Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-01-15 / 4. szám

14 15. §. Az igazgató kötelességei: a’ készpénzen meg­vagy bizományban, előlegezés mellett átveendő áruk iránt, mi­nőségűk, kelendőségük tekintetében azoknak méltányos árára, valamint az érték adandó előlegezésre, ’s az utánok veendő fárdijakra nézve véleményt adni; pontos számadásokat és lel­tárakat készíteni;— a’ tárra, a’ segéd-és cselédszemélyzetre felügyelni;— az intézetnek mind követeléseit, mind tartozásait folytonos világlatban tartani, a’behajtásokról ’s fizetésekről gon­doskodni , szóval az intézet ügyvitelét egészben viselni, nevében minden irományokon, levelezéseken ’s váltóleveleken czimezni, czimvezetése mindig a’ bizottsági tagok egyikének ellenőrsége alatt fogván történni, ki az intézetnek bélyegét fogja minden czim-aláírásokhoz nyomni, melly végből e’,bélyeg a’ bizottsági tagoknál felváltva egy egy hétig fog lenni. — A’ fölebbi szerkezetből láthatni, mikint ez intézet főleg azon czélból indittatik meg, hogy a’magyarországi kereskedőségnek lehetővé tétessék a’ hazai gyárak készítvényeivel űzhetni élénk, nyereséges, olcsó forgalmat. Gyár-és iparos vállalataink leg­­többnyire kezdő intézetek csak, mik a’ hitelezés előnyeivel nem kínálkozhatnak azon osztálynak , melly áruiknak utat volna képes szerezni a’ közönséghez, ha közbenjáróul lépni fel érde­kében találná. De épen mert a’hitelezés hasznaiban rejlik a’ke­reskedő üzletének főbb sikere, ez hidegen fordul el szegényebb iparvállalkozóinktól ,s tovább is fentartja öszszeköttetéseit az i­­degen gyámokkal, ki neki most, fejfedező műiparosságunk elle­nében, még kedvezőbb feltételekkel hizeleg, kereskedőink leg­nagyobb részben csak hitelek használatával szerelik fel boltjai­kat, ’s három négy hónapra kapván az árukat, ez idő alatt ide­gen pénzt szednek és kezelnek saját számadásukra, mig saját pénzükkel újabb ügyzeményeket valósithatnak.Ez lekötelező ked­­vezvény nekik, noha a’ valódi bilincselés kedvetlenségeitől sem mentes. Gyakran megtörténik,hogy a’kereskedő egyik vagy má­sik alkalommal nem is bir fizetni minden fizetendőt, ’s ha ekkor még sem a’ hitelező házánál vásárolna, ez felmondaná hitelét, minél igen természetesen nincsen egy egy balságosabb ese­mény a’ kereskedőre nézve, — és ha bírta is kifizetni számláit, mik már 3—4 hónap óta terhelték, alkalmasint nem maradt fel egyéb pénze, hogy másutt is beszólhasson, kényszerül megint eddigi ismerősinél maradni, mert nálok már van hitele. így vál­nak függeteg ügybarátokká kereskedőink a’külföldi industria i­­rányában, miszerint kényszerített ellenei maradjanak a’ hazai in­­dustriának. Ezért vala szükséges,’s ezért leszen üdvös, hogy az iparműtár megalapittassék; ’s ezért hiszszük, hogy ha valakinél, kereskedő osztályunknál fog szíves fogadtatásra találni, ’s annál inkább, mert a’szerkezet 5. §ának c) pontjában ki van mondva, és szigorún meg fog tartatni, hogy az iparműtárban csak nagy­ban fog történni az eladás, ’s igy főleg a’ kereskedőség javára, melly a’részletes eladást magának fogja gyümöltsöztethetni. ’S ezeket nem csupán a’ kereskedők megnyugtatásául mon­dok el, hanem azért is, hogy a’ tisztelt közönség is meggyőződ­jék, miképen felett szükséges volt ez intézetnek alkottatnia, mi­képen tehát minden okunk van tettleges pártfogásához, rész­vétéhez folyamodnunk. Úgy hiszszük, hogy a’ hazai műiparnak baráti, nem fognak vonakodni az élénkebb forgalom’s műiparunk gyámolásának ez intézvényétől. Egyébi­ránt igyekeztünk a’ részvételhez, mellyel a’ közönség e’ kez­deményünk pártolásához járuland, még a’ jó szerencse ked­vezéseinek reményeit is kilátásba helyezni, úgy annyira, mi­kint az alapítók évenkint Ю00­asznak, utó­végre pedig te­temes 200,000 pengő forintnyi nyereménynek nézhetnek e­­l­be. Az alapítványok maguk nem játszanak semmi veszélyes lehetőséggel, sőt az által, hogy tetemes nyeremények forrásaivá tétetnek, és minél inkább fog az egész alap­tőke megnyerésének ideje közeledni, értékűkben bizonyosan növekedni is fognak. Ezért reményünk van, hogy midőn legközelebb alapí­tásra kérendjük fel a’tisztelt közönséget, élénk és rögtönös csat­lakozásával találkozandunk. Január 2-án 1840. Csanády, jegyző. (Hetilap) A’ madarászat Debreczenben. (folytatás). Borzasztók ugyan a’féktelen madarászatnak csak edig el­sorolt erkölcsi rész következvényei is, de ha mindezt túl nem haladja, mindenesetre nem kisebb az innen eredő’s nálunk an­nyira elhatalmazott állatkínzás. Igaz, hogy egész magyar hazánkban szerfölött el van ha­­rapozva az állatkínzás alacsony bűne; de talán még sem vált ez annyira szokássá ’s olly közönyösen ’s hidegvérűen nem űzik azt sehol, mint városunkban, és vidékein. Csak a’ debreczeni talyigásokra figyelmeztetem a’tisztelt olvasót, kik úgy tűnnek fel előttem, mint meg annyi állat- ’s lóhóhér. Sőt általányos nálunk a’legelőbbkelő polgároknál is a’ szerencsétlen rész szo­kásban már lejárt lovakat szinte bőrük árán megvenni ’s addig csigázni, dolgoztatni ’s kínozni, mig nyomorult párájokat kile­helik. Pedig a’mindenható az embert a’maga képére ’s hason­latosságára teremté ! És én nálunk ezen olly féktelenül dühöngő állatkínzás főforrásának a’ túlságos madarászat-üzést tartom. I­­gen! mert maga igy a’ madarászat is egy a’legborzasztóbb ál­­latkinzási módok közül. Mert vájjon lehet e szívtelenebb állat­kínzás, mint a’ madárfiakat anyjoktól, vagy az anyákat fiaiktól fosztani meg ? Mi lehet kegyetlenebb, mint 40 -zenével hány­ni a’madárfiakat’s felnőtt madarakat egy kalitkába ’s ott egy­más vérengzésének ’s éhhalál kínainak tenni martalékul! De kísérjünk egy gyermeket, ki a’ szüleitől lopott kenyeren vagy pénzen vásárban megvevé a’ madarat ’s lássuk mit mivel a’ szegény állatkával ? íme irgalmatlanul köti kendőjébe ’s dugja zsebébe. Majd sinort köt lábaira’s repdesni engedi, mig a’sza­badulás utáni küzdelemben vagy megszakad, vagy ha talán ki­állotta,mig iskolában a’ tanulás órája első, beviszi­­a’tanodába’s mig tanítója szinte rekedésig buzog előadni­­a’tanulandókat, ő szegény rabjának halálos kínjain gyönyörködik. Alig van a’kín­zásnak olly faja, mit a’ szegény madáron el nem követ. Majd lá­bait majd szárnyait töri el, majd szemeitől fosztja meg; sőt ma­gok a’ madarászok az erdei pintyeknek (fringilla coelebs) sze­meit ki szokták szúrni, hogy többet és hangosabban énekelje­nek. Ha még mind ezen kínzást is túlélte, börtönbe „kalitkába“ dugja,hol többnyire előbb vagy utóbb a’ szabadság utáni vergő­dés , busongás vagy éhen és szomjan halál áldozata lesz. Illy kegyetlenséget csak olly lény követhet el, kinek öntudata még föl nem ébredt, vagy ha fölébredt, szivét az érzéketlenség dur­va kérge környezi. Vájjon az, ki gyermeki lelkét így egy ártatlan teremtvény kínjain képes volt gyönyörködtetni; ki szánalom nélkül nézé­­s okozá egy hasznot és gyönyörűséget inkább, mint kárt és utálatot szerző állatnak az élettől megválás minden fáj­­dalmit: felserdült korában nem leend­ő hóhérja minden hatalma alatt leendő teremtvény ’s állatnak ? Vájjon, ki gyermekkorában gyönyörűségét az ártatlan állatok kínzásában találta; ki felnőtt korában barmait halálra kínozza ’s dolgoztatja, nem fog e egy lépéssel tovább menni ’s embertársai fájdalmin ’s nyomorúságán gyönyörködtetni alacsony lelkét,és mint szívtelen gazda cseléd­jeit megszakadásig izgalom nélkül dolgoztatni ?! Úgy van, a’ ta­pasztalás ezt igazolja. Az állatkínzásra annyival egyenesebben vezet nálunk a’madarászat, mert midőn egy felől minden lehető alkalom ’s kisértet kínálkozik arra, más­felől csak egy lépés sem létezik akadályoztatására. Iskoláinkban az állattanra (zoologia) sem az alsóbb sem a’ felsőbb tanulókat nem tanítják. Talán, mondják némellyek, hiszen tanittatik alsóbb iskoláinkban az ál­lattan ! alább szerencsém leend megmutatni: 1) hogy az, mi iskoláinkban állattan neve alatt tanittatik, nem is állattan, leg­alább e’ nevezetet nem érdemli; 2) hogy, ha az állattan nevét meghagyjuk is, de az állattannak olly modorbani tanítása semmi hatást nem gyakorol a’ szív nemesítésére ’s erkölcsök szeliditésé­­re, és így az állatkínzás megszüntetésére v. korlátozására. Cso­dálkozhatun­k tehát,ha az állatkínzásra annyi alkalom ’s kísértet vezetvén gyermekinket ’s ifjainkat, ’s annak ragálya ellen az ál­lattan üdvös ismeretei által nem ótalmaztatván, kevés kivétellel miveltebb ’s miveletlenebb lakosai városunknak egyenlőn állat­kínzók? — Az állatkínzásról terjedelmesebben értekezni sem hely sem

Next