Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-06-03 / 497. szám
vedendünk , azután pedig magunk is irántuk nyilatkozni hivatási kötelességünknek tartatijuk. — És ezen nyilatkozatunknak alaposságát menthetlenül s visszautasithatlanul el kell fogadni mind annak, a ki alkotmányos hazában a politikai hírlapokat s azok működését — vagy kerekdeden s közvetlenül, vagy pedig a tárgyaknak, mellyekről irniok s nyilatkozniok szabad, valamelly épen jelentéktelen korlátok közéi szorítása által közvetve, — száműzni nem akarja. — Igen is, mi, ha hiányt vagy visszaélést látnánk, s tehát ha meggyőződésünk szerint a köz azt kivánandná ,mint szabad polgárok értekeznénk a kormánytól kezdve minden dicasteriumokon keresztül le az olcsó kamarai tiszt, vagy végrehajtó bíró eljárása fölött, s ha szükséges az orvoslást épen koronás királyunk s imádott hazánk érdekében fönhangon követelnök. Mi a legnagyobb álalánosságban, s a nélkül hogy egyes személyekre czélozni s azokat tűhegyre venni szándéklottunk volna, elsők valánk egy más alkalommal férfias bátorsággal kimondani, hogy a királyi hivatalnok meg nem szűnvén alkotmányos polgár lenni, a politika terén ex notione ipsius officii regii, a kormányt — mint a mellynek e közelebb vagy távolabb álló, de még is mindig efficiens tagrésze — a megyei tanácsteremekben úgy, mint más akármelly alkalommal is támogatni s gyámolitni minden kitelhető eréllyel tartozik, és ezen kimondott meggyőződésünk mellett mindhalálig rendíthetetlenül megmaradunk, érezvén, hogy e férfias határozottságunk tekintetében nem egyedül valódi szintés nélküli ügyfeleink, hanem elleneink becsülését is kiérdemleltük. Azonban itt épen az a körülmény forog fen teljes mértékben, miként mi nem egyedül hogy nem láthatjuk szükségét, a hon mélyen tisztelt kormányi bírói s administrationalis státustestületeket bármi tekintetben is megtámadni, hanem a haza színe előtt, ünnepélyességgel kinyilatkoztatjuk, miszerint ( Ámbár a bureaucraticus collegialis kormányrendszernek átalában barátai nem vagyunk, és megvalljuk, hogy szeretnénk helyette a dicasterialis elnökökből összesítendő s tehát praesidialis kormányzási collegiaturát mielőbb fölállítva szemlélni, azonban a mi dicasteriumainknál az elnökök eszélyének önföláldozó erélye s pontos lelkiismeretességének, a bureau-főnökök magyar becsületessége mellett annyira sikerült az ügyvitelnek öszpontosítást szerezni s buzgalmat önteni a bureaucratismus természetében fekvő divergens elemekbe, hogy ezen testületek, a mi mélységes meggyőződésünk szerint, a megyei rendszer kezelhetlenségével járó életerőt fecsérlő küzdelmek mellett is, a legtökéletesebbek közé számíthatók, mellyeket a műveit nemzetek honi bureau-dicasteriumaikban fölmutatni képesek; 2) hogy szerintünk a hazai bíráskodási corporatiók, főleg pedig a főméltóságu kir. curia, a törvénykezési és a törvényszüneti rendszereknek neki nem tulajdonitható hiányossága mellett is, — mint ezt már másutt is mondánk — a legkitűnőbb ügyszeretettel s legpéldásabb buzgalommal teljesíti magas hivatását és hihetetlen mennyiségű ügyeket végez be. — És ebbeli meggyőződésünket annál édes-üremestebb nyilvánítjuk itt, mennél készebbek vagyunk a conservativ journalistica rendesen s átalánosan kitűzött elvéül elfogadni, hogy az az önálló vele rokon kormány s kormányhivatalnokai politikai mint bíráskodási testületek tekintélyének nem csökkentésére, hanem emelésére s nevelésére működni van hivatva, így tehát már most csak egy szót a tisztelt föld szólamló kir. táblai ülnök e nagyságához. A nyílt levelek írója sem a bureauban, sem a bureaun kívül még meg nem őszült, hanem ép erővel biró fiatal s munkás conservativ, kinek tiszta szándékát, ügyszeretetét, és a pártnak — mellyhez tartozik — pályakörébeni hasznos fáradalmait kétségbe nem vonhatni. — Az sem alkalmazható a levelek írójára, mit az igen tisztelt fölszólaló úr olly határozottan állít, hogy t.i. mind a mellett is „quod du bins sit semper litis exilus“ a levelek írója mellett is, ellene is ki fog szolgáltatni az igazság. Jelesül pedig az ,,ubi figura docebit,a mire a tisztelt k. táblai ülnök e nagysága hivatkozni szíveskedik,s a mi bizonyos positivitással a levelek íróját olly egyénnek személyében sejteti, kinek számos perei vannak) csak azon egyszerű oknál fogva nem áll, mert a „nyílt levelek“ írójának peres ügyei s bajai tudtunkkal az egész hazának egyetlen egy politikai vagy törvényes testületi* előtt sincsenek.... Mi a tisztelt fölszólamló kir. táblai ülnök e nagyságát büszkeségünknek tartjuk jóakaróink s ügybarátaink sorában számíthatni; orthodox conservativ ügybuzgalmát minden időben s minden alkalommal örömteli kebellel elismerendjük; komolysággal párosult higgadt bíráló tehetségét őszintén tiszteljük; imperturbabilis egyenes lelkűségét teljes készséggel mintául állítjuk föl; de engedjen meg a tisztelt úr, ha szinte hasonló egyenességgel kimondjuk, hogy először is már hatalmasan téved sejtelmeiben, ha a „nyílt levesek“íróját talán annak személyében keresi,kihez halvák, és kinek — közbevetőleg legyen mondva — a hazai dicasteriumok elleni, de főleg a főnilgu curia elleni kitörésekre már egyedül annálfogva sem lehet csak egy szikra érdeke is, mivel épen ezen magas bírói testület kegyes és igazságos ítélőszéke által Pestmegyében 6,000 hold föld birtokába jutott, s ha él, ugyanazon mélyen tisztelt bírói testület igazságos ítélete által még egyszer annyinak birtokába jutni reményt, és kinek szivéből s lelkéből, épen a főmiga curia iránti forró hála s annak egyenkinti nagy érdemű tagjai iránti érdemszerinti hű tisztelet csak az élet utósó ihletével fog kialudni. — De megbocsát nekünk ő nagysága, ha midőn szinte olly őszintén kimondjuk azt is, hogy azon esetre, ha tán a „nyílt levelek“ íróját nem itt kérése, a lapok vezetője azon ügynek érdekében, mellynek ő a tisztelt fölszólaló úrral egyetemben egy szívvel lélekkel s buzgalommal szolgál (értjük a conservativ ügynek érdekében) magát följogosítva érte válni e nagyságától, miszerint előbb , hogy sem a Nemzeti Újság ellen nagyrabecsült személyében föllépett, előbb — mondjuk — a II. Újságnak s azon ügynek érdekében, mellyel ezen lap képviselni szerencsés, e sorok íróját,mint azt, kiről meg lehete a tisztelt táblai ülnök úr győződve, miként a hazai politikai s törvényes testületek iránti symphathia s tiszteletnek terjesztése ép annyira szivén fekszik, mint tisztelt fölszólaló urnak magának, hogy — mondjuk — a nagyrabecsült úr a lap vezetőt privat utón fölszólította volna , miszerint ő, ki in ultima differenta ezen politikai orgánumot képviseli , a kérdés alatt levő csak néhány sorból álló és eme kedvetlen félreértésnek anyagul szolgáló, az érdeklett levélnek szellemét s irányát véve csak episodkint elszigetelt, és egyedül ezen egész levélnek szövegéből kiszakasztottan botrányul szolgálható kifejezés felőli nézeteit nyilváníthassa. Ez által el leendőit vala hárítva üigyelleneinknek azon örömélvezete, hogy egy, a Nemzeti Újság irányába ütköző kifejezés fölött magukat a conservativ ügyrokonokat is polemiális nyilatkozásokba merülve szemlélhette habár csak 8 nap elforgása alatt is. Az igen tisztelt kir. táblai ülnök úr bölcsen várható tőlünk s tökéletesen meg lehete győződve arról, hogy mi a legcsekélyebb felszólítás következtében, sőt, minden felszólitás nélkül is, épen olly szellemben s olly kielégitőleg nyilatkoztunk volna ezen tárgyban , mint szerencsénk van nyilatkozni jelenleg... „El hanc veniam damns petimusque vicissim“. Magyar academia. 1) A múlt hó 31 kén tartott összes ülésben fölolvastatok István cs. kir. főherczeg s magyarországi helytartó levele, mellyben az academiával tudatja, mikép boldogult édes atyja felejthetetlen volt nádorunk végrendeleténél fogva meghagyta,hogy azon tízezer frtpp. mellyel az academiai alapítvány tőkéhez járult, halála után az academia pénztárába lefizettessék; minélfogva fenséges feherczegünk s helytartónk az academia kívánságát nem teljesítheti, hogy a tízezer forint alapítványt magánál megtartván, attól a rendes kamatot fizesse, mert mind a végrendelet, mind a még gyámság alatt levő fenséges föherczeg József testvérének érdeke a lefizetést parancsolják.— Egyébiránt mélyen tisztelt föherczegünk s királyi helytartónk útban magas kegyét nyilvánitá az academia iránt, s reményt nyujta, hogy annak idejében a maga részéről is az academiai pénzalapot növelni kegyes leend,melly nyilvánítást leghálásb érzettel fogadta az összes gyűlés. 2) Szönyi Pál, mint tavai választott levelező tag, a szószékbe ülve,beköszöntő beszédet tartott, ismeretes — nagybecsű két kötetben megjelent „Alaktan“ czimű munkájáról — melly egy harmadik kötettel lesz teljesen bevégzendő — fölvilágosító magyarázatokat adott, miképen az Alaktanról való eszmék magában Némethonban sincsenek még kitisztázva, magát azért szorosan írói tekintélyekhez annál inkább nem köté, mert a magyar faj az előadásban is eredeti modort igényel, hogy a magyar gyermekek természetéhez simulva egyszersmind a jelen elemi nevelés fogyatkozásait, átalánlogva a magyar gyermekoktatási ügy hiányait szemmel tartva, a legczélszerűbb utat eltalálja, mellyen a gyermekész formális mint materiális képzésére biztosan hathasson, annak fokonkinti fejlődését elősegítse. Megérintvén ezúttal a gyermek-oktatási ügy némelly hiányait honunkban, oda nyilatkozott, hogy Alaktanát a tanítók számára készité, kik — ha úgyszeretettel a könyv methodologiájában bele okulnak, a kitűzött czélt, u. m. a gyermek ész fokonkinti képzését, s annak saját előre juthatását könnyen elérhetik, mert a gyermekek tanulási hajlamuk s kedvök a methodologia pontos megtartásánál biztosítvák, a mi részben már tapasztalat és praxis által be is bizonyosult. Ezekután az érdemes szó bemutató a gyűlésnek az Alaktannal együtt járó s e czélra készült mértani testminták kisebb s nagyob gyűjteményét, igen értelmesen és szabatosan szóval előadván , miképen kelljen azokat a tanítónak kezelni, hogy a gyermekek figyelme ébren tartassák s megerősitessék. E rövid jelentésnek nem lehet czélja a részletekbe ereszkedni, mellyek úgy is a methodologiára tartoznak, s a könyvben megolvashatók, de szivünkből kívántuk, vajha több gyermeknevelők hallották volna a szerző nyugodt előadását, melly az ügy jósága mély érzetéből fakaszott föl. Világosan kimutató az előadó, mikép a testminták gyermeknevelési használásának főnyereményeit az érzékiségi ut per intuitionem eszközli, hogy a régi abstract nevelésmódtól illy főnyereményeket várni sem lehetett, amott a gyermeki lélek a szemlélt tárgyalókhoz tapadva, mintegy játszva s mulattatólag vezettetik át a könnyűből a nehezebbre, az egyszerűből az összetettre, melly vonzalmat s ingert támaszt benne a kérdezősködésre, mit aztán az okos tanítónak kell fölhasználni, a gyermek ítélős okoskodó tehetségeinek koránk kibontakozására, ami hogy nagyon természetesen mehet a teszalak-minták lapjainak, omlóinak, sarkszegeinek megismertetése után, kétséget sem szenved, példákban terjesztvén a tisztelt író elé: mikép a szemmel látottakból az elvontakra is magától fölemelkedhetik a gyermekr ész, ha az jól vezettetik, s a számítási, ítéleti s okoskodási munkálatokat a különböző alaktestminták egybevetésénél önkényt véghezviheti, mielőtt a jogiáról valamit hallott volna is. Örömmel megértettük azt is, hogy már több iskola s magánház illy mértani testminták gyűjteményével el van látva, a mi reményt nyújt az elemi iskolák reformjára s az Alaktan methodologiájának megkedvelésére (Vége köv.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Aradból. Folyó évi május 27-kére rendkívüli közgyűlésre hivatánk össze megyénk első alispána T. G. által, ki is a nagyszámmal egybesereglett rrkel tudata, hogy Arad sz. k. város május 14-én a rögtön fölszökött gabonaár tekintetéből hatósága körébőli gabona—kivitelt eltiltott, — kérve a rról, hogy e részben tanácskozni, s az adózónép közszükségén segíteni iparkodjanak; hogy ezért annál könnyebben élni lehessen, ő eleve a kerületi szolgabirák jelentéseit egybevetve, bemutatja; de jelenti továbbá, hogy minden zavarok elkerülhetése végett több tagokat maga mellé véve választmányilag a kereskedőkkel értekezett, kik azon nyilatkozatot adók, hogy kétszeres buzát 10, kukoriczát 8, árpát 6 forinton szolgáltatnak a megye adózóinak; — de jelenti azt is, hogy az első bejelentésre a sz. k. város helyettes polgármesterét kölcsönös tanácskozás és egyetértő intézkedések tétele végett fölkérte, de ettől tagadó választ nyert, sőt ismételt szorgalmazására a vegyes ülésre megjelent város főbírája megegyezésével történt rendelések sem foganatosítottak, s adózó népünk segedelmet esedezik; ezen minden tekintetben pontos eljárása alispánunknak nagy többség által pártoltatván, megindultak a vitatkozások, mind az egyes adózók segedelmezését tárgyazók; de az utak igen tévesztve valónak; lehetett hallani az ellenzék szónokait, miként szórták vádjaikat a megyei s kormányszéki tisztviselőség ellen, miért előbb nem gondolkodtak a bajon, míg mások ezt mellőzve, nemesi adóztatást indítványozónak; de elnök alispán úr az elsőre igen helyesen megfelelt, kinyilatkoztatván: miként a múlt év középszerű lévén, a jelen szükséget nem a szűk termés, hanem a nép hibás számítása szülő — midőn a mult. ősszel többet adott el, örülve a jó árnak, mint sem tehette; de a kormányt sem lehet érinteni, midőn ott, hol szükség van , nagy áldozatokkal ápolja az ínséggel küzdőket, kérvén a rrkel, hogy el ne térve attól, mit kell rögtön tenni. 346