Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-11-22 / 390. szám
lenkezésbe tegyék. De természetesen a kijelölt életkor, mellynek részére működni akar, a legfontosabb s elhatározóbb is az egész emberéletre nézve. Abban vettetik alapja a jónak és rosznak, abban fejtik ki minden csira, abban nyittatik föl s létetik fogékonnyá az egész benső ember, abban készíttetik elő minden a jó vagy rész elfogadására, vagy rontatik el minden. Mi ez időszakban történt, vagy elmulasztatott, elhatározó teend az ember egész életére. Ezt tanítják minden századokon által minden tapasztalások (1. 37. lap.) Nem is foglalkozik ez sajátlagos oktatással, melly egyenes ismereteket adni, a lélekezet a beszéd , tudomány, és művészet tárgyán gyarapitni s éleszteni, vagy gyakorlat által ügyességüket czélba venni igyekszik. A neveléstan özönében csak a nemesebb kövecskéket kereste ki, s belőtök egy mozaik művet való szándéka alkotni, meg akarván kísérteni: váljon a forma újdonsága az anyag gazdagságával párosítva, magasabb ingerrel birand-e családainkra nézve ? (1. 40.) Neveléstani szemelvényeiben mély philosophiai lélekkel irt, s tartalomdús czikkeket közöl a neve- jés, oktatás, s képzés értelmezéséről, — a családélet , szülők, különösen az anyák és nevelők feladatról , — az első hét-nyolcz évekbeni nevelés átalános elveiről, — különös tekintettel a fiú és leánykorbeli nemi jellemekre, valamint az erkölcsi s vallásos képzés legczélszerűbb módjáról. Mindez a munkának első részében vagyon előadva, melly a családi nevelés irányait átaljában , a gyermekek korára és nemére való tekintettel vagyon fejtegetve, s majd nevelőink nevelésben vétkeit s tévedéseit intő táblául állítja élénkbe, majd buzdító serkentések, kalauzoló elvek és szabályok által a nevelés körüli gondolkodást, a jobb iránt igyekszik megnyerni. Második részében pedig különösen a gyermekvilág életében egyen kint előforduló jó és rész tüneményeket foglalja magában, s a nevelőnek utat mutat arra, hogy minő gyakorlati eszközöket kelljen használnia végre, hogy erkölcsileg jó hajlamaikat, szendergésükből fölébressze, a gyöngéket erősítse s elevenítse, a rosszakat elnyomja s orvosolja, vagy a hibáknak elejét vévén, a növendékek szivét s lelkét, ön jobb akarata szerint lehessen intézni. S hogy ez minden egyes esetben nagyobb biztossággal eszközöltethessék, a tapasztalt nevelők nézetei s tanácsadásai azonnal használtathassanak, — a legközönségesebb jelenetek, itt „Betűrendes erény, és orvosszertan“ czim alatt betűrendben hozta föl. A jeles készültségű szerzőnek nem vala itt czéla a teremtő ész eredetiségével tündökleni vágyni, csupán csak össze akará állítani azt, mit a legnagyobb bölcsek esze és tapasztalása igaznak gondolt és talált. Ő azt való, hogy nem csak a jelen, hanem a hajdankor kincsei is közös jószágai az irodalomnak, s azért sokfélekép átmehetnek szellemi életünkbe. Tehát mind a régi, mind a legújabb korbeli szerzők neveléstani nézeteiket s ítéleteiket, olly remekül halmozátt egybe, hogy munkálkodása az olvasónak hálás elismerését s méltánylását jogosan igényelheti. Mert valóban olly művet ad e halászatában az olvasó közönség kezébe, melly mind azt magában foglalja, mi a hazai nevelés tárgyában erkölcsi szempontból figyelembe veendő; s rövid, változatos, és könnyű alakban mindenkinek kedves olvasmányul szolgálhat. Már azon bölcsészeti s neveléstani írók is, kiket e classicai halászatban forrásul használt, olly jó nevűek, s tekintéllyel bírók, hogy a munkának érdekességéért azok is elég kezességül szolgálhatnak. Nagy ügyességgel alkalmaztak itten Ancillon, Aristoteles, Beneke, Bredon, Campo, Cramer, Fouque , Gedike , Gleim, Graefe, Gutsmuths, Hegel, Heinroth, Herbart, Herder, Hohenhausen, Holst, Hufeland, Jean Pál, s Kant nézeteit, valamint: Krug, Lichtenberg, Locke, Luther, Meineke, Ney, Niemeyer, Pestalozzi, Plato, Plutarch, Pockels, Pölitz, Rousseau, Sailer, Salzman, Schwarz, Sickel, Suabedissen, Turk, Wielh, Willaume, s Wessenberg alapelveiket. A fordítás olly jó, hogy a magyar irodalom baráti Fábián Gábornak csak köszönettel tartoznak érette, hogy e maga nemében remekművet olly gyönyörű nyelvvel s jeles irmodorral — melly neki minden fordításnál sajátja — honositá meg hazánkban. Papír és kiállítás minden ajánlatra méltók. Mészáros Károly Hadi fits szavak- Korponay János főhadnagy ur minden félreértések s nyelvzavarok kikerülése végett a Generals Commandant közti különbséget legczélszerűbben következőleg véli megalapíthatni : General vagy Anführer: vezér; Commandant: vezérlő; Commando: vezérlöség, vezérlet; péld. General-Commando: hadmegyei-vezérlöség, vezérlet; Regiments-Commando : ezredi-vezérlöség, vezérlet; Brigade-Commandant: dandár-vezérlő sat. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Ipestiről (Közgyűlés folytatása.) Más nap , azaz : folyó hó sokán — mint már említem — a Mosonymegye határszélén fölállított bécs-brucki vaspályavonal indóházához csatolt ausztriai harminczadhivatal ügye került szőnyegre, miről bővebben a jövő számban teendvén tudósításomat, most röviden csak azt említem meg előleges tudomásul, miszerint hosszú — gyakran egész az ingerültségig heves hat órai vitatkozás után, melly alkalommal mintegy 30 szónok nyilatkozik , következő határozat mondatott ki főispáni helyettes méga által a többség értelmében. sör Mosonymegyének ezügybeni erélyes eljárásáért köszönet fog szavaztatni, s egyszersmind fölhivatni, miszerint jövőre nézve is illy erélyesen őrködjék nemzetjogaink fölött. 2or A nmlgu magyar kir. udv. kancelláriához, valamint a nolgy m. kir. helytartótanácshoz is tiltakozás fog intéztetni azon eljárás miatt, mellynél fogva a magyar vámok és határok ügyét hatósági körébe voná, mi egyedül az országgyűlés intézkedéseihez tartozik, s ez egyszersmind sérelmül a jövő országgyűlésre följegyeztetett. sor. Fölszólittatnak mind azon határszéli megyék, hol harminczadok léteznek, miszerint az ottani körülményeket e megyével mielőbb tudassák. — Harmadnap,azaz: folyo hó foken,a kincstár által legújabban fölállított dohány-árulás fölött szinte heves vitatkozások folytak, mellyek következménye szinte sérelmi fölirás lett. A 20-án folytatólag tartott közgyűlésben pedig a hús ára december 15—kétől egy v.krral följebb emeltetett. Ezekről azonban adandó legközelebbi alkalommal bővebben. Nem rendes levelező. Zalából. A november 9-kén kezdett utosó évnegyedes közgyűlés főispáni helyettesi elnöklet alatt tartatott. Az elnöki megnyitás után, első alispán úrnak a megye állapotáról tett hivatalos jelentése olvastatott föl. Ebből fájdalommal értettük: miként megyénkben a tolvaslások, és marhalopások most is napirenden vannak, sőt mi legborzasztóbb a mérgezések is elharapódzni látszanak. Mik, mint mind annyi megszokott dolgok, türelemmel hallgattattak, nagyobb hévvel vétetvén a jelentésnek azon czikke, melly nemes Pais Péter rabló és gyilkosnak a megyei börtönből, odob. 25-én viradóra történt megszökését tárgyazta. Azon vitát, mellyet a különbféle szónokoknak a fölvett tárgytóli elkalandozása idézett elő, mellőzvén, csak azt véljük megjegyzendőnek, miszerint a várnagy hanyagsága komolyan rosszaltatott, a várnagy távollétében tömlöcztartónak vitéz várkapitány ur helyett csitozott, a két gyanús éji őrhajdunak, még a gyűlések alatti elitéltetése megrendeltetett,— és a szökevény fejére jutalom tétetett, (a házi pénztárból 150 forint, magán adakozásból pedig 100 ft. összesen 250 pft.) — Bogyay Lajos főbíró úr jelentése szerint rablócsapat is kalandoz megyénkben, mellynek kézrekerítésére rendelés létetett, sőt a föladónak a k. kincstárból jutalom is igértetett eszközöltetni. Az alispáni jelentésben említés létetett az idei szűk termésről is , és hogy a netalán bekövetkezendő éhségnek eleje vétessék, sz.biró urak az idei termés összeírására utasítottak. D. F. ur fölszólítá a földes urakat, hogy legyenek jobbágyaiknak atyjai, és ekkor az éhségtől meg lesznek óva. Szónok a szeszgyárakat letiltani nem javaslotta, mert már a megyének egy ebeli határozata felsőbb helyen megsemmisitetett. Cs. Ignácz nagy-kanizsai urodalmi ügyész Batthyány Fülöp ö herczegsége nevében kinyilatkoztató, miként ö herczegsége urodalmaiban a jobbágyoknak adandó kölcsön-gabonai iránt a rendelések már meglétettek, melly nemes tettet jegyzőkönyvileg örökíteni, s köszönetöket ö herczegségével írásban is tudatni határozták a rendok; azonban ügyész urnak indítványa, miszerint ő felségétől a gabonának honunkbéli — sőt a birodalombéli kivitelére tilalom keressék — viszhangra nem talált. D. Imre a molnári kihágásokat, mellyek által a köznép annyira kinoztalik, hozván szóba, az őrlésnél a „mázsa“ mértéket kívánta használtatni. S indítványa a már e tárgyban kirendelt választmányhoz utasirtatott. Első alispán ur még a jövő nyáron tartandó tisztujitásra nézve is kívánt intézkedéseket tétetni, — de ezek boldogabb időkre halasztottak. Ezek után jött, a mi jött. Fölolvastatott t.i. egy ő felsége aláírásával ellátott kk. leirat, mellyben egy részről a megyének komolyan rászaltatik, hogy azon végzésétől, miszerint magának jogot tulajdonit törvényszéki ülnököket a főispánilag megyei táblabirákká ki nem nevezett nemcsak nemesek — de nemtelenekből, csak különben a szükséges kellékekkel fölruházva legyenek, is választhatni; két rendbeli felsőbb megsemmisítés daczára is, elállani vonakodik; és a törvényszékekre a fizetéses jegyzőkön, ügyészeken és esküdteken kívül még tiszteseket is, a házi pénztár tetemes terheltetésével alkalmaz; más részről pedig a megyének szigorúan parancsoltatik, hogy ezen végzésétől tüstént álljon el. Az ezen k.k. leirat fölötti vitát Cs. L. szokott rettegtető modorával kezdette meg. Ő a leiratot bosszantónak, igaztalannak és törvénytelennek bátorkodott mondani; ö állító, hogy a k. k. leiratban idézett törvények a kérdéses esetre nem vonhatók; ö a kormányférfiakat kötekedési vádról vádolá, hogy a torquemadák már megvagynak, és csak a máglyák hibáznak, hogy föllobogjanak ! Azért is oda szavazott, hogy e tárgy a sérelmek mélységébe sülyesztessék. T. K. főbíró szokott sallangos beszédét oda irányzó, hogy a kir. leirat, mint törvénybe ütköző, cum honoro félre tétessék. Ifjú Cs. Pál belekiáltott: „semmiképen sem fogadjuk el.“ És még négyen u. m. S. M; Cs. S; D. J. és S. G. szinte a félretételre szavaztak. S ugyan mi lett volna a dologból, ha D. F. hatalmas szózatával a vitának más irányt nem ad ? Nem tudjuk. — Ez minekutána kinyilatkoztatta volna , hogy e politikai után illyen gyermekies daczot czélravezetőnek nem tart; hogy ő felsége, a nemzet atyjának parancsát megvetni nem szabad; hogy a sérelmek följegyzése, és ezek megszüntetésének szolgálása, már igen sokszor czélhoz vezetett; hogy a megye a kérdéses végzést még életbe nem léptette, de nem is léptethette; mert a megyének több táblabirája van, mint gabonája ; mert minden becsületes ember táblabiró lévén, a törvényszékekre nemtáblabirókat nem is találna; a kedélyek annyira mennyire lecsilapodtak. — A kir. leiratot védőleg lépett föl két egyházi egyén is. Az első P. F. női lelkész a kir. leiratnak első részére nézve a megyék folytonnos gyakorlatára , melly Magyarországban törvény erejével leire hivatkozva, kimondó, hogy a megye törvényt sértett, midőn a kérdéses végzést hozta; a leirat második részét illetőleg pedig, csak a tisztes esküdtekre nézve kívánta a megye végzését megváltoztatni azon elvből, hogy a nemes ember csak önválasztotta bíró által ítéltethetik, pedig a tisztes esküdtek nem választatnak. Gy. János vágyi lelkész pedig azért, mert Cs. L. kifejezéseit a kormányra nézve csípősöknek mondó, csaknem perbe fogatott. Hangzott több helyről az „actio,“ de főügyész úr nyilatkozni vonakodott, — mire D. F. az említett szónok kifejezéseit nem csak csípősöknek, de még keményeknek is mondó, azonban szónok urat kihallgatni még sem akarták. De minekutána D. F. a lármát korcsmár zajnak és türelmetlenségnek igen komoly szavakkal kinyilatkoztatta volna; szónok úr csakugyan szólhatott , s több törvények idézésével megmutatta, miként a megye végzése csakugyan törvénytelen volt, — és e szerint a keleiratot elfogadni kell. Azon gúnyos megjegyzéseket és személyes kifakadásokat, mik ezen beszédre tétettek, leírni nem akarjuk; mert méltón szégyenlheti minden hazafi, hogy a műveltségre annyira igényt tartó osztályban találtatnak, kik az Hiedelemről, a hely szentségéről ennyire megfeledkezve, nem tekintik mi, hanem ki által mondatik. — Meg kell itt jegyezni, hogy Cs. L. szónok úrnak abeli nyilatkozatára, „miszerint kifejezéseit a kormányra nézve csipősöknek tartja“ meghökkent, mert megemlítve: miként ő már egykor hasonló kifejezéseiért csak nem rútul járt, kinyilatkoztató , miszerint ő a kormányférfiakat gáncsoló, a fejedelem sz. személyét pedig az összes hyerarchiánál jobban tiszteli. Mi erre csak azt mondjuk : „valeat in quantum valere potest.“ Végzés levő, miszerint a rendek a fejedelmi hatalomszónak engedve, előbbi határozatuktól dáliának; de ezt sérelmül az országgyülésre följegyzik. Másnap H. Gys, kamarás úr a gyűlés kezdete elött a védegylet ügyében emelt szót, mi abban állott, hogy miután tegnap a védegyleti gyülésen, mellyben pedig igen fontos (oh !) irományok volnának kihirdetendők, csak négyen (!) jelentek megy 738