Nemzeti Ujság, 1921. augusztus (3. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-05 / 172. szám

iß^.PÉUfJÚlSP IKtOMft :v f'. . -U .. Ara 2 korona* a • HI. ávf. fost, se. NEMZETI ÚJSÁG I Hl— ........—■" III. ........................................ .1 n—— — i. ■ — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., Honvéd­ utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám 127—49 és József 65. Reklamáció: 19—25 száza. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Magaszág az európai politikában Olyan helyről, amely az általános külpolitikai helyzetet közvetlen kö­zelről ismeri és elfogulatlanul szem­léli,­­ kaptuk az alábbi mindenesetre­­ megszívlelendő érdekes sorokat. Akik arra számítanak, hogy Európa mos­tani politikai helyzetében hamarosan válto­zás fog történni, megfeledkeznek arról, hogy a győztes hatalmak — úgy a nagy-, mint a kis-antanthoz tartozók — ezidőszerint még egymásra vannak utalva. A helyzet egy év óta nem sokat változott, mindössze azok az ellentétek domborodtak ki élesebben, ame­lyek Anglia és Franciaország között a né­metországi és kis-ázsiai kérdésekben fölme­rültek. Azonban egyelőre kizártnak tekint­hető, hogy Európa két vezető hatalma meg­szüntesse a közös együttműködést. Páris és London addig váltogatják a jegyzékeket, míg végül kompromisszumos megoldásra jutnak az aktuális kérdésekben. A felsőszilé­ziai kérdés minden kiélezettsége ellenére két­ségtelennek tartjuk, hogy a legfőbb tanács legközelebbi ülésén a résztvevők már meg fogják állapítani a szövetségesek egyetérté­sét. Ugyanez várható a görög-török kérdés­ben is. A magyar közvéleménynek tisztában kell lennie azzal, hogy a nagyhatalmak, bármily ellentétesek is az érdekeik, európai kérdésben — belátható időkig — nem fognak egymással szembe kerülni. Csak a japán-amerikai-angol probléma megoldása után lehet szó új ha­talmi csoportosulásról és külpolitikai orien­tálódásról, amire egyébként néhány h­ét előtt Lloyd­ George is célzott. Az európai politikát legközelebbről Orosz­ország talpraállása fogja érinteni. A szovjet­­rendszer bukása után az antant kénytelen lesz revideálni mindazokat a szerződéseket, melyekben Oroszország megkérdezése nélkül orosz területekről és érdekekről történt elha­tározás. Nem képzelhető el­ oly orosz kor­­­­mány, amely számon ne kérné az antanttól az Oroszországgal kötött háború előtti megál­lapodásokat, elsősorban a Kis-Ázsiára és a Dardanellákra vonatkozó egyezményeket. De bármily gyorsan bekövetkeznék Leninték vég­leges bukása, évek fognak elmúlni, míg Oroszország abban a helyzetben lesz, hogy jogos kívánságait érvényesíthesse és volt szö­vetségesei részéről ért sérelmeit reparálhassa. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a ma­gyar kérdésnek sem Anglia, sem Franciaor­szág számára nagyobb jelentősége, sajnos, nincs. Az európai antant-hatalmak közül csupán Itália az, amelynek Magyarországgal kapcsolatban közvetellenebb politikai érde­kei vannak. Olaszország azonban részint belső helyzete miatt, részint háborús tarto­zásai következtében, amelyek Damoklesz­­­ kardként függenek államháztartása fölött, aktív külpolitikára ezidőszerint nem képes és szintén kénytelen a bekövetkezendő új alaku­lásokat várni. Az antant Magyarországot a három szomszédos hatalomra, az úgynevezett kis-antantra bízta. Ha nekünk valami isteni csodából milliós hadseregünk támadna, meg­felelő fölszereléssel és régi határaink vissza­szerzését kísérel­nék meg, biztosak lehetnénk, hogy a nagyhatalmak egyike se fog bele­avatkozni küzdelmünkbe. Ezt tudják Prágá­ban, Belgrádban és Bukarestben s ezért lép­­tek egymással védőszövetségbe. Mi viszont tudjuk, hogy a román nem bízik az oroszba­rát csehben, a szerb pedig gyűlöli a románt. A szövetséget köztük csak a zsákmányhoz való görcsös ragaszkodás és a­z a félelem hozta létre, hogy külön-külön nem lesznek elég erősek megtartani szerzeményeiket. Ma­gyarországgal szemben a kis-antant szövet­sége egyhamar nem fog felbomlani, ellenben már most megállapítható, hogy a nagy-antant irányában nem egységes az álláspontjuk. Eb­ből joggal lehet következtetni arra, hogy amint végleg megszűnik a három nyugati nagyhatalom kooperációja és új csoportosu­lás következik­ be, a kis-antant országai is a maguk érdekei szerint fognak egyik vagy másik csoporthoz csatlakozni. Ez lesz az a pillanat, amikor Magyarország is a maga ér­dekei szerint orientálódhat. - ■ ' / -----­----------------- ~ Könyvek körül / r / Don Juan utolsó éjszakája (Rostand poszthumusz drámai költeménye) A most lezárult francia színi évad erős visz­­szatérést jelent a sokat ócsárolt, de azért min­dig vissza- visszasajgott romantika felé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egyszerre három Don Juan-drámája is van a francia irodalomnak. Henri de Regnier kedves Sga­­narelle-komédiáján kívül, a legnagyobb sike­rek diadalmas hősének, Bataillenek színes, pompás beállítású Don Juan-drámája mellett a romantika atyamesterének, Edmond Kos­­tanának is előkerült egy drámai költeménye, amelynek hőse az összes világirodalmi tár­gyak közt is legromantikusabb Don­­Juan. Ér­dekes, hogy Rostand, akinek irodalmi hagyaté­kában csaknem teljesen kidolgozott két felvo­nással és töredékes előjátékkal akadtak rá erre a mű­re, kevésbbé romantikus szellemben fogja meg a tárgyat, mint Bataille. Bataille a romantikus Don Juan-monda fej­lődését mutatja be a halottnak hitt Don Juan szeme láttára, aki maga szemléli végig, hogy válik eleven valóságból mondává. Rostand el­lenkezőleg lerontja, megtépi, a mondát­ kifor­gatja romantikus illúzióiból Don Juant, hogy végre egészen csupaszra vetkőztetve a báb­színház furcsa marionettjévé kárhoztassa. Rostand drámai költeménye ott kezdődik, ahol a monda első drámai feldolgozása Tirso di Molina darabja végződik. A komtár szobra már viszi le Don Juant a pokolba, aki azonban még tíz évre visszakönyörgi magát az ördög­től, mert­ végig akarja szeretni a földön mind az ezerhárom nőt, akik a monda szerint híres lisztáján szerepeltek. A tíz év lejár és az ör­dög eljön Don Jüanért, de mielőtt elvinné a pokolba, teljesen meg akarja alázni. Azért felidézi az ezerhárom nő árnyát, akik közül azonban egyet sem ismer már fel a szerelmek hőse. Az ördög azután sorra lerontja Don Juan minden illúzióját. Bebizonyítja neki, hogy nem ő volt a hódító, hanem őt csalta tőrbe az asszonyok ravaszsága. Megcsalták a csókok, megcsalták a könnyek. Minden árny egy-egy könnyet ejt Don Juan kelyhébe és minden könny hamis gyönggyé fagy. Csak egy igaz gyöngy van, a Fehér Árny könnye. Ez az egyetlen nő szerette igazán Don Juant, aki azonban még a nevét sem jegyezte fel egyetlen, őszinte szerelmének. Mindezt persze színesen és romantikusan tálalja fel Rostand, csak a felfogás monda­romboló, a külső tonna vérbeli romantikus, mintha csak Shawból gyúrtak volna valamit Rostandba s a drámát tulajdonképpen Shaw írta volna, de Rostás,íí nyelvén. Mert a nyelv a Cyranóból és a Sasfiókból jól ismert ötletes, fordulatos, zengő francia nyelv, a­­pompásan ütemezett alexandrinus tiszta csengésű szi­k­ekkel, amely oly kitűnő fordítóra lelt nálunk Ábrányi Emilben. Most a posthumus Rostand-dráma­ is megje­lent magyar nyelven az ügyesen összeállított Géniusz-könyvtárban. A fordítás nehéz mun­kája Kállay Miklós műve, Nagyitok koldusai. (Szerelembenyiné Móczár J­olán regénye.) Két szerelmes szív története, e ki ket elver, eltép egymástól az élet. Bele­­podyfidnak egy népeket, letipró vihar for­­r gatagába, amely keserű és megrázó tra­­i góniák során fosztja ki őket minden k­i Kincsüktől, minden­­ képzelt boldogságuk­tól. Reményeiktől, álmaiktól megrabolva, mint két megtört koldus kerülnek össze, hogy a szívüknek újra f­ellobbanó régi lángjával melegítsék be korán őszbe hajlott napjaikat. Ez a regény foglalata. Zsarnóczay, a vidék tespesztő levegőjébe került tehetséges fővárosi ember hűtlen lesz gyermekkori szerelméhez s talán kissé ambícióitól is fűtött szerelemre gyulát a­ milliomos Kádár különös báju, fér­fias jellemű leánya­ iránt, aki első vőlegényét hűtlenségen éri. De lélekben Zsarnóczay is hűt­len lesz milliomos menyasszonyához, mert szive igazában mégis első szerelméhez, a szőke h­aju Csillához húzza. • Csilla esküvője után Zsarnóczay menyasszonya. . véletlenül tanúja lesz, amint vőlegénye régi kedvese emlékét némán megsiratja. Éppen olyan megcsaltnak érzi magát, mint első ízben s dacos lelke el­fordul a férfitól, akiben szinte az egész férfi­­nemet álnoknak és önzőnek látja s ezt a ke­serű érzést viszi be most már boldogtalan, há­zasságába. Ez a regény érdekes lélektani fordulópontja. Ami még ezek után­ történik: a világháború kitörése, Csilla­­ férjének halála, Zsarnóczay hosszas fogsága és visszatérése akkor, amikor itt már halottnak tartják s felesége újra férj­hez ment s találkozása végül első szerelmével, Csillával inkább csak a szentimentális lelkek számára való­ kikerekítése a mesének, amely mindvégig érdekes,­ biztos kézzel szőtt és ele­ven rajzokban, finoman és karakteresen meg­­mi­nt­ázott alakokban gazdag. A vidéki élet ér­dekes, itt-ott kissé ironikus rajza szintén a regény dicséretreméltó tulajdonságai közé tar­tozik. A gazdag leírások szép­­ nyelve, és sok­szor megkapó drámaisága, s az egészen át­borongó finom szentimentalizmus kedves ol­vasmánnyá, teszi ezt a­­szép regényt, amely a Légrády-testvérek kiadásában, igen tetszetős köntösben jelent meg. ❖ Paul Reboux: A zászlók (Les Drapeaux). Ennek a francia regénynek, amelyet a németek még náluk is Ausztria nem küld katonai csapatokat K­gugat-vasparország megszállására Nagyobb számú csendőrség kiküldését tervezik Bécs, aug. 4. (A Nemzeti Újság tudósítójá­nak telefonjelentése.) Bécsben ma olyan hírek terjedtek el, hogy az osztrák kormány, mellett működő szövetségközi katonai misszió, lépése­ket tett a nyugatmagyarországi határon tör­tént állítólagos csapatösszevonások miatt. Hi­vatalos helyről szerzett információk szerint ezek a hírek ilyen formában nem felelnek meg a valóságnak. Csupán arról van szó, hogy a bécsi hadügyminisztérium altisztek számára iskolát rendezett be Bécsben, Grácban, Linz­ben és Innsbruckban. A szövetségközi katonai bizottság a st.-germaini békeszerződésre való hivatkozással állást foglalt az iskolák felállí­tása ellen és kényszerítette az osztrák kor­mányt, hogy azokat szüntesse be. A katonai bizottság egyidejűleg lépé­seket tett a katonai hadgyakorlatok ügyében is, amennyiben tudatta, hogy az osztrák haderő csapatgyakorlatai legfeljebb egy zászlóalj keretére szo­rítkozhatnak. Az osztrák kormány ez ellen a rendelkezés el­len a nagykövetek tanácsához fordult orvos­lásért. Ami a nyugatmagyarországi határon való csapatösszevonásokat illeti, az osztrák had­ügyminiszter kijelenti, hogy ilyen katonai in­tézkedés nem történt, a kormánynak azonban kötelessége a határ védelméről gondoskodni. Ebből a nyilatkozatból nem lehet pontosan megállapítani, hogy mi a szándéka az osztrák kormánynak. Illetékes helyen még kijelentették, hogy a kormánynak egyáltalán nem szán­­déka Nyugat-Magyarországot katonai csapatokkal megszállani, mindössze arról van szó, hogy a rend és nyu­­galom fentartására nagyobb csendőralakulatot küldenek Nyugat-Magyar­országra. Ez az in­tézkedés állítólag az antant, főbizottságának beleegyezésével és tudtával történik. n

Next