Nemzeti Ujság, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-15 / 204. szám
Haydn, az ember * írta : Papp Viktor . Találóan nevezik Haydnt a muzsika Dickensének. Minden érdeme felett tündöklik lelkének derűje. Komolyságban, mélységben, erőben túlszárnyalták, de kedélyességben, kedvességben, tréfálkozásban, humorban: senki. Itt találkozik Dickenssel s ebben a zene terén egyedülvaló. Humor csak bölcs, jó lélekből fakad és a lelkek leggyógyítóbb írja, erre az orvosságra pedig mindig szüksége van, mert az életnek mindig volt és mindig lesz fájdalma. Századok jöhetnek és tűnhetnek, a haydni derűre emlékezni fog az emberiség. Angyali tisztaságú muzsikuslélek. Zenéje: kedves, szelíd, megnyugtató szavú beszéd , Mozart rajongott érte. Azt mondta, hogy senki sem tud úgy enyelegni, annyira meghalni, olyan derűs nevetésre fakasztani, mint Haydn. Az egyik zseni szava megpecsételte a másik értékét. A régi idők betűiből és kottáiból elénk formálódik Haván, az ember. Nem erős, nem mély, nem szenvedelmektől hajszolt, hanem csendes, jólelkű, szerény, szeretetreméltó, szelíd, kedves, kedélyes, humoros lélek. Vidámságára roppant büszke,úgyhogy mikor azt egyházi szerzeményei hibájául rótták fel, így felelt: „ Mutatvány szerzőnek Gaydn József élete és művei címmel a „Pantheon“ kiadásában legközelebb megfelelő kötetéből, m — Nem hiszem, hogy helytelenül dicsérem örömvigadva az Urat, hiszen ő teremtett engem ilyennek és én nem beszélhetek más módon, mint ami lényegem. Amint arcképét nézzük: érdekes fej. Nem volt szép, nem is tartotta ezt magáról. Erősen barna bőrű és ragyás. Mégis barátságos arcú. Nagy, rajzos szemek, finom arcéi, vékony, hajlott orr, ívelt szemöldök, kissé gúnyos, keskeny ajak, mosolygó száj. Mindig egyforma és tündöklő paróka, kávébarna bársonymhca s rajta sok hófehér csipke, fehér nyakkendő arany csattal, fehér selyem mellény, hímzett kézelő, fekete selyem nadrág, fehér selyem harisnya, cipőjén nagy ezüst csati. Kínos tisztaság ragyogott ruházatán. Már korán reggel parádéba öltözött. Szobájában az asztalon kalapja mellett mindig hevert egy pár új kertyű és egy szép sétabot. Termetre középmagas. Polipja miatt orrhangon beszélt. Osztrák dialektusban. Jóságos, kedves megjelenés. Sohasem mérges, sohasem veszekszik, mindenkin segíteni szeretne. Figyelmes, kötelességtudó, ragaszkodó, takarékos, kisigényű, pénzgyűjtő volt. Legjobban jellemzi a végrendelete. Hosszú életének egy jó emberét sem felejtette ki Belőle. Például utolsó éveiben gyakran kártyázgatott fillérekben szolgájával, az öreg Elslerrel, Elsler Fanninak, a híres táncosnőnek atyjával, s mert „sokat” nyert tőle, végrendeletileg bőven visszafizette neki. Szerette a természetet, szívesen vadászgatott, halászgatott, lovagolt s elbarangolt a hercegi birtokokon. Valami derűs bölcseség lappangott fényében. A kedély és humor zenei nagymesterét sohasem hallották hangosan nevetni. Vallásos volt. »! Ha ötleteimből kifogytam, fel-alá sétáltam a szobámban, elővettem a rózsafüzért, elimádkoztam egy-két Ave Máriát s rögtön jöttek a gondolatok — írja szóról-szóra. Máskor letérdepelt és buzgón imádkozott a finále egyik motívumáért. Mikor öreg napjaiban viszontlátta a szülői házat, levette kalapját, letérdelt és megcsókolta a küszöböt. A nőket különösebben nem tisztelte, nem sokat törődött velük. Alighanem a házassága miatt. Huszonnyolc éves koráig szerelmes sem volt. Karmesterkedésének utolsó idejéből tudunk egy szerelméről, melynek tárgya Porcelli Lujza énekesnő. A herceggel szerződtette őt az udvarhoz. Viszonyuk néhány évig tartott, de akkor sem vette feleségül, mikor házsártos hitvestársa meghalt. Londoni naplójában is találunk följegyzést egy vonzalmáról. Schröter zeneszerző és zongoratanító özvegyébe Londonban csaknem beleszeretett. Ő is öregedő ember volt ugyan már, de az asszony nála is idősebb, azonban olyan kedves, bájos és szép, hogy „ha valaha kedvem volna még megházasodni, őt venném el” — írja. Egy nő még tarkította életét, bécsi háziorvosának felesége, Geuzinger doktoráé, kinek szellemességét és kiválóságát nagyra tartotta. M Haydn Bécsben sohasem érezhette magát elhagyatottnak. Mindig sürgeti körülötte néhány régi, ha cseléd és állandóan sok látogatója volt. Szeretett vendéget fogadni. Ilyenkor emléktárgyainak és kitüntetéseinek szekrényét kinyitotta s mesélgetett életéből. Az Esterházy-család tagjai is sokszor fölkeresték híres karmesterüket, különösen a hercegnő figyelmeskedett az öreggel szemben. Mindenkivel szeretetreméltó, kedves viszonyban élt. Olyan volt, mint egy öreg, finom, bókoló, szavaira óvatosan vigyázó főpap. Kissé kenetes, kissé őszinte, kissé diplomata, de mindig fölényes és kifogástalan. Egy ellensége sem volt ......... NEMZETI ÚJSÁG ~ * | ” } , Csütörtök, 1921 szeptember 1. ■.......... ■ ------------------ -------------------- - - - ---- ---■ Nyugat-Magyarország Ügye az osztrák nemzetgyűlés előtt Czernin képviselő helyesebbnek tartotta volna a népszavazást — Schober kancellár*újabb expozéja Bécs, szept. 14. A bécsi nemzetgyűlés mai ülését Weiskirchner dr. elnök nyitotta meg. Megemlékezvén azokról az eseményekről, melyek Nyugat-Magyarországon a legutóbbi ülés óta lejátszódtak, meleg szavakkal mondott köszönetet a csendőrség és véderő tagjainak, majd az elesettekről emlékezett meg. Végül reményének adott kifejezést, hogy a „jog és igazság diadalmaskodni fog és a burgenlandiakat mielőbb mint szövetséges testvéreket üdvözölheti.” Ezután áttértek a napirendre, melynek során Grimm dr. pénzügyminiszter tett jelentést párisi, londoni és genfi útjáról és újból megállapította a hitelakció kedvező állását Schober kancellár expozéja A pénzügyminiszter jelentése után Schober kancellár emelkedett szólásra és kifejtette, hogy szeptember 2-án tartott legutóbbi beszámolója óta különböző örvendetes és sajnálatos mozzanatok játszódtak le. Az osztrák csendőröket ismételten megtámadták a magyarok, a nyugatmagyarországi benszülött lakosságot súlyosan bántalmazták (!), majd mintegy kétezer főnyi erővel Kirchslagnál osztrák területre törtek be, úgy, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták visszaverni őket. Ezek a sajnálatos események arra indították az osztrák kormányt, hogy elrendelje a csendőrség visszavonását az általa megszállott területről. Majd beszámolt a kancellár az antant két jegyzékéről, melyekből — de különösen a második jegyzékből — kitűnik, hogy „az antant elismerte a magyar kormány felelősségét és el van szánva arra, hogy ebben az értelemben a magyar kormányt kényszerítse a szerződések megtartására“. A továbbiakban a soproni szövetségközi tábornoki bizottsággal való tárgyalásairól számolt be a kancellár. Majd így folytatta: — Remélem, hogy ha nem is becsülöm túl azokat a jeleket, amelyek Magyarország engedékenységére engednek következtem, szomszéd államunk is ismét a józanság szavára fog hallgatni és ama mértéktelen és gyűlölködő nyilatkozatok helyébe, amelyek hozzánk áthallatszanak, visszatér azoknak a barátságos intencióknak megértése, amelyek Ausztriát eddig is vezérelték. Ezért a tisztelt Ház előtt még ma is kerülni akarom, hogy a hasonlót hasonlóval viszonozzam és olyan mértéktelen hangot használjak, mint aminőt magyar részről használtak, mert ez ellentmondana Ausztria békés szándékainak. A súlyos megpróbáltatásoknak kitett nyugatmagyarországi lakosságot, amely üdvözli az Ausztriával való egyesülést s azt az igazság minden elferdítése ellenére sóvárogva várja (!), biztosítja a kormányt arról a szilárd elszántságáról, hogy jogáért és védelméért teljes nyomatékkal síkra feláll és a magyar kormányt minden olyan méltatlanságért felelőssé teszi, amelyet valamely nyugat-magyarországi lakos ellen Ausztria iránti rokonszenve miatt elkövetnének. A kormány legfőbb feladatának tekinti, hogy a megsértett jogot érvényre juttassa, s a magas hatalmaknak ezt kiáltja: Sietni kell! A vita Schober kancellár beszéde után megindult a vita, melynek során Ellenbogen dr. felszólalása után Kolmann képviselő (keresztényszocialista) reméli, hogy a nyugatmagyarországi kérdést illetékes helyen már megoldották és hogy Nyugat-Magyarország átadásából Ausztria és Magyarország között nem származik örökös viszály. Kraft (nagynémet) elmondta, hogy azokat az elemeket, akik Magyarországon felkelést szítottak, legitimista befolyások irányították, melyeket Magyarország vakon követett. Czernin képviselő kijelenti, hogy Magyarország megbocsáthatatlanul vétett Ausztria ellen. Bár a szónok benyomása az, hogy a nyugat-magyarországi határozatot egy bizonyos hatalom szorította bele a békeszerződésbe, hogy ily módon Enns almáját vesse Ausztria és Magyarország közé és új Elsasz-Lotharingiát teremtsen. Ausztriának nem lett volna szabad belemenni ebbe a csapdába. Lehetséges lett volna, a terület megszállása helyett arra az álláspontra helyezkednünk, hogy Nyugat-Magyarország népe maga döntsön sorsáról, természetesen semleges ellenőrzés alatt. Ez a népszavazás a nyugat-magyarországi népnek legalább is nagy részét nekünk juttatta volna. A szónok meg van róla győződve, hogy Magyarország végül is meghajol az antant akarata előtt és átadja Nyugat-Magyarországot. Még akkor sem múlott el azonban az alkalom, hogy a népet megkérdezzék véleményéről. Eldersch (szociáldemokrata) az előtte szólóval szemben kijelenti, hogy ez a beszéd Magyarországon ellenállási érzelmeket ébreszthetne, ha Magyarországon szintén nem tudnák bizonyosan, hogy Czernin pártjának oly kevés a híve, hogy nem tételezhető fel, hogy Ausztria gondolkodó elemeinek csak kis része is ebben a gondolatmenetben mozog. A Ház ezután elfogadta azt a törvényjavaslatot, amellyel az október végén lejáró költségvetést december végéig meghosszabbította a térségtől. A Liberté Schober nyilatkott-megjegyzi, hogy ez a négy gépjegye M szóló történet nagyon operettszerűen angsik. Franciaországnak azonban nem szabad elfelejtenie, hogy komoly eseményekről van szó, melyek, mint minden középeurópai incidens, nagyjelentőségű Franciaországra nézve. A lap szerint a szövetséges kormányoknak kötelességük a középeurópai helyzetet a lehető leggyorsabban stabilizálni, nehogy új életre kapjon Németausztriában a csatlakozási mozgalom és idejében el lehessen hárítani a Közép- és Keleteurópában fenyegető vihart Paks, szept. 14. (A MTI, szikratávirata.) A francia kormány félhivatalos szikratáviró szolgálata a nyugatmagyarországi kérdésről a következőket jelenti: A magyar válaszjegyzék fentartja, hogy a nyugatmagyarországi zavargások a helybeli lakosság ellenállásából származnak. Az osztrák kormány hivatalos közleményt adott ki, amelyben kijelenti, hogy nem a bécsi kormányra tartozik most ennek a közlésnek a vitatása, hanem az antantra és reméli, hogy a nagyhatalmak a maguk valódi értékében fogják mérlegelni a magyar érveket. Hivatalos olasz sajtóközlemény megállapítja, hogyha Olaszország kénytelen lenne katonáikig beavatkozni Nyugat-Magyarországon, ezt csak szövetségeseivel egysütt cselekedné meg. Egyébként a Temps értesülése szerint Rómában megcáfolják azt a hírt, hogy Olaszország csapatokat akarna küldeni Nyugat-Magyarországra. Olaszország nem tanácsolja a kisantantnak, hogy közbelépjen, mert a területi kérdéseket a nagyhatalmaknak kell szabályozniuk. Blainville, az Action Francaise munkatársa azt írja, hogy a nyugatmagyarországi viszály a szerződés lehetetlen határozatányainak a következménye. A szerződésnek azonban mégis feltétlenül érvényt kell szerezni, nehogy veszedelmes és ragadós precedensre adjanak okot. Pasics Pécs újabb megszállásával fenyeget Grác, szeptember 14. A „Tagespost“ jelenti a Belgráditól. A minisztertanács mai ülésén Pasics miniszterelnök beszámolt a magyarországi kérdésről. Kijelentette, hogy Jugoszlávia a kisantant többi államával egyetértésben szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a trianoni békeszerződés határozatait utolsó betűig betartsák. Abban az esetben, ha Magyarorzág a békeszerződéseknek még egyéb határozatait, is ki akarná játszani, a kisantant államai kénytelenek volnának közbelépni. Ami különösen Jugoszláviát illeti, Magyarország nem teljesíti a békeszerződésben vállalt kötelezettségeit, mivel máig még egyetlen egy vagon köszenet sem szállított Pécsről. Ha Magyarország nem teljesíti ezeket a szénszállításokat, Jugoszlávia újból meg fogja szállani Pécset. A nyugat-magyarországi kérdést a francia sajtó barátságosan ítéli meg Schober,operettszer 11. nyilatkozata — Olaszország vonakodik a beavatkozástól— „A szerződés lehetetlen határozmányai“ Bécs, szept. 14. ( MTI magánjelentése.) A Neue Freie Presse jelenti Parisból: A Liberé mai számában Schober szövetségi kancellár nyilatkozatát közli. A szövetségi kancellár a magyarországi konfliktusról sajnálkozással állapítja meg, hogy a szövetségesközi tábornoki bizottság a magyar cáfolatoknak ad hitelt, és nem méltatja kellő figyelemre a bécsi kormány óvó jelentéseit. Schober megjegyzi, hogy az az őszinteség, mellyel Németausztria a saint-germaini szerződést végrehajtotta, a szövetséges hatalmakat is kötelezi arra, hogy a nyugatmagyarországi határozataiknak érvényt szerezzenek. A szövetségi kancellár ezzel kapcsolatban a tudósítónak egy jellemző kis történetet mesélt el: A soproni szövetségesközi katonai bizottság csodálkozását fejezte ki afelett, hogy az osztrák csendőrség, mikor a magyarok gépfegyverekkel támadták meg, nem felelt hasonlóképpen. A bizottság egészen elfelejti, hogy a szövetségesek a múlt tavasszal az utolsó négy gépfegyvert elszedték a németos. Holnap kezdődnek meg a tárgyalások az új kiürítési módozatokról Bécs, szept. 14. A Neues Wiener Abendblatt értesülése szerint bécsi antantkörökben a nyugat magyarországi kérdést ma kedvezőbben ítélik meg. Úgy látszik, hogy azok a közlések, amelyeket Castagnetto herceg budapesti olasz követ tegnap a magyar kormány magatartásairól és szándékairól tett, lényegesen hozzájárultak ehhez a felfogáshoz. Határozatokat sem tegnap, sem ma még nem hoztak Nyugat-Magyaroszág kiürítésének új módozata ügyében, amelyet a változott viszonyok tennének szükségessé; a tárgyalások hír szerint már holnap megindulnak Sopronban, az ottani tábornoki bizottság tagjai és a magyar kormány képviselői között.