Nemzeti Ujság, 1924. október (6. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
-Hi Lemondani! A belügyminiszter tehát le akart mondani. Értjük és méltányoljuk álláspontját, vagy jobban mondva értettük és méltányoltuk tegnap, amikor még csak arról volt szó, hogy egy felelős kormányférfin levonja a konzekvenciáit egy bírósági tárgyalásnak, amelyen súlyosan kompromittáló dolgok derültek ki egy olyan hatóságról, amelynek ténykedéseiért a felelősséget a miniszter viseli. Hogy a szolnoki törvényszék konstatálta, sőt ítéletében perdöntő bizonyítéknak vette, hogy a csongrádi bombamerénylet ügyében nyomozó államrendőrségi közegek minden kultúrát és humanitárius érzést megszégyenítő, otromba barbársággal és kegyetlenséggel csikarták ki a gyanúsítottakból azokat a beismerő vallomásokat, amelyeket a törvényszék épen emiatt jogászikig érvényteleneknek kellett hogy találjon, valóban elég ok arra, hogy jogállamban, a vezetése alatt álló rendőrség működéséért végső fokon felelős belügyminiszter beadja a lemondását. Ebben a gesztusban ráismertünk Rakovszky Ivánra, aki közéleti szereplése alatt állandóan a konzervatív politika harcosának s egy régi, a mai magyar kormányzatban, sajnos, csak ünnepélyes alkalmakkor hangoztatott visszaemlékezésekben élő politikai iskola tanítványának vallotta magát. Abban azonban, ami az utolsó 24 órában történt, már egy új Rakovszky Ivánt ismerünk meg, tegyük hozzá mindjárt —óriási megdöbbenéssel. Ez a Rakovszky Iván, aki a ma reggeli lapokban megjelent nyilatkozata szerint garanciákat keres a bírói függetlenség megnyilvánulásai ellen, már nem a konzervatív politikus, nem is a Tisza-tanítvány, hanem annak a Vázsonyinak, mesterét hatalmasan túlszárnyaló követője, aki azt a tanácsot adta a szocialista képviselőknek, hogy a parlamentben bélyegezzék meg a nekik egy vagy más okból kényelmetlen bírói ítéleteket. Emlékezünk arra az óriási és teljesen jogos felháborodásra, amelyet a magyar közvéleményben ennek a folyosói beszélgetésnek a kipattanása keltett. S mort, íme, nem egy ellenzéki politikus, nem magánbeszélgetésben, hanem a felelős belügyminiszter a nagy nyilvánosság előtt fordul a független magyar bíróságnak legjobb lelkiismerete szerint meghozott ítélete ellen, amelynek szentségét felelős tényező a magyar közéletben még sohasem merte kétségbevonni. És ez még nem minden. A ma délutáni lapokban egy ,,a kormányhoz közel álló helyről” származó nyilatkozat jelent meg, amely szó szerint a következőket mondja: — Úgy tudom, már a keddi minisztertáricson megbeszélik a kormány tagjai, hogy milyen intézkedést tegyenek hasonló esetek megakadályozására és nincs kizárva, hogy épen a bírói szervezetre vonatkozóan lát szükségesnek a kormány új rendelkezéseket. Mindezideig sem a belügyminiszter nyilatkozatára, sem erre a közlésre hivatalos cáfolat nem érkezett, azt kell tehát hinnünk, hogy ezek a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentések fedik a belügyminiszter álláspontját. Nos, ha így van, akkor többé nem „értjük és méltányoljuk” Rakovszky Iván álláspontját, amely az, hogy hajlandó magára nézve levonni a szolnoki ítélet konzekvenciáit, hanem túl ezen, a felháborodott magyar közvélemény nevében követeljük, hogy távozzék arról a helyről, amelyre magát a magyar alkotmány legfontosabb pillére, a bírói függetlenség ellen támadó nyilat-'kozatával méltatlannak mutatta. Rakovszky Iván előtt is voltak már miniszterek, akiknek helyzetét bírói ítéletek tették kritikusakká, de soha egyetlen egynek sem jutott eszébe, hogy kormányzati intézkedésekben keressen garanciákat „az ilyen esetek megismétlődése ellen”. Rakovszky Ivánnak ez a fellépése uj iskolát nyitott a magyar közéletben s ennek az uj iskolának a tanítása különösképen veszedelmes most, amikor, reméljük, kevés idő választ el attól, hogy a független magyar bíróság legjobb lelkiismerete szerint állást foglaljon egy másik perben, amelynek ugyancsak megvannak a maga közéleti vonatkozásai s amellyel — hogy ártatlanul-e vagy Az orosz-magyar diplomáciai kapcsolatról szóló egyezmény híre különös aktualitást ad alábbi stockholmi tudósításunknak , mely éles reflektorfénnyel világit bele az orosz szovjet propagandájának műhelyébe és eszközeibe Ez a tudósítás bemutatja, hogy mennyi értéke van a gazdasági kapcsolatokkal való kecsegtetéseknek és annak a megnyugtatásnak, hogy a jZ egyezmény kizárja az ország belpolitikájába való beavatkozást. Svédország és Oroszország közvetlen határai mellett sem váltak be a gazdasági előnyökről szóló jóslatok, az „Executiv komité“ propagandája pedig — melyet az angol munkáspárt által kiállított okiratok tettek lehetővé — riasztó példáját mutatja a be nem avatkozásról szóló megegyezés megkerülésének. A tudósítás hitelessége kétségtelen, mert ezek az adatok megjelentek a legnagyobb és legtekintélyesebb svéd lapban, a Svenska Dagbladet-ben és minden tekintetben igazolják a Nemzeti Ujság-nem már kifejtett álláspontját. A rendkívül érdekességű tudósításunk itt következik: Stockholm, szeptember 27. (A Nemzeti Ujság tudósítójától.) Mikor ez év tavaszán Svédország felvette a szovjettel a diplomáciai érintkezést és Ossinskij szovjetkövet a hétüveges aranyhintón robogott fel a királyi várba, balján a svéd arisztokratizmus egyik legkonzervatívebb, de egyszersmind legbecsültebb fejével az öreg Lewenhaupt gróffal, akkor a svéd és orosz bolsevisták úgy adtak örömüknek kifejezést, hogy a szovjetkövetség előtt összecsoportosulva éltették a szovjetköztársaságot. Ennek a csoportnak igaza is volt, mert abban a percben, midtin az aranyos hintó felkanyarodott a királyi várba és a szovjet követe előtt felnyíltak a svéd királyi palota ajtai és svéd testőrök tisztelegtek Trockij kiküldötte előtt, abban a pillanatban egy darab szovjet költözött be a svéd fővárosba. Legyen az az exterritoriális joggal felruházott követségi terület bármily kicsiny is, abban a követségi palotában ott a Sveavaegenen nem a svéd királyság törvényei érvényesek, hanem a szovjeté. Mikor a svéd kormány a szocialista Bramting és a liberális Lövgren helyeslő fejbólintása mellett engedett a liberális-szocialistakommunista követelésnek — amely három párt akkor a többséget képviselte a polgári jobbpárttal szemben az alsóházban — és felvette a nagy Anglia példájára a teljes diplomáciai érintkezést a szovjettel, a baloldali újságok azt hirdették. Hogy a válsággal küzdő svéd ipart és kereskedelmet mentik meg ezzel a lépéssel mert a szovjet a megrendelések özönével fogja elárasztani Svédországot és így sem, az a tárgyaláson fog kiderülni — nagyon szoros kapcsolatba hozták egy aktív miniszter személyét. Ha semmi más, ez az egy ok is elégvolna arra, hogy a közvélemény az ország becsülete érdekében tiltakozzék a bírákat vagy a bíróságot érintő mindennemű kormányzati rendszabályok gondolatának még a felvetése ellen is és a legerélyesebben követelje, hogy iskolájának őrült alapgondolatával együtt Rakovszky Iván azonnal tűnjön el a kormányzatból! egyszeriben meg fog szűnni a munkanélküliség, a gépgyárak kettőzött munkaerővel fognak dolgozni, az aranyrubel hajórakomány számra fog érkezni a svéd kikötőkbe, hogy azután Svédország iparcikkeket, gyufákat, gépeket, mozdonyokat szállítson Szovjetoroszországba. Immár jó félév telt el az elismerés óta, de a megrendelések csak nem özönlenek kelet felől, ellenben annál több bizonytalan származású idegen kezd sétálgatni Stockholm utcáin. A svéd ipar sem érzi a szovjetrendelések hatását, ha csak nem a nyomdaipar, mióta egy bolsevista napilappal többet nyomtatnak. Mikor a svédek aggodalmaskodtak, hogy a stockholmi szovjetkövetség felállításával a bolsevista propaganda erősbödni fog Svédországban, a hivatalos körök azzal nyugtatták meg a svéd közvéleményt, hogy az ki van zárva, mert az egyezmény szövegében benne van, hogy a stockholmi, illetőleg a moszkvai követség kölcsönösen nem avatkozhatik az illető ország belpolitikai mozgalmaiba. Csodálatos, hogy alig néhány hétre a diplomáciai viszony felvétele után egy titokzatos idegen tűnt fel Stockholmban, aki „Ex. R.” jelzés alatt hosszú cikkekben kezdte támadni az egyik bolsevista főszerkesztőt, Z. Högfirndot a saját lapjában, a kommunista Folkets Dagblad Politikenben. Ez a titokzatos idegen, kiről később kiderült, hogy most állítólag Stewart- nak hívják, kizárólag megrongált egészségét jött helyreállítani Stockholmba. Úgy látszik, ez a megrongált egészség hamarosan helyreállott, mert Stewart úr tovább írta cikkeit és tovább agitált a svéd kommunista gyűléseken, ahol mindig azt hangoztatta tolmács segítségével, hogy a svéd kommunisták nem elég radikálisak és különösen vezérük, Höglund megalkuvó, sőt nacionalista. (Ez a legnagyobb káromlás, amit egy bolsevista agitátor valakiről elmondhat.) A titokzatos Ex. 11. elvtárs, a moszkvai „Exekutiv kommité“ teljhatalmú megbízottja, addig működött Stockholmban, míg sikerült egy augusztusi éjszakán Höglund szerkesztőt erőszakkal eltávolítani saját lapjának szerkesztőségéből is., a szerkesztőséget, valamint a nyomdát szovjet szokás szerint megszállón. Ekkor Ex. B. svéd elvtársai kijelentették, hogy Höglund képviselőt a svéd kommunista pártból kizárják. Másnap Höglund és hívei jelentették ki, hogy Kilbornt, Moszkva legalázatosabb szolgáját és társait kizárják a svéd kommunista pártból, így tehát idegen beavatkozás hatása alatt Svédországban a kommunista párt kettészakadt. Höglund és társai magukat svéd kommunistáknak vallják, míg Kilbom és elvtársai azt hirdetik, hogy ők az igazi kommunisták és hogy ők mindenben alávetik magukat Moszkva parancsának. Az Hogy tolgezt az új szerjefttördség Svédországban ? Amikor le társ.No a diplomáciai összeköttetést a kommunistóhhí?! - Moszkva propaganasta a svéd шил!$ו$оь hőlőtt — A moharos Ez. C. és a llosta-satídkoda lelles gőzben - vogy mérgezi meg a szovjeteiismeres a munftások lei hÜ leiül? A Svenska Dan Novet szenzációs leleplezései I VI. évfolyam I n 80в® korona i perlieszttség és kiadóhivatal: Budapest, Ronvéc-utca 10. Telefon : Ш-47, 107—41 és 65, bekiadóhivatal: Btoknsltti 1. ТЙ.: J. M^-06. .Bszte-bSmt 6S. Tel.: 121-41 , К й»атЛвШ. Tel. 18 8 A KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP lür inerstemtt: Tóth László etr. • КлтЛаоА: Tari Béla. — Előfizetési árs Egy hónapra 40.000 korona negyedéire 120.000 korona. — Egyes szám ára 2000 korona. Wienben hétköznap és vasárnap 2500 osztrák kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Folytatják a magyar-cseh kereskedelmi tárgyalást Prága, szeptember 30. (A Nemzeti Ujság külön tudósítójának telefonjelentése.) Egy prágai kőnyomatos közlése szerint a cseh-magyar kereskedelmi szerződés folytatólagos tárgyalása október 29-án kezdődik, meg. A tárgyalások körülbelül három hónapig fognak tartani és azokat Budapesten és Prágában egyszerre fogják végezni. (1.)