Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-08-08 / 124. szám

szántóföldeket jövőre is haználhatlanokká tevék, s így iszonyú kárt okozónak, hanem a város némelly része­ibe is bejutván, a házakat legnagyobb veszedelemmel fenyegették, és a lakosokat, kik az ablakokon betóduló viz látására már menekülni is alig bírtak, legnagyobb rémülésbe hozták; illy veszedelem közepette majd 24 óra hosszáig remegtünk, s örültünk, hogy a fel nem számítható kár mellett, emberélet nem veszett. Más helyeken azonban több házak is elsodortattak, s néhány, nevezetesen két ember elmerü­ltéről érte­sültünk; az áradás nemcsak városunkat s szomszéd falvainkat éré, hanem Szepesnek legnagyobb részét is, különösen Leibitzot, Podolint, Gnezdát, Lublót sat. A Szepes és Galiczia közötti ut ut, melly csak most nagy költséggel és fáradsággal készíttetik, egészen elvontatott, a hidak részint összedőltek, részint olly ál­lapotba tétettek, hogy míg helyre nem hozatnak, ad­dig nem használhatók. Mit az említett napon megkí­mélt a víz, azt a következő napon több helyen tör­tént felhőszakadás rontott meg; sokan földrengést is vettek észre, s valóban nem is magyarázható más­képen a kimondhatlan sok viz, melly egy pillanatban a földből kiözönlött. Általában a viz majd azon ma­gasságot éré el, mellyet 1813 évben, s habár nem olly nagy, még is sokkal rohanóbb vala s nagyobb kárt okozott, mint akkor. Szomszéd Galicziából tu­­dósittatunk, hogy ott a mostani viz nagyobb volt, mint az 1813dik évi, és számtalan embert s marhát ragada magával. Az esőzések még most is folyvást tartanak, s ha még néhány napig tartandnak, akkor ez idei szép termésünkből mi sem leend, mi kivált az úgyis elszegényült Szepesre nagycsapás volna,va­lamint a szomszéd Galicziára is, mellynek lakosai már most is száz meg száz szekerekkel járnak s mennek magyar gabonát venni, mellyet hónukban nem kaphatnak. Mi lesz mind ezekből, a jó Isten tud­ja! annak idejében azonban el nem mulasztandom e la­pokban tudósításomat e tárgyban megtenni. Egy más szomorú esetről is kell tudósítanom az.cz. olvasó közönséget, melly épen a vizáradás előtti na­pon történt Leibiczon. Egy polgár — mint aztán meg­­vallá — pénzzavarodásban lévén, csűrét, mellyet előbb tűz ellen jól magasan biztosított, felgyújtó, minek kö­vetkeztében több mint húsz csűr tömérdek szénával elégett; s hogy a város nem leve a tűz martalékává, csak azon körülménynek köszönhetni, mivel a csűrök kissé távolabb esnek a várostól. A bűnös börtönben várja tette jutalmát. *) Veszprémből. Aratásunkat jobbadán elvé­geztük már megyeszerte — még a Bakony között is. Sem a gabona , sem a széna nem felel meg azon re­ménynek , mellyel olly édesen biztatónk magunkat a tavaszi napokban elég kora megnyílásuk és folyton fo­lyó kedvezésükhez képest. Ugyan­is mi a szénát ille­ti, lapályosabb réteink vízben úsznak sok helyütt je­lenleg is; a dombosabb helyekről vagy még renden, vagy boglyákba takarítva sok széna prédájává lett a vízrohamnak; sokat pedig a reátartott iszap temetett el, vagy haszonvehetlenné tett; és átalán el lehet mondani, hogy igen kevés széna takaritathatott össze, mellyet a huzamos esőzés meg nem feketített, és táp­láló erejétől nagy részben meg nem fosztott volna, kivált ott, hol terjedelmesebbek a kaszálók. Mezeinket hasonlókép sok helyütt az eső, másutt a dühöngő szél, a talán pedig megyeszerte a hőség rongálta meg. Ugyanis a most múlt nyárhó derekán körülbelül két hétig tartó rendkívüli hőség hirtelen elszorította veteményeinket, és mielőtt a kalászsze­mek kellő tömöttségre és teljesedésre jutottak vol­na, időelőtti érettségre kényszerítette, minek kö­vetkeztében a búza és rozsszem többnyire apró, töp­­pedt, és — mint nálunk szokás mondani — ollyan mint a madárnyelv, melly sok korpát és kevés lisz­tet adand. A hőséget hirtelen hideg esős szél váljá fel, és az aratás majd egy egész hétig elakadt. Ezidő alatt itt ott esőszakadások is voltak , és a learatott ga­bonát kevestül elsodrolta a rohanó vizár ; másutt pe­dig a lábán álló eleséget annyira kirázta az éjjel nap­pal folyvást dühöngő szél,hogy vetésre untig elég lenne a kihullott szem. Fel is szökkent a veszprémi piaczon minden szemes eleség ára egy pár hét óta legalább egy tallérral, sőt két forinttal is. — Ami a szegény földmivelőt még reménnyel táplálja, az, a kukori­­cza és burgonya, és a hol szőlők vannak, s bennök sem jég, sem vizrohamok kárt nem tettek, azoknak mind mennyiségre, mind minőségre — ha az időjárás tovább is olly kedvező leend, a mint egy hét óta neki de­rült —jó szürettel biztató termése; — de ha a reményt itt is valamelly rész meghiúsítja — ah ! misera contri­­buens plebs! — Váljon első-e hozzánk is ? és mikor ? az annyira szükségesnek ismert takarékmagtárok esz­méje, mellyekbnek felállítását több új megyék­ szolgálják néhány év óta. — Ha közénk szól ez áldás és üdvhozó mennyei ihletés, ós ne állapodjunk meg az éhséggel küzdő nép nyomom sorsának, és az azont segíteni tarto­zó kötelességnek szivrázó puszta szóbeli előadásánál — mint sok helyütt történt, — hanem cselekvő kezekkel mutassuk meg, hogy szeretjük, becsüljük, és segíteni kívánjuk magukkal jótehetlen embertársainkat! — C) LAPSZEMLE. Budapesti Híradó, (210—211. szám.) Főczikkében „A Pesti Hírlap legújabb vallo­másai“ czim alatt lapvezető és gróf úr rendkívüli bakvadászatot tart az uj irányú P. H. politikájának erdejében, és kiszemelvén a legkövérebbeket, Ígé­ri , hogy azokat közelebbi czikkeiben czélba veendi és el is ejtendi. — (213. sz.) Az előbb említett két számban megkezdett czikknek folytatása közöltelik a lapvezető új gróftól, „A központosítok tévedé­sei“ czim alatt, mellyben értekező gr. uf azok elle­nében, kik a magyar megyei szerkezetet után útfélen minden módon depopularisálni akarták, ugyan ezen megyei szerkezetnek fontosságát s különösen hely­zetünkben kipótolhatlan szükségességét,ugyszólván az evidentiaig kifejti, és alaposan bebizonyítja, hogy a megyeszerkezet nélkülözhettél! kiegészítője, comple­­mentuma, éltető elve, életfeltétele a magyar alkot­­ványnak, és pedig épen politikai összeköttetéseink, épen nemzetiségünk gyenge lábon állása miatt, melly alkotványunkat és nemzetiségünket egyaránt biztosítja. Bebizonyítja továbbá, hogy ha a P. H. kívánsága sze­rint az úgynevezett verificatio a követi táblára ru­­háztatnék, s a megyék utasítás-adási joga eltöröltet­nék , akkor a megyei szerkezetet — alkotmányunk s nemzetiségünk ezen biztosítékát — egyenesen sarká­ból engednék kiemelni; akkor a politikai vélemények törvényes küzdhelye megváltoznék, s a pártok küz­delme, melly eddig megyei téren forgott, áttétetnék az országgyűlési mezőre; s akkor a megyék alkot­­mányok­ lehetőségének minden jelentősége elenyész­nék ; mert — úgymond a ns gr. — ki fog országos dolgok felett a megyei teremben tanácskozni akarni, ha tudja, hogy ezen tanácskozás eredményét a kül­dőinek felelettel nem tartozó utasítás nélküli ország­gyűlési követ tetszése szerint mellőzheti ? ki fog egy olly szerkezet iránt érdekkel viseltetni, melly leg­fontosabb kellékétől megfosztatott? ki fog illusorius és semmi következéseket maga után nem vonó jogot gyakorolni akarni? ki fogja végre hinni, hogy bár­melly szerkezet fenállhat, ha a belé foglaltak, a benne élők eleven és meg nem szűnő részvéte­­llal nem ápol­­tatik és nem dajkáltatok? Végre, miután a P. H. meg nem foghatja, hogy mikint pártolhat a B. P. H. mint conserva­­tiv lap, egy olly szerkezetet,melly a törvénytelen rende­­letek elleni feli­hatást és a végrehajtás felfüggesztheté­­sét foglalja magában, s mellyben egy részről an­nyi ellen­állási erő , más részről pedig annyi vis­szaélési könnyűség fekszik, ezen látszólagos laby­­rinthból való kimenekülhetésre a­ns gróf egy kisari­­adnei fonalat nyújt — mint mondja — a szegények­nek. — (214. sz.) Irányczikkében az előbbi érteke­zés folytattatik „E­s­zm­e t­ö­r­e­d­ék­e­k azon kér­dés felett: váljon lehet­ő-e nálunk az uj P. Hírlap szerinti parlamentaris kor­mány?“ czim alatt, mellyben a nj gróf meg­mutatja , hogy egy magyar parlamentaris kormány, vagy más szavakkal, olly felelős magyar ministe­­rium­, mellynek mindannyiszor le kellene lépni, va­lahányszor a követek táblája többségének tetszenék — mellyért az uj P. H. az országszerte mutatkozó el­lenszenv daczára is olly hőn buzgólkodik — merőben kormányozh­atlanná tenné a közbirodalmat, és az al­kotó részek közötti cohaesiót csakhamar megsemmi­sítené. Igen örvendünk, hogy a ns gróf e kérdés taglalásába bocsátkozott, s a mit mi is elég érthető­­leg ugyan, de körünkhöz képest röviden adhatánk elő, ő szives volt bővebben s még érthetőbben fel­világosítani. Mi már az egész haza szine előtt ünne­pélyesen felszólitók a P. N­. kezelőit, hogy ezen ed­dig gondosan mellőzött kérdést, mellytöl mégis a P. H. egész politikájának helyessége vagy helytelen­sége függ, valahára ex professo tárgyalják. A ns gr. azt hasonlókép élére állilá. Már most meglássuk: mikint fogják ezen poetikus politikusok az olly igen közel fekvő és mégis nem sejdített problémát megol­dani ; s ha meg nem oldhatják, készek lesznek-e soha nem valósítható ábrándjaikról férfiasan lemondani, és e kedves honnak szentelendő ereiket kivihető és valósítható üdvös tárgyak létesitésére forditani. Egyéb­iránt eleve tisztelettel figyelmeztetjük ans grófot, hogy a reg­es de— gener­alt P. H. kezelői azokat, kik a német közmondás szerint a szögnek mindig fejére szoktak üt­ni, vagyis azokat, kik logikai szoros következetesség­gel őket olly kérdések megfejtésére kényszerítik, mellyekre felelni nem képesek, millyen például a je­len szőnyegen forgó, hogy — mondom — azokat sa­ját igazolásukra könnyű szerrel rendesen tudatla­noknak szokták czimezni; ha pedig megmutattatik, hogy e czim dicsősége őket illeti, akkor a­helyett, hogy a csatatérre kilépnének, néma hadseregként hall­gatnak , és quasi re oprime gesta, egymást dicsérve és buzdítva a régi centralisaliói schlendrian melletti apostolkodást folytatják. — (216. sz.) „Mikép le­het magunkon igazítanunk?“ és (217. sz.) „Lehet-e rajtunk igazítani?“ czim alatt, az előbbi czikket folytatólag és berekesztőleg maga a lapvezető t. gróf értekezik. Elsőre nézve azt kí­vánja , hogy az alkotványosság formáiban panaceát ne keressünk, mint ezt a külföldi institutiókat minden kritika és reflexió nélkül majmoló pseudo-magyar ifjoncz politikusok teszik, hanem a létező , és nem esetileg, de egyenesen a nemzet véréből, lelküle­téből, sajátságaiból kifejlődött alkotványos formánkat úgy igyekezzünk tökéletesíteni, hogy nemzetiségünk fentartása mellett, hazánk sem felülről sem alulról jövő despotismus útján, hanem alkotványos uton vi­ruljon fel minél tartósb szellemi és anyagi jólétre; s hogy ezen eredmény, az ausztriai birodalommali összeköttetésünk fentartása, és ezen kapocs állan­dóságának nem gyengítése vagy csökkentése, hanem szilárdítása mellett jöjjön létre. Másodikra nézve pedig a ns gr. úgy vélekedik, hogy miután bajaink eredetileg szellemiek, csak úgy lehet rajtunk segí­teni , ha a kormányzás könnyítésének érdekében, a vélemények mindenekelőtt s minél előbb megfordul­nak, mi ismét a kormánynak önmagából kiinduló re­­habilitátiója, s a létező elemek élénkebb élénkebb működése és működtetése által történhetik. KÜLFÖLD, Anglia és B­razilia. A britt kormány phi­­lantrópiai buzgalma a rabszolgakereskedés elnyomá­sára választott rendszabályoknál nem ritkán politikai következményekkel, sőt háborúkitöréssel is fenyeget. Három éven át Francziaország Angliával nem a leg­barátságosabb lábon állott, mivel a sz. jamesi cabi­net az (1831 és 1833ban szerződésileg alapított) ku­tatási joggal felhagyni nem akart. E két ország közti meghasonlás , melly a világbékét veszélyezteté, a máj. 29-i egyezkedés következtében már megszűnt. Hasonló meghasonlás támadt Anglia és Brazília közt, s mivel itt egy hatalmas státus egy kisebb hatalmas­ság ellenében áll, azért itt kevesebb czerimonia fog történni s havezrai ok azonnal jelen van; vagy más szavakkal: az angol kormány, melly meg nem elég­szik, tulajdon alattvalóinak megtiltani a rabszolgake­reskedést, sőt folytonosan azon igyekszik, hogy a tengeri rendőrséget minden tengereken szabadon űz­hesse , határtottan nyilatkozik, Brazília ellenében az erősebb jogát használandani. E tárgy a felsőházban jul. 7 én, az alsóházban pedig 23an került Szőnyegre, Aberdeen és Peel kimerítő beszédeket tartottak egy olly bili megalapítására—neve: Sl­a v e t­r­a d­e(B­r­a­z­i­l) bili—mellynek fogalma szerint a kormány felhatalmaz­­tatik, azon rabszolgakereskedőkkel, kik mesterségüket brazíliai lobogó alatt űzik , mint tengeri rablókkal bán­ni , mihez a népjogi szabadalom a Brazíliával 1826- ban kötött szerződésből kölcsönöztetik. A minister javaslat mind a két parliamenti házban keresztül ment. E nevezetes körülmény magyarázatára szolgál egy épen most (a jul. 25ki .,Standard-ban) megjelent hi­vatalos irat, mellyel Aberdeen lord Londonból 1845 ik évijel. gróf Hamilton Károly r­o-janeiroi angol követhez intézett, mi ekkép hangzik: „Ő fels. kor­mánya sajnálattal kényszerítve érzi magát azon jo­gokra s kötelezettségekre hivatkozni, mellyek ő fel­ségét az 1826ki szerződés első czikkénél fogva — II. Britannia és Brazília közt a rabszolgakereskedést illetőleg köttetett — illetik. Miután azonban ennek Ferreira Franca (külügyi minister) mártius 12dikén a brazíliai kormány nevében kinyilatkoz­tatta, hogy az 1817dik év jul. 28dikai (angol-por­­tugal) szerződés, mint az Brazília által elfogadtatott, 1845ik év márt. 13án megszűnt légyen; é­s miu­tán nyilván kitűnik, hogy a brazíliai kormány egy­ *) T. levelezőnknek magán­levelében hozzánk intézett kér­désére ezennel kinyilatkoztatjuk, miszerint érdeklett vád­iratát, amennyire lehet, közlendjük. Szerk. 496

Next