Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-09-27 / 358. szám
358. szám- 1846-Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív Lapjaink mindennemű hirdetményeket fölvesznek. Egyegy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst ki- számittatik. Negyvenegyedik ev. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiafia Özvegye. Vasárnap sept. 27. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli Idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. 2 ft. 48 kr A Nemzeti Újság folyó évi október lső napjával kezdendő másod-évnegyedes (október-decemberi) folyamatára Budapesten házhozhordással boríték nélkül kr., postán borítékban küldve 3 ft. 30 krjával fogadtatik el az előfizetés Pesten zöldkertutczai 488dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban. TARTALOSI. M**yarország és Erdély. Kinevezés. Névváltoztatás. Előléptetés. —Erdélyi országgyűlés (VI. országos ülés; tárgy: a lajstrom.) — Törvényhatósági tudósitások. Zalából (közgy. vége, a nevelés tárgyában főispáni helyettes szorgalmazó levele fölötti vitatkozás, görög nem egyesültek áttérések, szabolcsi levél, magánügyek.) — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Északamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek. (Vukovár-fiumei vasúttársaság. — Az iparműkiállitási sorsjáték iránt. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lodteriahozások. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. felsége márkus- és batisfalvi Máriássy Andort a 37dik számú gyalogezred századosát cs. kir. kamarásnak legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ő cs. kir. ap. felsége Hübsch Károlynak kegyelmesen megengedni méltóztatott, miszerint vezetéknevét Szépjlaki-ra átváltoztathassa. A nmngu m- kir üdv. Kincstár a vinodoli kincstári várnagyhivatalnál megürült ideiglenes ellenőri vallomásra Mariassévich Ferenczet, a nuccini várnagyhivatal eddigi ideiglenes ellenőrködő írnokát alkalmazá. Erdélyi országgyűlés* VI. országos ülés sept. 17dikón. Tárgy: a lajstrom.*) Az előbbi ülés jegyzőkönyve, minden észrevétel nélkül hitelesittelvén, elnök ő amaga fölszólitá a KK. és RR.ket, hogy a napirendre tűzött lajstromhoz szóljanak. Zaránd m. egyik követe, megbízólevele beadásakor kijelentett jogföntartásánál fogva, megyéjének, mint egyik partiumbeli törvényhatóságnak, a jelen hongyülésen képviselők általi megjelenését kívánván indokolni, többek közt ezeket mondá: A test- Vérhoni 1836. 21. t. csikk kelése óta, melly a részek Magyarhonhoz kapcsolását rendeli, Zarándmegye mindent elkövetett, hogy az idézett törvény foganatosítása által, bizonytalan és csonka helyzetéből kiemelkedve, hajdani erőteljes állapotát visszanyerhesse. E czélból az 1837-ki országgyűlésen, mikor a t. KK. és RR. a partium kérdését először tárgyalták, Z. megye követei által óhajtását nyilvánította Magyarhonhoz kapcsoltatása iránt, fölfejtette azon diplomatikai és magán okokat, a mellyekért, valamint a föltételeket is, mellyek alatt a visszakapcsolást óhajtja, be akarván egyszersmind általok bizonyitni, hogy kivonata nem túlzott. Később az 1839- ki pozsonyi országgyűlésre meg lévén híva, ott is megjelent, a visszakapcsolás tettleges végrehajtása tárgyaltatásának reményében, de olly utasítást adott követeinek , hogy csupán e tárgyhoz szóljanak. Reménye azonban meghiúsulván, 1841 ben az erdélyi országgyűlésre ismét követeket küldött; de ekkor már ünnepélyes óvásképen kijelentette , hogy valami kétes állásából ki nem vétetik, sem az erdélyi, sem magyarhoni országgyűlésre nem küld követeket. E nyilatkozatához híven, az 1843-diki pozsonyi országgyűlésen, bár királyi parancs által meg volt híva, nem jelent meg; minek következtében perbe idézték, a per lefolyt, s az ellene hozott elmarasztaló ítéletnek 1844ben végrehajtása is meg lön kísértve. Világos ezekből, hogy bármennyire is óhajtott I. megye precarius helyzetéből menekülni, mindig tisztelte azon viszonyokat, mellyekben Erdéllyel állott: valahányszor a viszakapcsolás szóba jött, mindig a két testvérhen átalános egyesülését sürgetvén. Az 1841beli érd. országgyűlésre megjelent; Magyarhonban az 1843ra nem. Perbe idéztetett; a perhez nem szólott. Az ellene hozott elmarasztaló ítélet végrehajtását magára hagyatva, a nélkül , hogy akár az érd. főkormányszéktól, mellynek az ország épsége fölött őrködni alkotmányos kötelessége, akár a kir. közügyek igazgatójától, kinek a hon és fejedelem igazait védni szintén hivatalbeli feladata , gyámoltatott volna , megakadályozta. Ezekből kiindulva kérdi szóló, nem méltán és következetesen tettek volna küldői, ha a jelen országgyűlésre meg nem jelennek? Ők mindazáltal sokkal rokonabb érzettel viseltetnek Erdélyhez, mellynek örömeiben és fájdalmaiban századokon át osztoztak; s hogy e hon fölvirágzására szolgálandó üdvös törvények hozatalából, mellyeknek áldását az egykori egyesülendésig részükről is élvezni óhajtják, magukat ki ne zárják, elküldök szólót és követtársát. S egyszersmind kijelentik, miszerint sokkal erősebb biztosítékot reményinek, municipális jogaikra nézve, a két hon átalános egyesüléséből, mint a részek visszacsatlásából; ez utóbbit csak az első nem sikerülése esetében, s csak is olly föltételek alatt óhajtják, mellyeket több országgyűléseken is elősoroltak. Azon gyöngédség és méltányosság, mellyet Zarándmegye Erdélyhezi viszonyai iránt tanúsított, reménylemn jogosítja, hogy valamint e követei által Erdély jóléte előmozdítására a t. KK. és RRkel együtt kíván működni , úgy más részről a t. KK. és RR. is az unió üdvös eszméjének érlelésére, kormány és nemzet általi megkedveltetésére befolyással leendnek. (E rövid vázlatban közölt nyilatkozatát szóló követ jegyzőkönyvbe kívánta iktattatni.) Fogaras vidék egyike. A jegyzőkönyvbe iktatni kívánt nyilatkozatot nem véli minden észrevétel nélkül hagyhatónak ; azon nyilatkozat szerint ugyanis lehetnek olly esetek mellyekben Zaránd megye óhajtja a részek Magyarországhoz csatolását. Szóló nézete szerint legalább annyit szükséges volna e kérdésre vonatkozólag a jegyzőkönyvben kifejezni, miszerint a KK. s RR. föntartják jogukat a partium ügyéről nézeteiket akkor fejteni ki,mikor e tárgy napirenden leend. Középszolnok idősebbik köv. Küldői valamint 1837ben és 41ben, úgy most is kijelentik, hogy Erdélytől, mint partium, elszakadni nem kivánnak. Utasítása tartja, hogy ha a részek elszakasztását megakadályozni nem sikerül, eszközölje az átalános uniót. Föntartja, annak idejében e tárgyhoz szólhatni. Elnök: Úgy látja, hogy a KK. s Rt. a partium kérdéséhez csak akkor kívánnak szólani, ha sor kerül reá: menjünk át a lajstromra. Torda megye egyik követe elősorolta a lajstrombeli sérelmeket. Beszédének rövid tartalma ide megy ki: Az országrendei múlt országgyűlésről is fölterjesztették ő felségéhez a lajstrom iránti sérelmeiket, de nem hogy orvosolva volnának, sőt nevelvék. Ezen sérelmek ügyében fölszólalni, annyival szorosabb alkotmányos kötelesség, mennyivel kétségtelenebb, hogy minden törvényhozó testületnek legelső teendője magát számbavenni. A lajstrombeli sérelmek kétfélék: régiek és újak. (Szóló követ olvassa a régi sérelmeket a múlt országgyűlés jegyzőkönyvéből.) Illyenek, hogy a r. kath. püspök és a nemes szász nemzet ispánja, mint kir. kormányszéki tanácsosok, úgy állanak a lajstromban, holott törvényszabta módon az ország Rendei által választva nem voltak. Némelly nevek után olly czímek irvák, mellyek azon egyéneket törvényesen soha sem illették; például „emeritus consiliarius“nak iratik olly egyén, ki országgyűlés által választva soha sem volt, és megyei hivatalnoknak, kit a megyék törvényesen választottnak el nem ismertek. Az. kir. tábla elnökét ugyan országgyűlés választotta, de sem kir. adománylevelét be nem mutatta, sem hivatali esküjét a KK. és RR. előtt le nem tette. Vannak továbbá a lajstromban olly egyének, kiket, ha különben alkalmasok, a KKr.és RR. kir. hivatalosoknak igen, de követeknek el nem ismerhetnek, mint a „k. fejérvári káptalan és k. monostori convent követei“ czimet viselők. A kormányszéki titoknokok nem betű- hanem mindjárt a k. tanácsosok után hivatali rendben sorolvák, miből azt következtethetni, hogy ők is a kormányszék nevezete alá foglalt vák, holott a törvény kormányszék alatt csak a „duodecemvirale“ consiliumot érti. Régi sérelem ezeken kívül, hogy a bevett vallások arányára, a kir. hivatalosok nevezésében nincs tekintet, és mindezeknél súlyosabb, hogy a kir. hivatalosok száma sokkal fölülmúlja a követekét, hogy némelly korábbi országgyűlésekre meghívott kir. hivatalosok törvényhozói díszes hivataluktól minden kihallgatás nélkül megfosztanak. Végre, hogy a kir. hivatalosok névsora nem ő felsége k. k. leirata, hanem kormányszéki intézmény mellett közöltetik. Új sérelem a szász nemzet ispánja választása módjának törvényhozási uton kívüli változtatása. Kettős sérelem ez: a kormány és nemzet részéről. Szóló bővebb taglalásába ereszkedik. Jóvá lehet azt tenni itt az országgyűlésen. Adják be t. i. a nemes szász nemzet követei az ispánválasztási uj rendszert az országgyűlésnek, hogy törvényezikkbe iktattassék. Mi az elősorolt sérelmek orvoslása módját illeti, szóló véleménye röviden az, hogy egy föliratban terjesztessenek föl, mint az 1841ki országgyűlésen történt. Egy kir. tbiró illy értelemben nyilatkozott: Vannak országgyűlési tárgyak, mellyek fontosak azért, minthogy egy szerencsésebb jövő kornak jogokat és kötelességeket hagynak fon megoldás végett, de jelenben,z a múlt példákból következéseket vonhatni, igen kevés, vagy épen semmi sikerre nem számíthatnak. Ha illy tárgyak körül múlt országgyűléseink hosszas vitatkozás után szerencsések valának bizonyos utat kijelölni, kötelességemnek tartom most is ezen utat követni, és a vitatkozások terére inkább olly kérdések tekintetében lépni által, miket honunk körülményei s viszonyaink, a jelen s jövendőnek jólléte alapítása végett sikerre vezérelnünk engednek. Ez elvből kiindulva, ha a lajstrom körüli sérelmeket, miket nemes Torda vármegye követe elősorolt, tekintem, nagyobb részök ollyan, mik mind az 1837ki, mind 1841ki országgyűléseinken előfordultak, és a két országgyűlésen a többség által sérelmeknek ismertettek. Igen sok van e sérelmek közt, mik az én egyéni meggyőződésemmel most is ellenkeznek; de én meggyőződésemet vitatni nem kívánom; maradjon azokra nézve a t. Kir. és RR. többségének 1841- ki határozata. Minden alkotmányos országban vannak pártok, de vannak eszmék e pártok fölött, miket mindnyájoknak egyiránt kell több különböző nézeteik mellett is becsben tartani; mert a közjólétnek eszközlése minden pártoknak egyiránti czélja. Illyyense eszmének tekintem én az alkotmányosság föntartását. És ha mi most sérelmeket, miket múlt országgyűléseink sérelmeknek ismertek el, kezdünk vitatni; ha a többség azt, mi eddig sérelemnek nyilváníttatott, nem sérelemnek fogja végezni: hol a határ, minél ezen modorban megfogunk állani? Változó minden a nap alatt, változhatnak többszöri országgyűléseinken a többség nézetei, és ha múlt országgyűléseinknek a sérelmi pályán kifejtett nézeteit megdönteni kezdjük, előbb egy s más sérelmekről, utóbb a többiekről mondhatja a többség, hogy nem sérelmek,míg ezen át végre az alkotmánytalanságig alásülyedhet. (Helyes.) Szónok ismétli: igen sok van Torda vármegye előadásában, mik nézeteivel ellenkeznek, de kifejlett ezek iránt a KK. és RR.nézete 1841 ben, vitatni nem kívánja, hanem joga marad fen azt követni, mit azon országgyűlésen is tett a minoritás, t.i. ha szükségesnek véli, külön véleményt adni be a t. KK. és RR. határozata ellen. Egy uj sérelem adatott elé is Torda vármegye követe által; ez a nemes szász nemzet ispánjának választása. Szóló a szász nemzet mostani ispánját törvényesebbnek tartja, mint bármellyik szász ispánt előtte. Mindazonáltal nem tagadhatja , hogy azon választásmód iránti intézkedést, mit az igazgatás közelebbről tett, óhajtotta volna, hogy törvényhozási úton történjék. És így habár ezen választási mód, mind a szász nemzet óhajtásával és állásával, mind az ispáni hivatal mostani fontosságával legösszehangzóbb, de a dolog állandósága. g .) A kir. hivatalosok lajstromát lásd a Nemz. Ujs. idei 326-dik számában. Szerk.