üdvös dolog, ha nincs lelkes hölgy e’ hazában, ki az érdeklett költészet legbecsesb műveit hőn nem pártolná; ámde mindez még sem elég ’s ha nemzeti műveltségűnk e’ nemében hanyatlani’s viszszaesni nem akarunk , oda kell munkálnunk minden erővel, hogy egyrészt a’ legjelesb férfiúi erők — természetesen ebeli hivatással párosulva—igyekezzenek megszerezni költészetünknek a’folyvásti tökélyesbítlés ’s növekedő művészeti fejlettség valódi becsét; másrészt meg minden műveltebb, de azért magyarságából ki nem vetkezett hazafi viseltessék ez ügy iránt olly buzgalom ’s részvéttel, miilyent általjában a’ művészet benső értéke , különösen pedig azon szoros kapcsolat, melly viszonyaikhoz képest , nemzetiség és irodalmunk közt létezik — minden nemes gondolkodásától méltán igényel. Költészet- becsülés nélkül vájjon létezhetik és létezetté vagy létezik e bárhol valódi classikai szónoklat ? Mi úgy tudjuk : nem,és igy mind hatósági mind országgyűlési mind egyházi és egyéb szónokinknak szükségük van ihlett költészeti és szépirodalmi művekre is , ha szárazok ’s hatálytalanok lenni nem akarnak. Tiszteljük mi mindazon kitűnő férfiakat, kik a’ honi értelmiséget bármi tekintetben képviselik, de ép e’ tiszteletünknél fogva, kell jelentenünk, miként nem is mérünk köztük egyet is, kinek Berzsenyi, Vörösmarty, Garay, Bajza ’s több jelesink megbecsűilhetlen műveit a’ hasznos és szép tekinteténél fogvást nem ajánlhatnék. Ezeket jónak láttuk megemlíteni akkor, midőn alkalmilag a’ sönkitüztük czim következtében hold. Kisfaludy Károlyunk ünnepérül kelle szólanunk ; szóltunk a’ meggyőződés szaván, mert illy felszólamlásnak—komolyabb irányú kritikai lap irodalmi mozgonyaink közt jelenleg nem létezvén — szükségét annyira érezzük, miként az ügy érdeme által menthetőknek hinnék magunkat még akkor is ha—mint csakugyan tettük is — polit, lap utján tennék nyilatkozásunkat. Vannak a’ nemzetélet ezerfelé ágró érdekei közt ollyanok is, mik,épen azért mert a’napi kérdésekkel közvetlen kapcsolatban nincsenek, könnyen felejtetnek , noha felejtetniük soha nem kellene. A’ társaság ez éviszámra nyolczadik közülése is Pestmegye nagyobb termében tartalék szépszámú mindkét nemi hallgatóság jelenlétében, a’melly vendég-sereg hihetőleg még számos, leendő , ha a' hivataos meghívók—tudja isten mi okból — nem egyedül a’ B. P. Híradó , hanem többi lapjaink helyben kihordott példányi mellett is szétküldettek volna. Jósika Miklós b. mint a’ társaság elnöke rövid megnyitó-beszédében különösen kiemelé , mikép most, midőn a’ társaság kir. jóváhagyás következtében hazai közintézetté emeltetett, kötelességünk hálásan emlékezni azokról , kik a’ honi irodalom kopár terén olly korban kezdek mestai nyelv és nemzetiség fejlesztése, csinosítása és szilárdítására vezető terhes munkálkodást, midőn az illyetén törekvés valósággal jégtörésnek vala nevezhető, midőn egy részben nemzeti irodalmat teremteni, másfelől meg a zsenge kezdet iránt részvétet gerjeszteni volt a’kettős föladat,mellynek megoldását nemzetiségeink nemzeje a’ jobbak közrerarikálásától várta. Azon férfiú különösen, kinek nevét a’ társaság viseli ’s ünnepét ülti, sok tekintetben egyike volt azoknak , kik a’ magyar szépirodalomnak uj irányt adának ; illy férfiak emlékét ereklye gyanánt tisztelni, a’ műveikben lerakott szellemkincseket hű gonddal gyarapitni kötelességünk ; a’ Kisfaludy- társaság illy czélból alakult, eddigi törekvéseiben élénken pártoltaték , elnök úrnak hő óhajtása, hogy a’ társaság további működési folytán mindenkor illy szives fogadtatásnak örvendhessen. Derék Garaynk súlyos betegség után nyilványosan ma lépett újra föl ’s mint a’ társaság segéd titoknoka rövid de kimerítő tudósítást nyújtott a’társaság* munkálkodásiról; e’ tudósítás nyomán mondhatjuk, miként különösen a’ népdalgyűjtés körül kifejtett szempontok igen figyelemreméltók, a’ társaság ebeli fáradozása pedig minden oldalról olly szives közremunkálással segittetik , m ként már eddig is az ország 19 vidékéről ezrekre szaporult dalpéldányok gyakran hangjegy kíséretében is küldettek be. A’ tagok munkálkodása olly czélszerű elágrást tanúsít, miszerint a’ legkülönbnemü tudományos irányokat képviseli; erről azonban a hivatalos közlés legjobban fölvilágositandja a’ közönséget. Maga a’ társaság mint testület többi közt az irói tulajdon ügyében sikeres lépéseket ten, mellyek nyomán reménylhető , hogy mit az utóbbi országgyűlésen e’ részben elérni nem lehete, az jövőre ’s pedig hova hamarább ki fog pótoltatni. —■ Ezután a’ társaság ősz másodelnöke foglalá el a’ szószéket, ’s miután egyszerű de szivreható szavakban elmomlá, miként a’ fölolvasandó búcsudalnak (Elegia Kis János sup.től, mellyben iró társaitól búcsút vészén) minden szava saját szive érzeményit tolmácsolja, ’s kéré a’ tiszt, közönséget , méltóztatnék előadását úgy fogadni, mint két aggastyán hattyúdalát, elérzékenyülten fogott az elegia-olvasáshoz ’s a’ hallgatók élénk figyelme közt folytatá majd végiglen, azon helyig t. i. , mellyben szerző áthatva fölfogott tárgyától nemzetiségünk életültét elragadólag festi; itt az olvasó hangja lágyulni kezde ’s önkénytelen Ovid hattyújára emlékezteté , melly elhaló hangokban énekli bánatát; e’ hangok azonban örömérzet hangjai voltak , előidéztetve azon eszmék által, mellyekben szerző a’ fölötti magasztos örömét jelenti , hogy neki jutott talán osztályrészül nemzeti fölébredésünk hírét az ősöknek megvihetni. E’ pillanat az ünnep legszebb gyöngye volt. — Olvastatok ezután: ,,Az Ismérek“ magyar történeti novella Jósika Miklóstól, e’ név