Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-01-13 / 624. szám
törvények ellenére hozott 6, 7 és 8 -t kihagyatni kéri. Jozipovieh turopolyai k. sajnálja, hogy Horv.ot nincs repraesentálva, midőn annyi jót lehetne tenni és úgy összekapcsoltathatnék, hogy soha többé el nem válna. — Horvátországban két párt van, egyik: alkotmányos magyar-horvát, másik conservativ ilir párt. Az első föl akarja a horvát nevezetet tartani, azért ezt nem lehet ellenezni, miután azt a magyar korona alatt akarja kivívni. A másik pártnak 3 fővezére van, az egyik nagy úr, egy klastromot épített, hova 16 német dámát hozatott, kik németül tanítanak, ezzel nem fogja Horvátországot emelni. A másik még kevésbbé, a ki még csak nem rég lett indigena. — A harmadik az előtt a horvátokkal tartott; most ilir lett, és prédikál, hogy mikép kell az ilir nyelvet fölemelni; és okosan, mert míg a magyar nyelv ellen tört, addig megtanulta azt, és most maga lévén az ikrek közt, aki magyarul tud, bizonyosan referendár lesz.— A kormány pártunkat nyomja sat, mert magyar párt vagyunk. A sérelmekről szólván, be fogja bizonyítani, minő igazságtalan. A kormánynak rosz prófétái vannak — a 3 fővezér — kik ollyakat súgnak a kormánynak, miről mi nem is álmodunk, de már átlátja, hogy a terrorizmus sem fog használni, mert a becsületes ember meg nem ijed, bármit írjon a Budapesti Híradó. Pártolja Pestet.—Elnök sajnálja, hogy itt olly személyek támadtatnak meg, kik mivel jelen nincsenek, nem is védhetik magukat. A tárgyra nézve, ha a BR. akarják , hogy a kerületi ülésbe visszavitessék , nem ellenzi, csak azon észrevétele van, hogy a nevezetek maradjanak meg, mert ha azokat a tractatusok folytatásában megváltoztatnánk, az ügy érdemleges tárgyalásában hátráltatva lenne, és akár Szerém , Pozsega, Verőcze, akár kapcsolt részeknek nevezzük őket, abból diplomatikai argumentumot nem lehet vonni. A múlt országgyűlés alatt is mind a két tábla a nevezetekben megegyezett. — Komendo Márton diakovári bo s nai k. k. Régi törvényeket sorolt elő annak megmutatására, miként Horvátországhoz, mint kapcsolt részhez Dalmatia, Slavonia, és a tengerpart is tartozik.—Smaich Buccarik. Megjegyzi a turopolyai grófnak, hogy igaz, miszerint Horvátország repraesentálva nincs, mert annak követei, mint a kapcsolt részek követei ülnek itten.—Kossuth L. Pest m. k. Csak azért szólal föl, hogy ne látszassék egyetérteni Horvátország követével, miután az általa idézett törvények ép ellenkezőt bizonyítanak, így épen ellenkezőt bizonyítanak a diakovári káptalan k. által fölhordott állítások. De ez úgy is választmányi tárgyalás alatt van, és tehát nincs szándéka a diplomatikai utat praeoccupálni. Nem czélja olly kifejezést, vagy nevezetet adni a részeknek, mellyből diplomatikai argumentumot vonni lehetne, egyedül azt akarja, hogy világosan kitűnjék, mellyik nevezet mire értetik.—Mojzes István zágrábi k. k.Túrmezőknek fölvilágositásul szükségesnek látja megmondani, hogy a zágrábi püspök, áthatva a nevelés szükségeitől, és látván, hogy azt főkép az állal érhetni el, ha anyákat nevelünk , több százezerek föláldozásával alapított egy klastromot, a mellyben nem csak betegek ápoltatnak, de a serdülő leánykák is neveltetnek. Hogy Zágráb városának ezen intézetre szüksége volt, világos abból is, hogy e rövid időben is száznál több a tanítvány. De mivel nem talált Horvátországban alkalmatos egyéneket, máshonnan hozta őket be, és hogy mennyire tisztelik a horvát nyelvet, megmutatták, hogy már az első próbaléten e nyelvben nem csak ők , de tanítványaik is előhaladtak, s valóban ezen német személyek csodálatra méltó nagy előmenetelt tettek a horvát nyelvben. Ezen alapítványért a zágrábi püspöki excját még a késő utókor is áldani fogja. — Zsarnai J. Torna m. k. Meg van a nevelés szükségéről győződve, s azért tiszteli elvben a zágrábi püspök ezen alapítványát, de nem német, hanem magyar nevelők lettek volna oda rendelendők , kiket bizonyosan találhatott volna. Hogy Slavonia alatt a többi részek is értetnek, törvények és história hozatott föl, — ezt tagadni nem lehet; de abból nem következik, hogy Pozsega, Verőcze, és Szerém Tótország lettek volna, és hogy azok oda tartozandók. Mert van adat , hogy ezen megyéknek külön követeik voltak, kiknek nevei a törvénykönyvekben me° is emléketnek; s lehet számtalan okleveleket találni , hogy ezen megyékben a végrehajtások nádori, és nem a báni bíróság által vitettek véghez; ami a municipális jogokat illeti, nem tagadhatja, hogy illyen jogai vannak az említett országnak, de ezen ország municipiumai által hozott institutiók a magyaror.gyűlési határzatok ellenében nem állhatnak fen. A fölirást a kerületi üléshez állal vitetni kívánja. — Jozipovics Túrnik. Buccarinak feleli, hogy mivel őt mindig czáfolgatja, úgy látszik, mintha arra fogadták volna. Ő magyar akar lenni , de szláv soha, s ez ellen óvást tesz. Ossegovics Meteil Hor.orsz. k. Nem szólna; de ollyak hozattak föl, mellyeket észrevétel nélkül hagynia nem lehet. Azt vette észre Turm. k. előadásából, mintha Horvátország követei nem léteznének; ez nem igényel cáfolatot. — De a mennyiben a követ úr azt mondja, hogy azon párt,mellyhez ő nem tart, a horvát nemzetiséget megtagadná, ezen vádat kénytelen visszautasítani; mert ha arra vigyázott volna, mit csak az imént mondott, ezt nem állíthatná. Ő horvát akar maradni, tehát ezen vád nem igaz. Mintha a Tengermellék nem értetnék Hor.or. nevezete alatt, azt megczáfolja a törvény, mellyben a többi közt ezen szavak „Partes maritimas Croatiae, ad quam ab olim spectabant” — állanak. Egyébiránt törvényeinkben világosan ki van mondva, hogy a Dráva a határ. — Farkas Sándor Pozsega, s Dubravai János Szerémm. különtartják magoknak a kerületi ülésbeni hozzászólhatást.— Elnök. Kimondja végzésül, hogy e tárgyra nézve a szerkezet a kerületi ülésbe visszamegyen. — S ezzel az ülés eloszlott. Elöleges rövid közlés Pozsony, január 8 - án. XXXI-ik kerületi ülés. Elnökök: Szentiványi ÖdönLiptó. —• Szentiványi Károly Gömörmegye köv. Jegyző Szabó Miklós Vasla. k. Tárgy: a magyar nyelv, és nemzetiség ügye.—A vitatkozások a tegnapi orsz. ülésből visszavett magyar nyelv és nemzetiséget tárgyazó fölirat, és törvényjavaslat fölött, majd déli tizenkét óráig több oldalról fölmerült részint sérelmeket, részint kivonatokat tartalmazó előadások közbekeverése mellett részint a fölött folyt: miről tanácskozzanak? részint pedig afölött, ha váljon Pest és Szabolcsin, köv. indítványa nyomán, a felirat megváltoztassék-e, vagy pedig Turócz , Nyitra, és Csongrád indítványa szerint az előbbi szerkezet megtartassák, míg végre is Pest és Szabolcs indítványaiktól elállván, minden szavazás nélkül az előbbi szerkezet megmaradt. Ezután Kossuth Lajos a törvényjavaslatot illetőleg változtatásokat indítványozott, melly indítványai határozatba mentek és pedig a 31kl-ast illetőleg Szatmármegye, s a pécsi kápt. követének hozzáadásuk mellett illykép ment határozatba: „A tudományos köziskolák, és nevelő-intézetekben, a közoktatási nyelv kirekesztőleg, s kötelezőleg magyar leend, — az elemi iskolákban pedig, hol a magyar nyelv kötelezőségtani ítessék, annak közoktatási nyelvül, behozatala iránt, a körülmények tekintetbe vételével, az illető hatóságok rendel kierendnek. A 41kl-ast pedig megszakítván, abból a Fiume és Buccari kerületre nézve külön Ciklust csinált e képen: „A magyar tenger melléken pedig a Gil, Zik és Sikában fogalt kivételek eseteiben, mig a törvényhozás máskép rendelkezendik, az ott eddig gyakorlatban volt olasz nyelv használata meghagyatik.44 — Végül Bernáth Zsigmond Ungmegye ,, mint a horvátügyekkel, s az administratori sérelmekkel foglalkozó választmány egyik taga, fölszólitá az illetőket, hogy a melly megyének az administratori visszaélésekre nézve adatai volnának — adnák be,—jelentvén egyszersmind, hogy a midőn a KK. és RR. czélszerűnek tartják, a „népképviselet “ érdekében megteszi indítványát. — A válaszfölirati viták végre a smilgii főrendeknél Ürményi József tolnai főispán. Alkalmam volt átolvasni beszédemet, s az engem teljesen megnyugtatott Parlamentáris modorommal nem kérkedem, de hivatkozom az ellenzékiekre, ha azt szintén annak nevezték. Átmegyek most azon szemrehányásokra, mellyeket eloszlatni szivemen fekszik, hogy 1.1. vádoltakala egy köztiszteletben áló zászlós ur iránt múltkori beszédem általi tiszteletlenségről. Bátran fölhívom mindazokat, kik lelkületemet ismerik, fértek-e hozzám valaha elélő czélzások ? Megtanultam én zsenge koromtól fogva tisztelni ő excja, érdemeit, s csak azért nem kérek ő excjától bocsánatot, mert hiszem, hogy ő sem tett föl bennem illy szándékot. Ií, gyanút csak kettő idézhette elő: egy véleménynek cáfolása s önvéleményem istápolása. Úgy hiszem, hogy az ellenvélemény ellen nyilatkozni nem tiszteletlenségnek a jele, ki ezt tagadni merné, az a véleményszabadságot tagadná meg. A tisztelet nem terjedhet addig, hogy a lisztednek minden véleményét magunkévá tegyük, s ha ez áll, tessék egy ország zászlósának jelen indítványát azon kötelesnek állított tiszteletből elfogadni. Én a miket mondtam, okokkal és nem czélzásokkal mondtam el. — Mi a nádori intermediátiót illeti, az 1790 és 1825 ben történteket itt alkalmazhatóknak nem vélem. Első esetben ugyanis nem az administrate, hanem az országlási rendszer változtatása okozá a nemzet fölszólalását, a másikban pedig némelly administratorok kinevezésére szorítkozott. Gr. Majláth Justant állított föl erre nézve, mondván, hogy a két táblának megegyezése nem szükséges a nádori intermediation. Ennek ellene szól Mátyás VI- Végz. 6. czikke. Ila azonban a két tábla közt hosszabb súrlódást a nádor az által, hogy egy ezeknek véget vető királyi választ kieszközöl , megszünteti, egy nemes, de nem törvény parancsolta kötelességnek teszen eleget. Hogy a septemviratus fizetését említettem, ezt csak okaim pótlására hoztam elő, s Teleki L. gr. ebben hasonlatosságot nem lát. Itt a hasonlatosság nem annyira a fizetés minőségében rejlik, hanem hogy a kormány a status quo-t megváltoztatta. — Szememre hányták még , hogy a marmarosi főispánt megsértettem, s ő maga azt mondotta, hogy nekem felelni életideje tiltja, hanem az argumentatiót fiaira bízza; én megvallom, apai és fiúi argumentumokat egyenlően szoktam méltányolni. Hogy nevetségessé tettem volna, azt visszautasítom. Nem azt, hogy tanácsot kívánt adni ő felségének, támadtam meg, hanem azt, mit tanácsolt, — s e véleményben most is vagyok. — Gr. Károlyi „szokott“ modoromat lobbantja szememre. Én nem tudom, miért volna szokott, mert e helyen először szólok (gr. Károlyi: sokszor hallottam a megyei gyűléseken). Hogy változnak az idők, mikor szerencsém volt Fejérmegyében állandóan a conservativ párton vele együtt szavazni, akkor tetszett modorom , mellynek élességéről igen, de soha sértéséről még a fejéri ellenzék sem panaszkodott. — Furcsán vagyunk a hivatalnokok fizetésével is, — a keveset igaztalanságnak, a sokat pazarlásnak vagy vesztegetésnek tartjuk , s igy a kormánytól lehetetlent kívánunk. B. Redl Imre , b. Dőry Lajos, gr. sahlhausen Leopold, gr. Sztáray Vidor, b. Barkóczy Mihály, s gróf Pejacsirevich László, röviden főpohárnok ő excja módosításait fogadáa el. Gr. Teleki László. A tolnai főispán beszédére felelvén, azt mondja, hogy ha némellyeket előhoznia nem volt ismétek, de minden esetre rosz politika. Nyers erőről hogy szólt, megvallja , de mégis magyarázza: t. i. ahol argumentum nincs, ott nyers erőt szoktak használni. Felel továbbá azon vádra, hogy az ellenzék oka a gravaminalis diétának. Nem csak az az oka, úgymond, a ki a sérelmeket fölfedezi, hanem az is, a ki elköveti, de leginkább az, aki ezek fölterjesztését akadályoztatja. Gr. Dessewffynek azon fölhívására, hogy én, mint Erdélynek is polgára, miért sürgetem az 1836: 21. t. életbeléptetését? válaszolom: nem csak azért kívánom a részek visszakapcsolását, mert azt törvény parancsolja, hanem azért is, mert látom, hogy Erdélyben az alkotmányos szabadság ideje lejárt, ott a conservativ párt befejezte működéseit. Miután Erdélyben közvéleménnyé vált, hogy Erdély nem országi tekintélye Pesten vagy Pozsonyban fog eldöntetni, kívánom, hogy Magyarország erősbödjék, kívánom, hogy ne sikerüljön a conservativ pártnak itt az, mit Erdélyben véghezvitt. Végre: azt monda a mélt. gr. hogy a mi politikánk az ő politikájok legbiztosb védelme; én meg azt állítom, hogy az ő politikájuk a mienknek legbiztosb diadalma. — » Athanazkovits Plat, budai g. n. egy.püspök, elfogadja főpoli. ő excja javaslatát. B. Horváth József: Egyetért főpohárnok ő excjával. B. Puteanu: Hasonlag szavaz. Gr. Forgách Gyula: A rr. szerkezetét pártolja. Zsivkovits Pantal. temesvári n. e. g. püspök, szavaz mint a budai püspök. Piajacsics József n. e. g. érsek ; gr. Migazzi Fer.; gr.Keglevics János k. főudvarmester, báró Barkóczy Antal; gr. Schmerzing Antal; Palugyay Imre nyitrai püspök; b. Nyáry Antal — főpohárnok módosítására; gr. Viczay Adolf ; gr. Szapáry Miklós a BR. javaslatára szavaztak. Főpohárnok ő exja javaslatára még a következők szavaztak: gr. Hadik Gusztáv; gr. Pejaebovich Márkus; gr. Nugent Gilbert; báró Ambrózy Lajos; Bartakovits Béla rozsnyai; Rudnyánszky József beszterczei püspökök; Richter Alajos jászói prépost; Örményi Ferencz koronaőr; Nám János szatmári püspök ; Rudics József bácsbodrogi főispán; báró Orczy László; gr Barkóczy János; báró Ambrózy István, gróf de la Motte Antal. A rr. szerkezetet pedig: gróf Chotek Rudolf, gr. Csáky Béla; gróf Erdődy Antal — elfogadták. Gróf Cziráky János indítványára még b. Vécsey Miklós szavazván. Ifj. Majláth Gy. baranyai főispán. Szem előtt tartva ő’fensége intését, rövid lesz annál is inkább, minthogy a vita első napjaiban nem lévén jelen, azt minden phasisain keresztül figyelemmel nem kísérhette, de azért is, mert a küzdést főleg olly főrendi ujonczra nézve mint ő, kissé szűknek találja, azon mezőre pedig, mellyre a tisztelt ellentábor elvtársait kihívni igyekezett, tartózkodva lép, minthogy jelen állásában ül." igen nehéz a méltóságos uraknak a túlsó oldalon eleget tenn". Ugyanis, ha a tárgy érdeméhez szólunk, minthogy saját ügyünkben emelünk szót, attól a kellő súlyt és nyomatékot megtagadják; ha a tárgy érdemét mellőzve, rideg formák mögé vonulunk, akkor azon megjegyzést teszik, miként vagy nem tudunk, vagy nem merünk szólani; ha utazni megyünk, röpiratokban rovatunk meg, ha a megyében maradunk, egy igen tisztelt méltóságos gróf elégületlenségét vonjuk magunkra; míg főispáni helyettesek vagyunk, addig b. Podmaniczky Frigyes borús jelleget lát bennünk, ha főispánokká leszünk, gróf Festetics Miklósnak nem tetszünk, • igy nem maradna egyéb hátra, mint saját létünkért bocsánatot kérnünk. — Ez oknál fogva, annak ellenére, hogy a 880