Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-05-16 / 43. szám
43. szám. Alapná Hulcsár István táblabíró Élesalja Özvegye* Harmincznyolczadik év. Pest, V íi ii kö s hava 1 Okán 1843. ===== ■ ■ •—==- ——•—■—==========» TABT 11091. Ifrazila napló. Kinevet. A papok nőszülése iránt. Vidéki lev. Somogyból (tisztválasztási gyűlés), Szabolcsból, Sz. Fejérvárból , Túróczból (követválasztási gyűlések), Hevesből (ünnepély), Erdélyből (tűzvész) , Turopolyából (gróf utasitási gyűlés). Milt. napló. Ausztria. Spanyol- , Franczia- , Angol- , Bajorország, Belgium. I Lapvszsga. Jelenkor, Világ, Pesti Hírlap Társalgási terem. Hiv. jel a m. g- egylettől.— H i r dető. NJLVAI MPLÓ. Iinevezések. A nmngu m.k. udvari kamara a skalitai vámszedő és haminczados hivatalát előlegesen Kovács Fer. eddigi haminczadosra ruházta. A nmngu m. k. udvari kamara a Berzeviczy Flóri előléptetése által megürült unghvári tisztartósági második irnokságra Schwartzer József iktató gyakornokot nevezé ki. Csáky József hit. v., t. megye tbirája és eddigi tiszteletbeli tárnoki titoknok , s a tárnokszék hit. jegyzője, tekintvén Wagner Sándor betegeskedése alatt magának szerzett érdemeit és több sz. kir. város ajánlatát, Wagner Sándor helyére valóságos tárnoki titoknoknak , és a tárnokszék hites jegyzőjének nevezteték a főtárnokmester által. A papok nészülése iránt. (Testvéri útbaigazitás a barátságos szózat írójához.) Sérteni még ellenségemet sem szoktam, annál kevésbé egy igen tiszteletre méltó testületet helyes és elégséges ok nélkül. Ez mint erkölcstanítónak megbocsáthatlan bűnöm volna. Azért, ha te kedves atyafi, vagy a nős papságnak akármellyik tagja vagy egész testülete szavaim által magát sértve lenni érezi, itt, hol akaratom ellen sértettem, az egész tisztelendő testülettől, annak minden tagjától egyenkint, s tőled leginkább kedves atyafi! teljes bocsánatot kérek — reménytek is ! — Ezen nyilatkozattal tartozom magamnak, tartozom neked, azért, hogy ezáltal irántam kiengesztelődvén, a sérelmet képzelő neheztelésből kigyógyulva tisztán foghasd föl szavaim értelmét, tisztábban, mint fölfogtad előbbi czikkem szavainak értelmét. A k. papok javaslati nőszülése elleni okoskodásomnak veleje ez: „A k. egyház a papok nőszülését sem szükségesnek, sem hasznosnak nem látja, azért azt meg sem is engedi, megengedendő azonnal ha szükségesnek , vagy hasznosnak látandja, mivel a dogmával nem ellenkezik. Ha pedig az egyház papjainak a nőszülést meg nem engedi, mit sürgetitek azt ti világiak, kiknek ehhez semmi közötök ? A kinytelen papok között előforduló erkölcsi sikamlások még nem elegendő ok az egyház jegyének megváltoztatására, mert hiszen a világi házasok között is vannak, mégpedig aránylag több sikamlások — vannak a nős papság között is számos szomorú példák; ergo nem kell nőszülnünk, mert a nős élet még magában és magától senkit a sikamlóstól meg nem óv. — Ezen következtetés alapját akartam én megvetni a nős papságra tett hivatkozásom által, jól tudván, hogy in quaestione facti egy tény többet nyom száz theoreticus oknál. Es te kedves atyafi! ezen hivatkozás miatt reám megneheztelsz — s talán ez okozza, hogy szavaimat oda csavarod, mintha én a nőspapság számos példáival mentegetni, igazolni akarnám a nőtelen papság erkölcsi sikamlásait. — Itt azután egy szép erkölcsi oktatást adsz, hogy az erkölcsi törvény mindenkor szent s érvényes magában, annak sértője pedig mindenkor vétkes, habár egy ember sem gyakorolná is az erényt. — kételkedés végre: valljon könnyen papírra tett állításomat számos példákkal be tudnám-é bizonyítani, holott te keleti szertartási!k. pap Letedre egy példát sem tudnál biztosan állítani. Nem kedves atyafi! nem ez értelme az én szavaimnak, nem ez czélja okoskodásomnak, mert én is tudom, tudnom mint neked kell, és pedig ugyanazon forrásból, mellyből te tudod, hogyha bár az erkölcsi törvényt senki meg nem tartaná is, azért én még annak sem kötelező erejétől fölmentve nem vagyok, sem megszegvén azt, bűntelen nem lehetek. Lex enim non tollitur per abusum. Következőleg oktalanság lett volna tőlem a nős papság sikamlósaival a nőtelen papság sikamlósait igazolni akarni; nem is igazoltam, csak azt akartam mondani, hogy a házasság még nem csalhatatlan óvszer az erkölcsi sikamlás ellen , mint ezt a nős világiak és nős papok között előforduló számos példák bizonyítják ; — ha pedig nem az — minek késziitek ti világiak az egyháziakat nőszülésre, holott fontos, és több okok kívánják a nőtlenséget? — Ismétlem, ez szavaimnak igaz értelme, okoskodásomnak veleje, czélja.— Úgy de miként beszélhetsz te számos erkölcsi sikamlásokról a nős papság között? — kérded nemde kedves atyafi ? — miként tudnád ezt bebizonyítani a keleti szertartásik, nős papságról ? — kedves atyafi pirulva kell megváltanom előtted , hogy én sem egyesült, sem nem egyesült görög papot soha életemben se nem láttam, se nem ismertem ; ugyanazért én magam közéletek nem számos, de egyetlen egy szomorú példát sem tudnék fölhozni és bebizonyítani biztosan. De ugyan erre te engem nem is kötelezhetsz, mert én nem rólatok különösen, hanem a nőspapságról átalában szólottam, tehát ide értettem mindazon felekezetbeli papokat, kik nőszülnek. És mivel átalában hasonlítottam őket össze a k. nőtelen papsággal, és azt mondottam, hogy valamint ezek közöl vannak némellyek, kik a nőtelenség síkos pályáján elcsúsznak , úgy a nős papság között is számos szomorú példa vagyon ez ügyben, mondom valamint a k. nőtelen papság alatt értettem az egész világon élő s megsikamló nőtelen papságot, úgy értettem, egyszersmind az egész világon élő s megsikamló nős papságot is. Vagy ha ezt hinni nem akarnád, valamint a magyar ki nytelen papságot átalában, úgy a magyarhoni nőspapságot is átalában értettem, amint szavaim tanúsítják, ott áll előttetek a görög szertartású nős papság, ott a protestáns nőszülő papság !• Hogy pedig ezek között nem lett volna, nem volna ma is számos példa, tekintvén az emberi gyarlóságot, ha biztosan bebizonyítani nem tudnám is,a ki ki maga elgondolhatja. Különben is nem az itt a kérdés veleje: ,,én be tudnám-e bizonyítani?“ hanem amit én állítok, be lehetne-e bizonyítani, ha az ember épen eltökélné magát ? — Egyébiránt kedves atyafi, ha itt helye vagy szükség volna, fájdalommal, de csakugyan tudnám ám néhány példákkal is nem fontolatlan, hanem igen is megfontolt állításomat erősíteni, anélkül hogy félnék , miként te rettegsz, hogy a világiak majd így fognak józanul okoskodni: ha a nős papok ilyenek, millyeneknek kell akkor a nőtelen papoknak lenniök ? — Mert kedves atyafi aki józanul gondolkodik, az nem igy következtet, hanem igy: ,,Valamint a nőtelen papok közöl bizonyos törést szenved a tisztaság pályáján az, ki magáról megfeledkezve gerjedelmeit a józan ész és erkölcsi törvények által kellő korlátok között nem tartja, ugy a nős pap is hasonló sorsra jut, ha hasonló szélnek ereszti vitorláit.“ És erről kedves atyafi valamint sem te, sem én nem tehetünk: ugy ezen egyesek vagy némellyek szomorú esetéből kárhozatot mondani az egész nős v. nőtelen papság tisztaságára csak az fog, kinek vagy esze, vagy szive ficzamodott ki helyéből. Aparte ad totum non valet argumentáló. Czáfod tellát kedves atyafi annyiból hibás, mivel te azt, mit én átalánosan a nős papságnál minden sérteni vagy kisebbíteni akarás nélkül állításom mellett erősség gyanánt hoztam föl, azt különösen a görög szertartásak, nős papságra alkalmaztad a helyes logica szabályai ellenére, és ezen hiba gerjesztett benned ellenem neheztelést , mellyet csakugyan meg is érdemlének, ha illy részletesen vagy határozottan szólottam volna. Arról azonban én nem tehetek , ha világos szavaim értelmét te helyesen föl nem fogod!• Többnyire valamint te a latin papság nőtelenségét nem ócsárlod, sőt szinte magasztalod , ugy én sem kárhoztatom akár a görög akár a protestáns papság nőszülését, mert a házasság magában szent és fedhetetlen dolog; sőt szinte kívánom, hogy ezen terhet, mellyet vallomásod szerint könnyen és örömest viseltetek , ezentúl is mindenkor könnyen és örömest viselhessétek — csak azt óhajtom, hogy azon terhet, mellyel mi latin papok a mostani körülmények között még sem könnyen , sem örömest viselni nem tudnánk — akaratunk ellen senki, de leginkább avatatlan kezek vállainkra tukmálni ne akarják. Ugyanazon hibában sinlik czásod a nepotismusról is. Itt is egyedül a görög szertartásik. papságra szorítod okoskodásomat, melly igazán mondva, nem is annyira a most létező nős papságról átalában szól, hanem a k. egyház kebelében a nőszülésből szükségkép származni kellő nepotismust érdekli. Erre hát felelnem sem kellene , de a dolog megérdemli, hogy egymást fölvilágosítsuk. — A nős papság között nincs nepotismus, azt mondod kedves atyafi? Nem tudnám azt bebizonyítani, azt mondod? — Bár ne volna, bár nem tudnám! De olvasd csak Cobbet-et, olvasd More Tamást , a hírlapokban olvasd figyelemmel az angol egyházról gyakorta közlöti czikkeket — és az illetők által önkényt megvallott tényt ne tagadd, a nyilván tudva lévő dolog bebizonyítását tőlem ne követeld! úgy-e kedves atyafi erről nem is gondolkodtál, mikor azt mondád, hogy a nepotismus csak az elenyészett vastag századokban uralkodhatott, ma pedig az undok nepotismus gyakorlati lehetetlenség. — Azt mondod, puszta hallomásból fogom a nős papságra a nepotismust? Nem kedves atyafi, hanem azoknak gyakorta siralmas panaszaikból, őszinte vallomásaikból, kiket a nepotismus nyom és terhel. — Nálatok kedves atyafi van-e nepotismus nem tudom — de ha nincs, okát is látom miért nincs. Azért nincs, mert püspökeitek és méltóságban lévő papjaitok nőtelenek — tehát nincsenek, kikről szükségkép gondoskodniok kellene. De gondolod-e, hogy ez igy marad, ha a k. papok átalában az egész egyházban nőszülni fognak ? — Bizonyosan nem; mert egyházi méltóságainkat igazságosan kizárni azon jóból nem lehet, kizáratni nem is fognának, mellyben az egyházi rendnek alsóbb tagjai részesülni fognának. És ez esetben nem fog-e nálatok is, nálunk is szükségkép nepotismus származni ? főleg hazánkban, hol a nemesi renden kívül levők alkotmányunknál fogva korlátolva vannak a hivatalok viselésében? hol a kiváltságos rendben lévő papi atyának csakugyan fájni fogna gyermekeit a sánczon kívül látni? hol a papság jelenleg meglehetős jövedelemmel bir, és ez elég ösztön lenne az atyának gyermekeit az egyházi rendbe tolni, azért is hogy kenyerét biztosítsa, azért is hogy a kiváltságos rend tagjává tehesse ? — Hát azt kellő figyelembe vetted-e, hogy nálunk a plébániák, pedig a legjobb plébániák osztogatása igen nagy részben a világi patrónusok kezeiben van? A nő nem csalogatna-e ezek gyermekeiből sokkal többet az egyházi rend kebelébe mint jelenleg? — és ekkor sem lenne-e helye a nepotismusnaik ? avagy püspö