Nemzeti Ujság, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-14 / 109. szám
Ára & korona Vasárnap, 1922 május 14* IV. évfolyam 109. szám, Szerksztőség és kiadóhivatal, Budapest, V. kerület^ Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor, negyedévre Honvéd utca 10. Telefon : 127—18, 127—17, 127—48, t re EQ 7TI u y DDI IT 17 al HA DI T AD k®*»» félévre 560 kor, egész évre 1100 kor. Egyes 127—16 és József 08. Eseftkiadó avatal: FY, Duna-u.G. ntfi túl ifil fULllln.nl fl SFlLAr szánó kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Telefon: 121—08 és Teréz körút 88. Telefon: ISI—11. Reklamációk: 19—SS és 121—11. Hg Sfvesiéves Budapest A főváros tanácsa az elmúlt héten nagyobb bizottságot küldött ki Budapest ötvenéves jubileumának előkészítésére. A jövő évben lesz ugyanis ötven esztendeje annak, hogy Pest, Buda és Óbuda Budapest székesfővárosává egyesült és a megizmosodott, megmagyarosodott főváros gócpontja lett a magyar kultúrának, iparnak és kereskedelemnek. Bizonyos, hogy ez a jubileum méltó lesz ahhoz az ötven esztendőnek történetéhez, melynek lapjain a Ráthok és Kammermayerek nevei ékeskednek, noha a közgyűlési pártok és a sajtó egy része a jubileum alkalmából Mariusként a múlton keseregve, a főváros mai vezetőségére és többségi pártjára éppen nem hízelgő összehasonlításokat tesz a dicső múlt és a törpe jelen között. Bár ezzel a töréneti ábrándozással egyszeriben a rideg politika kellős közepébe csöppenünk, mégis, talán az ötven esztendő megünneplésénél is fontosabbnak kell tartanunk annak a lekicsinylésnek visszautasítását, mely a nagyszerű ősök törpe epigonjainak gúnyolja azokat, akik a mai politikai és gazdasági viharok közepette a békés munka és nyugalmas fejlődés révébe akarják kormányozni a város hajóját. Nem akarunk egy jottányit sem levonni azok érdeméből, akik az Andrássy-utat építették, vagy akiknek fejében fogant meg a budapesti vízvezeték, vagy az öt karcsú híd építésének gondolata, de rá kell mutatnunk arra, hogy a 80-as és 90-es évek nagyszerű gazdasági evolúciója az alkotás ideje volt és a háborút vesztett és forradalmakat átélt Csonka-Magyarország fővárosának mai gazdasági vegetációja éppen a szomorú előzmények következtében egy pillanatra sem hasonlítható össze a kiegyezés utáni idők lendületes építési és beruházási akcióival. A vád azonban nemcsak a keresztény Budapestet éri, hanem mindazokat, akik a háború és forradalmak utáni Magyarország életében új korszakot akartak nyitni a keresztény és nemzeti gondolat jegyében. Miért van az, hogy gazdasági vonatkozásokban a keresztény gondolat a fővárosban és az országban egyformán negatívumokban merült ki és pozitív alkotásokra szinte képtelennek bizonyult? Miért van az, hogy Budapestnek rossz a vízvezetéke, a kövezete, a lakásviszonyai és a főváros népe régi nagyságának romjain busong? Nem a vezetők kicsiny volta-e az oka annak, hogy tettek helyett még mindig szavakban éli ki magát a keresztény és nemzeti gondolat, és azok szemét..., akik új, keresztény és magyar Budapestet akartak teremteni, a jogosság látszatával vethetik a levitézlett irányzatok lovagjai az alkotni nemtudás és kátyú kírrekedés vádját? Amennyire nehéznek látszik a felelet, valójában annyira könnyű és egyszeribe frázissá zsugorítható a nagyhangú vád. Egy vesztett háború és két romboló forradalom után nem az új alkotások, hanem a számlafizetések súlyos esztendei következnek. Az ötvenéves forduló alkalmából szomorúan kell megállapítanunk, hogy amennyire kötelessége volt új iskolák, fürdők, utak és csatornák építése a letűnt nemzedéknek, annyira teljesíti kötelességét önmagával és a történelemmel szemben ez a generáció, ha fűteni tudja a már felépült iskolákat, rendben tartani a meglevő utakat és a csatornákat. Csak a rosszhiszeműség hasonlíthatja össze a mai Budapestet és a mai Magyarországot az ötvenév előttivel, és csak a választási propaganda legelvakultabb bombasztjai állíthatják, hogy fővárosban és országban egyaránt ugyanazon előfeltételek nyílnak a termelő munkára ma, mint a béke boldog esztendeiben. A keresztény gondolat látszólagos passzivitásának árnyékában az agyonsanyargatott és kiuzsorázott főváros és nemzet teljes gazdasági csődje mered felénk, amiért pedig nem a keresztény kurzus, hanem nálunk Trianon, a többi legyőzött nemzeteknél Versailles és Sévres a felelős, aminthogy Berlin és Bécs is csak a jelennel küzd és nem ér rá a jövővel törődni. Szükségesnek tartjuk ezt Budapest ötvenéves jubileuma alkalmából megállapítani, de egyben azt is le kell szögeznünk, hogy ilyen körülmények között, amiket a túlsó oldalon éppen olyan jól tudnak, mint mi, lelkiismeretlenség az alkotni nemtudás vádjával előállani, különösen a fővárosra vonatkozólag, amelynek vállaira az „alkotás éveinek“ könnyelmű gazdálkodása rakta a legsúlyosabb terheket: azt a húszezer, koronás adósságot, mely a letűnt korszak örökségeképpen terheli Budapest minden polgárát s amelyet jubileumi ajándékképpen kap a nagyhangon kritizáló uraktól bölcsőjébe minden Budapesten született csecsemő. A kisantant nem engedi tárgyalni a magyar kisebbségek ügyét Pária, máj. 13. Pertinax az „Echo de Paris“-ban azt a génuai értesülést közli, hogy a kisantant távozik a konferenciáról, ha a politikai albizottság tárgyalni akarná a magyar kisebbségek ügyét. Nagybritannia harca a tengerszorosokért Görögország az angol érdekek őre a Dardanellák partján — Mi lesz, ha Oroszország talpraáll — Lloyd George Génuában sebet ejtett az angol önérzeten London, május 7. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Downing Street hivatásos régi diplomatái nem minden aggodalom nélkül nézik Lloyd George génuai szereplését és a francia-angol viszony egyre fokozódó elhidegülését. Különösen a toryaknak nem tetszik, hogy a miniszterelnök — túlbecsülvén személyes befolyásának hatását — belenyugodott abba, hogy a francia delegáció kellő meghatalmazás nélkül üljön a konferencia asztalához és Poincaré fentarthassa maga számára a vétójogot Szerintük Poincaré ügyesebb stratégának bizonyult Lloyd Georginál, mert távolból nézi az értekezlet folyását s akkor érvényesíti vétóját, amikor neki tetszik. . A Foreign Office egyik legfőbb tényezője nyíltan hangoztatja a klubokban, hogy brit államférfi még soha nem vetette magát alá Európa földjén ily méltatlan eljárásnak és a jövőben nem szabad megtörténnie, hogy Nagy-Britannia teljhatalmú képviselője olyanokkal tárgyaljon, akiket táviratokkal és telefonon dirigálnak és minden órában dezavuálhatnak. Ez a kritika valóban nem alaptalan. Palmerston, Derby, Beaconsfield és Gladstone semmiesetre sem engedték volna meg, hogy egy nemzetközi konferencián az egyik állam csak fentartással vegyen részt. Lloyd George eljárása sebet ejtett a brit diplomácia hagyományain és egyúttal az angol büszkeségen is. Érzik ezt azok is, akik különben inkább rokonszenveznek a franciákkal, mint a németekkel és oroszokkal. Az európai laikus közvélemény azonban téved, amikor azt hiszi, hogy az angol-francia antant felbomlása elfordulást jelent Britannia eddigi politikájától. Ellenkezőleg: a brit politika régi hagyományaihoz marad hű, ha szabad kezet biztosít magának. Több mint kétszáz éve Anglia mindig a meglevő viszonyok szerint keresett és bontott fel barátságokat, mert az időleges antantok rendszere sokkal előnyösebb volt számára a hosszú időkre megkötött szövetségeknél. A „barátság" nem akadályozta, hogy egyik csoporttól a másikhoz menjen és sorban magához csatolja vagy eltávolítsa a hatalmak mindegyikét. Ebből a politikából eredt a „splendid isolatom”, amely megengedte Angliának, hogy egészen 1914-ig úgy a hármas-, mint a francia-orosz szövetséggel szemben megőrizhesse szabad elhatározását. Európa mostani helyzete megindokolja Angolország törekvését új csoportosulások létesítésére. Ellentétben Franciaországgal, amely a német kérdést mindennél fontosabbnak tartja, mert ettől függ a jelene és a jövője, ez a kérdés Anglia számára csak gazdasági jelentőségű. A brit politika, hogy a maga világhatalmi pozícióját megerősíthesse, mielőbb likvidálni szeretné a szorosan vett kontinentális ügyeket. Ezek közé tartozik a tengerszorosok, a Dardanellák és a Boszporusz kérdése. A génuai konferencia után okvetetlenül sorra kell kerülnie a török-görög kérdés rendezésének, amely magában foglalja a tengerszorosok kérdését. Mindenki tudja, hogy ebben a kérdésben is éles ellentét van Anglia és Franciaország között. De érdekes, hogy itt megfordított taktikával dolgozik a két állam diplomáciája és kormánya: míg az orosz és német kérdéssel szemben Franciaország a szabotáló, a görögtörök-ügyben Anglia okoz nehézségeket. Nem titök, hogy Görögország már a múlt évben abbahagyta volna a kisázsiai háborúskodást és a sévresi békeszerződés jelentékeny módosításokkal már ratifikálva lenne a török nacionalisták által is, ha Anglia kitartásra nem buzdítja és kellő támogatásban nem részesíti a görögöket Curson lord külügyminisztert, kinek a keleti ügyekben Lloyd George úgyszólván teljesen szabad kezet hagyott, nem a Byron-féle filohellenizmus vezeti cselekedeteiben, hanem a jövőbeli eshetőségek mérlegelése. Aki ismeri Európa politikai történetét, emlékezni fog, hogy Anglia mindenkor kész volt flottáját mozgósítani és háborút kezdeni, ha orosz részről kísérlet történt Konstantinápoly elfoglalásáraés a tengerszorosok birtokbavételére. Anglia a Földközi-tengeren való pozíciója és a szuezi út miatt nem tűrheti el, hogy a szorosok oly kezekbe kerüljenek, amelyek esetleg ellene fordulhatnak. A világháború a keleti helyzetet tökéletesen megváltoztatta és pedig csak látszólag Anglia előnyére. Az a körülmény, hogy a törökök megbékültek, sőt szövetségre léptek egykori halálos ellenségükkel, az oroszokkal, másrészt pedig, hogy Franciaország betelepedett Szíriába, amely a Földközi-tenger kapuja Kis-Ázsia belseje felé, jogossá teszi Anglia aggodalmát. Mert megtörténhet, hogy 20 vagy 30 év múlva a talpra állott Oroszország visszatér előbbi expanzív politikájához és nyílt tengert keresvén, a Fekete-tengerből a törökök támogatása mellett küldi ki flottáját a szorosokon át. Még az sem lehetetlen, hogy idők múltán Oroszország újból szövetségese lesz Franciaországnak és a keleti ügyekben közös politikát fognak folytatni Anglia ellen. E lehetőségek mérlegelése bírta a távolabbi jövővel is mindig számot vető Angliát arra, hogy — miután ő maga nem tarthatja meg Konstantinápolyt, a Dardanella partja mellé helyettesül odaállítsa a tőle függő Görögországok Curse,a lord abban megnyugszik, hogy a törökök visszakapják Szmirnát és a görögök egészen kivonuljanak Kis-Ázsiából, az ellen sincs kifogása, hogy Konstantinápoly ne maradjon nemzetközi felügyelet alatt, de megköveteli, hogy a Dardanellák európai partja, a Gallipoli félsziget Görögország birtokában maradjon. *y morion uxar.m mziosnant maga szamára. Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: dollár 780, márka 275, lej 544, szokol 14,90. Részvényárfolyamok: Rima 4150, Salgó 9500, Államvasút 14.700-