Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-03-26 / 24. szám
246. szám Pest, martzius 26kán 1846. Pyrker- képcsarnok. Nem fogták sokan fel közülünk, milly jelentékes vala ránk ’s különösen festész művészetünkre nézve azon nap azon ünnepély, mellyen ’s melly által közhasználatul szolgálandó nemzeti közkincscsé avattatott a’ nemz. museum termeiben pompázó képgyűjtemény. Hogy is tudnók felfogni mi, kik a mindennapiság földhöz ragadt lélekszegény rabjai, állandóbb nemes élvezetek gyönyöreiben csupán akkor részesülhetünk, midőn mi a fészkünket túlszárnyalva, mások irányain bámuljuk az emberi lángésznek csoda dolgokat akkotni biró nagy hatalmát! És kit aztán e’ kedvező sors kegyel, szivszorongva busán áll meg a’ szent ereklyék előtt, mik a’ múlt nemzedékeket dicsőítik, a’jelent és utókort meleg ihletéssel szép nagyszerű tettekre lelkesítik. Szent ereklyék ezek, barátim! mik — habár némellyeknél csak pillanatra — égi szikrát lehelnek az ember keblébe, kiemelve azt a’ köznapiság göröngyhöz lánczoló porából. Vagy midőn egy jeles festő müvét, melly ügyes ecsetével megtestesité az áhítatot úgy, hogy annak egy vonalma sem maradt kifejezetlenül, midőn illy művet szemlél az ember, nem illeti é meg tüstint keblét az eszme szentsége, mi már első fok arra, hogy szivnemesitő gondolatokat fűzzön odább a’ remekmű szemlélésénél, melly mintegy varázsveszszőkint tartja őt lelánczolva. És midőn annak, kit például dicsvágya nagyszerű harcztettekre hevít, mélyen feszülnek szemei valamelly borostyán ’s hirkoszorus daliára, kinek szerelemdala a’csatatrombiták harsogása, kedvencz játéka a’rohanó csapatok egymás elleni tusája közepetti nehéz küzdelem volt,’s kínelte’ szenvedélyét a’ festő lángész ecsete megörökitni tudá: vájjon nem érez é magában lelkesülést, ’s nem vágynék é a’ tüzet melly a’koszorús levente szemeiből villámlik, önkeblébe ültetni át ösztönül’s emeltyűül hasonló fénytettekre? Igen ez az alakművészetek ellenállhatlan hatása. De nem főleg e’ hatás lebegett szemeink előtt, midőn első pillanatban érzők amaz ünnepély jelentékességét.Tartalmasb eszme villant meg akkor agyunkban: a’ hazai festőművészet megalapításának eszméje. Ezzel koránsem azt akarjuk mondani, hogy a szóban levő képgyűjtemény netán előmintául szolgálhatna nemzeti irányban fejlendő festészetre — hisz egyet kivéve, azok mind idegen iskolák ízlését ’s idomzatit tüntetik elő — de arra minden bizonynyal jótékony ’s gazdag forrásul szolgál, hogy kik a’ szép művészetek e’ nemes ágára hivatással felruháztatvák, figyelmes vizsgálat’s búvárkodás nyomán kitanulhassák azt, mi minden szellemdúsan alkotott műből elsajátítható a’ nélkül, hogy saját ízlésüket, irányukat feláldozzák. Hol volt eddig elő egész Pesten képgyűjtemény, hova szabadon ’s koldulás féle kopogtatás nélkül mehetett volna a’festészet választottja nemesitni ízlését, ’s tanulni mesterkezek művein. Marko, Schöfft’s maga Barabás nem itt vetek meg tanulványaik alapját, nem itt fejték ki zsengéjit magas tehetségűknek. Most van már saját képtárunk ’s van egyszersmind vele elemi iskola, példányokat adó a’ kezdő’s haladóknak. És így, ha valadi hivatottként felfogva ez alkalom becsét, szorgalmasan fogják látogatni a’ képcsarnokot az illetők— mert hajh ! a’ példányra nem szoruló, sőt inkább önmaga példány ’s irányadóul szolgáló láng ész vajmi kevés! — ha lelkesülni fognak a’ nagy mesterek remek dolgozatinál ’s igyekezni hasonlójeles műveket alkotni, ’s ha végre illy módon kiművelt tehetséggel, öngeniuszok vezérlete alatt saját nemzeti jellemünk lupuszát fogják — a’ hol lehet és kell — átönteni teremtvényeikbe, akkor, csak akkor álmodhatni majd édesen a’ nemzeti — a’ magyar festészet lehetősége ’s valósulhatásáról. És mi tiszta szivünkből kívánjuk, hogy e’ fényes időszak minél előbb érkezzék meg! Irányul azoknak, kik a’ múzeumi képcsarnokot meglátogatják, szerencsénk van a’ muzeum aagos igazgatójának az ott létező képek osztályzatát adni,mikint az a tisztelt igazgató urnak csarnoknyitási ünnepély alkalmakor mondott következő jeles beszédében foglaltatik: Nagytekintetű gyülekezet, mélyen tisztelt vendégink! Ha körülnézünk nagy hazánkban, alig találunk vállalatot, legyen ez bár tudományos vagy ipari, nevelési vagy gazdasági, szóval akármiilyen, melly vagy az egész nemzet, vagy némelly lakosi, vagy az egész ország vagy ennek egy része boldogitását, hasznát és virágzását tárgyazza, hogy ő cs. kir. felebsége mélyen tisztelt nádorunk által ne pártolhatnék. Számos társulatunk és intézetink,mellyek fenséges nádorunk által oll , forró kebellel ápoltatnak, iránta mind nagy hálával tartoznak; de bizonynyal legnagyobbal kivált magyar nemzeti museumunk. Mert nem ezen dicső férfiúé az, ki a’ halhatatlan nagy hazafi Széchenyi Ferencz gr. által bőkezűleg alapított nemzeti intézetünket, mint mélyen tisztelt törvényes pártfogónk szakadatlanul ápolja és gyámolítja? Ő az, ki atyaként gondoskodik ennek virágzása és fénye felől. Vájjon mutathatjuk e méltóbban mélyen tisztelt nádorunk iránti hálánkat, mintha e’ mai kellemdus tavaszi diszszel kecsegtető napon, mellyen mint dicső névnapján is, minden jó hazafi keble isrántai tiszta szeretettel és hálaérzettel dagadoz , nyitjuk ki azon ritkajelességű képtárat, mellyet lelkes hazánkfia, a’ művészet egyik avatottja Pyrker atyaérsek tetemes költséggel szerezvén, az 1832iki 38ik törvényczikk cikk a szerint magyar nemzeti museumunk gyarapításául a’ hazának felajánlván, ezzel első alapját vetette meg egy nagyobbszerű nyilványos képcsarnoknak hazánkban. Nyitva volt ez ugyan ideiglen a’ közönség óhajtására már múlt évben ez épületben; de a’museum el nem készűlte miatt, sem a’ neki szánt helyen, sem a’ megkivántató rendben. A’ valódi megnyitás napja mindazáltal e’ mai nap, mellyet ünnepélyessé tesz annak jelentősége a’ természetben , hol a’ virágzás évszakát nyitja meg; ünnepélyessé a’névnek, mellyet e’ nap homlokán visel, rokonsága által azon József nevével, kinek alkotó lelke a’ haza által öszszehordott egyes áldozatkövekből épité a’művészet e’templomát; ünnepélyessé a’ szépérthőn lángoló ennyi ’s illy tekintélyes tanuk jelenléte által. Itt maradand ez Pyrker képtára név alatt a’ nagykeblű adakozó örök emlékére ’s ezután hetenként két napon t. i. kedden és szombaton reggeliktől délutáni liga’közönség használatára szolgáland Bárugyan ez nap, mellyen képtárunkat a’ nagy közönség használatára kinyitjuk, ha azon részről tekintjük, — hogy ez a’tavasz ’s igy a’ virágzás évszakának megelőző napja, jelen vállalatunkra nézve csak történetes , még is keblünket nemzeti museumunk szebb jövendője kifejlődését illetőleg a’legvirágzóbb reményekkel tölti el Mert hiszen ezen nemzeti intézetünk tavaszának első virága épen ezen Pyrker- adta képtár, mellyet jelen tavaszunk első napján azon óhajtással nyitunk meg, hogy mindinkább inkább kifejlődvén, hazánk tudományos műveltségére kelllemillató virágokat ’s, boldogitására gazdag gyümölcsöket teremjen. — Áll ezen képtár 190 darab olajfestvényből, — mellyek nagy részben eredetiek. Ezek közt van olasz művészektől 111, németektől 45, németalföldiektől 24, francziáktól 7, spanyoloktól 2, magyar 1, öszszesen 190. Felvannak ezek állítva e’ két teremben, mellyek közül a’nagyobbik 91 egészen olasz, ’s a’ kisebbnek ablakközti fala 20 olasz, a’ többi kisebb terem falai pedig 79 vegyes iskolákbeli festvényeket foglalnak el. — Rendeztetésük lehetőségig korszerinti, hogy annál tanulványosabb lehessen ’s hogy mindenki által jobban láttathassanak, kissé lejebb függesztettek. Ezek elrendezését Kiss Bálint akadémiai képiró tiszta hazafiságból eszközlé. Képtárunk azonban ez időre nincsen még azon tökélyben, mellyben lennie kell, mivel némelly akadályok miatt, részint az