Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-11-25 / 169. szám

vétetett használatba, mint az orvos a pézsmát szokta,­­ hogy a végső esetre hagyja fen, — nem, minthogy olly jó hatása tapasztaltatott, minden legkegyelmesebb lei­rat már szuronyok között járta meg körútját. A nyomás következtében keletkezett ly­u­k szem­fájásra is pézsmát használtak, s igy rontot­ták meg a népek gyomrát. Hogy most már az ilyen akár kovás, akár czin­­deres argumentumoknak nem igen nagy hatását lát­ják oda fen a „jó r­e­nd­cs­in­á­ló­k“, — ezt on­nan is gyanítjuk, mivel a szokott diplomatiai de­­crétumot verkehrt kezdik beadni. Ezelőtt a proclamatiókat, manifestumokat, memo­randumokat s más efféle ferdinanddummokat követte a szurony , é­s most már a szuronyokat, követik a ferdinandummok; ebbből látszik, miszerint a nép mindinkábbi fölvilágosodása nem kis befolyással van az alkalmazandó eszközökre az olmüczi laborán­soknál. Csak kevéssel ezelőtt még quackeri reszketegség fogá el a népeket illyess,k­egy­elme­s leiratok­ kiadásakor­, — mert gondosan el volt takarva bennük a mephistophelesi lóláb, de most már annyira túlnyujtóz­­tak ezen jó urak a takarón, hogy lóláb, róka­fark, farkasköröm — minden kilátszik, s ők még most is az előbbi biztos hittel vannak, hogy ar­­czukból semmi egyebet, mint istenfélést s szeretetet olvasandunk ki. S járatják nyakrafőre , derűre, borúra közilénk a proclamatiókat, mint a bukott tracteur a tejfeles for­mát, s mindkettő azon veszi észre magát, hogy a fa­képnél maradt. A nimbus kapadohányfüstté válto­zott, kerüli mindenki, mert az embernek a torkát reszeli! —ki — Pest, nov. 24. Windischgräcz mostanában keveset hallat magá­ról. E hó 13-ra ígérte, hogy minginditandja ,,80 e­­zerét“ Pest felé. Most már jóval túl vagyunk e határ­napon, — de híjába tesszük fel az oculárét, még sem látjuk azon „porfelleget“, mellynek háta megött ollyan forma tiz ezer ember robogna felénk, — mint az a Windischgraczféle „80 ezer.“ Az igaz, hogy úgy oldalaslag kérdezősködik, ha vájjon aztán akadna-e itt neki élelem? mert a Lajthán tal­átkozottul kifogyott. És igy ha jönne is, olyanformán történnék ez, mint midőn az éhes medve a mézes dorong­ba belement. Vagy talán Bécs bukásán kijózanodva,­­ nem látja Pestet ollyan helynek, mellyel olly könnyen si­­kerülhethetne Prágát fogatnia. Már hiszen, akár mi oka legyen annak, hogy Windischgraetz uram most, midőn ez a fagy nyakon köszönteni ígérkezik, kitűzött czélja felé olly lassan tör, — de annyi bizonyos, hogy egy kis szünidőnk maradt, melly alatt nem csak seregeink, de átalában kormányunk rendezésének is szivünkön kell feküdnie. Jelenben úgy is olly határozatlan forma az, melly alatt kormányzati dolgaink intéztetnek, hogy valójában nem lenne csoda, ha a legszorgalmasabb intézkedé­sekből is rendezetlen állapot származnék. Olly körülmények közt vagyunk, olly pontján ál­lunk a függetlenségünkérti küzdelemnek, hol egy aka­ratnak, egy léleknek kell a nemzetet áthatni, mintha minden kart egy lélek indulata mozditan, a magyar karoknak úgy kell most sújtania. Tökéletes egybeforrás adja meg most azt az erőt, mellyel a polyp-ellenséget megtörhetjük. S ez csak egyenlelkű kormány által ér­hető el. A nemzetnek most egy határozottan kijelölt egye­nes uton kell vezéreltetnie, mert majd erre, majd amar­ra az útra téritgetve, itt is, ott is elmaradand egy egy rész, s meglesz osztva a nemzet ereje, mellyből nem hogy nélkülözhetnénk egy szemernyit is, — de lelkesü­lésében, melly erejét potentirozta — fenn is kell szilárd cselekvés által tartanunk. Ha most a kormányt határzott formára organizál­juk s olly egyénekből alakítjuk össze, kiket a jelen nehéz idők próbakövén kellőleg kiismertünk, — ez olly föllépés leend, melly először a nemzetet kellő hasisára helyezeridi; —• másodszor pedig — hatással sujtand oda is, hova egyenesen nem czélozott. 666 S ennek — ha győzni van reményünk, miként mindnyájan hisszük — előbb utóbb meg kell történ­ni. És miután a most alakítandó kormánynak főkel­léke, hogy egyenlelkü, egyenpolitikájú férfiakból álljon, jobb ha most történik, mint ké­sőbb , mert először: a veszély sürgeti; másodszor pe­dig: olly kiváló kiindulási ponton állunk, melly­­ből jövendő cselekvésünket legkönnyeb­ben elrendezhetjük. Egyébiránt ezen föllépés jelszava azután: harcz a teljes diadalig! A fővárosban mint hiteles hírt beszélik, hogy Le­­gedics tábornok Galiczia felől mintegy 20,000 em­berrel, kik között azonban csak két zászlóalj rendes ka­tona van, a többi mezítlábas és rongyos gallicziai csőcse­lék, Dukla felől határainkon betört. . . . Útja Eperjes és Kassa felé vezeti ... az ottlevő biztos Irányi Dá­niel a szomszéd megyéket ellenállásra felszólítván, maga Zemplén megye 1,200 fegyverest állított ki a benyomuló rabló tovább haladásának meggátlására. Valóban úgy látszik, hogy az osztrák császár minden kiéhezett rabló csordát Magyarországba küld jóllakni. " N­ i v a t a t o s r o v a t. Rendelet. Minekutána itt ben az országban a sorgyalog és lovasezredek a honvéd zászlóaljakkal e­­gyenlő lábra állíttattak, s ugyanazon egy szin alatt ugyanazon egy haza szent érdekében hordozzák a fegy­vert , azért a sorezredektőli engedelem nélküli átlépés megtiltatott , s mégis történnek itt s ott esetek, hogy az illy tilalom elleni átlépőket az újonczozási bizott­mányok elfogadják. Ismételve a tilalmat, figyelmeztetik mindenki, hogy ha valaki nemzeties zászlóalját, ha azon ürügy alatt is elhagyja, hogy más ezrednél, vagy zászlóaljnál ve­­end szolgálatot, vagy ha minden engedelem nélkül az országban szertebarangol , a XIII. törvényczikk értel­mében , mint szökevény fog bűntetteini. Ezen rendelet a hadaknak többször ismételve nyil­vánosan tudtára adassék és az ujonczozási bizottmá­nyoknak is tudomásul szolgáljon. — Budapesten , nov. 19. 1848. Az országos honv. bizottmány. Kineveztetnek a hadügyminister ur rende­letére főhadnagyul a mérnöki karhoz: Fái Móricz és Fái Albert 17. h. zászlóalji hadnagyok. Szodtfrid őrnagy parancsai alatt álló utászkarhoz a zászlóalj előterjesztésére, századosokul: Gömöri Guszt. 44. z. alj. százados, Szvoboda János 27. z. alj. százados, Mali Mihály árkászkari alszázados, áttételnek; főhadnagyul: Váradi Imre 14. zászlóalji feb., a parancsnok segéd­tisztjévé főlgyi ranggal áttétetik; hadnagyokul : Mück Lajos nemzetőri hadnagy , Vucskics Ágoston 36. z­­alji őrmester, Bemvinkler Károly kincstári díjas gyak., Glucsák Gábor segéd­építész, Miller János építési; számvevőül : Thanhoffer Pál. A pesti hadiszállító kormányhoz, hadnagyul: Spi­­sak J. honv. altiszt. A magyar-lengyel csapathoz kineveztetnek, az 1. századhoz századosul: Matczinszki Const. ; főhgyul: Zuttaczki Hippolit; hadnagyul: Jagmin József. A 2-ik századhoz századosul: Csernik Ignácz; főhgyul: Miller Lajos; hadnagyul: Tocziski Stanislaus; a törzshez zász­lóalji segédül főhgyi ranggal : Ponniski Wladiszlav; számvevő tisztül főhgyi ranggal: Rzepeczki József. A mérnöki karhoz Lipótvárba a hadü­gyminiser rendeletére főhgyül : Szubert Sándor volt főh. Fran­­cziaországban; hadnagyul Nagyváradra: Blaue Bern. vaspályás mérnök. Perczel Mór tábornok ur előterjesz­tésére hadnagyul: Devecseri István. A m. n. őrsereghez számvevő tisztül: Szigeti Gyula. A 2ik huszár ezredhez, főhadnagyul: Fái Béla 24ik zászlóalji hadnagy, Szentkirályi Móricz főkapitány úr előterjesztésére. A 31k honvéd huszár ezredhez századosul: Hor­váth Miklós, Miksa ezredi hadnagy, báró Vai kormány­­biztos előterjesztésére. Főhadnagyul: Daczó­ Pál, 1­ só huszár ezredbeli hadnagy, a honvédelmi­­bizottmány rendeletére. A 31 dik honvéd zászlóaljhoz hadnagyokul: Varjú Pál, Balázsi Pál, a zászlóalj előter­jesztésére. A táborkarhoz századosul: Heinrich Ferencz szá­zados, áttétetik a magyar főhadi kormányzó ajánlatára. Leitner őrnagy és nagyváradi parancsnok­a mellé se­gédtisztül : Kajaba János, Miklós huszár ezredi érmes­­mester. Az 5-dik hadmegye főparancsnoka mellé segédtisztül: Micski Sándor, hadnagyi ranggal. A nemzetőrséghez segédtisztül n. ő. főparancs­nok gróf Mikes János mellé századosi ranggal s segé­­di illetménnyel. Gál Sándor, nemzetőri főhadnagy. N. ő. őrnagy báró Splényi mellét hadnagyi ranggal: Bán István. Szabadkai a n. ő. őrnagy Szárics Móricz mél­tó : Szárics Jenő hadnagyi ranggal. Békésmegyében n. ő. őrnagy Okolícsnyi mellé: Németh József, hadnagyi ranggal. Előléptetik főhadnaggyá: Szili István hadnagy s jászkunkerületi nemzetőri segédtiszt. ■ A felső táborban Kossuth Lajos honvédelmi bi­­zottmányi elnök úr rendeletére az utászkarhoz százado­sokul: Kalkada Alfons, százados; Kiss, 4-ik zászlóalji főhadnagy; Pusztelnik, nemzetőrségi hadnagy; Bucz Károly, Donmiguel ezredi főhadnagy; főhadnagyokul: Krucsai, 6r­dik sorezredi hadnagy, Vehle Károly, nem­­­­zetőrségi főhadnagy, Fuchs Károly, nemzetőrségi hadnagy, Urbanovits, hadnagyokul: Roklitz Béla, Ul­rich Ferdinánd, Zigmund Gusztáv, Langner Izidor, Weiss Vilhelm, Urnull Károly, Froraberg József, Ulrich, őr­mester az utászkarnál (1-ső novembertől ’számítandó ranggal és illetménnyel.) Számvevő tisztül: Kovács Lász­ló, pesti nemzetőrségi zászlóalji főhadnagy. Főhad­nagyul és főhadisz­állási lajstromozóul: Lefter. — Az lsó honvéd zászlóaljhoz : főhadnagyul : gróf Szécsény, 1-ső honvédzászlóalji hadnagy, november lső napjától számítandó ranggal és illetménnyel. Had­nagyokká : Hunyadi, 1 honv. zászlóalji őrmester, nove­lső napjától számítandó ranggal s illetménnyel. Mó­­rócz, Pribék, honvédek a zászlóaljban, Jenako­vits Sán­dor, az academiai légióból. A 4-ik honvéd zászlóaljhoz századosul: Hertelendi János. Hadnagyokul: Nagy­­János, Kudola János. A 7-ik zászlóaljhoz hadnagyokul: Lang Károly, Zombori Antal, Kollár Zsigmond, Jánosi. 18-ik zászlóaljhoz főhadnagyul: Mikovinyi János 3-ik zászlóalji hadnagy. A 25-ik zászlóaljhoz századosul: Jekelfalusi Lász­ló borsodi nemzetőr. A 34-ik zászlóaljhoz főhadnagyul: Pataki Kál­mán. Hadnagyul: Pataki Kálmán, a tüzérségtől. Az első honvéd huszár ezredhez hadnagyul: Boor August, nov. 1 -tól számítandó rang­ú illetménnyel. A harmadik honvéd ágyutelephez hadnagyul: Roth. Mind­ezen kinevezések rango­s illetményre néz­ve folyó hó nov e­l-ső napjától számítandók. Kelt Bu­dapesten, nov. 22-én 1848. Mészáros Lázár hadügy-­­ minister. A Pesten székelő sorezredi térparancsnokság a honvéd térparancsnoksággal összeköttetvén, a honvéd seregtől mindenki, ki akár hivatalos foglalatosság, akár magán dolgai elintézése végett Pesten tartózkodik, ma­gát ezentúl Mitisz őrnagy s­­érparancsnoknál a Károly­­laktanyában bejelentni tartozik. Nádasi Sándor ezredes, Máhr József nagybecskereki sómázsamester f. é. oct. 27. meghatározott. Weingartner Ferencz, nagy­becskereki sótárnok szolnoki sótárnoknak neveztetett ki. A pénzügyi ministerség Ulfert Antal szucsányi mázsá­iét ugyanott mázsamesternek nevezi ki. — Szomolnoki bánya­kincstári pénztárnokká Mészáros Ferencz kine­­veztetett. Bogsánhágáról nov. 15-től a h. ministerium­­hoz köv. tud. érkezett. Ma dicső napot éltünk, hazánknak Krassómegyét talán megtartottuk 320 főből álló csa­pattal, u. m. az oraviczai mozgó századdal, a lugosi mozgó csapattal, és az erdélyi honvédek egy részé­vel . 4 század Appel generalis és G­e­r­­­i­c­s alez­redes személyes vezénylete alatt álló végvidéki kato­naság , 4 ágyú és 2—3000-nyi néptömeg ellen. — Egész nap folytonosan vívtunk, mígnem estefelé a torlaszokoni kirohanás által az ellenséget végkép megszalasztottuk. Veszteségünk számát még nem tudom. Halot­­taink között van Bónis János erdélyi honvéd hadnagy is. Appel generalis háromszor hivat föl bennünket föl­adásra , és pedig harmadszor úgy, hogy, ha meg nem adjuk magunkat, a várost hamuvá égeti, minket pedig egytől egyig legyilkoltak . Két első felhívásá­­ra nem válaszoltunk, csak a harmadikra azt, hogy készek vagyunk magunkat utósó csep vérünkig védeni.

Next