Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-01-15 / 4. szám
14 15. §. Az igazgató kötelességei: a’ készpénzen megvagy bizományban, előlegezés mellett átveendő áruk iránt, minőségűk, kelendőségük tekintetében azoknak méltányos árára, valamint az érték adandó előlegezésre, ’s az utánok veendő fárdijakra nézve véleményt adni; pontos számadásokat és leltárakat készíteni;— a’ tárra, a’ segéd-és cselédszemélyzetre felügyelni;— az intézetnek mind követeléseit, mind tartozásait folytonos világlatban tartani, a’behajtásokról ’s fizetésekről gondoskodni , szóval az intézet ügyvitelét egészben viselni, nevében minden irományokon, levelezéseken ’s váltóleveleken czimezni, czimvezetése mindig a’ bizottsági tagok egyikének ellenőrsége alatt fogván történni, ki az intézetnek bélyegét fogja minden czim-aláírásokhoz nyomni, melly végből e’,bélyeg a’ bizottsági tagoknál felváltva egy egy hétig fog lenni. — A’ fölebbi szerkezetből láthatni, mikint ez intézet főleg azon czélból indittatik meg, hogy a’magyarországi kereskedőségnek lehetővé tétessék a’ hazai gyárak készítvényeivel űzhetni élénk, nyereséges, olcsó forgalmat. Gyár-és iparos vállalataink legtöbbnyire kezdő intézetek csak, mik a’ hitelezés előnyeivel nem kínálkozhatnak azon osztálynak , melly áruiknak utat volna képes szerezni a’ közönséghez, ha közbenjáróul lépni fel érdekében találná. De épen mert a’hitelezés hasznaiban rejlik a’kereskedő üzletének főbb sikere, ez hidegen fordul el szegényebb iparvállalkozóinktól ,s tovább is fentartja öszszeköttetéseit az idegen gyámokkal, ki neki most, fejfedező műiparosságunk ellenében, még kedvezőbb feltételekkel hizeleg, kereskedőink legnagyobb részben csak hitelek használatával szerelik fel boltjaikat, ’s három négy hónapra kapván az árukat, ez idő alatt idegen pénzt szednek és kezelnek saját számadásukra, mig saját pénzükkel újabb ügyzeményeket valósithatnak.Ez lekötelező kedvezvény nekik, noha a’ valódi bilincselés kedvetlenségeitől sem mentes. Gyakran megtörténik,hogy a’kereskedő egyik vagy másik alkalommal nem is bir fizetni minden fizetendőt, ’s ha ekkor még sem a’ hitelező házánál vásárolna, ez felmondaná hitelét, minél igen természetesen nincsen egy egy balságosabb esemény a’ kereskedőre nézve, — és ha bírta is kifizetni számláit, mik már 3—4 hónap óta terhelték, alkalmasint nem maradt fel egyéb pénze, hogy másutt is beszólhasson, kényszerül megint eddigi ismerősinél maradni, mert nálok már van hitele. így válnak függeteg ügybarátokká kereskedőink a’külföldi industria irányában, miszerint kényszerített ellenei maradjanak a’ hazai industriának. Ezért vala szükséges,’s ezért leszen üdvös, hogy az iparműtár megalapittassék; ’s ezért hiszszük, hogy ha valakinél, kereskedő osztályunknál fog szíves fogadtatásra találni, ’s annál inkább, mert a’szerkezet 5. §ának c) pontjában ki van mondva, és szigorún meg fog tartatni, hogy az iparműtárban csak nagyban fog történni az eladás, ’s igy főleg a’ kereskedőség javára, melly a’részletes eladást magának fogja gyümöltsöztethetni. ’S ezeket nem csupán a’ kereskedők megnyugtatásául mondok el, hanem azért is, hogy a’ tisztelt közönség is meggyőződjék, miképen felett szükséges volt ez intézetnek alkottatnia, miképen tehát minden okunk van tettleges pártfogásához, részvétéhez folyamodnunk. Úgy hiszszük, hogy a’ hazai műiparnak baráti, nem fognak vonakodni az élénkebb forgalom’s műiparunk gyámolásának ez intézvényétől. Egyébiránt igyekeztünk a’ részvételhez, mellyel a’ közönség e’ kezdeményünk pártolásához járuland, még a’ jó szerencse kedvezéseinek reményeit is kilátásba helyezni, úgy annyira, mikint az alapítók évenkint Ю00asznak, utóvégre pedig tetemes 200,000 pengő forintnyi nyereménynek nézhetnek elbe. Az alapítványok maguk nem játszanak semmi veszélyes lehetőséggel, sőt az által, hogy tetemes nyeremények forrásaivá tétetnek, és minél inkább fog az egész alaptőke megnyerésének ideje közeledni, értékűkben bizonyosan növekedni is fognak. Ezért reményünk van, hogy midőn legközelebb alapításra kérendjük fel a’tisztelt közönséget, élénk és rögtönös csatlakozásával találkozandunk. Január 2-án 1840. Csanády, jegyző. (Hetilap) A’ madarászat Debreczenben. (folytatás). Borzasztók ugyan a’féktelen madarászatnak csak edig elsorolt erkölcsi rész következvényei is, de ha mindezt túl nem haladja, mindenesetre nem kisebb az innen eredő’s nálunk annyira elhatalmazott állatkínzás. Igaz, hogy egész magyar hazánkban szerfölött el van harapozva az állatkínzás alacsony bűne; de talán még sem vált ez annyira szokássá ’s olly közönyösen ’s hidegvérűen nem űzik azt sehol, mint városunkban, és vidékein. Csak a’ debreczeni talyigásokra figyelmeztetem a’tisztelt olvasót, kik úgy tűnnek fel előttem, mint meg annyi állat- ’s lóhóhér. Sőt általányos nálunk a’legelőbbkelő polgároknál is a’ szerencsétlen rész szokásban már lejárt lovakat szinte bőrük árán megvenni ’s addig csigázni, dolgoztatni ’s kínozni, mig nyomorult párájokat kilehelik. Pedig a’mindenható az embert a’maga képére ’s hasonlatosságára teremté ! És én nálunk ezen olly féktelenül dühöngő állatkínzás főforrásának a’ túlságos madarászat-üzést tartom. Igen! mert maga igy a’ madarászat is egy a’legborzasztóbb állatkinzási módok közül. Mert vájjon lehet e szívtelenebb állatkínzás, mint a’ madárfiakat anyjoktól, vagy az anyákat fiaiktól fosztani meg ? Mi lehet kegyetlenebb, mint 40 -zenével hányni a’madárfiakat’s felnőtt madarakat egy kalitkába ’s ott egymás vérengzésének ’s éhhalál kínainak tenni martalékul! De kísérjünk egy gyermeket, ki a’ szüleitől lopott kenyeren vagy pénzen vásárban megvevé a’ madarat ’s lássuk mit mivel a’ szegény állatkával ? íme irgalmatlanul köti kendőjébe ’s dugja zsebébe. Majd sinort köt lábaira’s repdesni engedi, mig a’szabadulás utáni küzdelemben vagy megszakad, vagy ha talán kiállotta,mig iskolában a’ tanulás órája első, beviszia’tanodába’s mig tanítója szinte rekedésig buzog előadnia’tanulandókat, ő szegény rabjának halálos kínjain gyönyörködik. Alig van a’kínzásnak olly faja, mit a’ szegény madáron el nem követ. Majd lábait majd szárnyait töri el, majd szemeitől fosztja meg; sőt magok a’ madarászok az erdei pintyeknek (fringilla coelebs) szemeit ki szokták szúrni, hogy többet és hangosabban énekeljenek. Ha még mind ezen kínzást is túlélte, börtönbe „kalitkába“ dugja,hol többnyire előbb vagy utóbb a’ szabadság utáni vergődés , busongás vagy éhen és szomjan halál áldozata lesz. Illy kegyetlenséget csak olly lény követhet el, kinek öntudata még föl nem ébredt, vagy ha fölébredt, szivét az érzéketlenség durva kérge környezi. Vájjon az, ki gyermeki lelkét így egy ártatlan teremtvény kínjain képes volt gyönyörködtetni; ki szánalom nélkül nézés okozá egy hasznot és gyönyörűséget inkább, mint kárt és utálatot szerző állatnak az élettől megválás minden fájdalmit: felserdült korában nem leendő hóhérja minden hatalma alatt leendő teremtvény ’s állatnak ? Vájjon, ki gyermekkorában gyönyörűségét az ártatlan állatok kínzásában találta; ki felnőtt korában barmait halálra kínozza ’s dolgoztatja, nem fog e egy lépéssel tovább menni ’s embertársai fájdalmin ’s nyomorúságán gyönyörködtetni alacsony lelkét,és mint szívtelen gazda cselédjeit megszakadásig izgalom nélkül dolgoztatni ?! Úgy van, a’ tapasztalás ezt igazolja. Az állatkínzásra annyival egyenesebben vezet nálunk a’madarászat, mert midőn egy felől minden lehető alkalom ’s kisértet kínálkozik arra, másfelől csak egy lépés sem létezik akadályoztatására. Iskoláinkban az állattanra (zoologia) sem az alsóbb sem a’ felsőbb tanulókat nem tanítják. Talán, mondják némellyek, hiszen tanittatik alsóbb iskoláinkban az állattan ! alább szerencsém leend megmutatni: 1) hogy az, mi iskoláinkban állattan neve alatt tanittatik, nem is állattan, legalább e’ nevezetet nem érdemli; 2) hogy, ha az állattan nevét meghagyjuk is, de az állattannak olly modorbani tanítása semmi hatást nem gyakorol a’ szív nemesítésére ’s erkölcsök szeliditésére, és így az állatkínzás megszüntetésére v. korlátozására. Csodálkozhatunk tehát,ha az állatkínzásra annyi alkalom ’s kísértet vezetvén gyermekinket ’s ifjainkat, ’s annak ragálya ellen az állattan üdvös ismeretei által nem ótalmaztatván, kevés kivétellel miveltebb ’s miveletlenebb lakosai városunknak egyenlőn állatkínzók? — Az állatkínzásról terjedelmesebben értekezni sem hely sem