Nemzeti Ujság, 1921. március (3. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-05 / 48. szám

Szombat, 1921 március 6. NEMZETI ÚJSÁG vannak festve és az igazi szín — a bécsi radikális piros — ott virít az új szin alatt, csak meg kell egy kissé kaparni. A hírlapi közleményre ma nyilatkozik Bárczis István és Ugrott Gábor is. Ugrón Gábor sajnála­tosnak tartja az esetet, nem lehetetlen azonban, hogy néhány nap múlva m­ásképpen fog gondol­kozni, ha majd hazaérkezik Vazsonyi — mint ahogy ezt­ már szombatra jósolják — és a demo­krata párton belül nyíltan megindítja a küzdel­­met a liberális blokk ellen. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából. A munkástisztosítási javaslat a bizottság előtt. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának szo­ciálpolitikai bizottsága ma este Bernolák Nándor dr. elnöklésével ülést tartott. Bénárd Ágost dr. nép­jóléti miniszter ismertette azokat az okokat, amelyek őt a javaslat beterjesztésére vezették. Irányadó volt a­ munkásság érdeke mellett főként az a körülmény, hogy a kommün idején a mi­nkásbiz­tosító pénztárak bizonyultak ,az államellenes áramlat legveszedelme­sebb forrásainak. Oly megoldást keres, amelynél a keresztény gondolat, a szociális érzék és az állam­érdek karöltve érvényesülnek. Ezután ismertette a. .javaslat lényegesebb rendelkezéseit. A javaslat épp­­úgy, mint az 1907 : XIX. t.­e., a segélyezésnek csak alsó és felső határát állapítja meg és ezek között az önkormányzatra hagyja annak megállapítását, hogy milyen segélyeket akar nyújtani és milyen járulékokat szed. Az elvi jelentőségű fontos kérdé­s Bródy Sándor a Bécsben megjelent Tisz gány v-ben burkolt formában tá­madást intézett Gárdonyi Géza ellen. A Nemzeti Újság munkatársa ebből az alkalomból fölkereste az egri re­metét kúriájában, e látogatásról szóló tudósítást azonban a közbejött nyom­dászsztrájk miatt csak mai számunk­­­ban közölhetjük.­­ Eger, in arc. 1. (A Nemzeti Újság kiküldött munkatársától.) Kezemben a Bécsben megjelent Uj Könyv Bródy Sándor levelesládáján hizlalt első füzetével s a Nemzeti Újság Bródy táma­dására választ adó számával, szívemben a­ ked­ves viszontlátás előre lelkendező örömével bal­lagtam fel a Sánc déli verőn sütkérező kapasz­kodóin a Gárdonyi-kúria felé. Egerben éppen Gárdonyiról beszélnek. A helyi újság legfrisebb számában is Gárdonyi nevét olvasom. Előző nap városi közgyűlés­­volt, ott került szóba az illusztris író neve. A dolog története a­ következő Eger, város aján­dékba adta az Egri csillagok költőjének azt a kis darab telket, amelyen a régi vár maradvá­nyai fölött álmodozó Gárdonyi-kúria épült. De a ház előtt bekerített kertrészlet, amelyhez most az utcarendezés következtében még húsz négyszögöl járult, telekkönyvileg nem volt az ívó tulajdona, csak díjtalan használatra engedte őt neki életfogytiglan a város. Gárdonyi fiai most azzal a kérelemmel járultak a városhoz, hogy ezt az amúgy is használatukban levő köz­teret adja el nekik örökáron. Ezzel a kéréssel foglalkozott a városi közgyűlés, amelynek tag­jai legnagyobbrészt kispolgárok, Eger város törzsökös kereskedő- és iparos­ családainak sar­­ja­lékai, vagy egyszerű, kérgeskezű földmives­­em­berek. És ez a közgyűlés tudta, mivel tarto­zik a magyarság egyik vezető szellemének, érezte, hogy megtiszteltetés rá ha­ valami cse­kély jellel kifejezést adhat annak, mennyire szeretné nagy és messze időkre világító példá­val leróni ezt a tartozását. A közgyűlésen a legnagyobb tisztelet hangján emlegették azt a nevet, amely a maga írói dicsősége mellé Eger nemes tradícióit is befonta a dicsőséges emlé­kezet sugárkévéjébe. De hogy is fogadott volna el ez a közgyűlés egy fillért is a költő két fiától, apjuk nagy nevére gondolt és odaadta nekik ajándékba azt a kis földdarabot, amelynek min­den végét az irodalmi emlékezet örökzöldjével futtatta be a Gárdonyi név. Mennyivel jobban tudják ezek az egyszerű emberek, mit jelent Gárdonyi a magyar iroda­lomnak, mint az irodalom bécsi szegénylegé­nyei — gondoltam magamban, míg a Gárdo­nyi­ utca hepehupás kavicsain botladoztam. Egyszerre csak fenn voltam a kúria vasrácsos kapujánál. A konyhaajtóban szunyókáló kutya még­ rám ismert. Vakkantott egyet, de aztán megcsóválta a farkát. Benyitottam a külön házba, ahol Gárdonyi hosszú dolgozószobája van, íróasztalánál ült. Az utóbbi években erősen őszbecsavarodott fejének különös világítást adott az ablakon bevágó napfény s az íróasztal fölött vágott menyegeti ablak tompított világos­sága. Kedves, meleg mosoly invitált be az arcán, mihelyt, az üvegajtón át megpillantott. Azt hit­tem, nagy meglepetést hozok neki. A Pesti­seket a javaslat rendezi és csak az eljárási és tech­nikai dolgokat oldják meg rendelti után, kivéve a bér­határok megállapításánál, amelyek a mai labilis és gyorsan változó­ értékviszonyok között nem hagy­hatók a nehezebben működő törvényhozás ut­jára. A tisztviselők államosítása, a pénztári intézmény pár­tatlanságának biztosítékául szolgál­, azonban, az ön­­kormányzat megóvását is biztosítják. Kis Tivadar a keresztény-szocialista munkásság nevében a pénztárak államosítását melegen pár­tolta. Pekovics János, a Keresztény Iparosok Szö­vetségének elnöke az államosítás mellett óhajtja, hogy a kisiparosságot is vonják be az intézménybe. A kérdés további tárgyalását a jövő hét péntekjén tartandó értekezletre halasztották. Beszámoló: Vitter László dr., a budapesti III. választókerület (buda-hegyvidék) nemzetgyűlési képviselője, vasár­nap délután 6 órakor beszámolóbe­szédet mond a Városmajor­ utca 59. sz. alatti iskolaépület torna­termében- A gyűlésen felszólalnak Andrássy Gyula gróf, Bernolák Nándor és Somogyi István képvise­lők is. A pénzügyi bizottság ülése: A­ pennsgy­- es ig azsászügyi bizottság ma ülést tartott, amelyen a betétek, a folyószámlakövétel csak te a termé­szetben elkülönítve őrzött köszvénas betétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonvállsátráról szóló törvény­­javaslatot tárgyalta. A bizottság kodifikáló biottságot küldött ki, amelybe az OMGK, OMKJ., TI.TIK és a GYO­Sz. képvi­selőit is meghívják. Hírlap­ból, amelyről tudtam, hogy jár neki, bi­zonyára értesült már, milyen támadás érte és kíváncsian várja már, hogy a Bródy-levelet el­olvashassa. Csalódtam. Már olvasta is. A Nemzeti Újságot mindennap felhozatja s annak a cikkéből érte­sült az esetről. — A cikk egy kissé meglepett — mondja szelíd iróniával. Azt hittem, legalább is azt fogták rám, hogy ezüst kanalat loptam. Felhozattam hát ezt a híres Uj Könyvet és elolvas­om Bródy levelét Elmondom, hogy éppen ezért jöttem Egerbe és ezért látogattam el hozzá. Lekicsinylően legyint a kezével. — Ugyan, szót sem érdemes rá vesztegetni. Mosolyogtam az egészen. Ugyan ki venné Bródy Sándort komolyan? Kár a dologgal sokat foglal­kozni, csak ennek a bécsi folyóiratnak csinálnak reklámot pedig nem igen érdemli meg. — Különben Bródís nagyon szépen írta meg a cikkét Ez talán a legjobb írása, amelyet tőle­ az őfajta levelek közt olvastam. Mert mindig szere­tett így levelezhetni. Egy ízben Sherczeg Ferenchez is intézett már levelet. Akkor kissé gúnyos hangon kívánt szerencsét Herczeg sikeréhez és megálla­pította, hogy ő mindjárt készségesen félreállt az útjából és nemeslelkű önzetlenséggel engedte, hogy érvényesüljön. Ez is aféle Bródyzmus volt, mintha bizony Herczeg az ő félreállásának köszönhette volna érvényesülését. Aztán elmondja Gárdonyi, hogy meg lehet ám magyarázni azt a lelkiállapotot, melyben ezt a leg­újabb levelet Bródy­ megírta. Érzi, hogy a talaj kicsúszott a lába alól hogy magára maradt. Olyan, mint a kivert bika. Most fuj, toporzékol. — Pedig kár érte- Nagy tehetség és ő az egyet­len a zsidó írók közzött, alá valamennyire köze­lebb tudott férkőzni a magyarsághoz. A novellái­ban van néhány sikerült rajz. Csak a túlságos erotikus felfogás nem tetszett nekem. A magyar paraszt és a magyar fajta nem erotikus. — Különben nem is tudom, mert haragszik rám — folytatta aztán. — Alighanem azért, mert el­fogadom a Magyar Írók Szövetségének tisztelet­beli elnökségét. Biztos, hogy Herczegnek is ez a bűne. Azaz, hogy ő még beszédet is mondott a szövetség egyik vacsoráján. Ez a harag azonban érthetetlen. Mi nem szóltunk semmit, mikor a zsidó írók az Imi­ét megalapították. Meg aztán hát mit vettünk el tőlük? Miben akadályozzuk meg őket? Sajnos, nekik ma is jobban módjukban van, hogy műveiket kiadhassák vagy más irodalmi té­ren érvényesüljenek, mint nekünk. Hát akkor mire való ez a nagy panasz? — Engem különben nem érintett az egész do­log. Csak az bántott kissé, ezt ízléstelennek tartot­tam, hogy az apám nevet is belekeverte. Szegény apám bizonyára megfordulna sírjában, ha olvasná, hogy ő rá valaki ráfogta, hogy sváb volt. Jó ma­gyar ember volt az, nem is Z-vel írta a nevét, ha­nem Cz-vel: Cziglernek. Olyan erős magyar érzés hatotta át, hogy" negyvennyolcban ő csinálta az első fegyvergyárat. Egész vagyonát, valami hat­­vanezer forint lehetett, minden gépét és szerszá­mát erre a célra adta és ő maga mint egyszerű munkás dolgozott a gyárban. Csak azt kötötte ki, hogy a háború után gépeit, szerszámait adják neki vissza. De hát abból bizony nem lett semmi. Különben is mi köze az én írói egyéniségemnek az apámhoz? Mindenki egész külön világ. Az em­bert nem az apja meg az anyja teremti, hanem az Isten. Azután arról beszélgettünk, hogy Bródy elhe­lyezkedési vággyal, érvényesülési mohósággal gya­núsította meg levelében. Gárdonyi megint csak mosolyog, ő siet elhelyezkedni, ő akar, érvényes­sülni? Ő, aki már nyolc év óta nem adott le egy könyvet sem, akinek tíz kötetre való kézirat van a fiókjában, s ezek között a húsz év óta gyűjtöge­tett, írogatott „Antibarbarus“, amellyel nagy szol­gálatot kíván tenni a magyar nyelv ügyének. Szín­darabot sem ír, pedig eléggé ostromolják érte. Ambrus azért bánik olyan mostohán a Nemzeti­nél levő darabjaival, mert haragszik, hogy nem irt neki uj darabot. . . Ezzel nem is esk többé szó sem Bródyról, sem az Uj Könyvről- A keresztény magyar irodalom ügyéről kérdezősködik. Nagy figyelemmel kiséri­ az irányzat harcos újságjait. A Nemzeti Ujság­ot dicséri, mindennap elolvassa. Érdeklik a Virradat­ cikkei, Szabó Dezső eruptív egyénisége. Szépiro­dalmat keveset olvas. Nincs hozzá türelme. De most mégis hozzáfogott Tormás­ Cecil Bujdosó Könyvéhez. Alig győzi a dicséretét. Pompás­ ma­gyar könyv, érdekes, erős egyénség munkája. Nagy érdeklődéssel olvasta el Lendvai Istvánnak ,,Harmadik Magyarország“ című könyvét is. Nagy­ elismeréssel szól róla.. Egy pár hatalmas, gyönyörű lendülettel megírt cikk van benne. Delet már régen elkonditottak az egri haran­gok, még egyre beszélgetünk. Ki nem fogy a szóból. Mert ha a férfikor delén be is ezüstözte fejét az idő, kedélyének aranyos derűje nem változott Aranyos a nap is, amely a szobába beköszönt s a város csillogó tetőire, tornyaira fénysapkát húz, mikor távozóban a völgybe visz le az utam. Szegény, megrabolt magyarság egyetlen kincse, szivek aranya s tündöklő, büszke arany magyar nap életté olvadt érve. Kállay Miklós: A románok katonai ellenőrzés alá helyezték a netrozsényi bányákat. Bojárellenes mozgalom Ó-Romániában. — Nincs határ­zár Románia és Magyarország között. (A Nemzeti Újság tudósitójából.) Egy héttel ez­előtt Avarescu tábornok, a román kormány mi­niszterelnöke és pártja között ellentétek merültek fel, mert Avarescu tábornok pártja a pártvezér tudta és beleegyezése nélkül tárgyalásokat kezdett a román föderációs párttal az agrárreform kér­désében. A föderalista­ párt tegnapelőtt a román kamarában bejelentette a bukaresti kormány ellen a harcot ama törvényjavaslattal szemben, amely a román kamara asztalán mint a­gr­árreform-j­a­va­slat fekszik. A paraszt­pártot ennek a nyílt harcnak a proklamálására a román nép hangulata késztette Romániában napról-napra erősbbödik a bojárellenes hangúint, mert a román földesurak egységes szervezkedésére az Avarescu-kormány kénytelen volt visszavonni a földosztásra vonatkozó ígéreteket- Garoflic román miniszter agrárreform javaslatának elfogadását emiatt ellenzi a paraszt­párt, amely köré" Miha­­lache és Lupu vezetése alatt a képviselők több­sége csatlakozott. Ilyenképpen az Avaré®e­u - ko­rruán­y helyzete tarthatat. A román képviselők, tekintet nélkül pártállásukra, úgy vélekednek, hogy a mas román korrupt rend­szernek kizáróan egy szociális csoportosulás tudna véget vetni,d­e­ Rom­ánia területére napokkal ezelőtt elrendelt statárium kihirdetésének okát a román lapok is a bojárellenes hangulattal­ magyarázzák. Hasonló­képpen a jelenlegi román kormánynak a hatalom­hoz való görcsös ragaszkodásában látják okát an­nak is, hogy két nappal ezelőtt Avarescu tábornok a petrozs­nyi bányák ellenőrzésére katonai diktátort nevezett ki. A petrozsényi bányászoki esete jellemző Románia belpolitikai életére. Erdélyben a bukaresti kor­mány erőszakoskodásai miatt egyre jobban kiéle­ződik a hangulat Ó­ Roménia ellen Maguk az erdélyi románok is elkeseredett harcot hirdetnek­­Avarescuék ellen. A petrozsényi bányászok, akik legnagyobbrészt erdélyi románokból verbuválód­nak, éppen az Avarescu-kormány elleni harcuk sikere érdekében elhatározták, hogy a szénterme­lés csökkentésével igyekeznek nyomást gyakorolni a román kormányra. A bányászok már napok óta ametrikáznak s mint a román kormány megálla­pította a petrozsényi bányákban napi három órai munkával kitermelhető szén­mennyiségre redukálták a bányászok a széntermelést. A bukaresti kormány ezzel indokolja a petrozsé­nyi bányák területére elrendelt statárium kihir­detését. Egy román politikus, aki ma éjjel érkezett ide Bukarestből, ezekkel az eseményekkel hozza össze­függésbe azokat a Budapesten elterjedt híreket, melyek szerint Románia és Magyarország közös határzár volna. A román politikus kijelentette munkatársunk előtt, hogy ezek a hírek ilyen for­mában nem felelnek meg a valóságnak. A két ál­lam közötti határforgalom lebonyolításában mind­össze annyi változás történt, hogy a román kor­mány tekintettel Románia belpolitikai helyzetére, a budapest—bukaresti vonat utasaira­­szigorű­ vizsgálatot rendelt el. A vonatok különben, rende­sen közlekednek és a szabályszerű útlevéllel ellá­tott utasokat is beengedik­­ Románia területére. Épp igy Erdélyből is kiengedik a budapesti uta­sokat. Gárdonyi Bródy Sándor irodalmi leveleiről, Kézlegyintéssel intézte el a támadást. — Tíz kiadatlan kötet Gárdonyi fiókjában. Mit ir és mit olvas az egri remete. 3

Next