Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
meltji im. merciu* SO. NEMZETI UJSÁG Hídpénz. Egy nagy vendéglőnk aszfaltáza! közt álul igyekezvén, magához intett egy halálom, ki nemrég jött meg francia hadifogságból. Egy szürke, józanság-szagú emberke ült mellette, aki vele jött Magyarországra, üzleti ügyben. Bemutatkozás. Szürke neve volt az illetőnek, messziszakadt német, akinek nagy gyárai vannak Barcelonában. Mit beszéljek ennek a vadidegennek Magyarországról ? Már éppen provokálni akartam a szabványos vállveregető nyilatkozatát a lovagias magyar nemzetről, mikor mondta, hogy a villamoson vállon rugták s elemelték az óráját, azóta kocsin s autón jár s rengeteg káromlást szenved el bőkezűsége dacára. No, gondoltam, legalább kicsikarom telé azt, hogy Budapest szép város, mikor közbeszólt, hogy nem lát ki földszintes szobája ablakán, oly magas szeméthegy van elébe hordva. A végső szalmaszálba kapaszkodtam. Hogy ízlik önnek a gulyás ? — Eh, legyintett, jó gomashot csak Barcelonában tudnak most csinálni, kivált, mióta nem szállíthatjuk Szegednek a spanyol paprikát, amit Önök szegedi paprikának hívnak. — Tatán Ön is paprikában utazik ? — Nem, halpénzt akarok vásárolni, tetszik tudni, halpikkelyeket. Megütve néztem rá, aztán barátomra, hogy várjon azzal a bizonyos heveny kedélybetegségű spanyollal van-e dolgom . — Ugyan kérem, hát Barcelonánál a tengerben nincsenek-e halak ? Avagy az Ebro és Kvadalkumir andalító hullámaiban ? — Nem, én a gyáramban csakis magyar halak pikkelyeit használhatom. Most már aggódva húztam tőle távolabb a székemet , figyeltem a pupillája működését. — Szabad kérdenem, csak a demarkációs vonalon Inneni halak pikkelyét, vagy a faliakét is? — Csak a demarkácionális vonalakon belüli halpénzt. A balatonit, fertőit, a velencei tóit. — Hogyne, hogyne, hagytam rá, egészen helyes és világos. Hirtelen benyúlt a zsebébe, mire én fölugrottam. Tíz-tizenkét drágagyöngyöt vetít ki a spanyol és elémtartotta a tenyerén. Nézze és ítélje meg, melyik ezek közül az igazgyöngy ? Nézegettem s igazán nem láttam különbséget köztük. — Apa látja, mondta, ezek közül három igazgyöngy, a többi a m éngyáramban készült. A magyar halak a pikkelyük zománcfényét ugyanoly anyagokból vonják: és termelik, mint a gyöngytermő kagylók a gyöngyfényt. Én a halpikkelyt üveggyöngyük belső falára sajtolom. Sőt van eljárásom, hogy az üvegre fölül sajtolom s bizonyos titkos kollodiummal bevonom. De csak a magyar hal ily szép és tartós, az önök édesvízi halai. — És azt hiszi, kérdeztem én kissé szédülve, hogy akad-e Önöknek józan magyar ember, aki halakat kapirgáljon ? — Hogyan ? Hiszen a Balaton partján már évek óta elég kiterjedett halpikkely-kereskedelmet sikerült fejlesztenem. Most három és félmillióért vásárolok halsiénzt. Ezer munkással dolgoztatom föl. Ezeket beszélte a spanyol. Azután találkoztam már a halpikkely-kereskedőkkel is. Tán már halpikkelylánckereskedésem is van. Én magam, szomorúan titkolt okokból, nem foglalkozom gazdasági tudományokkal, se postapénzzel se kékpénzzel, se halpénzzel. Szeretném megkérdeni, hány közgazdászunk van, aki tud a Balaton ezen új gazdasági kincséről ? Akadnak-e legalább ezután magyarok, akik meglássák és fölemeljék az ilyen lábunk alatt heverő kincseket ? Mit fog tenni, ha tudomást szerez róla, a pénzügyminiszter ? Várjon a halpénzt nemzeti pénzügyi szempontból fedezet-alapnak tekinti-e , avagy kibocsátványnak ? A spanyol három és félmillióra tekintettel: része-e a halpénz a valutánknak? Nem kell-e diszázsiójától tartani ? Nem szándékozik-e a pénzügyminiszter — 50 százalékot kényszerkölcsönül visszatartva — a halpénzeket lebélyegeztetni ? Ez interpellációmra sürgős választ várok. 1. (A távozó belügyminiszter köszönőlevele a főkapitányhoz.) Beniczky Ödön volt belügyminiszter távozása alkalmával meleghangú levelet intézett dr. Mattyasenszky György főkapitányhoz, amelyben a magyar államrendőrségnek a jogrend és közbiztonság helyreállítására irányuló eredményes munkájáért elismerését és köszönetét fejezi ki, kérve a főkapitányt, hogy ezt az egész személyzettel közölje. (A kormányzó elismerése a szegedi helyőrségnek.) Szegedről jelentik: A katonai körletparancsnokság Horthy kormányzó szegedi látogatásával kapcsolatban napiparancsban fejezte ki elismerését a szegedi helyőrségnek. A kormányzó úr őgyméltósága — mondja a parancs — meghagyta, hogy Szeged helyőrsége összes tisztjei, altisztjei és legénységének fegyelmezett katonai magatartásáért a legteljesebb megelégedését és dicséretet, tudtul adjam. Külön elismeréssel kell e helyen adóznom — mondja a napiparancs — a nagyközönségnek, amely fegyelmezett, példás viselkedésével a rend fentartásét megkönnyitette. (A bécsi katholikus nagygyűlés előkészítése.) A bécsi katholikus nagygyűlés tegnap tartotta alakuló ülését a Katholikus Legényegyesület helyiségében. Elnökké Walterstoirchen Ferenc Xavért választották meg, aki megnyitó beszédében a többi közt ezt mondta : *— A zsidók által vezetett hatalmas párt éveken át büntetlenül folytatott lazításával aláaknázta népünk legszélesebb rétegeit és kiölte belőlük a kötelességérzést, amelynek pusztulása után orgiákat ölt a kapzsiság és a paráznaság, a korrupció pedig kivirágzott. Szabad-e most, a trón összeomlása után,"az oltárnak is összeomlani ? Nem, nem, soha! Mi megváltjuk a keresztet, mi ismét keresztények akarunk lenni. Dr. Piffl bíboros-hercegérsek ezt mondta : •— Az utóbbi hónapok radikális felforgató mozgalmai nem ingathatták meg a katholikusok sorait. Mi a szabad osztrák államban is követeljük, mint katholikusok jogainkat és szabadságunkat. Ettől a követeléstől semmiféle fenyegetés és semmiféle megfélemlítés nem téríthet el bennünket. A hercegérsek után a pápai ügyvivő, Mafaja képviselő és mások szólaltak föl. ^^t Nyíregyháza üdvözli a kormányzót.) Nyíregyházáról jelentik . A város tanácsa, Benes polgármester indítványára elhatározta, hogy a kormányzó személye iránt érzett forró szeretetének és ragaszkodásának kifejezésére hódoló feliratot intéz a kormányzóhoz. A hódoló feliratot legközelebb küldöttség útján juttatják el a fővárosba. (Aporodon illatok) szállongnak egyik Pslilan hasábjáról a nyájas olvasó felé. Levítézlett és nyakig kompromittált nevek sorakoznak egymás mellé s a közleményben, s e neveket állítólagos tiszántúli jelöltek úgy viselik, mint a sárga foltot a zsidók az egykori glicitokban. Kár a friss tavaszi levegőt sötét kripták ajtaján át kiáradó bomlási termékekkel rontani, mert ezektől a nevektől csak beteg lesz a magyar. Közjogi frazeológián rágódó nagymesterek, zsidóliberalizmuson felhízott szabadság hősök, nagyhajó köztársasági legények, Kossuth Lajos lángeszének hagyatékából élősködők, Károlyi párti forradalom előkészítők nevei zápultak bele abba a politikai illatos árokba, ahonnan most egy balkezű íródeák kihalászta őket, hogy legyen a kirabolt és végig botozott Tiszántúlnak mitől megriadnia. Alig hisszük, hogy 1920-ban mandátum járjon az 1918-iki viselt dolgokért. Gabona, zsír, háj van még a Tiszántúl elég, de* a hájfejet nem a választók viselik. — (Angol orvosok érdeklődése a menekültek helyzetéről.) Lieber Endre, a menekültek kormánybiztosa a napokban fogadta hivatali helyiségében dr. R. C. Macfie előkelő londoni orvost, aki a megszállott területek menekültjei felől kért tüzetes információkat. A kormánybiztos készséggel teljesítette kérését és angol nyelvű hosszabb írásbeli tájékoztatást nyújtott át a menekültek siralmas helyzetéről. Dr. Macfie a legnagyobb érdeklődéssel vette a kapott felvilágosításokat és tegnap délelőtt dr. Armstrong Smith londoni orvossal együttesen megtekintette a vagyonlakókat, a menekültek egyik tömegszállását és egy pár egészségtelen magánlakást. Az angol vendégeket mélyen meghatotta a menekültek és közalkalmazottak szomorú helyzete. Kijelentették, hogy Angliába visszatérve, minden erejükkel azon lesznek, hogy Magyarország helyzetéről a valóságnak megfelelő képet tárjanak az angolok elé. (Herceg Lichtenstein Alajos meghalt.) Bécsből jelentik: Herceg Lichtenstein Alajos, a keresztényszocialisták egykori vezére, meghalt. A mély tudásáról s kemény, okos politikai magatartásáról ismert következetes jellemű four hetvennégy éves kort ért meg. Tartalékos huszárkapitány, ausztriai tartományi marsall, az osztrák képviselőház és az urak háza tagja volt. Az ausztriai keresztényszocialista párt megszervezése, annak évek során át való emvedetlen ápolása s amikor a párt politikai hatalomra jutott, annak eszmei továbbfejlesztése körül alig dolgozott valaki is többet nálánál Hogy az osztrák keresztény-szocialista part ma egy szilárd jegesedési pgpl- s IS Német-Ausztria egyetlen igazi politikai törzse, abban herceg Lichtenstein érdeme elsőrendű. A magyar keresztényszocializmus érdekeit is állandó figyelemmel idsérte s a magyar nemzettel a legmélyebben együttérzett. Egyik leányát is magyar emberhez, Ürményi Ferenchez adta nőül Halála Luegeréhez hasonló veszteség az ausztriai keresztényszocialistákra. Bécs keresztény népe a legfájdalmasabb érzésekkel gyászol. (A Dunántúli Blokk) tagjai szombaton este fél 8 órakor VIII., Szestovszky-tér 2., I. em. helyiségében összejövetelt tartanak. Minden tag megjelenését kéri a főtitkárság.e*é (A cseh ünnepröntók.) Hírt adott már tz Nemzeti Újság arról a barbár cseh vandalizmusról, amellyel Pozsonyban a Petőfi-szobor lábánál a magyarok márciusi ünnepét megzavarták. Egy pozsonyi levél részletesen feírja most a csehek vérlázító erőszakosságát. A levélből az alábbiakat közöljük: " A déli órákban a Petőfi-szobor körül csoportosult közönség nagy tetszésnyilvánítása mellett a diákság feldíszítette a szobrot koszorúkkal, csokrokkal, nemzetiszinü szalagokkal oly gazdagon, s oly ízlésesen, hogy minden magyarnak’ öröme telt benne. A kora d. u. órákban azután egy hivatalosan kirendelt cseh tengerész osztag barbár kézzel mindent letépett a szoborról és az egész díszítést — sokak állítása szerint egy kocsira valót — a Dunába dobta, a szobrot pedig őrszemekkel vette körül. Úgy d. u. 5 óra tájban, amikor egy nagyobb leánycsoport örömtől sugárzó arccal friss koszorúval jelent meg — s kijelentvén az őrt átlő katonáknak, hogy engedélyük van a fehér virágokból álló koszorút elhelyezni, s letették azt Petőfi lábaihoz. Hatalmas éljen volt reá a válasz a közönség részéről. Ettől kezdve majd minden 5 percben újabb és újabb koszorúk és csokrok jelentek meg és elhalmozták Petőfit ismét virágokkal. 24 koszorút és csokrot számláltam meg d. ti. 6 óráig, amiknek árát a folyton növekvő közönség körében a lelkes tanulói ifjúság gyűjtötte össze egy-két perc alatt. A második díszítés minden nemzeti szín alkalmazása nélkül történt, nehogy újból vandalizmusnak essék áldozatul. Mégis úgy egynegyed 7 tájékán egyszerre 8—10 magas kulturérzékkel biró cseh katona mintegy vezényszóra megrohanta a szobrot, s pár pillanat alatt ledobálta és sárba tiporta a 24 koszorút. A Petőfi-szobor előtti nagyi teret megtöltő magyar közönség feljajdult ez ocsmány művelet láttára, s ha minden egyes magyar lelket akkora keserűség, fájdalom, undor és szégyen fogott el, mint engem, akkor a fájdalomnak és szégyennek olyan tengere volt ott, melynek hulláimat kell, hogy önökhöz is eljussanak . ' ' Leírhatatlan az a kétségbeesés, amelyben nemcsak a pozsonyi, hanem az összes itt élő magyarság sínylődik. Nem tudunk az új helyzetbe beleszokni és nem látjuk a kivezető utat. Feljajdulva várjuk a szabadulást. Ez a demokrata csehszlovák állam kisebbségeinek törvénybe iktatott híres szabadsága. . . Egy pozsonyi magyar sok, sok ezer magyar nevében. — (NÖM kell Petár Újvidéken.) Amikor még divatban volt a Jászi-Jakobovics-féle kurzus, amely teleordította a világot a Magyarországon elnyomott nemzetiségek sérelmeivel, a kedves Újvidéken úgy várták Petár királyt, mint a Messiást. Titkos konventikulumokon, zsíros disznótorok meghitt bizalmasságában nagyokat ittak a fölszabadulás örömére — amikor még «magyar járom»-ban nyögtek — és lázadozó türelmetlenséggel várták a «Szveti Száva» országának eljövetelét. És aztán megjöttek a lakk-csizmás szerbek, de nem úgy, mint fölszabadítók, hanem mint diadalmas hódítók és a kemény csizmasarok belegázolt a bunyevácvesékbe. Belegázolt pedig olyan alaposan, hogy rác testvéreink igazában kezdték megismerni azt az elnyomást, amelyről eddig csak kényelmes jólétben olvastak hajmeresztő rémmeséket a Scotus Viatorok meg a Buxton-testvérek írásaiból. És megint megkezdődtek — de most már a valóban szenvedett sérelem elkeseredésével — a konspirációk a «fölszabadító szerb testvérek» ellen, aminek az lett a következése, hogy a szerb hatóság mindenekelőtt föloszlatta az újvidéki horvát olvasókört. Hogy miért — arra megfelel az a monstre-per, melyet a belgrádi kormány felségsértés címén indíttatott az olvasókkör számos tagja ellen. Ezt a felségsértést pedig azzal követték el bunyevác testvéreink, hogy «Petár király fölháborító gyalázása közben» vetették el azt a lojális indítványt, hogy festessék meg a Kör számára Petár király arcképét, így mondja el az esetet egy belgrádi távirat, amely bizonyára igazat mond — nem úgy, mint a «magyar elnyomás» idején Jászi Jakobovics, meg Scotus Viator és a Boxtoptestvérek. — (Sajtágyűlések a Üdéken.) Vasárnap, hó 28-án ismét tüntető gyűlések lesznek a keresztény sajtó lapjainak érdekében. .Nagykőrösön dr. Ambrózy Béla, az Új Nemzedék munkatársa, Tápiógyörgyén pedig dr. Légmák Leó a, Központi Sajtóvállalat titkára fognak lpecés let mondani. Abony ,ban a múlt vasonwrff'tirtott sajtógyűlés hatása" alatt indítványt terjesztettek a képviselőtestület elé, melyben a destruktív szellemű lapok kitiltását követelték. 5 WMaMHMM Mian MMill V