Nemzeti Ujság, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-19 / 222. szám

a­ ­ Us NEMZETI UJSÁG Vasárnap, 1920. szeptember 19. harcot hangoztatnak. A harcuk nem akar magyar érdekeket szolgálni, mert beavatottak szerint a „bécsi hírforrások“ meglehetősen elidegenítették a magiszállt területek szocialistáit Magyarországtól, de viszont a román járom alól is szabadulni sze­retnének és tulajdonképpeni céljuk: a bánáti ta­nácsköztársaság megalakítása. Amíg az oláhok, zsidók és az internacionális szocialisták így csinálják a maguk politikáját, ad­dig néhányan igazi véreink közül ott sínylődnek a nagyszebeni börtön nyirkos kazamatáiban, foly­tonos molesztálásnak kitéve. Az ismeretes Levente­­per elítéltjei ezek. A Temesvárott hozott ítéletet s ezzel együtt a kínzásokkal, ütlegelésekkel és ha­mis jegyzőkönyvekkel A folytatott alapeljárást a bukaresti legfőbb karmai törvényszék tudvalevő­leg megsemmisítette,a vádlottakat titokban átszál­lították Nagyszebenibe s az uj vizsgálat most van­­folyamatban. Jp vörösök. Az orosz-lengyel béketárgyalás.­ ­Ellentét a francia és lengyel politika között.­ ­ Rigai távirat szerint Lengyelország és a mar­­levai kormány békedelegátusai ma vagy hol­­pere megkezdik a fegyverszüneti és béketárgyalá­­sokat s remélni lehet, hogy ami Minszkben nem sikerült, a megegyezés most létre fog jönni az újonnan alakult kis nemzeti állam, Lettonia fővá­rosában. A helyzet most más, mint volt a minszki összejö­vetelnél. A háború — bár még kemény küzdelmek folynak, — eldöntöttnek tekinthető és pedig Len­gyelország javára. Az orosz-lengyel konfliktus ezzel új fázisba jutott, melyben politikai szempon­tok játsszák a főszerepet. Egész Európára nézve nagy fontosságú, hogy milyen lesz a­ megkötendő béke, hosszabb megnyugvást teremt-e a kontinens keleti rész­én, vagy csak ideiglenesen rejti hamu alá a minden oldalon izzó parazsaikat? Kétségtelen, hogy ezt a háborút a lengyelek Franciaország anyagi és erkölcsi támogatásával nyerték meg. Minden valószínűség szerint Mille­­rand kormánya abban is közreműködni fog, hogy a lengyelek a békét is megnyerjék. Az előzmények után Varsóban ma egyetlen hatalomnak sincs oly nagy befolyása , mint Franci­a­o­rs­zágnak, s mégis úgy látszik, mintha a békeföltételek és a követendő politika tekintetében a lengyel fölfogás nem telje­sen egyezik a franciáékkal. Millerand és vele együtt úgyszólván egész Fran­ciaország baráti érzéssel van az orosztok iránt, szeretné megszabadítani őket a bolsevizmustól, s újból talonját k­tván a ma nem létező Oroszorszá­got, ismét szövetségesévé tenni. A francia politika Németország miatt szükségesnek tartja azt is, hogy a lengyelek és oroszok egymással megbékül­­jenek s mint Franciaország szövetségesei a­ német befolyás elől teljesen elzárkózzanak. Ezzel szem­ben a lengyel államférfiak egy része veszedelmet lát egy nagy és egységes Oroszország föltám­asz­tásában, s inkább arra törekszik, hogy mennél több külön nemzeti állam létesüljön a lengyel határo­kon túl. "Amint látható ebből, a fölfogásbeli ellentét igen jelentékeny. A franciáknak egy nagy Oroszország kell­, a­.lengyeleknek ellenben egy kis­ és politikai súly nélkül való. Mindkét álláspont érthető és vannak lengyel politikusok, főleg a régi orosz re­zsim korából valók közül, kik inkább gyűlölik a né­meteket, mint az oroszokat és jobban félnek a maj­dan megerősödő Németországtól, mint Oroszor­szágtól. 1f A varsói kormány elhatározását még nem is­merjük. A döntés nem köpnyű, mert Scylla és Charvbdis közzé juttatható a lengyel’ állam hajóját. , / (b. a.) a fogoly. hivatalos jelentése szó­ig terjedő egész vonalon .t. A fölszabadított terv­vel üdvözlik a fölszaba­ enoffenziva során ejtett megszámlálásával csak tatal­os adatok szerint 25-ike között a lengyel hadsereg összesen­ százezer foglyot ejtett, továbbá ezerszáz géppuskát és kétszáznegyvenöt nehéz ágyút zsákmányolt Így Áros­z — A Bigpísztony Községi Párt választmányi ülése. A Keresztény Községi Párt választmánya ma délután az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga helyiségében, dr. Wolff Károly elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a szerdai közgyűlés napirendjét, többek között egyes ügyosztályok műszakira való átszervezését és a fővárosi iskolák államosítását tárgyalták le. Hiszek egy Istenben, hiszek a hazában, Hiszek az isteni örök igazságban, JS­szek Magyarország feltámadásában. •választotta meg. —" A Józsefvárosi Keresztény Községi Párt uj elnöke. A dr. Klaszay László lemondásával megüre­sedett elnökségre a Józsefvárosi Keresztény Köz­ségi Párt dr. Vasek Ernő kormánybiztos-főispánt A liberalizmus kritikája. Milotay Istvá­n beszéde/— Rakovszky nyilatkozata egy bécsi lap hazugságáról. A nemzetgyűlés­­­taá­v Meéts Rakovszky Istvánnak a ,Steue Freie Pre­sen­beli(Pach tudósítójának egy a magyar n­emzetgaléus sskintélyét sértő, koholt cikkére tett nyilatkozata vezette be, amellyel dokumentálta a külföld előtt azt, hogy milyen perfid eszközökkel dolgoznak a „barátsá­gos“ külföldön ellenünk. A numerus clausus vi ■­tájának Milotay István nagyszabású beszéde volt a kiemelkedő része, melynek során a liberalizmus valódi szerepét, elfajulását és veszedelmét mutatta be újabb adatok kapcsán a szónok, rámutatván főleg gazdasági vonatkozásban a zsidóság megdöb­bentő térfoglalására. Milotay a keresztény magyar társadalom tagjaihoz fordult orvoslásért, rámutatva arra, hogy ne várjunk a törvényhozástól minden­ható teljesítményt a nemzeti eszméért folyó küz­delemben. Eredménye csak akkor lesz minden tör­vényhozási intézkedésnek, ha a társadalom meg­érti és teljesíti azokat a köt­ezettségeket, amelyek a siker előfeltételei. A numerus clausus vitája előreláthatólag a leg­közelebbi ülésen beejzést nyer. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István, elnök. A múlt ülés jegyző­könyvének hitelesítése és az elnöki előterjesztések­­után felolvasták az indítvány és interpellációs könyvet Az interpellációkra 2 órakor, a kérvények tárgyalására fél 2 órakor tér rá a Ház. Ezután Rakovszky István elnöki enunciácrót tett, felolvasván a Neue Freie Presse szeptember 16-iki számában „Jugoszlávien und die kleine Entente“ című cikkének a Nemzetgyűlésre és reá vonatkozó részét. A lap belgrádi tudósítója azt írja, hogy a jugoszláv nemzetgyűlés alelnökétől arról értesült, hogy Rakovszky, mint a magyar nemzetgyűlés elnöke tizenhárom magyar képvise­lővel a jövő pénteken Belgrádban, a nemzetgyűlés­nél látogatást óhajtana tenni és informálódott, hogy a látogatást szívesen fogadnák-e, sőt miután bizonyos feltételekhez lett jugoszláv részről e lá­togatás kötve, ismételten is megpróbálkozott volna, de a válasz az volt, hogy a békeszerződés ratifiká­lása előtt ilyen természetű találkozás nem volna lehetséges. Rakovszky István kijelentette a Ház előtt, hogy a Neue Freie Presse-ben megjelent közlemény ele­jétől végig egészében és minden egyes resztelében valótlan koholmány. Kijelenti, hogy sem közvet­lenül, se­m közvetve nem tett semmiféle lépést és nem is hatalmazott senkit fel arra, hogy helyette vagy nevében a jugoszláv nemzetgyűlésnél vagy kormánynál lépéseket tegyen. Ha a jugoszláv nem­zetgyűlés alenöke valóban tett ily kijelentést a Neue Freie Presse tudósítója előtt, akkor célzato­san félre lett vezetve. Élénken dokumentálja ez, mint kívánják félreve­zetni a külföldet Magyarország tekintetében. — Hála Istennek, mondotta Rakovszky elnök, oda Magyarország nemzetgyűlése nem jutott, hogy ko­pognia kellene bármely országban. (Éljenzés.) Ugron Gábor jelentette be ezután mentelmi jog­sérelmét. Tegnap ökölnyi kövekkel bedobálták ab­lakait. Szterényi József Bernolák Nándor egy beszédére reflektálva, személye­s kérdésben ki­jeleníti, hogy az Anya- és csecsemővédő egyesület elnöki tisztségé­ről a Károlyi-korm­t alatt lemondott, de gróf Apponyi és Ugrón Gábor sem végeztek funkciót a komm­ün alatt. Bernolák Nándor kijelenti, hogy nem akarta tá­madni sem Apponyit, sem Szterényit, de határozot­tan elítéli, hogy a kommunista Bánóczi még min­dig az egyesület élér­ áll. Ezután áttértek az egyetemi beiratkozásról szóló javaslat tárgyalására. Az első szónok Giesswein Sándor, aki a zsidó­ság térfoglalását meggátolni szándékozó törvény­­javaslat ellen foglalt állást. Milotay István beszéde. Ezután Milotay István emelkedett szólásra. Az eddigi vitának — mondja — talán legértéke­sebb eredménye, hogy bizonyos mértékig hozzájá­rult­­a liberalizmus szerepének, mivolt járnak és je­lentőségének tisztázásához. A javaslatot, mint az állami beavatkozás példáját állítják szembe a li­berális gondolattal, pedig a liberalizmus a régi renddel szemben, melyet megsemmisített annak­idején, első jelentkezési formájában maga is ál­lami beavatkozást jelentett. Ama gazdasági erők természeténél fogva, melyeket fölszabadított, a li­beralizmus hova tovább­­i elnyomást jelentett minden téren 50­-60 esztendő elég volt hozzá, hogy ezt a pályát megfussa. Lett belőle a kapitalista,plu­­tokratikus gazdasági rend, mely az elnyomás és kizsákmányolás új formáit, a politikai, gazda­sági és társadalmi uralom új eszközeit adta új osztályoknak, melyek szárnyain fölemelkedtek. Ez a fejlődés nálunk a kapitalista jelleg mellett ráadásul szükségképpen zsidó jelleget is öltött. Hogy a ma­gyar társadalmi, politikai és gazdasági erőknek ez az eltolódása így végbemehetett, oka, egyebek közt az, hogy eldobtuk magunktóól a szabad ver­seny által kínált szervezkedés eszközeit, Így lett nálunk a liberalizmus által a gazdasági szabad versenyből a bankok egyeduralma, a szabad, saj­tóból már a háború alatt monopólium, a kaptcista tényezők terén, iáES addpzsárvérnyeszés szabad­ságából pedig a szabdkőművességen keresztül tt legönzőbb szelekció. A zsidóság és a nemzetiségek példája mutatja, mit tesz az autonóm célú társadalmi, gazdasági és kulturális szervezkedés. Nekünk is ezt a pél­dát és ezt a módszert kell követnünk. Hiába ho­zunk például törvényt a keresztény sajtóról, ha önálló társadalmi erők létre nem hozzák azt a sajtót. H­iába hozunk törvényt a zsidó kereskede­lem ellen, ha egyidejűleg nem csinálunk keresz­tény kereskedelmet. A földbirtok terén sem vál­toztathatjuk meg az eltolódott­ erőviszonyokat, csak úgy, ha megnyitjuk a feltörekvés zsilipjeit a zsidósággal szemben egy új és hatalmas verseny­társnak, a magyar parasztságnak. Hiba volna, ha a zsidókérdésben a törvényhozás mindenhatósá­gának illúzióját táplálnánk a közvéleményben. 14 fő cél az, hogy a törvényhozás, az állami hatalom ,ne lehessen többé a zsidóság segítségére ebben a harcban, mint a múltban volt, hanem nyújtsa a magyarságnak az e téren nyújtható minden ol­talmat és segítséget. A munka másik, talán­­ még fontosabb része a keresztény társadalomra i­ár. A vita során statisztikai eredményekkel szemlél­tették a zsidóságnak az értelmiség terén történt térfoglalását. Néhány példát láván bemutatni en­nek a térhódításnak szemléltetésére. 1914-ben a közvetített áruforgalom összértéke Magya­rorszá­­gon kitett 23 és fél millárdot, 15 százalékos kulcs számításával. Az őstermelés és ipari forgalom te­rén lebonyolított áruforgalom közvetítői nyere­sége, beleértve ebbe a bankok kamat- és provizió­­n­yeresége­it is, körülbelül 3 és fél molliárdot tett ki. A roppant tőkekoncentráció eredményeképpen három magyar nagybank 1915-ben a hét milliárdot kitevő betétállományunk kétharmad része felett rendelkezett. A zsidóságnak ez a térhódítása politikák b­ol­ rurális és társadalmi térre átszámítva azt jelen­tette, hogy a zsidóság, hatalma arányában és tót dalában egyre jobban öncélú egységéé lett, állammá az államban. Föladta az asszimiláció gondolatát és új célra tört: kizárólagos uralkodó osztály akart lenni, amely kezében tartja az egész ország és az egész nemzet sorsát. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. A magyarságot vissza kell adni önmagá­nak, úgy megszervezni, hogy maga rendelkezhessék mindenkor saját sorsa fölött. A zsidóság a liberalizmus nevében tesz kifogá­sokat a javaslat ellen. Már a háború alatt kiderült, hogy ő maga, saját uralma érdekébe mennyire meg­tagadta­ a liberalizmus elveit. A Károlyi-forrada­lom alatt és a kommunista uralomban pedig kide­rült, hogy a zsidó szellemtől semmi sem áll távo­labb, mint a liberalizmus. A zsarnokságnak, a más­ véleménynek elnyomásának és üldözésének soha szörnyűbb példáit nem láttuk, mint éppen a zsidó­ság részéről e két időszakban. Arról szól végül, hogy a magyar parasztság ré­szére meg kell nyitni az értelmiségi pályákat, hogy ez országnak ős­erőt jelentő rétegeivel újra hely­reáll­jon az a kapcsolat, mely ezer éven át fönntar­­tott bennünket és megóvott minden veszedelemmé szemben. (Naiy tans és éljenzés.) Elnök az ülést 10 percre felfüggeszti. Szünet után Drozdy Győző mentelmi jogának megsértését jelenti be. Ezt abban látja, hogy egy vidéken el­mondott beszédéről gyorsírási jegyzeteket vettek föl. Rakovszky István elnök­­indítványozza, hogy az ü­gyet adják ki a mentelmi bizottságnak. Ruppert Rezső kéri, hogy beszédét az idő előre­­haladottságára való tekintettel a jövő ülésen mond­­hassa el. A Ház az engedélyt megadja­. Elnök indítványára elhatározza a Ház, hogy leg­közelebbi ülését hétfőn tartja. Napirend a­ numerus valusus vitájának folytatása és a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény módo­sítása. Ezután Mátéffy Viktor ismerteti a beérkezett öt­ven darab feliratot és készvényt. Gy­őr vár­megyének a kisipar támogatásáról szóló kérvényénél Pálffy Dániel és Budaváry László szólalnak fel és a kor­mányt a kisipar hathatós támogatására kérték. A kérvények tárgyalását ezután megszakítják­­és áttérnek az interpellációkra. Barla-Szabó József azt kéri a földmivelésügyi Dísztértől, hogy lássa el idejekorán a gazdákat vetőmaggal. Csukás Endre a tanítóság ellátásának rendezését ajánlja a közélelmezési miniszter figyelmébe. Ja­vasolja, hogy a félévi ellátmányt a tanítóság és az alsó papság is előre kapja meg. Szabó József­­budapesti­ a­ közélelmezési minisz­tert akarta a kenyérliszt élvezhetetlensége miatt meginterpellálni, minthogy azonban Vass József miniszter kijelentette, hogy orvosolni fogja az el­követett mulasztásokat, interpellációját törli. Tomory Jenő a földmunkások szabadságolása tárgyában benyújtott interpellációját, tekintettel a miniszternek ezirányú rendelkezésére, törli. Kálmán István első interpellációjában afölött pa­naszkodik, hogy a falu ellátatlanjai június 15-ike óta nem részesülnek ellátásban. Azt kéri, hogy a községi ellátatlanokat a helyi készletekből elégítsék ki. Második interpellációjában azt kéri a földműve­lésügyi minisztertől, hogy gondoskodjék arról, hogy a gazdák mielőbb megkapják a vetőma­gvat. Több interpelláció nem lévén, elnök az ülést fél, hányac órakor berekeszti.

Next