Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-06-11 / 502. szám

lenni tartjuk, mivelhogy a kákán görcsöt keresés ra­gadós szenvedélye egynémellyel e jótékonyságot o­ly készségesen feledteti. Egyetlen élesebb tekintet elegendő, átláttatni bár­kivel is, hogy a lóver­senyek tartásában sokkal kövérebb eszme fekszik, mint pusztán nagyainknak sovány mulatsága s köz­tük egy párezer aranynak megforgatása. Sőt ne­vetségnek mondhatni, hogy a lóversenyek jótékony hatása nálunk eddig is két irányban terjedt ki: álla­tokra s emberekre. Ki nem tudja, hogy a pesti ló­verseny egyike volt a legelső intézkedéseknek, mel­­lyek nagyurainkat, e hazának csak kevéssel ezelőtt annyira szétszaggatott kebelében, egymás közelébe hozák, s az egyesület kedves és hasznos voltát ve­lők megizlelteték ? S mennyi haszon eredt hazánk­ra nézve csak rövid idő óta is ezen eszme megtes­tesüléséből! s mennyi eredend még ezentúl, ha azon számtalan, naponkint létrejövő s egyre szélesebb kor­látokat vető, egyesületi körök olly nagy számmal fog­nak köztünk szaporodni, hogy végre csakugyan egyek legyünk min magunk között!... S ha nem számítjuk is azon nagy hasznokat, mellyek a lóversenyek ut­ján a lótenyésztésre, nemesítésre származtak, már magában az egyesületi eszme ezen megtestesülésében­­ létezik a lóversenyeket megalapító grófnak legjóté-­­­konyabb behatása. Hiszen maga az eddig is olly ál­dásosan működő gazdasági egyesület ezen első tö­rekvéseknek volt eredménye. .. Nincs e ezek által hatalmasan megc­áfolva azon elmélkedő állítás, hogy a lófuttatás­t ,lófuttatás­ ? S ha e lófuttatás felöl egész elmefuttatást írni akarnánk, tekintetet kell vennünk fiatalságunkra is. Ezrek meg ezrek vannak a tűzvérü­, lánglelkű ifjak közt, telve hazafisággal, mellynek szent lelkesedé­sét azonban most többnyire szavakban ömlesztik ki. Szeretjük a férfit minden oldalról kiművelve, a ha­zafit úgy fölkészülve látni, hogy honának mindig és minél több oldalról tudjon szolgálatot tenni. Erre kí­vántatik , hogy az illykép kiképzett férfiúnál test és lélek egyiránt művelve legyen. Tudták a régiek , s külföldön az újabb korban is egyre inkább kezdik érezni, hogy művelt testben lakik ép egészséges el­me. A lovagiasság, s hogy úgy mondjuk, hősies szellem, olly tulajdonok, miknek nem csak harcz­­ban vehetni hasznát, még nagyobb mértékben van az a béke emberének díszére s hasznára. Megvár­juk a lelkes honfitól, hogy teste lelke művelve le­gyen , szolgálatot tenni honának, bármikor szólhas­sák föl általa.S ha ezen eszmék mellett honunkban körül­tekintünk, nem nagy örömmel vesszük észre, hogy a lovagiasságnak épen külső tulajdonai, a helyes test­­gyakorlat, fegyverforgatás és lovaglás, vannak nálunk leginkább elhanyagolva. Ezrenkint védik a hazát szó­val, de ha egyszer arra kerülne a sor, hogy fegy­vert ragadjanak védelmére, vagy lóhátra ülve ker­gessék meg ellenségét, az ezer közöl alig állhatna elő egy kettő, ki teljesítni volna képes honfiúi kö­telességét. .. S megvalljuk, midőn a lóversenyekre gondolunk, lehetlen hogy az is eszünkbe ne jusson, miszerint általok némelly derék idegzetű s ép el­­mén ifjúban lovagiasabb szellem ébred föl, s mire eddig tán nem is gondolt, megbarátkozik a lovag­lás s a vele járó fegyverforgatás eszméjével; s ha megbarátkozott, kevés idő múlva át fogja látni,hogy sok olly dolog van a nap alatt, a­minek ha soha sem venné is az ember fillérekben fölszámolható hasznát, vagy ha épen közvetlenül nem fordíthatja is hazájának vagy önmagának előmenetére, nagy hasz­nát látta mégis már csak abban is, hogy önmagát minden oldalról lehetőleg képezvén, midőn testét fej­tette, elméjét is épebbé, munkabíróbbá, tevékenyeb­bé fejtette... Mellesleg említhetjük itt, és pedig a mondottak után nem vigasztalásul, hogy Budapes­ten néhány derék vrmester van, kiknek tantermei­be tüzlelkü magyar ifjaink közöl sokkal nagyobb számmal beférnének, mint mennyien e termeket most látogatják, é­s van azonfölül egypár lovar-tanoda, mellyekben bárha aránylag, főleg a polgáriban, igen olcsón juthatni el a lovaglás nemes mestersége meg­tanulásához, de azok mégis szomoritólag üresen ál­lanak, míg a kávéházakban tekeasztalok körül min­dig nagynál nagyobb tömeget szemlélhetni. Ezen eszmék kisé tán messze elágaznak a ló­versenyektől; azonban rólok véve alkalmat mondot­tak el, csak azért is, hogy hozzájok közelíthessünk végre: a lófullaltás több mint lófuttatás. Vegyes újdonságok *­(Néhai tudós Horváth István emlék­ünnep őre,­ melly dicsőült József cs. kir. föher­czeg s fenséges nádor-ispánunk kegyelmes megha­gyása értelmében jövő vasárnapon (junius 13-án) délelőtt 11 órakor a magyar nemzeti museum első emeletében levő könyvtári olvasó-teremben tartatik, s melly alkalommal hazánk fölnevezett jeles tudó­sa s m. n. museumunk munkás tisztviselője fölött Mátray Gábor Széchenyi-országos könyvtári őr em­lékbeszédet mondana, — minden tisztes öltözetű ven­dég, a nőnemet is ide értve, szívesen láttatik a m. n. museum igazgatósága által. (A helyben if-hatósá­g-fájltól­ vásárlott ga­bonából, mától kezdve mérsékeltebb áron kenyér a következő helyeken kapható: a) a belvárosban: Michl Károly szószólói-segéd ur házánál, az országúton, a „Zrínyi“ fogadó mellett; b) a Leopoldvárosban: szi­tányi Ullmann Móricz ur házánál, a felduna-soron; c) a Terézvárosban: az ottani paplakon; d) a Jó­zsefvárosban, és e) Ferenczvárosban, az ottani bíró urak lakó­házaiknál. E kenyér 20 és 40 pengő kraj­­czáron, 4 és 8 fontnyi nagyságban fog áruitatni. (Jelenleg Pesten) egy itcze buza­ liszt 15 vkr, egy itcze lencse 27 vkr, egy itcze borsó 24 vkr, egy itcze kása 20 vkr, egy itcze bab 16 vkr, s egy db burgonya­b­okron árultatik. (Ha a jel­en­legi magas gabonaár­ még soká tart, valószínűleg Győrből és Mosonyból fo­gunk gabonával elláttatni, miután e két helyütt több ga­­bonagyűjtelék van összehalmozva, mint Pesten. (Múlt v­a­s­á­r­n­a­p)több mesterlegény bocsátta­tott el Budapesten a munkából, pedig ezt nem a mun­kahiány okozá , hanem azon nyomasztó körülmény, miszerint az élelmiszerek ára naponkint magas­ra emelkedik.­­ (A g­a­z­d­a­s­á­g­i egyesület) múlt szombaton tartott közgyűlése nagyon zajos volt, s éjfél utáni 1 óráig tartott, a­nélkül, hogy a vitatkozó pártok a sző­nyegre fölmerült tárgy fölött megegyezhettek volna; más­nap azonban gróf Károlyi György elnök , ml- i­ga meleg ügyszeretetének sikerült még­is az ellen­­véleményeket szerencsésen kiegyenlíteni. (Szarvasi tanár) Greguss úr beszéli: mi­ként Némethonbani tartózkodása alkalmával Stier Gottfried sveiczi születésű férfiúval volt szerencséje megismerkedhetni, ki a magyar nyelvet annyira meg­­kedvelé, hogy annak megtanulására szentelné ma­gát, a derék sveiczi, szorgalma által annyira saját­jává tévő nyelvünket, miszerint jelenleg Kölcsey, Berzsenyi s Kisfaludy koszorús költőink munkáiknak német nyelvrel fordításával foglalkozik. (T­ö­rö­kszentm­ikl­ós­on) — Hevesme­­gyében — ezentúl évenkint szinte jó fut­tatás ter­veztetik életbe lépteink — Az indítványozók élén, lelkes, áldozatkész nők foglalnak helyet,s minden szép­ért jóért s nemesért hőn buzgó lelkületüktől bizton reményb­ezni, miként a lóverseny-egyesület csakugyan megalakuland. —­Éljenek a derék nők!... (B­é c s b e n) mintegy negyvenezer magyar em­ber folytonosan tartózkodik, a németek pedig nyak­ra-főre tanulják nyelvünket — természetesen anyagi érdekből. (Bizonyos Veilchenberg ur,a ki jelenleg Bécsben tartózkodik,megszokott látogatni minden utan érkezett énekest s énekesnőt, s minden uj színészt és kötéltánczost, s mindeniket hírlapjára előfizetteti, melly soha sem látand napvilágot, s az előfizetés esetében meleg pártfogásáról mézes szavakkal biz­tossá teszi. Hogy illy alkalommal 10—15 irt min­dig zsebébe néz, azt kiki tudhatja, kinek illy szem­telen tolakodóról csak egy új,kevés fogalma is van. (A Bük­arest leégése) által okozott [kár, épületekben és bútorokban, hivatalos tudósítás szerint, egy millió és 700,000 aranyra rúg. (A kanári szigeteken) egy kőbányában nem rég egy borzasztó nagyságú kutyának csontváza talál­tatott meg.A franczia statusügyvivő megvevő azt és a párisi természettani museumnak küldi. E csontváz a ter­mészettanra nézve fölötte nagy fontosságú,mivel az a­­zon óriási kutyafajhoz látszik tartozni, melly, Plinius szerint, a kanári szigeteknek nevét kölcsönző, és melly már századoktól fogva földünkről egészen ki­pusztult. (P­ári­s­b­a­n) jelenleg egy maj­o­m­ vonja magá­ra a közfigyelmet, melly schach­ot játszik, s e nem­ben valóban csodálatra méltó dolgokat viszen véghez; hanem gazdája, ki kitünően jeles schachjátékos, mindig mellette kénytelen ülni. Mielőtt a majom vala­­melly bálihoz nyúlna, gazdájára tekint, kinek jeladásait, mellyeket a nézők észre nem vesznek, igen jól érti. E majom rendkívüli ügyességet fejt ki a játékban, s a „schach a királynak“ élénk örömriadással nyilvánítja, s ha játszótársának valamelly bábját elüti, soha sem feledi azt sajátszerű arczfintoritással kigúnyolni. Egyéb­iránt e majom magaviselete sokkal iltemes é s finomabb, mint sok járdataposó uracsé, kik egész napokat a ká­véházakban haszontalanul eltöltve, valami nagyszerűt vélnek az által kitüntethetni, ha ingyenszivar mellett a fekete kávé árát követelő pinczérnek amúgy kávé­­háziasan dugják be száját. — (Berlinben) a drágaság óta kb­. parancs kö­vetkeztében a sütőknek nem szabad kenyeret árulni, mint melly már öt napos, s ehez képest már elég ke­mény lehet. (H u 11 e b a n) nem rég egy ifjú pár vala össze­­kelendő. Mig az angol pap az összeadási beszédet tartá, az ifjú mennyasszony elaludt; min a vőlegény annyira megbosszankodék, hogy az egyházat rögtön elhagyná, és az összekelésnek véget vetett. Hevesmegyei birkürt. Józanabb napokat kívá­nunk! Hevesben csak úgy nincs a napnak semmi baja, mint másut, hiszen akkor kel­l, midőn fiai aludni mennek elme, test, és erszényt sorvasztó mun­kájukból , é­s akkor nyugszik le, midőn amazok mulatságra kelnek. Ámde a napok, miután kedves pesti collegünk jónap kivonatát nem tudjuk mi ok­ból megszüntette , (alkalmasint a chinai szerkesztő­höz utazott) a sok szivarfüsttel annyira bekormo­­sodtak, s a borszesz kigőzölgéseitől annyira beho­­mályitottak, hogy a sürü­ség miatt a nap minden erős sütése mellett sem képes némelly még kopott ruhá­zatú capitoliumokba is józan gondolkodás sugarait bebocsátani. A szemeknek pedig, mellyek az ernye­­detlen törvény és etnica kitanulása s nagy tapasz­talás szerzésében meggyengültek : nem képes a men­nyei nap csak annyi világot is adni, hogy a szaba­dos intelligentia férfiai magokat embereknek ismer­jék. Hevesben vagyunk most is hol az előtt, melly nevet korán sem azért kapta megyénk, mert ne­mes fiai minden bachanalicus és bunkocraticus té­nyekről lemondva a józanabb cselekvésre akartak hevü­lni; hanem azért, mert ősapáink leghevesebb vé­rű hős fiai e megyében telepedtek le, a­kiknek még egynémelly hősiebb utódai jelenben is annyira he­vesek , mikép többnyire némelly elvonult helyeken a hon java előmozdítására czélzó összejövetelükben még a palaczkok s poharakkal is elismertetik, hogy minden múlandó a gyarló világban. És méltán, mert minden tölt palaczk ellenét rejti a józan észnek,melly miután a lét bántotta, tulajdonítsa magának a palaczk­a mit kap. Itt ugyan ne sokat tréfáljon még a török vagy fran­­czia sem, kinek szerencséje hogy Komárom felé nem kódorog, mivel mint látjuk, nálunk még elég insur­­gensnek való találtatik, kik előtt úgy járna a kül ellen­ség, mint azon üvegek, mellyek darabjait bizonyos reggel egy nagy kosárban a pinczér kisétáltatta; ne­vüket a vitézeknek meg nem mondhatjuk, különben még egy pár tekintélyű személy megtalálna ránk ne­heztelni. No de maradjunk a kerékvágásban, netalán ki­forduljunk, mert mai világban sokat kifordul az em­ber , hogy pedig némellyek annyiszor elhagyják a ke­rékvágást,aztán maguk csinálnak uj nyomásos még sem zúzzák össze fejüket, az csak onnan magyarázható , mivel könnyű tárgyak nem nagy ütést szoktak kap­ni. Térjünk tehát a dologra. Nálunk fontos tárgyak forognak szőnyegen, mellyek már csak azért is fon­tosak, mivel fontos emberek fözik és nem ritkán még fontosabb okokkal támogatják , kik aztán nem a sző­nyegen, hanem körötte a szobapadozaton, vagy ráko­­si a szokás szerint pusztaföldön szoktak fölforogni. Azonban könyörgünk tisztelt olvasóinknak, ne méltoz­­tassanak gondolni, mintha nálunk fóttén is kitálal­nák az étket,­­ sőt néha annyira szétfőzik, hogy va­lóságos mixtúrává válik, ollykor igen is keményre fő­zik, minthogy a mi fő, többnyire borban fő, már­pe­dig illyenkor a decod­um ugyancsak erős, lélekteljes és emberre ható szokott lenni. Jelenleg ugyan már parádi savanyú vízben is főznek, minthogy követvá­lasztás és utalványok körül forognak a szakácsok, ennélfogva e­zelre s czitromra sem kell költeni, mert különben is elég csípősség és savanyúság vegyül a főzetbe. A konyha részint Parádon állíttatott föl, ide utaztak már és fognak a jót roszat egyiránt mege­mésztő gyomrok gondnokai, lem­osandók az a tör­vények maradványfoltjait, mellyhez még a puhább bőrüeknél is erős mosás és kemény kefe igényeltetik. 366

Next