Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-12-10 / 99. szám

tékbe, akármelly kijelölt helyen tetetett az le, a vitel-­es kiadásbér minden egyéb postai költség ágazatokkal együtt betudatik , s abból a lap kia­dóhivatalától minden illető postahivatal haját e részbeni járandóságát húzza, akármelly posta­hi­vatal a lapolvasótól — ha csak ez önkényes ado­mányt nem ajánl — lapkiadási szin alatt egy kraj­­czárt sem követelhet; a postakiadónak a kiadás kötelessége , mit ha hanyagul vagy épen gono­szul kezel — fölsőségéhez tartozik. Az érdeklett kiadó urat pedig, a nevezett báró úr nevében is, kérdjük: mi joggal követelhette a két sgo­­ttot lap­kiadásért és fölhivjuk maga igazolására, ha ezt tenni képes, — ha nem, vagy nem teendi — név- és állomás szerint mutatandjuk be őt és mindazokat, kik hasonló önkényt gyakorolnak , — az illető fülsőségnek. Megjegyeztetni ki­vált­juk, hogy nem általányosan beszéltünk: — qui habet aures audiendi, audiat. Ikerváros! Hírnök. FC héten kétszer rémité föl a város lakosságát a tűzharangok kon­dássá. Fo­hó G. József-utczában csapkodtak ki kéményből a lángok, akán pedig a Zöldfa- utczá­­ban fenyegette vész a lakosokat ; de hála a gondviselésnek , mielőtt a pusztító elem az emberi erővel daczolni képes lett volna,­ a vá­rosi gyors intézkedések által elfottatott, s a csoportosan tóduló néptömegben találkozónak olly ádáz keblűek , kik szaladási fáradságukat sajnálották , mert mit sem láthattak. — A na­pokban egy bécsi kereskedő némelly ügyei el­döntése kedvéért meglátogatta Pestet; ebédjét valamelly fogadóban egy uracs mellett végezte, kinek alkalma leve tömött tárczáját megpillan­tani , s e percztől kezdve az uracs hű köve­tőjévé vált az idegennek. Vacsora után mint­egy 9 óra tájban a József-piaczon gyanútlan kebellel haza felé ballag a kereskedő,­mn­den mellette elsuhanás közben egy férfi által oldalba löhetik, egyszersmind valamit ennek kezébe fényleni lát, mit megragadván tőrnek lenni ta­pasztalt; a cselekvő eliramlott, ő pedig me­nekülését téli öltönyeinek és tömött tárczájá­­nak köszönhető egyedül. — Sajtónk derekasan készül mozogni. Franken­burg Adolf életképekkel lépend föl; m­ai lapunk közli a programmot. Mi minden jót, szépet re­mélünk Hecken­ast urnak e vállalatá­tól; hisszük is, hogy a 16 pengő forint tisz­teletadért, melly kihirdettetett, jeles czikkek közöltetendnek , és még a 40 pengő kr. füzet­árt sem tartjuk s­o­k­n­a­k, mert sokat várunk s így észrevételeket sem teszünk. — Várunk még két más programmot, az első a „Hon­derű” czimü folyóiratot ismertetendi meg a közönséggel, és mi eleve merjük a jeles értelmi erőkből, mellyek a vállalat létesítésére egye­sítsék , olvasó szépeinknek jósolni, hogy P­e­­trichevich Horváth Lázár ur derült órákat szerzend nekik, s hisszük, hogy olly tapintattal vezérrendi lapját, min­t készültsé­gétől s tiszta szándékát­­ várhatni. — A másik programul a közleményeket fogja hamvaik­ból minden ember és hazabarát színe elébe ve­zetni. E lapok nevelési s oktatási lapokká fog­­nak egy jeles és tapasztalatdig egyed szer­kesztése alatt alakulni; bővebben annak ide­jében fog a kinevezendő szerkesztő nyilatkozni; czélja a derék férjfiúnak a népnevelés érdekeit mind a tanítókra, mind a nevelamlőkre nézve fölfogni, miben ez a lap példátla olcsósága min­denesetre elősegitendi. Sajó völgyéből. — Dobseb mna Göndör­nek fölső vidéki, egy hajdan ide vándorlott né­mettelepből létesült mezővárosa, ma 5,000 evan­gélikus s 600 katholikus lakhelye, az előtt az evangelika eklézsia szemefényének tartalék, úgy­mint, mellynek keblében szép emlékezetű super­­intendensek székeltek , több rendű — még jelen­leg is nagy nyomadéku — egyházi rendelések keletkeztek. Mind­ezekkel itt nekem semmi kö­zöm, csak az uj evang. lelkésznek itteni válasz­tatása kiván tőlem egy kis figyelmet. — Pásztor­­kodok itt majd­nem ötven évig Ruffini Go­­defrid. Nem czélom jelenleg e férfinak nevét fény­­tetni vagy homályositani; azonban midőn reá vis­szaemlékezem , akaratlanul is elmémbe ötlenek azon viszályok, mellyek őt éltében zaklaták el an­nyira, hogy tán jobb sorsra méltó végső napjait Poprádon tiszteletes vejénél, híveitől mintegy számkivetve tölteni kénytelenitteték. Elköltözése után Dobschinán két egymással daczoló párt ke­letkezett, s a város belseje azonnal Gedulisták s­ziklistákra szakadt. Geduli Pál ochtinai nem megvetendő jellemű lelkész, Niki pedig hely­beli első segédpap; innét a kettős pártnak neve­zete. Még Ruffini élt s hivataláróli lelépte sem volt tisztában, máris a választó község eme két kijelölt egyén érdekében osztozék. Innét szárma­zott nem sokára rendes korteskedés ; a lélekvá­­sárlás demoralizálni kezdé a választók szíveit , így emelkedőnek a zajló dobsehinai tengerből napról napra kártékonyabb hullámok. Az úgyne­vezett józanabbak a magasb­i miveltségű Gedu-­­ i­t tüzeli ki maguknak lelkéstül; ellenben a nép­tömeg s igy számosbak testestül- lelkestől Niki mellett buzogtak. E kétes harcz sokáig tartott — bár elmaradtak volna a kancsók, alattomos s nyilvános csábítások ! Közbeveté tehát magát a hitsorsosinál nagy tekintéllyel bíró is. Draskó­­c­z­i Sámuel a túlzó kedélyeket csillapítandó ; — a zajgás mind e mellett folytattaték , mig az el­döntő időszak, voksolás napja végtére elérkezett. Templomba szorult ekkor a két egymással vetél­kedő választó sereg. S ime mi nem történt ? — E szavazáskor azon tér, hol a keresztényi vallás szelleménél fogva a béké s szeretet Istene lako­zik , köz­botránya lárma, viszálykodás helyévé változtattatik! Mire nem vezethet a reformatio által kivívott, de pártoskodással ferdített lelki szabad­ság ! — Ezen , vallásos keblet valóban megrázó eseménynek további tiszti nyomozása végett H. L. alszolgabiránk R. J. esküttársával küldetett ki. Eddigi nyomozásukból köztudomásra tétetett, hogy a po­rtasb­­iklisták az egyház ajtait elfoglalva mintegy 16 medulistát a templombai juttatástól elzártak. Itt ugyan gravament láthatni, megtörtént mindazáltal a választandó lelkészrel szavalás, és pedig a physical erővel viaskodó félnek győze­­delmével. Niki tehát szótöbbségénél fogva uj lel­késznek kiáltaték ki. Azonban a háttérbe vonult rész e választással koránsem elégülve a seniorális gyűlésre hivatkozék. Mire nézve közlő e catastro­­phot még bevégzettnek nem tekinthetvén , annak további bonyolodását vizsga szemmel követendi — ki egyébiránt midőn a megtörténteket szivéből sajnálja, a megtörténhetőséget épen nem csodálja; — ez az evang. egyház fonák kományzati rend­szerének eredménye. Hol a köznép érdeke a ke­­vesb számnak értelmiségével physikailag összeüt­közik, természetesen az elsőnek győznie kell. Ezen túladni evang.­uraim­ szükséges, különben a vérengzések elkerülhetlenek ; tanácsos­nak lá­tom az új lelkészválasztást superintendens befo­lyásával a helybeli presbyteriumra bízni, így a superintendens szükséges tekintélyének növeke­dése és a községek kívánatos nyugalmának biz­tosítása mellett még az annyira utálatos hierar­chia tömkelegébe sem bonyolódunk. A csendnél, békénél nincs ez életben izletesb­érdelet. Az eddig leírt lelkészválasztással majd­nem közvetlen kapcsolatban áll egy ugyane városban bíróilag végbevitt kegyetlenkedés­i botozás. A dolog valódi tény, nem pletyka; ki tehát vele a napfényre annak tanúságául, hogy azok, kiknek kezében van a hatalom, avval káröröm szerzé­sére soha vissza ne éljenek. — Dobschinának birája N. polgártársát a piacz bérlőjét 24 az az: huszonnégy botra, mi több, nyilvá­nos helyen lehuzatta! Megengedhetni ugyan, sőt eleve föltehetni, hogy a deresre ítéltetett — más­ként feddhetlen életű polgár — emberi gyarlóság­ból bűnbe keveredett légyen; mind e mellett a közönyösen gondolkodó könnyen átláthatja, hogy az illy basailag eljáró bírónak tette terhesb bűn a bűnhődött polgár által elkövetettnél. E bírói méltatlan eljárásnak súlya már megyénk teremébe hatott; — egy szóval kárhoztatták ott az egybe­­gyült Rendek a bevádolt birónak törvénytelen tettét, csak a módról, mikép fenyitessék meg kel­lőleg a hatalmaskodott biró ? kerekedett hevesb­é vita. Többek által inditványoztatott, hogy magát a bilincsekből védje. Végre száz szó egygyé olvad­va határoztatott, hogy a járásbeli bírák egyike esküttársával e csínynek szövevényes oldalait a hely­színén vizsgálja meg , és a legközelebb tar­tandó közgyűlés alkalmával a visszaéléseket soha nem pártoló egyetemet ez iránt hivatalosan tudó­sítsa. E czélszerű határozat ellen valamint sen­kinek kifogása nem lehet; úgy részrehajlatlan nyomozást mindenki igényelhet, illyenre számot tart a kiváncsi közönség; mert a bűnpadra fek­tetett polgár bírójának boszúszomját eleve sejt­vén Rozsnyóra iramlott, mig a kérdés tisztába jövend , az ott lakozó alszolgabirónál menedéket keresendő , vagy legalább az alatt l’ölrobant el­lenének haragját enyhítendő , hanem annak hon nem létében rendes esküt. R. J. jónak találá a baja enyhülése után sóvárgó polgárt biróilag sza­bandó büntetésnek végrehajtását fölfüggesztő tiszti irom­ánnyal ellátottan visszaküldeni. Azonban e megyebeli tisztviselőnek ideiglenes salvus con­­ductusára mitsem ügyelvén a biró, a 24 ütlegre szánt, visszatért 62 éves férfiu­, polgártársán­an­­itéletét csakugyan végrehajtatta, s igy némileg a megyét is megsértő. — Ha ki a fönebb leirt pár­toskodást csekély figyelemmel olvasta, ezen má­sod­rendű dobsehinai eseménynek fortélyos kul­csát nem épen nehezen találandja föl. Köztudo­mású, többé semmi titok — egyik közölök Gedu-­­ ista, másik Niklista vala. E nézetből olly példá­san s hevenyében szolgáltatott ki az igazság!! — A gömöriek, sőt távolabbiak kandi szemei most e városra függesztvék — és várva várják, miként az ottani evang­­ekilézsia az érintettem nemjósü­­kerrel gyakorlott lelkészválasztást helyre ho­­zandja ; a beavatkozott megye pedig a bírói ha­talommal zsarnokoskodott hőssel az igazság szi­gorát mikint érezteti? — föntartom a föntartandó­­kat. — p —. Erdély hői. (Országgyü­lés.) Ník.­l­ván tartatott országos ülésben a jegyzőkönyv hiteltetése után elnök­i n­ytlga fölszólító akirat és RKet, hogy mivel mint értesittetett a na­pirendre tűzött s a néhai Barcsai János ha­lála következtében érkezett k. k. leirat fölötti előleges tanácskozásaikkal már készen vannak, szólanának e tárgyhoz. Mire az érdeklett k. k. leirat fölolvastatván, s tanácskozásba vétetvén, a KK. és RR. maguk is helyesnek találják , hogy e k.k. leirat következtében, melly sar­kalatos jogaik és törvényszabta kötelességük gyakorlatából foly ki , ez­úttal új választást tegyenek , még pedig a választás módjára nézve megtartva a jelen országgyűlés jegyzőkönyvé­nek 43d. és 53d. számai alatt tett határozatu­kat, mellyben fölfejlett elveik öszvehangzanak a múlt országgyűlési végzéseikkel. Meghatá­rozzák azonban , hogy az ezen választás mel­lett felterjesztendő alázatos föliratban egyáta­­lában hivatkozván a múlt évi decembe­­írül ha­sonló tanácsosi hivatalokra véghez vitt válasz­tások alkalmával fölküldött alázatos fölirat el­veire, fejeztessék ki, mikép valamint e­­ge, jogainak csonkulását látná abban , hogy ha egy egy hivatalra is egyénből tenné meg leg­felsőbb kinevezését, úgy a KK. és RR. fiúi bizodalommal remélik ő­rgétől azon atyai ke­gyelmét, miszerint a KK. és RR. választását méltányolva, a választott schemákból külön külön fogja a maga legfönsőbb kinevezését meg­tenni. — Végre keressék meg ő Fölsége alá­zatosan arra, hogy mivel az illy fontos kivá­lóknak betöltését, az idő megnyerése s a köz­­igazgatás serényebb folyamatja is egyiránt szükségessé teszik, és fönálló törvényeink is megkívánják, méltóztassék e­ége mind ezen mostan véghezvitt, mind pedig még a múlt év december 2-rel legfönsőbb megerősítés alá fölé­terjesztett választásokra a maga legfönsőbb kinevezését és megerősítését meg ezen ország­­gy­űlésre kegyelmesen leküldeni. — Továbbá olvastatik a rendszeres bíráló biztosságnak, iktári­or Bethlen Domokos kérelmes leve­lére, melly­ben a bánátusi iktári uradalom visz­­szaadatása iránt e Fügéhez ujabbi balos fölirást tétetni kér, azon véleménye, miszerint mivel v­ége az 1794­. július 31 k. költ k.k. leiratának

Next