Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-11-19 / 594. szám
594 szám 1847. Péntek nov. 19. Negyvenkettedik év. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 írt, postán hetenkint kétszer küldve 8 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 írt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitó ZULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiatya Özvegye Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Pozsonyi újdonságok. — Még egyszer ransoralusi ügykérdések és törvényjavaslatok. II.— Országgyűlési közlemények.(II.elegyes országos ülés). — Törvényhatósági tudósítások. Borsodból (közgyűlés). — Erdélyi országgyülés (III. t.czikk). — Magyar academia. — Vegyes ujdonságok. Külföld. II.Brittannia. Olasz-, Poroszország. Sveicz. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Pozsonyi újdonságok. F. hó 13án ő felségük a király s királyné a cs. tr. főherczegekkel egyetemben „Stradella“ dalmű előadásánál jelen lenni kegyeskedtek. —Arra lépett a felséges pár a számukra díszesen ékesített páholyba, — a legtisztább Öröm csalhatatlan zálogául — a zsúfoltan teli színház falait megrendítő örömzaj üdvözölte e felségüket, — és a magyar dísz-öltönyű főherczegeket. — Míg a zene a szívemelő „Isten tartsad királyunkat“ eljátszá, ő felsége elöl, balján a királyné, és mellette István cs. k. föherczeg s az nap megválasztott nádorunk; hátul pedig a többi cs. k. föherczegek foglalának helyet. — Az első fölvonás után ő felségük frissítői kegyeskedtek magukhoz venni, a második fölvonás után pedig közös sajnálkozásunkra eltávoztak ! — Távozásuk ismét jelszava volt az eddig visszafojtott közörömnek, közlelkesedésnek, mire a felséges pár, fönséges István nádorunkat közbe fogva, már az ajtóból visszafordulva a páholy elejébe léptének, és kegyteli mosollyal viszonzak a feléjük ezerek szívéből ömledező „éljen“ üdvözletet. — És így végződött ez örömteli nap, melly e cs. kir. felségük ittléte óta harmadik. — Számoljuk e szép napokat? hogy is ne! — hisz mi megszeretnék ragadni azokat, hogy bennök élve — s általuk boldogítva — kétszer élhetnék az élet napjait. — Másnap i4én az országos rendeknek ő felsége a városi tánczteremben dús teritékü ebédet ada. — A csillárokból és karos gyertyatartókból a tág teremben több ezer gyertya által elözönlő fényben, — a királyilag pazarul rendezett asztal körül az országos RR. összegyülekezve, pontban 2 órakor foglalának a harsogó zene jelére, országbíró önmaga elönlése mellett—a szerencsés meghívottak— helyett — ízletes válogatott ételek s borok minden nemes , pontos szolgálat — jó kedvvel ölelkezve — az ebédet több mint királyivá tevék.—A kedvelt franczia pezsgő nedve dugóinak pattogása már a zene közé vegyülni kezde: midőn a cs. k. felsége a király, a felséges királynéval, a cs. k. főherczegek s udvari hölgyek kíséretében a terembe lépett; a zene „Isten tartsad“melódiát játszék, és, a folytonos kísérője a felséges párnak, a jelenlevők gyönyör-érzetéből fakadozó „éljen“ százat viharzék végig a teremben. — Egy emelkedettebb helyen ő felségük a király és királyné, és özönségök a föherczegek, köztük a föherczeg nádor, megállapodának. Ekkor országbíró ö nagyméltósága az országos Adek nevében előbb ö cs. kir. felsége, aztán a felséges királyné egészségéért poharat emelve, ö felségüket egyenkint éltető, a mit az országos rendű vendégek viharos „éljen“-ei viszhangozák. — Ezután főkancellár ö nagyméltósága király ö felsége nevében az országos RBnek viszonozván szives kivánatukat, azokért poharat emelt. — Ismét országbíró ö nagyméltósága előbb a föherczegekért, és külön István cs. k. föherczeg egészségére poharat emelt. — Ez megtörténvén, ö felségük magas kíséretükkel — eltávozának — a sor asztalok közt, mialatt a zene ismét „Isten tartsad királyunkat“ hymnusát eljátszá. — Ez alatt a vendégek mind álltának. Távozásuk után a felséges párnak a megszakadt ebéd folytattatott; és mintha az illyetén mondottam módra ürített poharak mind azt, mi valaha keserű volt bennünk, lemosta volna, kedélyünk, fölemelkedettségünkben lelkeink szinkülönbség nélkül ölelkezni kezdének, — hiszen itt vélemény-különbség nem lehetett, nem létezhetett! — mi legjobb királyunkat éltetek! „s ebben egyetértünk Kárpátoktól Adriáig.“— A helyben szállásoló „Sándor király“ ezredkara, fölváltva a győri új magyar zenészekkel, derítek versenyezve kedvre a kedvben úszókat; míg végre a természet fiaié — a győrieké lön annyira a diadal — hogy „a sok újra“, miatt az ezredkara többé szóhoz, vagyis hanghoz sem juthatott. — Emeltének még poharat részint ö felségükért, részint ö cs. k. fenségükért mélt. gr. Pálffy Móricz, gr. Forgács Auguszt kanonok, gróf Szapáry A. és Szentkirályi Móricz. — A karzat mint mindig, ezúttal is zsúfolva teli volt a szépnem minden rangú hölgyeivel — és ez egyszer a karzatoniak voltak az éhezők, a terembeliek pedig az élvezők. Élveztünk számra 800an; voltak, kik mindnyájan egy szívvel lélekkel — a legjobb királynak hű fiai iránti kegyességét fönen hirdeték. Ma 15én ő felsége a király, fönséges nádorunk, és a többi cs. k. föherczegekkel — a bevégzéséhez közel álló march - pozsonyi vaspályavonal mentében eső alagutat megtekinteni kegyeskedett. S habár a pályatisztségnek ezen nem reményű szerencse csak igen későn jutott tudomására — mit az idő physical lehetősége engede, mindent, megtelt. Az alagút homlokzata nemzeti színű lobogókkal ékesütletett, belsejének és sötétségét ezer meg ezer mint annyi csillaghoz hasonló lámpák fénye s itt ott alkalmazott bengáli láz világitá. Agyudurrogások közt lépett a cs. k. felsége a számára készített deszkajárdán — égő szögéthesset tartó 6 pályatiszt által kisérve az alagútba, s habár a bolthajlásról szüntelen cseppegö nedv a járdát sikamlósá is tévé, ö felsége mindazonáltal azon végig ment. — Útmutatóul ez alkalommal szolgáltak ö felségének nmlt. gróf Eszterházy Károly, Ürményi Ferencz koronaőr - excellent, és I. Jankó Mihály Pozsony első alispána, mindnyájan a vasút igazgatói. Ő felsége ezen roppant terjedelmű (380 ölnyi) hosszú földalatti óriási mű megtekintésekor, s után, magas tetszését nyilvánítani kegyeskedett — és sok szerencsét kívánván a vállalatnak — eltávozott. És ez ő felsége Útmutatásának 5dik — de fájdalomteli kebellel mondhatjuk, egyszersmind utósó — napja, miután holnap reggelire van elindulásának órája kitűzve. De bár elmegyen is ö felsége falaink közöl — magas itmulatásának emléke a sok ezerek szivökben arany belükkel leend vésve , honnan azt semmi többé kitörjem nem képes.--S ha eltávozandi kis körünkből — sziveink nála kendnek — és forró imánk kisérendi terhes földi pályáján! „Éltesd Isten királyunkat!..“ Még egyszer! Már óratusi ügy kérdések s törvényjavaslatok 11 Ütötte már a végéra nálunk a majorátusok eltörlésére s pénzbeni átalakítására ? — annak megítélése igen kényes kérdés, igen összeszólt font dolog; először azért, mert a népgazdászat fölvirágzása eszközlesét, nem néhány család földbirtokainak mozgásba hozása által (mobilisatio) kellene megkezdeni , midőn az ősiség, a kamarai s egyházi javak természete, a sokkal nagyobb földrészt még mindig lebilincselt állapotban tartja, tehát a hitbizományok úgy is kevés számú birtokosain erőszak követtetnék el, hogy ők vonulnak legelébb is a kispadra, s a sokkal több szám sorából kiüttetnek, másfelől még az úrbéri megváltások is csigalábon menvén elő, a szabad birtokú parasztgazdák számának növelése is ez után el nem érhető ; mert ha részenkint adatnak is , el a hitbizományosok birtokai, mint a pályakérdés tartalmazza, azokat a külföld, nevezetesen a bécsi pénztözsérek és zsidók vásárlanák föl, mire már 1833ban Andrássy gróf figyelmeztetett is ; ha pedig ezeknek nem engedtetik meg a vásárlás , úgy ismét csak tehetősebb aristokratáink birtokait nevelnék, kik azokat bizonyosan föl is vásárolják, még pedig vagy a hitbizományosok , vagy az országos pénztár nyilvános kárával, mert kirekesztetvén a csődből az idegen pénztőzsérek, a vásár ára csökkentetnék meg. Másodszor: kényes a kérdés azért is, mert ha a hitbizományok érvényessége mellett jövendőre pálycrát törünk , s az eddigieket tudnánk is adaogyat kártalanulni, (ami azonban, mint majd látni fogjuk, el nem érhető) a szabad egyezkedés és keresetünkkel rendelkezhetés jogait sértjük meg. Az élő nemzetek törvénykönyvei minden kivétel nélkül pártolják a végrendeleteket; ha már a hitbizományokra nézve megszorítjuk a szabad akaratot — erőszakot követünk el , amit a status java aligha ingényelhet, a mi a közjó színe alatt alig leend kimenthető, miután kérdéssé válik még az is: váljon a közjó nem inkább megsértetik-e illy erőszakolás által? mert úgy is ritkák a hitbizományi esetek, mert a szülői szeretet gyermekei iránt mérsékli különben is a javak egyenetlen fölosztását, mert szabadabb mozgalom és szellemű alkotmányokban (például Francziaországban) úgy sincs hajlama a polgároknak az illy intézmények tételére, tehát végre is csupán a monarchico-aristocraticus elvű országosokban jöhetnének komoly kérdés alá, hol a családi fényföntartás alapeszmévé vált, de hol egyszersmind a kisebb testvérek illendő megélhetésükről is gondoskodás van téve az által, hogy az illyek jövedelmes világi és egyházi hivatalokba helyheztetnek. Minden esetre és leglágyabban kimondva: a majorátusi kérdés anticipate a teendők sorozatában, s fogalomzavarra tárta föl az utat; egy illy függelékes tárgyat lobogóul tűzni ki, hogy a majorátusok lerombolásával minden más nemű, zárt természetű javak ellen—tehát az ősi, kincstári, papi jószágok ellen majd nyíltabban lehessen csatázni, a monarchico-aristocraticus elveket háttérbe szoritni — ügyes számításra mutat ugyan , melly az egyszer megállapított mobilisalid elvet rendre azokra is ki fogja terjeszteni ; de kérdésnek azért mindig fönmarad: váljon az igy rögtönözött átalakítás jóra vezet-e? váljon nincs-e itt petitio principii? nem halálos ugrás e a status politikai életében egy döféssel kiirtani akarni a monarchico-aristocraticus elveket, eltemetni olly intézményeket, mellyek egymásért hason szinü pajzs alatt in solidum kereskedtek, melylyek mély gyökeret verve a közigazgatás, cultus, családi életterén, nagy megrázódása nélkül az életfájának nem is eszközölhetők; az illy reformokról mondja aztán az ember, hogy azok békés jellemüek ! csendes átalakulást eszközlök! — Minket legalább az illy kísérletek nagy aggódásba ejtnek a jövő iránt, tekintve a többségre, melly minden áron kész a változtatásra, a dolgok s elvek fekvésének tiszta fölfogásával nem sokat bajlódik, hanem a mit a phantasia elejökbe fest, hévvel megragadják , s bár törik, s bár szabad e kelendővé tenni igyekeznek. Valahányszor szabad alkotmányos nemzetek közt hason merényü rögtönzésekre nagy hajlam mutatkozik, bizonyos szomorú előjelül szolgál, hogy az elhittséget, emberi kábaságot s vakságot az Isten egyiránt ostorozni is fogja mind azokban, kik apathia, engedékenység, vagy más elfogultság miatt jókor gátat nem tudtak vagy nem akartak vetni a merész hullámú törekvéseknek; mind azokban, kik magukat hamis és csalfa politikai tanok apostolainak fölvallván, azoknak kelendőségéért életre halálra küzdenek, de nem látva a következményeket, mellyektöl minden erőszakolt nagyobbszerü átalakításoknál az Isten áldása eltávozik. — És pedig olly közel áll szemünk előtt magyar alkotmányos életünkben az egyszerű igazság, hogy azt az ártalan gyermekr ész is mindjárt fölfoghatja! — Ne bántsd a másét, egyike az ősvilági tízparancsolatnak — mellyben a kölcsönös boldogulás elve is benfoglaltatik; mert a politikai érettséget