Nemzeti Ujság, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
3 OY&S, 3 O A / - tfc-AS UAN. S i- * i ^ / / -----' \ / . A' 7 i ; , .. ■ , $ i TinW I Hi ^ _ / V. évfolyam 24. szám. ATL 20 korona Szerda, 1923 január 31. J Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V-, i/cdccrtékű/ n cv iitikz & i sí s mi n Előfizetési ár: Egy hónapra 400 kötess, Honvéd n. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. lEKL31, 1 LINY FULitiKAI NAPILAP negyedévre 1120 korona. — Egyes szám ára 127—49 és J.66.Fiókkiadóhivatal:IV.,Duna u.6. 1 20 korona. — Hirdetések milliméteres díjsa-Tel.: 123-08 és Teréz-körút 62. Tel.: 121-48 főszerkísztó: Túri Béla. r retdíj Kertészti: Tóth László dr.bás szerint — Reklamációk: Telefon 1*—2. Út Budapest felé A főváros egységes keresztény frontját, a Vázsonyi-féle polgári „demokráciával“ ölelkező demagóg szociáldemokrácia ellen, szívesen üdvözöltük, mert a keresztény községi párt a szétválasztó momentumok kikapcsolásával példát mutatott az országos politikának is, amely most levonhatja azt a tanulságot, hogy lehet egységet csinálni, csakhogy ezt akarni is kell. Egy hét is elmúlt már, amióta megvan a fővárosi politikában az egység, tehát éppen elegendő idő arra, hogy hátunk mögött legyen az a bizonyos három nap, ameddig Magyarországon a politikai szenzáció tartani szokott. Ma, amikor újra elővesszük ezt a kérdést, a fordulat minket nem annyira politikai, mint inkább adminisztratív és gazdasági következményeiben érdekel. Az egység nagyobb önbizalmat adhat a keresztény községi pártnak, kifelé az önbizalom hatását a pártnak az előrelátó munkálkodásban, a szenvedélyektől megtisztult közgyűlési atmoszféra megteremtésében, a város egész polgárságát pártkülönbség nélkül nyomorító gazdasági terhek enyhítésében kell keresnie. Semmiféle pártegység, semmiféle paktum, semmiféle választási művészet nem biztosítja anynyira a városháza keresztény frontját, mint az alkotó gazdasági politika, amely ezt a lakosságának túlnyomó részében kereskedelmi és iparfoglalkozásokra utalt metropolist rálöki a kereskedelem és ipar fejlődésének, vagy legalább megmentésének vágányára. Budapest milliós népe a múlt és a jelen kölcsönös szemrehányásaiból nem élhet meg. Nem igaz, hogy minden rossz volt, ami a múltban volt s az sem igaz, hogy ..a múltban minden jól volt, aminthogy nem igaz, hogy ma minden jól, vagy minden elvetendően rosszul megy. A valóság az, hogy a régi Budapest óriási alkotásokat hagyott örökségül s óriási adósságokat, az új Budapest óriási rombolásokat hozott helyre és óriási felelősséget vállalt magára a dolgok vitelével. A régi Budapest a közüzemek gigászi intézményeit teremtette meg. Az alkotások beszédnek s ha csak a világításra, a vízszolgáltatásra, a villamosra gondolunk, akkor is meg kell hajtanunk a maga erejéből világvárost felépítő múlt előtt az elismerés lobogóját. Ennek a múltnak elegendő idő állott rendelkezésére, hogy építsen, de szervezésre már nem volt ideje: az üzemek egységesítését, központi irányítását, lukrativitásának biztosítását, a kezdeti formákból való kiépítését megsemmisítette a világháború, a forradalmak és az oláh megszállás viharának forgószele. A múltakért való szemrehányás önmagában még nem elég, a jelennek a szervezés , nagyrészben a mentő munkát kell elvégeznie. Ha ezen az úton sikerrel halad a keresztény községi párt, akkor nincs az a választási harc,, amely kidönthetné hatalmi pozícióiból; ha nem tud sikert felmutatni, akkor a növekvő terhek, a felfelé szökő árak súlya alatt fog összeroppanni az ereje. Mi teljes bizalmat előlegezünk nemcsak a pártnak, hanem a párt támogatásával a fővárost adminisztráló polgármestereknek és tanácsnak is. De kérve kérjük, hogy ne csak adminisztráljanak. A francia, az angol, a hollandi, a német adósságok százmilliárdos súlyának terhe alatt a főváros lakossága össze fog roppanni abban a pillanatban, amint elkötelezettségeket egyre emelkedő árak, fokozódó villany, gáz, víz, közúti és más egyéb egységárak mellett, a kereskedelem és az ipar lábraállítása nélkül kell viselnie. Mi tehát a feladat? Legmagasabbra fokozni az üzemek teljesítőképességét és jövedelmezőségét áremelések nélkül az üzemi forma praktikussá változtatásával; megállítani a drágaság rohamos menetét, megvédelmezni a dolgozó polgárságot, a munka becsületét és értékét, hogy ne a csibolásra, tőzsdespekulációkra, hanem termelő munkára építhesse fel a polgár, mint fizetőképes adózó, a maga életét. Meg kell tisztítani a főváros politikai életét a már károsnak, korszerűtlennek bizonyult, hazug jelszavak fertőzésétől. A demokrácia iránt való mindenféle tiszteletünk mellett is ki kell ragadni a főváros sorsát az általános választási jog túlzásainak karmaiból. Hogy itt könynyedén községi szavazati jogot, kaphasson minden idecsődült idegen, olyan rettentő eltévelyedés, amelynek elítélésére a politikai szótárban eléggé kifejező szó nincsen. Követeljük az általános, titkos és egyenlő, nőkre is kiterjedő választójog épségben tartásával bizonyos időre szóló helybenlakás megállapítását, a szavazók névjegyzékének lelkiismeretes revízióját, a főváros sorsába beleszólni jogosultak tömegeinek az oda nem való és sorsunkkal közösséget nem érző, éretlen elemektől való megtisztítását. A helyi választói jog semmiesetre sem lehet olyan széleskörű, mint az országos választói jog. Budapestet kiszogáltatni egy, a bevallási ívek valótlan adatai alapján összeállított névjegyzék esélyeinek, nem demokrácia, hanem sorsjáték volna a város mérhetetlenül nagy gazdasági és kultúrértékeivel, vagyonával és üzemeivel. A szakszervezeti alapon háromgyermekesnek hamisított gyermektelen aszszonyok választói joga nem demokrácia. Ebből a fajta demokráciából elég volt már. Nemcsak keresztény egységet, hanem keresztény demokráciát, keresztény reálpolitikát, erőösszefogást, pártszervezetekben az egység elmélyítésére való becsületes törekvést kérünk és követelünk. A pápa a jelen pillanatban kilátástalannak tartaná a diplomáciai közvetítést Nem készül lépést tenni a Ruhr-kérdésben Róma, január 30. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Bécsen át.) Nemrégiben jelentették a lapok, hogy a pápa a Ruhr-vidék megszállása ügyében közvetíteni készül. Ezzel a hírrel ellentétben most vatikáni körökben kijelentik, hogy a pápa ebben a pillanatban kilátástalannak tartaná a diplomáciai közvetítést, de lehetséges, hogy enunciációt fog kiadni, amelyben engedékenységre és igazságosságra int. „Csati kitalálás“ a román fegyverkezés kire a bukaresti kormány félhivatalosa beismerő cáfolattal felel Bethlen beszédére Kinek vannak békés szándékai és ki veszélyezteti a békét ? (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Romániának és kis-antantbeli szövetségeseinek legutóbbi diplomáciai demarsa tudvalevőleg csúfos kudarccal végződött. Nemcsak az elfogulatlan európai közvélemény, de a nagy antant hivatalos szervei is megállapították, hogy alaptalan volt a vádaskodás, amely Magyarországot az európai béke veszélyeztetőjéül akarta föltüntetni. A kudarc — úgy látszik — teljesen megzavarta a bukaresti kormánykörök számításait, sőt az emlékezőtehetséget is. Ez utóbbi föltevést kellően igazolja a román félhivatalos távirati irodának az alábbi kommünikéje: Bukarest, január 29. (Orient-Radio.) Bethlen gróf miniszterelnöknek a magyar nemzetgyűlésben tett legutóbbi kijelentéseivel szemben, amelyek azt a látszatot keltik, mintha Romániának Magyarország ellen támadó szándékai lennének és csapatokat vont volna összel, illetékes helyen megállapítják, hogy ezek a fejtegetések csupán kitaláláson alapszanak. Románia békés szándékai kézenfekvők, míg Magyarország minden alkalommal megmutatja bosszúálló szellemét, ezért a legutóbbi határesemények kényszerítették Romániát arra, hogy a védelemhez feltétlenül szükséges rendszabályokat megtegye. (MTI.) Ebből a zavaros közleményből elsősorban szembeszökik, hogy amit cáfolni akar, azt tulajdonkép megerősíti: tagadja a csapatösszevonásokat, de beismeri, hogy „védelmi rendszabályokhoz“ nyúlt. Micsoda rendszabályok voltak ezek, ha nem katonai természetűek? Talán a bukaresti artistákat helyezték készenlétbe a határok védelmére vagy a romániai sikerek kaptak mozgósítási parancsot? Mulatságos még az is, hogy ugyanaz az „Orient Radio“ közli ezt a cáfolatot, mely annak idején maga adott hírt az ostromállapot elrendeléséről, riadó rendszabályokról és egyéb háborús intézkedésekről. A közleménynek az a része,, amely Románia békés szándékairól és Magyarország bosszúálló szelleméről szól, zavarba hoz bennünket. Lehet-e, érdemes-e vitatkozni ilyen állítással? Fölvessük talán a kérdést: miben nyilvánul meg a magyarok bosszúálló szelleme? Mi kobozzuk el románajkú polgárok birtokait, mi zárjuk be iskoláikat, mi utasítunk ki régi tisztviselőket és mi tesszük pokollá az életet országunkban a nem magyarajkunk számára? Vagy kérdezzük meg: bosszúálló szellem az, mely az igazságtalanságok megígért reparációját szorgalmazza a szövetséges hatalmaktól és a békeszerződésekre hivatkozva kér védelmet idegen uralom alá került vérei számára? Fölösleges minden kérdés. Ily vádaskodással szemben nincs helye a vitatkozásnak. A balkáni erkölcs e megnyilvánulására egyetlen felelet részünkről a megvetés. A világ már ismerni kezdi Romániát és a román erkölcsöket és nyugodtan bízhatjuk minden elfogulatlan európaira, aki ellátogat Magyarországba és Romániába, hogy állapítsa meg: a két ország közül melyikben van kultúra, civilizáció, tisztesség és európai szellem, s melyik az, mely jogtalan szerzeményeivel megzavarván Keleteurópa egyensúlyát, előbb-utóbb" veszélyeztet"je lesz a békének. A nagyantant nem engedi meg, hogy a kisantant beleavat közzé is a magyar hadsereg ellenőrzésébe (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A lapok ma különböző külföldi forrásokból azt a hírt közölték, hogy a kisantant nincs megelégedve a Budapesten tartózkodó szövetségközi katonai ellenőrző bizottság munkájával, amiért is a kis-antant kormányai között megegyezés jött létre arra vonatkozóan, hogy a szövetséges nagyhatalmaknál kiviszik, hogy az ellenőrzést engedjék át nekik. Ez az ellenőrzés Magyarországon kívül Bulgáriára is kiterjedne. A kis-antant országai állítólag ilyen irányban a legközelebb lépéseket is tesznek. A hírrel kapcsolatban felkerestünk egy hosszabb idő óta Budapesten tartózkodó antant diplomatát, aki a katonai ellenőrzés kérdését teljesen ismeri. A diplomata a következőket mondotta a kisantant legújabb állásfoglalásáról: Leghatározottabb meggyőződésem szerint a kisantantnak ez a lépése semmiképpen sem fog eredménnyel járni. A Magyarországgal szomszédos államok már eddig is minden alkalmat megragadtak arra, hogy a magyar hadsereg fölötti ellenőrzés jogát maguknak megszerezzék és a tavalyi októberi események óta állandóan zaklatják a nagykövetek tanácsát ezzel a kérésükkel. Ahogy azonban a nagykövetek tanácsának felfogását ebben a kérdésben ismerem, a tanács nem enged eddigi álláspontjából és feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a katonai ellenőrzés az ő kezében maradjon. A nagyantant államai sokkal is fontosabbnak tartják azt a kérdést, semhogy az ellenőrzést bárkinek is átengednék. Ezek után arra ahírre vonatkozólag kértük ki a diplomata véleményét, amelyet a Nemzeti Újság