Nemzeti Ujság, 1929. július (11. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

2 az egyház felfogásának és igényeinek az felelt volna meg legjobban, ha az olasz állam az egyház kizárólagos joghatósága alá bocsátotta volna vissza a házasságot. Ez így egész teljességében nem volt elérhető. De annyit mindenesetre elért az egyház, hogy az olaszországi házasságjogi revízió példaadóvá vált. A konkordátum 34. cikkelye szól a házasságról s az első bekezdés kimondja, hogy az olasz állam a kánonjog által szabályozott házasság szentségének megadja a polgári jogkövetkezményeket. Ez annyit tesz, hogy a polgári házasság továbbra is fennmarad ugyanis mindazok, akik nem katolikusok, vagy ha katolikusok is, de nem óhajtanak egyházi házasságra lépni, polgárilag kelnek egybe; azok a katolikusok azonban, akik egyházi házasságot kivánnak kötni, megtehetik anélkül, hogy polgárikig is egybe kellene kelniük; pusztán egyházilag kötött házasságuk is polgári hatállyal bír. Vagyis ezentúl tetszés szerinti fakultatív polgári házassága lesz Olaszországnak. A katolikusok — ami az államot illeti — tetszés szerint egyházi vagy polgári házasságot köthetnek. Az egyház részéről természetesen nincs ez tetszésükre bízva, sőt mint XI. Fiús pápának Mussolini beszédeire 1929 május 20-án adottválaszából kitetszik, az egyházból való kizárás büntetése alatt kötelesek egyházi házasságot kötni. A konkordátum idézett első bekezdéséből folyik továbbá, hogy az egyházi házasság teljesen a kánonjog uralma alatt áll, tehát felbonthatatlan, amint egyébként az olaszországi polgári házasság is felbonthatatlan. Felbontási okai az olasz házasságjognak nincsenek. Azonkívül a katolikusoknak egyházi házasságát illetőleg csak a kánoni akadályok veendők figyelembe. Nevezetes engedménye az olasz államnak az is, hogy ilyen kánoni akadállyal kötött házasság érvénytelenségének kimondására vonatkozó perek,valamint a végrehajtatlan házasságok felmentésének ügyei az egyházi bíróságok és hatóságok elé tartoznak. Ilyen ügyekben hozott végzések és ítéletek, ha már jogerőssé váltak, az Apostolica Signatura legfőbb bírósága elé terjesztendők, hogy ellenőrizze, váljon betartották-e a kánonjognak a bírói illetékességre, a felek megidézésére, törvényes képviseletére vagy makacsságára vonatkozó szabályait. A Signature aztán a mondott végzéseket és ítéleteket a saját határozatával együtt átteszi ahhoz az állami feljebbviteli bírósághoz, mely területileg illetékes és ez tanácsülésben hozott határozattal elrendeli az ítélet végrehajtását az államjogi következmények tekintetében és meghagyja, hogy a polgári anyakönyvbe a bejegyzés ezésére bevezettessák. Az eg ■ viszont a maga részéről hozzájárna hogy az egyházi házasság a plébániai templomon kívül a községházán is kihirdettessék, hogy a házasságkötés után a plébános megmagyarázza a feleknek a házasság polgári következményeit, felolvasván a polgári törvénykönyvnek a hitvesek jogaira és kötelességeire vonatkozó cikkelyeit és hogy az anyakönyvi bejegyzés után öt napon belül arról másolatot küldjön a községnek az állami anyakönyvbe való bejegyzés céljából, megengedi végül, hogy az ágytól és asztaltól való elválasztási perekben a világi bíróságok ítélkezzenek. XL Pius pápa ez évi február 13-án a milánói egyetem küldöttsége előtt azt mondta, hogy Isten segítségével olyan konkordátumot sikerült kötni, mely ha nem is a lehető legjobb, de mindenesetre a legjobbak közül való. Áll ez a házasságjogot szabályozó pontra is. Ha nem is sikerült a kizárólagos egyházi joghatóság visszaszerzése a házasság felett, sikerült mégis az eddigi polgári házasságjognak olyan revíziója, mely eleget tesz az egyház leglényegesebb kívánalmainak, és ezek: az egyházilag kötött házasság elismerése az állam részéről, a felbonthatatlanság és az egyháznak kizárólagos illetékessége köteléki perekben. Az olasz konkordátum Útmutatásul Szolgál ezáltal más országok katolikusainak is, milyen házasságjogi reformra kell és lehet törekedniük. Az nem revízió, ha valahol a felbontást megengedő polgári házassági törvényt bizonyos fokig megszigorítják. Az ilyen szigorúbbá lett törvény talán kevésbé rossz, mint az, amelyik a felbontást könnyen megengedi, de azért rossz és érte a katolikus egyház nevében küzdeni, katolikus lobogó alatt harcolni nem lehet. Az olasz példa szerint az a revízió volna kielégítő, mely a fakultatív polgári házasságot állítja a kötelező helyébe, felbonthatatlansággal a katolikusok számára és egyházi bíráskodással köteléki kérdésekben. A felbonthatóságnak, különbség nélkül, mindenkire szóló törvénybe iktatása úgyis a protestáns felfogásnak érvényre juttatása volt A katolikusok joggal követelik, hogy reájuk nézve a saját elvük alkalmaztassuk és igy az állam a felbonthatatlanságnak a katolikusokra szóló törvényerőre emelésével csak az igazságosságnak tenne eleget Hogy érdemes-e magáért a fakultativ polgári házasságért küzdeni, ha a fel- Bonthatatlanság elérhetetlen, nem egészen ■ Magas jutalékkal felveszünk ingatlanközvetítésben jártas urakat és horomelyeket. Ajánlatokat «Jó megjelenésű» jeligére a főkiadóba. 8 NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1929 Július *. bizonyos. Mert jóllehet a fakultatív polgári házasságot általában kevésbé sérelmesnek mondják, mint a kötelezőt, kérdés mégis, hogy áll-e ez akkor is, mikor már régebb idő óta meglevő kötelező polgári házasságnak fakultatívvá való módosításáról van szó. Felbonthatatlanág nélküli fakultatív polgári házasság esetén az egyház előtt kötött házasságot is felbontja az állam. Nem jelenti-e ez a házasság szentségének nagyobb lebecsülését, mint mikor kötelező polgári házasság mellett a világi bíróságok mégis csak (legalább is egyenesen és közvetlenül) a polgári kötést bontják fel? Mindenesetre jól meggondolandó minden efféle reform-akció és az olasz konkordátum példája szem elől nem tévesztendő. (Folytatás az első oldalról, hogy Európa legbékétlenebb állama a magyar. Túl egyedalúak a békeszerződések, amelyek kijelentik, hogy a háborúért csak Németország felelős. Mi tudjuk — írja Kramatz —, hogy a balkáni nyugtalanság tűzfészke nem Bécsben volt, hanem Budapesten. A monarchia külpolitikájában Budapesté volt a döntő szó, Budapest a világháború főbűnöse. Csodálatos, hogy Párisban az az érthetetlen reménykedés tartja magát, hogy a magyarokat megnyerik Franciaország számára és eltávolítják az olaszoktól. A magyarok mindenekelőtt a kisantanttól szeretnék megvonni Franciaország bizalmát, tehát Franciaország barátságával fognak tünteni mindaddig, amíg Párisban tisztán és hangosan tudomásukra nem adják, hogy Franciaország a kisantant beleegyezése nélkül nem enged meg semmiféle határmódosítást. Ezt Franciaországnak annál inkább meg kell tennie, minthogy a kisantant államai között vannak államok, amelyek Franciaországgal szemben nem éppen nagy lelkesedést tanúsítanak. Természetesen a kisantantnak is másképpen kell a magyarokkal szemben viselkednie. Ami Budapesten történt, azt nem lett volna szabad oly túldiplomatikus nyugalommal fogadni. Ahogy Walko miniszter a kisantantnak válaszolt, az egy nyolcmilliós állam reprezentánsa részéről hallatlan volt a negyvenötmilliós kisantanttal szemben. A követek visszahívása lett volna az egyedüli megfelelő válasz. Akkor Walkour is más hangot talált volna azokkal aaz államokkal szemben, amelyek békén tűrték a frankhamisítást, a szentgotthárdi géppuskákat és minden egyebet, amiről tudnak, de a béke érdekében hallgatnak, pedig tudnának róla beszélni. Ha valaha szükség volna Magyarországgal szemben mozgósításra — mondja tovább Kramarz — a nézetek erről különbözők lehetnek; — én nem tartozom azok közé, akik meggondolatlan lépésekre uszítanak; — de nagyon jól ismertem a magyarokat a háború előtt huszonöt évvel és tudom, nekik csak a határozott és félelem nélküli fellépés imponál. Senki sem követeli, hogy a magyarok legyenek megelégedve azzal, ami történt, maguk között beszélhetnek ahogy akarnak, de a kisantant képviselőivel szemben nem engedhetik meg maguknak azt, amit más állammal szemben sem mernek megtenni. Katonailag is elég erősek vagyunk, hogy követeljük Budapesttől, ne provokáljon bennünket Annál kevésbbé tegye ezt, minthogy nem fizettük neki vissza a tótok kínszenvedéseit és elnyomását. A magyar közvélemény legnagyobb megütközéssel ésa legmélyebb fölháborodással fogja olvasni Kramatznak ezt a példátlanul durva és vakmerően impertinent kirohanását. Valóban bámulni kell azon,hogy Prágában mennyire számítanak az emberiség feledékenységére és mennyire bíznak még mindig a rég lejárt hazugságok erejében. De megdöbbentő is, hogy egy olyan országnak egykori miniszterelnöke, amely ország csak a történelem egy szörnyű fekélye következtében jutott egy soha meg nem álmodott óriási zsákmányhoz, ilyen eszeveszett tomnács értetéssel feleljen a békeszerződés békés revíziójának gondolatára. Nagyon jól ismeri mindenki Európában a híres cseh vitézséget, amely odáig, amíg az ágyuk beszéltek, csak kémkedésekben, árulásokban és tömeges kézfelmelésekben nyilvánult s amelyre való •hivatkozás sokkal mulatságosabb, mint •amilyen veszedelmes lehet. Jellemző és érdekes azonban, hogy akkor, amikor Csehország külügyminisztere minduntalan és mindenütt a békét hirdeti, akkor a mögötte álló cseh közvélemény ésannak olyan előkelő képviselője, mint Kramatz, aki miniszterelnök volt és még bizonyára politikai ambíciói vannak a jövőre nézve, ilyen hangon és ilyen fenyegetésekkel rohan kia trianoni békeszerződés esetleges békés revíziójának még eszméjével szemben is s azt hirdeti, •hogy arra mozgósítással kellett volna •felelni. A cseh modorra rendkívül jellemző az az állítás, a magyaroknak határozottab félelemnélküli fellépése imponál. Mi valóban csak kicsi ország vagyunk a negyvenötmilliós államszövetség állig följegykezett hadseregeivel és hadiszereivel szemben, de legyen nyugodt Kramatz úr és a többi prágai úr, hogy ennek ellenére sem ijedünk meg a fenyegetésektől és sem tőlük, sema cseh vitézségtől, sem a határozott és félelemnélküli esetleges fellépésüktől. Nem ijedünk meg pedig azért, mert rendületlenül bízunk az európai közvélemény felvilágosítottságában s abban, hogy véget értek azok az idők, amikor Prágának szervezett propagandájával és ál- Taim férfiainak hetyke és valótlan nyilatkozataival port lehetett hinteni a világ ■szemébe. A magyar közvélemény meg van győződve róla, hogy Európában anyugati nagyhatalmak teljesen tisztában vannak már az efajta cseh nyilatkozatok értékével és rendületlenül bízikabban, hogy éppen az európai közvélemény egyre fokozódó belátása folytán immáron a békeszerződés békés revíziójáról való gondolatára nem lehet kardcsörtetéssel és fenyegető handabandázással válaszolni. Az ilyen nyilatkozatok azonban teljes pőreségében mutatják a krsantant valóságos lényét és leleplezik ■azokat a szándékokat és érzelmeket, •amelyeket Benes úr minduntalan , a békehirdetés fehér köpönyege alá próbál rejtegetni. A kisantant igazi arca bukkan elő Kramarz kiabáló és fenyegető •cikkéből, ez az arc pedig nemcsak a dühtől torzult el, hanem nyilvánvalóan •már a félelemtől és a valóságra való rdeébredéstől. Prágában mindenesetre megkell tanulnia Kramatznak és mindenkinek, hogy bármennyire megalázott, bármennyire megcromikított és bármennyire lefegyverzett is bennünket Trianon, odáig soha nem fogunk eljutni, hogy a csehektől megijedjünk és sohasem fogunk oda zülleni, hogy Prága kedvéért lemondjunk legszentebb vágyainkról, legbizakodóbb reménységeinkről. A kardcsörtetésre, a fenyegetésre az a válasza Magyarországnak, hogy bizván igazsága erejében, igenis tovább fog küzdeni a békeszerződés békés revíziójáért , ebben nem fogja megakadályozni tudni sem Kramart, sem más, sem vezércikkekkel, sem a vezércikk mögé bújtatott szuronyokkal, ágyukkal és tankokkal, vagy jogtalan balkáni eszközökkel, mert a lefegyverzett, megcsonkított és megalázott Magyarországnak mindezeknél van egy hatalmasabb, biztosabb és erősebb fegyvere: a történelem igazsága. * Osztrák tiltakozás a cseh uralom, esten Bécs, július 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A cseh határ mentén fekvő Stillfriedben vasárnap ünnepséget rendeztek, mely hamarosan a békediktátumok elleni tüntetéssé fejlődött. Az ünnepségen Riedl, az ismert nevű nemzeti szocialista pártvezér, volt képviselő mondta az ünnepi beszédet és abban egyebek között a következőket mondotta: A határainkon túl élő csehek ne higyyék — szoldateszkájuknak bármilyen nagy tömegét ne vonultatják fel —, hogy a határok úgy ■maradnak örökké, amint most vannak. Nem szabad addig nyugodnunk, amíg nem csatlakoztunk az egységes Németországhoz. A német népet fel kell ráznunk. Emlékeztetnünk kell őket arra, hogy 3 és félmillió német él cseh unalom alatt és hogy Alsó-Ausztriából német területet kellett átengednünk a cseheknek. Alkalmi vétel a Hidegkuti-úton! Gyönyörű fekvésű, minden közüzemmel elátott fásított 400 öles villatelkek, közvetlen villamosmegálénál, telkenként 11, 15 és 16 ezer pengős áron a legmesszebbmenő fizetési kedvezménnyel, fazponti Ingatlanforgalmi Iroda amlAb Honvéd utca 10/ I. 18. (6/17.) BSaDOH) Megnyitották a barcelonai kiállítás magyar pavillonját A spanyol királyt az ünnepélyes aktusnál don Fernando infáns képviselte Barcelona, július 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A barcelonai kiállítás magyar pavillonjait szombaton délben nyitották meg nagy sikerrel. A spanyol királyt az ünnepélyes aktusnál don Fernando infáns képviselte, akit a kiállítás bejáratánál Matuska Péter madridi magyar követ és Ruttkay Udo főkonzul, kiállítási főmegbízott fogadta Fálbert Alajos miniszteri tanácsos, földmivelési, Resofszky Béla kormánytanácsos, kereskedelmi, Déry Béla kultuszminiszteri megbízottak, továbbá Ágotai Lajos kományfőtanácsos, a főváros képviselője és Györgyi Dénes kíséretében. Spanyol részről jelen voltak: Barrera hadtestparancsnok, Milans de Bosch tartományfőnök, Conde del Montsey tartománygyűlési elnök, Baron de Viver, barcelonai polgármester és kiállítási elnök, Eusebio Diaz egyetemi rektor, Ferencia márki kiállítási vezérigazgató, valamint más katonai, főpapi és állami méltóságok. A megnyitáson jelen volt Lipót Szalvátor főherceg, valamint az amerikai hajóraj admirálisa egész tisztikarával, továbbá a barcelonai társadalmi előkelőségek feleségei és leányai. A magyar pavilion főtermében Ruttkay Udo főmegbízott bemutatta don Fernamo infánsnak a minisztériumok és a főváros megbízottait, majd lendületes beszédben részletesen ismertette a magyar kiállítás történetét és annak a spanyol-magyar viszonyban való nagy jelentőségét. Felolvasta ezután Bethlen István gróf miniszterelnöknek néhány perccel előbb érkezett nagyhatású megnyitó beszédét. Utána Baron de Viver polgármester hosszabb tartalmas beszédben vázolta a magyar nemzet részvételének nagy fontosságát. Matuska Péter magyar követ a magyar kormány nevében megköszönte a kiállítás vezetőségének hathatós támogatását, mire don Fernando infáns a spanyol király nevében megnyitotta a magyar kiállítást.Ruttkay főmegbízott vezetésével az infáns az előkelőségek kíséretében megtekintette a kiállítás egyes csoportjait, elsőnek Budapest főváros idegenforgalmi csoportját és a fővárosi iparrajziskola kiállítását Ágotai Lajos kormányfőtanácsos magyarázata mellett. A képzőművészeti csoportban Déry Béla, az ipari csoportban Resofszky Béla kormányfőtanácsos kalauzolta az infánst, aki rendkívüli érdeklődéssel tekintette meg a kiállított és versenyképes ipari termékeket. Az igen szakszerűen rendezett mezőgazdasági csoportot Paikert miniszteri tanácsos magyarázta behatóan és egyben a földmivelésügyi miniszter nevében tokaji borral kinálta meg a királyi herceget és az előkelőségeket. Ezután a Casa Ramónában elrendezett magyar nehézipari csoport bemutatására került a sor, ahol újból Resofszky kormánytanácsos szolgált felvilágosítással. E csoport rendezésében tevékeny része van a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületének, melynek képviseletében Kelemen főtitkár tevékenykedett. A magyar kiállítás sikere úgy a megnyitáskor elhangzott számos dicsérő vélemény, mint az egész spanyol sajtó egyhangúan elismerő közleményei szerint a nagy nemzetek között is egészen kiváló. A megnyitás napjának estéjén Matuska követ és Ruttkay főmegbízott fényeben sikerült kerti ünnepélyt rendeztek a barcelonai előkelőségek tiszteletére, amelyen Barcelona legelőkelőbbjei vettek részt családjaikkal együtt A cseh agrárpárt gyarmattá sülyesztette a rutén-földet Az „erdős-kárpátokból!“ képviselők leleplezik az exponensek panamáit Prága, július 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Erdős-Kárpátok vidékének ellenzéki képviselői memorandumot nyújtottak be a miniszterelnöknek, amelyben a legélesebben kikelnek a cseh agrárpárt ruszinszkói politikája ellen. Az agrárpárt politikája Ruszinszkót közönséges gyarmattá sülyesztette és teljesen kizsákmányolta. A memorandum elképesztő adatokat sorol fel az agrárpárt exponenseinek rablógazdálkodásáról és klikkrendszeréről mind a ruszinszkói, mind a prágai állam és tartományi hivatalokban, főleg pedig a földművelésügyi minisztériumban. Mikor még Hodsa volt a földmivelés miniszter— írja a memorandum — ezer és ezer köbméter fát árusítottak ki mélyen a kereskedelmi árfolyam alatt az agrárpárt agitátorai és spekulánsai között. A memorandum száz olyan esetet sorol fel, amelyek szerint e „politikai fák" köbméterét 15—40 cseh koronáért vesztegették, jóllehet, akkor a rendes faár 60—70 cseh korona volt.