Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-09-19 / 148. szám
szerint ezen roppant különbséget nem annyira tudatlanság , mint inkább egyiknél ipar , szorgalom s erő, másiknál pedig gondatlanság, kényelműség s tehetlenség okozzák. Az egyik t. i. utána lát, s elég erővel ellátva szorgalmasan műveli, munkálja , trágyázza annak idejében területének minden részeit, s egész területéből hasznot vesz be; a másik könnyen veszi a dolgot, s csekély ereje lévén, csak felét munkálja , trágyázza részül, s természetesen csak keveset termeszthet. Igenis, szorgalommal s elég erővel csekély gazdaságban is aránylag sokat, csekély erővel pedig nagyban is aránylag csak keveset termeszthetni. Csekély erőnk okozza egyedül azt is, hogy majdnem minden határban tömérdek diribdarab térek felszegetlenül heverve legelőnek használtatnak, mellyeken lúd, szamár, borjú , bival, ökör , tehén, ló stb. vegyesen járkálnak, de semmit le nem haraphatnak; ha ezek csekély bérért vagy ingyen kiosztatnának azoknak, kiknek vagy épen semmi, vagy csak csekély földjök van, milly buján teremnének több darabok drága takarmányt stb., többek pedig még gyümölcsös kertekké is varázsoltatnának szorgalmas kezek által! De az ur nem engedi a szegényt hozzá nyúlni, magának pedig, felszegett földjével sem bírván, okosan eszébe sem juthat még többeket is felszegetni. Én legalább még augustus közepe táján is megyem több vidékein igen sok urasági parlag táblákat fel— szántatlanul láttam heverni, mellyek már most minden esetre csak egy vagy legfeljebb két szántás után vettethetnek el őszi maggal; miután pedig sok esőzés és marhanyomok által nagyon összetömettek, természetesen agyagosabb helyeken megszelnek,vetéskor pedig egész barázdák tégla alakban visszaforditatnak, s legkedvezőbb időjárás mellett is bő aratást nem ígérhetnek. De ez természetesen nem tudatlanságból vagy azon balhiedelemből történik, mintha az említett táblák tulajdonosai a földnek minél többszöri megszántatását s kellő porkáltatását feleslegesnek, vagy a nap sugarai s esők általi érleltetését, kövéritését szükségtelennek tartanák, hanem azért, mert nincs elég erejök tábláikat többször s jókor megszántatni, mert ott, hol 20 erős izmos ökörnek kellene szántani, csak tíz nyomoru, kizsarolt, alig mozogható szánt. Ez a dolog legfőbb bibéje legtöbb helyütt. Csak elég erőt, szabad mozoghatást s olly összetagositott birtokot adjanak tehát nekem, mellyen a gonoszok kényök kedvök szerint mindent össze nem rongálhatnak , s jót állok, miszerint, ha okszerűen nem tudok is gazdálkodni, nemcsak jól elrendezendőm, de sőt még lehető legjövedelmezőbbé is teendem. Én legalább hosszas ideig ismertem bizonyos faluban egy nagyobb urat, ki 470 hold középszerű földdel és 60 kaszás hasonló réttel,és egy kisebbet, ki ugyanazon határban csak 26 épen olly minőségű holddal és 8 kaszás réttel birt; a nagyobb ur legfeljebb 1200 kereszt őszit, 300 kér. tavaszit, 200 szekér takarmányt s 900 p.mérő burgonyát tudott termeszteni, habár soha semmit nem ugarolt; ellenben a kisebb ur folyvást 170 kér. őszit, 35 kér. tavaszit, 30 szekér takarmányt s legalább 200 mérő burgonyát termesztett, habár minden évben mintegy 6 holdat ugarolt. Pedig, miután a nagyobb ár épen tizennyolczszor annyival birt mint a kisebbik, annak ehez aránylag 2750 k. őszit, 560 k. tavaszit, 540 szekér takarmányt, 3600 mérő burgonyát kelle vala termesztenie; ha nem termesztett, távolról sem tudatlanság, hanem leginkább az volt oka, mert minden negyedik év helyett csak minden nyolczadikban volt képes roszul trágyáztatni, földjeit pedig annak idejében kellőleg soha meg nem munkáltathatta, s ha kedvező időjárás következtében néha sok takarmánya volt, azt erőhiány miatt vagy félromlottan takaritá be , vagy nagyobb részt felébe kelle kiadnia. Hány uraságot ismerek, kik takarmányukkal nem bírván , réteiket, lóheréiket felébe kaszálhatják, tél vége felé pedig magok vagy rosz szalmával gyötrik marhájukat, vagy drága pénzen szénát venni kénytelenítetnek. Ne tartsuk tehát magunkat olly végtelen buta gazdáknak , hanem részgazdálkodásunknak egyik fő okát keressük inkább a nem tőlünk függő körülményeink , viszonyaink, tehetetlenségünk s elhibázott neveltetésünk körében. Avagy tagadhatni-e, hogy egyedül visszás neveltetésünk következésében költünk közönségesen az életre csekély bevételeinkből sokkal többet mint kellene, s ennek következtében a gazdaságba vagy épen semmit, vagy csak csekélységet fektethetünk? Várhatni-e pedig a gazdaságból bő jövedelmet, ha bele vagy semmit, vagy aránylag csak csekélységet ölünk? Avagy tagadhatni-e, hogy egyedül neveltetésünk eredményezi azon körülményt, miszerint 100—150 holdból álló birtok mellett már földesuraságokká leszünk, ispánt, hajdút, gazdát tartunk, s egész gazdaságunkat pimasz emberekre bízzuk? A játék, vadászat s egyéb életörömek nem tartanak-e bennünket folyvást annyira elfoglalva, hogy gazdaságunknak minden részeit csak ritkán nézhetjük meg, javításukról pedig, ha módunk volna is benne , gondolkodni épen nem érkezünk? Ha pedig mindenünket másokra bízzuk , várhatunk-e jó eredményeket okosan ? Nem illik-e ránk is : oculus domini stb. ? Bizony bizony mondom, tudnánk mi jobban gazdálkodni, mint valójában gazdálkodunk, csak erőnk volna , fáradságunkat ne hiltanók , a globa minősége s határbeli viszonyaink megengednék. Azonban , valamint nem tagadhatni, hogy vannak gazdák, kiknek módjuk van s mégis roszul gazdálkodnak : épen úgy bizonyos, mikép némelly urak legalább részben épen azért gazdálkodnak roszul, mivel gazdaságuk után néznek ; mert ez utánnézés igen felületes s olly ritka , hogy gazdaságuk körében még tájékozni sem tudják magukat, s olly parancsolatokat osztogatnak, mellyek gazdaságuk rendszerével egészen ellenkeznek s végtelen kárukra vannak. Illy szellemben panaszkodók nemrégiben egy gazdatiszt személyesen. Halljuk panaszát. Grófom augustus elején a mezőt széltében hosszában összekocsizván, haza érkeztekor kegyetlenül rám pirított azért, mert egy nagy felszántott táblát üresen talált, s dörögve parancsold, hogy hajdinával tüstént elvehessem. Hasztalan mondom neki: M. uram! az a tábla igen rosz föld, tavaszkor eső s trágyahiány miatt semmi alá kellőleg el nem készíttethetvén, magát pedig s munkát hasztalan rá vesztegetni nem akarván , inkább ugarnak hagytam, s most háromszoros jó szántás által megérleltetve jó lesz őszi alá — majd jövő nyáron jó búzát aratunk rajta. Gróf: el kell vettetni tüstént. Tiszt. M. uram, nincs magam. Gróf: Vegyen K... .gén. Tiszt. M.uram, nincs pénz a cassában. Gróf: itt a pénz! egy százados bankjegyet kidobván zsebéből. Tiszt. M. uram, már késő most hajdinát venni, bizony semmi sem lesz belőle! Gróf: én parancsolom. Tiszt: ha most ide fordítjuk az erőt hol szükségtelen, majd igen hátra maradunk a többi munkával, pedig száz szekér leher és bükköny renden hever, s a többi földek még egészen szántatlanok. Gróf: én parancsolom. Meglelt—mondá a tiszt, s ezen egy utánnézés legalább ezer forintjába kerül grófomnak, mert a hajdinából semmi sem lesz, a földet pedig sem ősz sem tavaszkor bevehetni nem lehet, vagy ha épen azt megtrágyáztatni s elvettetni parancsolatra, erőhiány miatt más maradand üresen. A szegény liszt azt legjobban restelle , hogy a hajdina elvettetésén a jobbágyokkal jelen kelle lennie, kik a jó incidentiát az ő agyából származottnak hívén, mindég nevetköztek. Hány illyféle bakokat lőnek gyakran a földesuraságok!! K... TÖRVÉNYYILATÓSÁGII TUDÓSÍTÁSOK. Szabolcsból sept. 13. Törvényszékek által megszakított, de tegnapelőtt és tegnap folytatott s ma befejezett évnegyedes közgyűlésünk tárgyalásaiból utóhangul következendőket kell még kiemelnem. Az ú.gyűlési költségek kivetésében működött választmány beadta munkálatát, melly szerint megyénkben 7888 fő fogja viselni az utósó hongyűlés terheit. Hogy pedig ezen költségek hova hamarébb beszedve legyenek, a BR. ollykép rendelkeztek, miszerint a szolgabirák novemb. utósó napjáig bevegyék a szakaszaikra eső illetőségeket, a bevehetleneket pedig akkoron múlhatatlanul feljelentsék, tiszti ügyészi kereset által bitveendőket. — A famosus honti levél megyénkhöz is eljutott, B. S. volt o.gy. követünk által e. alispánnak kézbesilletvén. Hosszú szünet követte minden ellenzés nélkül történt felolvastatását. Magok, kiktől vártuk az ex professo való pártolást, nem akartak egyelőre védőleg felszólalni, hanem várták az ellene emelkedő hangot; de mind hiában, Szabolcsnak conservatív embere nincs, ki ezen elvek védelmére síkra lépne, itt tehát az ellenzéki tábornak minden halva született magzata hű ápolásra talál. Bizony, ideje volna már, ti Szabolcs conservativ szellemű férfiai! ha kibontakozván a tétlenség zsibbasztó karjai közöl, az apathicus ölbe sülyesztett karokat elveitek melletti harczra kiterjesztenétek; és letennétek azon dolce lar mienteleket legyezgető gondolatról, hiszen a nélkül sem győzünk, miért küzdjük a szélmalom harcral! Mert, ha többre nem mehetnétek, kiküzdhetnétek mégis az eszmék ellenkező oldalú szellőztetését — a na már magában egyelőre nyereség lenne. Úgy, úgy uraim ! ti akik bírjátok a földet, egyesüljetek , s higyétek meg, az összetartás phalanxot képezend röviden, mellyen ha nem füvendik is meg eleve a túlzó s mindent sarkából kiforgatni igyekvő törekvény, — de túlszárnyalásaiban bizonyára korlátoztatni fog! Tekintsük azonban az ismeretes honti levél sorsát Szabolcsban. Egy a szenvedelmek viharait kiállott lisztes ősz, J. Gy. volt az első szónok, kifejtvén, miszerint az privát levél alakjában jelenvén meg, Hontmegye levelének nem tekinthető — s ennélfogva el nem fogadhatónak véli. B. S. Tagadhatsan, hogy az rendes alakban nem jelent meg; de ő csupán a tényt tekinti, mellyről az szól, azt pedig törvénytelennek tartja, — egyébiránt okai vannak, miért hogy a levelet a többség kifolyásának következteti. Sz. R. Szabolcsnak, ha múltjába tekint, ha következetes kíván lenni, a szőnyegen forgó levelet Hontmegye közönségeinek nem ismernie nem lehet, mert Szabolcs is volt olly helyzetben, hogy eltávozván gyűlésből elnöke, maga surrogált magának elnököt s tette a teendőket — igen ám! de itt nem egy fracko, de egész státus volt együtt — e levelet tehát Hont vmegye levelének tekinti és pártolja. F. M. az előtte szólónak válaszolja, miszerint a felség által Szabolcs múltjából idézett esemény felsőbb helyen nem helyeseltetett. E.M. A főispán által történt gyűlés elhalasztása önkény — még ha a szükség parancsolja is? —, önkénynek pedig ő ellensége, ugyan azért ha a levelet szükséges kellékei hiánya miatt Hontmegyeének nem ismeri is, pártolja. Ismét B. S. Ne tegyük discussio tárgyává, ha váljon Hontmegye levele avagy pelitio-e az ennyiszer említett levél? — hanem miután egy törvénytelen lény jőve tudomásunkra, írjunk fel ő felségéhez ekkép értésünkre esett, miszerint a honti főispáni helyettes az általa hirdetett közgyűlést törvénytelenül elhalasztotta, és egyéb törvénytelenségeket követett el légyen — ez esetben tehát, ha valóságos törvénytelenség követtetett el,kérjük felségedet,tegye meg a szükséges vizsgálatot, és orvosolja az orvosolandót. B. F. főjegyző. Ha nem ismertetik a levél a megye közönségednek , miképen tétessék fel a jegyzőkönyv , hogy t. i. mi indok leírta a BR. e határozatra ? — F. M. csak okkal móddal bele kell valamit tudni... S. J. nem tekinti Hontmegye levelének a közlést, és igy hitelesnek sem , mert egyedül a megyebelit tartja annak . Hontól magától kíván tehát felvilágosítást — bizonyosan ő volna rendén, ha Varasd levelére egyenesen Zágrábtól kívántunk tudósítást— egyébiránt pártolja B. S. — P. L. m. alispán. Hatalmában van a megyének elnöke távoztával más elnököt választani — de itt az elnöktől az utósó esküdtig valamennyi tisztviselő távol volt — a levelet tehát valamint Hont közönségesnek lenni ismeri, úgy pártolja is. S. J. K. Ö. szellemében nyilatkozik. A többség B. S. másodszori nyilatkozata szerint lévén kimondva, a jegyzőkönyv mikénti feltevése iránt folyt a vita, mig elnöke, alispán következendő nyilatkozatával vágta azt ketté: Hontmegye közönsége nevében magány pecsét alatt érkezett levél tudomásukra esvén a KK. miszerint stb. ennélfogva a netalántáni törvénytelenség orvoslásáért felírást rendelnek ő felségéhez intézendőt — elfogadtatott. — Bizony csak az itt közlött szónoklatok diójából is láthatja mindenki, a kinek látnia adatott , milly gyönge lábon áll a Pest és Nógrád által olly hőn pártolt honti ügy. Megyénk ez érdembeni végzését — bárha az audiatur et altera pars-t tökéletesen mellőzte — mi ugyan nem vártuk illy mérsékletinek, — kiváncsiak vagyunk azonban még is tudni: mi fog majd történni, ha, miként már másutt, úgy nálunk is egy szónok kérdező, ha csakugyan Iront megyének rendes alakú ellenkező tartalmú levele érkezendik meg. — Éljennel jön fogadva gróf Széchenyi István levele, mellyben tudósítja a megyét, miképen ő felsége által a közlekedési eszközök középponti igazgatójává neveztetvén, elsőben is figyelmére legméltóbbnak Tiszánkat találván, e végre folyását megyénk határában is megvizsgálni óhajtja, — miért is vele előlegesen értekezendő, küldöttséget kér kineveztetni , találkozási helyül S. A. Újhelyt, Naményt, T. Dobot és Debreczent tűzvén ki. Fényes és számos tagokból álló lón kinevezve. — Fenforgott még egy kisdedóvási ügy is. Nyíregyháza városa ugyanis, kebelében kisdedóvót állítani szándékozván, kéri a megyét, miszerint ennek alapításában társkép lépjen fel, különösen e czélra egy, e városban létező ka-*atonai lakállalengedését óhajtja a megyétől megnyerhetni. A már ez ügyben működött küldöttség jelentése folytán, vitályt az idézett elő, ha váljon socialis téren vagy törvényhatóságilag pártoltassék ez intézet 591