Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-11-21 / 94. szám

374 tatván a’ m­egbizottak által minden a’ tisztválasztást tárgy­ázó kicsa­pongások iránt, ’s így a’ katonaság tu­skint eloszlathatván a békés polgárok nyugodt s­z­i­v­v­el ’s rendtartással iktatták be hivata­­lukba csaknem minden főbb tisztviselőket felkiáltás útján ket­tőt kivéve , ’s igy lettek főszolgabírókká: B­e­c­sk­y József nyí­ri , Gabányi Sándor bányai, Kovács Lajos szamosközi, és Domahidy Fái urak krasznai járásokban ; főpénztárnokoknak Új­helyi Károly és Péchy Gábor urak; főü­gy­védnek Domahidy Gedeon; alügyvédeknek Korda Péter, Sánta Imre és Fényes János urak ki­áltatván ki, kiken kívül még az nap az alszbiták is megtétettek. Fájlalták azonba az összhangzó baráti keblek két kedves tisztjeiket Korda Lőr.és Gerzon Fer.urakat,kiket ha alispáni helyre tűzettek vol­na is ki, örömmel tiszteltek volna e’ helyen, ’s fájlaltam magam is; de felváltotta e’ fájdalmat abbeli örömöm , hogy e’ megyében a vallási türedek­lletlenségnek még árnyéka sem létezv­én,maga az egy­e­­nesszivű főispán kívánt bennünket mérsékelni, nehogy szokás el­lenére több katholikusokat tegyünk be; áldja meg a’ mindenható ebbeli egyenes ’s példára méltó türedelmeért. Vácz, nov. 10. Tegnap óta ujdon csinosított, ’s méltóságos büszkeséggel álló főtemplomunk előtt elterülő négyszegterünkön 40 ember dolgozik, annak felületét—a’püspöki mérnök ismételt ki­mérése után—előbb egyenes térlappá kiegyenlítendők , ’s azután kavicscsal elboritandók. E’négyszegtér az említettem főtemplom,’s a’ nyáron szinte újra sárgára pompásan festett díszes püspöki lak közt nyúlva el, jelenleg az e’ vonalban nézőszemek a’ csinosság’s tisztaság remek példájaiban találnak kedves szemléletet. — Kevés napok előtt több, egy­másra hamar köv­etkezett lopások gerjeszték fel némellyek figyelmét, mellyek egy­ike mondhatni túlzólag vak­merő v­olt. Ugyan­is egy bizonyos előbbkelő polgárnő Fejérv­árról érkezvén haza, utazásában fenmaradott 150 írtját a’ kocsizás ter­heitől elbágyadv­a lévén csak Ön záratlan szekrényébe rejte el más­nap férjének általadandó, ki mindig rendesen elkülönzött szobájában szokta tartogatni pénzét. Az utazás­ fárasztotta családatya korábban lefekvék,é s tíz óra felé hasonlólag vidor kedéllyel temetkezők puha párnái közé az éppen szinmutatvány­ból megérkezett,’s magát jól­mulatott Nettike is, a’ család viruló rózsabimbója, ’s a’ természet csak hamar követelé éji adóját,őt is az álmok mélyébe süllyesztve. Reggel a’családanya anyja volt első ki felkeltés midőn a’szekrény­fiókokat kihúzva ’s egyes holmikat szétszórva talála, szinte hajlandó volt megfeddeni a’színjátékból később megérkezettet a’rendetlenül hagyott holmikért, melly­eket tőle vélt széthányhatottaknak,a’mint az ablakok szárnyait fölnyitv­a, ’s a’ télinek alsó­ tábláját kimetszve bámulá. Az öregasszonyt nemének sajátlagos ijedelmi fogák el, ’s midőn mindnyáján fölugorva a’ székrény­t vevők vizsgálat alá, Ösz­­szehányva lelök bútorait, ’s bár ezüst kalanakat, selyemnemüeket ’s egyebeket forgata kezében a’ tolvaj, ott hagyva mindent, csak a’ pénzt kereső ki, még a’ hímezett pénzerszényt is, mellyből azt kiszedő, eldobva. A’ tolvaj az ablakon ereszkedik be olly ügyes­séggel , hogy az az alatt helyzett kis varróasztalkáról csak legkis­­sebbet sem vert le, hosszú kutatása után a’tolózárral csukott ajtó­kat feltárva szabadon méné ki, magával vivén még Nettike ezüst g­­üszőjét, ’s hosszú szalagra fűzött himzőollóját. Az isteni gond­viselés különösen abban mutatkozik, hogy a’ négy, tolv­aj-járta szo­bában hált némberek,’s tiz éves fia szemeit rendkívüli mély álomba csukta le, kik fölocsudások esetében valószínűleg a’ kétségbeesés részei­iben forgandottak, úgymint kik harmadnapra is borzadva emlékezének azon életveszélyre, melly­nek kitéve voltak, ’s csak remegéssel indák emlegetni, hogy tolv­aj járt körükben. Ezen eset intésül szolgál arra, milly czélszerűk, ’s biztosítók az ablakokon a’zártáblák (spalletladen),’s mennyire érdekes éjjelre kulcscsal be­zárni az ajtókat.—Egy csizmadiától több pár elkészített csizmákat orzanak el. — Egy mészáros legény­tői 600 frtkat rabjának el.— ’S egy hentes is, noha zsíros árui felett szelindeke választott, lo­pással károsíttaték meg. A’gaztettek követői még nincsenek tudva, de vág­­nak némellyek, kik a megszaporodott zsidósuhanczczokat veszik azon észrevételeknél fogva g­anuba, hogy sokan közülök napközt alig két három hitv­ány kendőv­el káborogva, több házaknál annyira túlűzék áruczikjeik kínálásával szemtelenségüket, hogy mit­­sem hajtv­a az eligazító „nem v­észünkére, erőv­el is betolák mago­kat az udvar- ’s szobába, ott mindent kikémlelők, honnan csak férfi közbejöttével,’s erőszakos megtámadás után üzettethetének ki. Lőcse, nov. 2. Alföldi­­ hazánkfiai előtt szinte mesének fog látszani, és még is igaz, hogy Szepesmegy­ében az aratásnak még ma, nov. 2án , sincs vége. A’magurai járás meredek bére nem ter­mett, különben elég bő áldási­, de még nagy részint kaszálatlan zabot, két hét óta hó fedi, ’s nagy kérdés: lehet-e még az idén remény annak betakarításához­? A’ burgonya pedig, melly igaz, minden mértéken felül termesztetik, a’megye déli részeiben is nagy részint földben van. Egyébiránt az idei aratás,a’mennyiben elvé­geztethetett, a jobbak közzé tartozik, ’s ami­ hal fájdalmas!) a’ szegény pórnépre nézve, ha most azt az idő mostohasága miatt veszíti látja. F. S. Kassán, f. Kó­rkán első német szinielőadás vala a’ városi igen csinos színházban Merelli Alajos igazgatása alatt, de a’közön­ség műértő nagyobb részét ki nem elégíti, ’s a’ lelkes polgárság nagyobb része, mit örömmel közöljük,magyar társaságot visszaki­­ván,a’németnek csak némelly főbb urak túlzott pártfogóji léteznek.— M. hó 12től 27ig állandó esős idő, 28tól f. hó 4ig változó ugyan, de jó őszi napjaink valának, azóta innét mindennap eső, melly idő illyetén változékonysága leginkább a’krumpli ásásba és vetésbe nagy káros gátot vetvén,mai napig is sok helyen ásatlan a’ sok krumpli és számtalan szántóföld vetetlen, a’ sarjuban is tetemes kárt szen­vedtek a’ mezei gazgák; a’krumpli termése középszerű és köblének ára 2 fz. v.cz., — a’ szüret még tűrhető volt, de a’ bornak semmi ára nincs.—Mint hallani e’ hónap közepén foganatba veendő katona állítás közbejött körülmények miatt ismét későbbre halasztatott, melly halasztás az uj év közelgése miatt, miután a’ beirottakat szol­gálatba venni tilos, a’ cselédséget változtató urakra nézve nem a’ legkellemesebb, és alkalmasint több különben kikerülhető’s tán he­lyes panaszokra is alkalmat szolgáltatand. Abaujból, nov.14. E’lapok elik számában N. 1 aláírással megjelent egy „s.­a.-újhelyi czáfolat“ bizonyos hegyaljai lakos mély ábrándokbai merültségének születte czikkelye , melly Kassa aug. 30ról 72. sz. 1840. közlött több rendbeli tudósitásimat alaptalanok­­nak és merő költeménynek bemutatni törekszik. Sokáig tűnődtem, feleljek-e vagy nem, az ábrándos ur czáfoló (?) észillogtatásb­a ? mennyibe tudom és naponkint tapasztalom, hogy az olvasók előtt semmi sincs boszantóbb és untatóbb, mint a’sok,lapjainkban napról napra növekedő hasztalan, czéltévesztő és fájdaloma! többnyire sze­mélyes sértegetésekkel teli viták, feleletek olvasmánya, és tudó­­sitásim hitelességét könnyű szerrel bebizonyíthatván, nem is vala akaratom felelni, de hallgatással megvetni a’ minden alap nélküli elv­telen czáfolatot; azonban többektől ismételve felszólítva sü­rget­­tetvén adandó válaszomra, bennem helyezett becses bizalmuknak megfelelőleg kénytelen vagyok tollat kezembe venni, és N. J. urnak a’ lehetőségig röviden következendőkbe felelni: 1. Hogy a’fü­zéri­­járás érdemes főbírójának egyik utánzásra méltó főigyekezete a’já­­rásábani utakat a’ lehetőségig legjobb karba helyezni és tartatni, újólag ezennel is ismétlem, feltetlen lévén, hogy két év alatt, mi­óta t. i. a’ tisztelt ur főbíró járásában minden utakat a’ czáfoló ur kívánságához képest legjobb karba helyeztette volna, és különben is nem áll hatalmába a’ S.-A.-Ujhelyből Kassára járásán keresztül vezető utat igazittatni, mielőtt arra a’ nehány év előtt e’ részben kiküldött kir. biztos rendelete szerint sor jő, és ez az augustusi gyű­lés alatt sem határoztatok el egyenesen mint a’czáfoló ur tudni akarja; kár volt tehát N. J. urnak az előtte terra incognitáról v­itatkozni és arról szólani, mellynek előbbi ’s korábbi határozásból mitsem tud. I­ Hogy az üdvös uj törvényczikkeket Abauj lelkes rendei valóban lelkesedéssel és hálával fogadók, csak a’ jellemnélküli és alacsony rágalmazó kétségbe hozhatja; egyébiránt mindenkinek kedve sze­rint hasonló tudósításokat írni lehetlen, és egy közönség határza­­tinak vitatásába ereszkedni, ha avval semmi czél nincs elérve, fe­lette nagy gyengeség. III. Tudósításom mindig hiteles szerkesztése, szabad nemeslétemre, Önakaratomtól függ, azért nagy önkény va­lakit kényszeríteni akarni, hogy ezt vagy amazt írjak, és ezt vagy amazt hagyjam ki, mivel egynek vagy másnak nincs ínyére. IV. „A’magyarosodásra nézve a’jövő országgyűlésre követeknek adandó utasításul feljegyeztetni rendeltetett, hogy honi nyelvünk diploma­tikus nyelv­vététessékű megyénk világos határozata, és ezt az au­gustusi jegyzőkönyvbe a’ vak is olvashatja. Hogy honi nyelvünk jelenleg is már diplomatikus nyelv, részemről nem állíthatom és el se is ismerem, ez annyira v­ilágos, hogy ezt még most csak állí­tani is képtelenség és túlzás, vagy igen! „hiszen már színészek és színésznők is vagynak magyarok, tehát nyelvünk is diplomatikus. Az 1840ik évben alakult agarásztársaság i. e. nov. 16 án Pesten tartott gyűléséből, az illető részvényes uraknak tudomásul, köz­hírré tétetni rendeltetett, hogy az, ezelőtt kihirdetett agarászati határnap, igen fontos akadályok közbejötte végett, 1841 ik jan.4re ugyancsak Kis-Kőrösre halasztatott el. Sáfáry József társasági jegyző. Zombor, nov. 8. A’ felső-magyarországi agarásztársaság runyai Zsoldos György elnöklete alatt a’ mulató agarászatot nov. 1., 2., kik napjain a’harangodi pusztán megtévén, ez alkalommal a’ restei Nikházy István Czicza nevű kutyája legjobb agárnak lenni közösen elismertetett, az ott jelen volt számos agarak közt. Z. S. N.­S z e b e n , nov. 9. Olly hosszas, és bő szüret mint ez év­ben rég nem volt. Nálunk, ’s a’ szomszédos hegyeken elvégzék, de a’ távolabbi hegysorokon máig sem végezhetők el. Az idei ter­més olly áldott, hogy magok a’ termesztők — mint mondják — ha reájok bízzák is, nem tudnak több gerezdet rakni. Nem ritka­ság az olly szőlőtő, mellyen 80 sőt száz gerezd is fityeg. Általában mondhatni, hogy a’termés bősége olly remény felüli, hogy a’sző­lősgazdák nemcsak minden edényeiket tele tölték, de sokan hordó dolgában szükséget is szenvedvén, 25—30 váltó krön kínálva kí­nálják vedrét (8 kopás) a’ mustnak, de bezzeg v­eszik is a’ borcsi­szárok, ’s vontatják a’ városba, hová már eddig elő 5,050 vedres hordónál többet beczepeltek,’s uj évig 20 ezernél is többre megy. — A’ termés jóságára nézve a’ jelesebb hegyeken sem közelít a’ tavalyihoz, minthogy a’ zamatos arany gerezdek gyéren mosoly­gónak. E. H. Oct. 29én tartották az edinburgi chartisták gyűlésüket, melly­­ben egy a’választmány által közzé­tett nyilatkozat : „Testvéreim­hez Nagybritannia, Francziaország ’s Europa egyéb statusaiban“ felolvastatott, mint válasz Vond­ur feliratára, ki jelenleg Parisban

Next