Nemzeti Ujság, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-30 / 98. szám
Vasárnap, 1922 .április 30. NEMZETI ÚJSÁG HÍREK Vér és virág Még a nemrégiben május elsejének napja félelmes nap volt. A természet zöldelő virulásába, a fehér pompát viselő cseresznyefák, rózsaszín barackfák, aranysárga fűzfák, a harsány kankalinok, gyöngéd sárga violák szelid százszorszépek végtelen nyugalmú harsnoniájába belerikoltott a tavaszi természettől merőben idegen vörös szin, a vér s a tűz színe. Jól emlékszünk még arra a május 1-re, amikor a háborgó tenger vak dühével öntötte el Magyarország fővárosát a,vörös szin. Vörös földgömbök éktelenkedtek a tereken, vörös piadeszidálokon álltak szakállas szörnyetegek szobrai, vörös lobogók garmadáját lengette a májusi szellő s halált üvöltött a békés polgárra a gyűlöletbe őrült agyvelő. Elmúlt. Valóság volt, de ma már úgy emlékszünk vissza rá, mint sötét álomra, nehéz lidércnyomásra. Május elseje ma ismét az, aminek a természet rendelte, a föld ébredésének, a természet alkotó munkájának, az emberi örömnek, az ifjúság szépségének s Jézus anyjának ünnepe. Ez az ünnep ma szép, boldog, magyar ünnep. Azok, akik ezen a napon az International, a haza és a kereszténység eszméje ellen küzdő ideológiát szokták ünnepelni, ma vezértelenül, elhagyottan s csalódottan állnak a magyar hazában. Vezéreik, a meg nem valósítható ígéretek, a gyűlölet, osztályharc és öldöklés gyáva Napóleonjai, idegen világtájakon, Durzsoá bőségben élnek. Május elsején mindez eszébe jut a magyar embernek s a csalódott, cserbenhagyott munkásosztályok felé szívesen nyújtja a keresztényi szeretet májusi virágát. A virág a szeretet és az emlékezés jelvénye, május elsején még az elfelejtett harcmezőkön pihenő magyar hősök sirja is magától kivirul s ezekre a sírokra való emlékezés is belefonódik május elsejének szép ünnepébe. Gyöngéd, nemes színben fogant meg az a gondolat, hogy május elsején, Mária Remetén, a világháború magyar hőseiért mise mondassák. A misét Heller István apát celebrálja, szentbeszédet pedig Pods Rezső mond. Erre a misére a gondolat sebes galambszárnyán odaszáll az oltár elé egész országunk lakosságának imádsága. _ Lapunk legközelebbi száma a május 1.4 munkaszünet miatt szerdán reggel jelenik meg. (Zita királynét Éna királyné hívta meg Spanyolországba.) Azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Zita királyné és gyermekei Spanyolországba költöznek át, a Havas-ügynökség arról értesül, hogy a királyi családot Ena spanyol királyné hívta meg országába. A budapesti görög egyház IV., Petőfi-téri templomában tegnap IV. Károly király lelkiüdvéért gyászistentisztelet volt. A szertartást Orphamdesz Anthimos dr. archimendrita mondotta az egyházközség számos tagjának jelenlétében. — (Pater Bangha Béla) Jézustársasági atya vasárnap, hétfőn és kedden este fél 7 órakor az óbudai plébániatemplomban konferenciabeszédet mond. (Az új amerikai követ Magyarországról.) Newyorkból jelentik, hogy Brentano Tivadar, az Egyesüt Államoknak Magyarországba kinevezett követe, elutazása előtt részt vett az amerikai magyar kereskedelmi kamara által tiszteletére rendezett lakomán. A felköszöntőkre hosszabb beszédben válaszolva, megemlékezett Kossuth Lajosról és Munkácsy Mihályról, akiket egész Amerika ünnepelt és hangsúlyozta, hogy neki sok magyar származású barátja van. Maja utalt arra, hogy Amerika békét akar, békét akar az Óceán mindkét partján. Amikor útnak indulok Magyarországba- jelentette ki -, el fogom vinni azt az üzenetet, hogy az amerikai nép barátja Magyarországnak, hogy a mi kormányunknak az az óhaja, hogy visszaállítsa és ápolja a legteljesebb mértékben azt a barátságot, amely az Egyesült Államok függetlenségének elnyerése óta csaknem szakadatlanul fennállott Magyarország és az Egyesült államok között. Megbízatásomnak fogok eleget tenni, amikor a magyar népnek legjobb kívánságainkat fogom kifejezni azzal a bizalommal, hogy a barátságos viszony felújítása és a kölcsönös jóakarat jó eredményekre és kölcsönös haszonra fog vezetni. Az ezeréves Magyarország, amelynek magna chartája van, a civilizáció vezére lesz tovább is, mert a civilizáció békét, virágzást, boldogságot és szabadságot jelent. (A pápai nuncius Pécsett.) Schroppa Lőrinc. c. érsek, pápai nuncius ma délben Aldo Lagi titkár és Hanug Ferenc egyetemi tanár, v. rektor kíséretében Pécsre utazott, hogy Zichy Gyula gróf püspököt meglátogassa. Vasárnap reggel kilenc órakor a Bazilikában ünnepi szentmisét pontifikál a nuncius, mely után Zichy Gyula gróf megyés püspöke mond szentbeszédet, melyben a nuncius látogatásának jelentőségét méltatja; végül a nuncius pápai áldást oszt. Délben ünnepi fogadás lesz a püspöki palotában, délután pedig a jezsuiták kollégiumában a nuncius tiszteletére előadást rendeznek, végül este a Káptalan-téren szerenád lesz. A hétfői napot A nuncius azzal tölti, hogy meglátogatja a különböző katolikus és jótékonysági intézményeket, majd kedden reggel ft Igyfeogria» .y — (Az Új Nemzedék cikkei.) Gáspár Jenő finom tollal megírt riportot közöl Tormay Cecilről, a nagy magyar írónőről, akinek „Bujdosó könyve” legközelebb angol kiadásban is megjelenik. —A parlament tatarozását befejezték. Legközelebb megkezdik a főrendiház helyiségeinek tatarozását. — A lap irodalmi rovata Raday László „Agrárpolitika” című könyvét, tovább Sajó Sándor „Magyar verseit*’, „Sion bölcseinek jegyzőkönyveit” és Boroviczény Aladárnénak „A királyné kíséretében” című művét ismerteti. („Felség, csak kötelességből harcoltunk.“) (Levél a szerkesztőhöz.) Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A Nemzeti Újság pénteki számában, félhivatalos jelentésben olvastam, hogy azon a lakomán, amelyet az olasz király adott a Dante Alighierri hadihajó fedélzetén, a génuai konferenciára kiküldött magyar megbízottak nevében Bánffy Miklós gróf külügyminiszter is részt vett, aki az olasz királynak a magyar katonák példátlanul álló hősiességére tett megjegyzésére azzal válaszolt, hogy „a magyarok a világháborúban nem érzésük szerint, hanem kötelességből harcoltak.“ Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Tudom, hogy e hít ebben a formában nem felel meg a valóságnak, és a külügyminiszter kijelentése valószínűleg valamelyik cseh sajtóiroda fogalmazásában jutott el hozzánk. Hiszem pedig ezt azért, mert lehetetlennek tartom, hogy azt a gloárt, amelyet a világháborúban a hallgatólagos elismerés és hódolat font a magyar hősiesség köré, Magyarország jelenlegi külügyminisztere ilyen meghunyászkodó mentegetődzéssel és bocsánatkéréssel igyekezzék fényétől megfosztani. Mert az, hogy a magyar nemzet önvédelmi harcot folytatott a rákényszerített nagy háborúban, csakugyan igaz, de igaz az is, fájdalmasan és tragikusan igaz, hogy ezt a harcot azután olyan kitartással, becsülettel és hősiességgel állta, amely nem marad mögötte a legendák távolságában emberfölöttivé nőtt heroizmusoknak. De nem hihetem, hogy az idézett kijelentést Bánffy gróf külügyminiszter tényleg megtette, még azért sem, mert a kitűnő és lelkes gróf amaz emlékezetes augusztusban az elsők között volt, akik a mámoros fellángolás parancsára elrobogott intendánsi székéből — a lövészárokig. Ennyit akartam csak mondani és még azt, hogy azt, amiről annyi százezer halott néma tanúsága beszél majd a történelem legfőbb lapjain, hiába akarják elhomályosítani a csehek. Hiába, mégha Bánffy gróf külügyminiszter kezei rejtik is el szégyenkezve azt a koszorút, amely a népek nagy emlékoszlopán beláthatatlan időkig a magyart fogja ékesíteni.• Tisztelettel egy hadviselt. — (Idegen társaság kapott a magyar repülővonalakra koncessziót.) Francia színekben pompázó röpcédulák hullottak le ma délelőtt a főváros utcáira, amelyekből megtudtuk, hogy a repülést Magyarországon a „France-Roumaine“ című francia-román érdektársaság sajátította ki. Segítségére volt ebben akormány, amely meglehetős önhatalmúlag adta meg a koncessziót a fent nevezett társaságnak, a trianoni békének a repülőgépeink megsemmisítésére vonakozó szakaszára való hivatkozással. A társaság mohón sietett a nyert engedélyt gyakorlatilag érvényesíteni. Kezdte ezt olyanképpen, hogy az egyetlen magyar repülőtér hangárait Mátyásföldön birtokba vette. Ugyancsak a trianoni békeszerződésre való hivatkozással. A vállalat eddig Pakis—Prága és Páris—Varsó közt tart fenn légiforgalmat és ezt most Bukarest—Belgrád—Budapest—Bécs—Prága— Strassburg—Páris útvonalon szándékozik kibővíteni. Helyesnek tartjuk, hogy Magyarország belekapcsolódik a nemzetközi légi forgalomba, de a kormánynak arra kellett volna kötelezni a győztes érdekszövetséget, hogy építsen Budapesten repülőállomást és hangárokat és ne fosszák meg a magyar repülőket létfeltételétől. A külföldiektől pedig csak azt kérjük, hogy vegyék egy kissé tekintetbe nemzeti érzékenységünket. (A régi magyar nóták virágoskertje) című rovatunkat ezentúl minden második vasárnap közöljük. A legközelebbi folytatást május 8-iki számunkban adjuk. (Borzalmas bányarobbanás a lupényi bányában.) Petrozsényi távirat szerint Lupényban az Aranka-tárnában, ahol száznegyven bányász dolgozott, csütörtök délután borzalmas bányarobbanás történt. Rövidzárlat következtében a bányalég meggyulladt és a robbanás a tárnában dolgozó bányászokat mind eltemette. Eddig száz halottat hoztak felszínre, de attól lehet tartani, hogy az áldozatok száma még növekedni fog. Katonaságot vezényeltek ki a szerencsétlenség színhelyére, hogy az eltemetett bányamunkások kiszabadításában segítsenek. A népjóléti miniszter ma elutazott a szerencsétlenség színhelyére. A vizsgálat folyik. Zichy Rubido Iván gróf bukaresti magyar követ a magyar kormány nevében a legmélyebb részvétnek adott kifejezést. (A belfasti tüntetés nyolc vezetőjét agyonlőtték.) Londonból jelentik: A lapok jelentése szerint Cork grófságban a belfasti események megtorlásaképpen a tüntetők nyolc vezetőjét letartóztatták. (Praktikus pályán.) Sági János ny. kir. telekkönyvvezető, kinek nevét szaklapjai, balatoni és nép- művészeti munkássága révén ismerjük, a Földbirtok- rendező Bíróságtól engedélyt kapott ingatlanközve- t títő iroda nyitására. A megbízható vállalat Ferenciek- I tere 2. alatt van, a „Világpanoráma“ helyiségében. (Létrejött a megegyezés a Rimamurányi és a cseh kormány között.) Pénzügyi körökben ma este elterjedt az a hír, hogy a Rimamurányinak a cseh kormánnyal folytatott nagyfontosságú tárgyalásai, melyekről elsőnek a Nemzeti Újság adott hirt, eredménnyel jártak. Hivatalos helyen a hirt még nem erősítették meg. (Erzsébetfalván egy hordó petróleum robbant fel) Ma este 9 órakor Erzsébetfalván a Viola-utca és Kender utca sarkán Dávid Henrik fűszeres pincéjében nagy robbanás történt. Dávid ugyanis petróleumot akart felhozni egy kannával és égő gyertyával ment le a pincébe. Dávid vigyázatlansága következtében a közel 50 literes hordó petróleum óriási robaja jól felrobbant. Dávid súlyos égési sebeket szenvedett, de rajta kívül megsebesültek a pince feletti helyiségben tartózkodó hozzátartozói és alkalmazottai, számszerűtz öten. Dávidot életveszélyes állapotban a Szent István-kórházba vitték. A többi sebesültet lakásukon ápolják. (279.483 magyar hagyta el a megszállott területeket.) Prágából jelentik. Hivatalos megállapítás szerint Erdélyt 148.490, a Felvidéket 78.777, a szerbek által megszállva tartott magyar területeket 52.216 magyar lakos hagyta el a megszállások óta. A cseh kimutatás szerint tehát 279.488 magyar ember kényszerült elhagyni az idegen járom alá került ősi magyar földet. (Az „amerikai bácsi“ levele.) Kaptuk a következő sorokat: Tisztelt Szerkesztő úr! A Kerepesi-útról kilakoltatott és a Gizella téri sátortanyába költözött Bartos-családot tegnap meglátogatta Pedlow amerikai kapitány. Egy lap tudósítása szerint az „amerikai bácsi“ — Pedlow kapitány — azt mondta volna, hogy a család elhelyezése érdekében Bernolák miniszternek irt már egy udvarias levelet, „azonban, ha a mai nap folyamán nem kap rá választ, ir még egy levelet, és ez a levél már nem lesz ilyen udvarias hangú...’’ Hát, kérem, teljes tisztelettel Pedrow kapitány úr közszeretetben álló személye iránt, kinek érdemeiből jottányit sem akarok levonni, amikor a kislányomnak, juttatott kakaó és babakelengye hálája helyett ezúttal, mint felháborodott magyar beszélek neki, merőben különösnek tartom a karitatív teendőkkel megbízott kapitány úrtól azt, hogy egy magyar miniszterről ilyen szokatlan és dehonesztőra nyilatkozatra ragadtatja magát, ha mind — elismerem — érthető is volt a felháborodása. És tisztelettel kérdezem a kapitány urat: vájjon mit szólnának hozzá Amerikában, ha egy Newyorkba szakadt magyar a jótékonyság és a humanitás subája alatt valamelyik szerencsétlen néger família körében (mondjuk, a családfőt egy kicsit meglincselték és egy kicsit belehalt) a belügyek minisztere ellen hasonló, kissé uszításszerű „nyilatkozatra, ragadtatná magát? Mert — legalább én úgy érzem — itt most nemcsak a szerencsétlen Bartos-család elhelyezéséről van szó, hanem igenis egy magyar miniszterről, aki tévedhet, hozhat rossz rendeleteket és lehet Bernolák, vagy lehet nem Bernolák, ám mindezek megítélése kizárólag a magyarokra tartozik. Tisztelettel: egy vagonlakó, aki nemcsak a lakáshiányért van elkeseredve. . (Májusi ájtatosság.) Az örökimádás templomban vasárnap, április 30-án, délután negyed 6 órakor P. Zadravetz István tábori püspök ünnepi áldással és szentbeszéddel nyitja meg a májusi ájtatosságot. A templomban a májusi ájtatosság minden nap negyed 6-kor kezdődik. — A karmeliták angyalföldi templomában, a májusi ájtatosság naponta 6 órakor kezdődik. Szombati napokon az ájtatosság előtt P. Husz Brokárd mond szentbeszédet. — (Jugoszláv publicista Magyarországnak a világháborúért való felelősségéről.) Mint a Magyar Külpolitika közli, a belgrádi Beograd síd Dnevnik hasábjain minap Chvaric Krsta, a legkiválóbb jugoszláv publicisták egyike, feltűnést keltő cikket közölt, melyben titkos osztrák diplomáciai akták alapján a világháború felelősségének s főleg a szerb hadüzenet előzményeinek kérdésével foglalkozik. A cikk annál érdekesebb, mert úgy Cicvaric, mint lapja könyörtelen magyarellenes állásponton áll. Cicvaric megállapítja, hogy a szerb hadüzenet legnagyobb akadályai kezdettől fogva Tisza István gróf volt, aki a Bécsben befolyásos magyar politikusokkal egyetemben mindent megtett, hogy Berchtold grófot és környezetét felfogásának megváltoztatására bírja. A jugoszláv publicista cikke igen nagy elismerést jelent a háborút megelőző magyar külpolitikai tendenciákkal szemben s teljesen igazolja azt, hogy Magyarországot a világháború kitörésében semmiféle felelősség sem terheli. A trianoni erőszakos békének azt a feltevését tehát, hogy Magyarország volt a világháború kitörésének fő oka, egy velünk ellenséges érzelmű jugoszláv publicista frappánsan cáfolja meg. (Vízcsőrepedés Budán.) Ma este fél 10 órakor az Attila utca és Mikó utca sarkán súlyos vízcsőrepedés történt. A forgalom, a központi főcsőből erős sugarakban előtörő vízáradat miatt az egész környéken megakadt. A közeli rendőrőrszem telefonon értesítette az esetről a vízművek igazgatóságát, ahonnan szakmunkásokat küldtek ki a vízcsapok elzárására és a vízcsőrepedés méreteinek megállapítására. Az éjféli órákban a vízművek munkásai javában dolgoznak a környékbeli főcsövek elzárásán, ami csak sok firadsájg után sikerül nekik. " 9