Nemzeti Ujság, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-06 / 227. szám
Vasárnap, 1923 október 6. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap nyitják meg a székesfehérvári múzeumot Az új múzeum méltán sorakozhat Európa elsőrangú múzeumai mellé Vasárnap délelőtt avatják fel ünnepi formák között a Székesfehérvári Múzeumot. A magyar Dunántúl, illetőleg szűkebb határokat, értve: a Fejérvármegye és Székesfehérvár műveltségének történetét tároló múzeum méltán sorakozhat Európa bármely elsőrangú múzeuma mellé. Bizonyos, hogy a velencei Museo Civico Correr vagy a Rothenburg ob der Tauber-i Staedtisches Museum csak anynyiban áll felette a székesfehérvárinak, amennyiben a dús Olaszország gazdasági viszonyai állanak egy 1929-beli magyar városéi felett. Azonban amit az áldozatkész vármegye és város megtehetett, azt megtette s Így is többet tett, mint a szegény ország sok gazdagabb városa. A múzeum 1910-ben alakult, megszervezte és azóta is vezeti egy dunántúli magyar, zirci papi ember: Marosi Arnold dr. Ez a minden gondolatában magyar papi ember nemcsak csaló, gyűjtő, feldolgozó, katalogizáló archeológusa és igazgatója ennek a múzeumnak, hanem egymaga ácsa, asztalosa, laboránsa, famulusa, íródeákja, szóval mindene, ő tárta fel a székesfehérvári rádiótelepi honfoglaláskori temetőt, a pákozdvári bronzkori őstelepet, a sárbogárdvidéki alsótöbörzsöki római Anatemető. Az így gyűjtött anyag a vármegyei és várostörténeti gyűjtéssel együtt teszi ki a múzeum anyagát, melyet az intézetet fentartó Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület vasárnap mutat be a magyar tudományosság képviselőinek. A hangulatosan kiképzett udvar és a lépcsőház a városi római emlékek kőtárát tartalmazza. Mint becses építéstörténeti és magyar erődítés-művészettörténeti emlék áll itt egy XL századi, velencei módon kátránnyal impregnált cölöp, mely óvelencei módon a Bazilika fundamentumát tartotta és itt látható egy magyar „tüske“, a város erődjének egy karója. Az előcsarnokban céhzászlók, céhládák, továbbá mestermivességgel készült XVliI. századi cégérek, baroc ablakkosarak és vasalt ajtók, és céhkorsók mutatják be a város polgári kultúráját. Különösen érdekesek az úgynevezett „fejérszattyánosok“, a keztyűbőrcserző magyar vargák és tímárok, a törökös kürükön „tobakosok“ városlátóképes, legényszabadító és mesteravató levelei. Az őskori és római gyűjtemény, az avar sírleletek, a Dunapart dombsorának őstelepeit s az Érditől Adonyon át Tolnáig húzódó erődített római katonai mulat emlékeit tárolja. A magyar katonai vonatkozású műveltségtörténet bőven van képviselve, a fegyverek között érdekes egy XVIII—XIX. századi, kacsavadászatra való, még középkori tipusu emeltyűhúzós számszerijt, Eszterházy Móric gróf csákvári kastélyának pompás XVII—XIX. századi magyar, bécsi és tiroli olasz munkájú vadászfegyvergyüjteménye, arany- és ezüstveretű pompás csövekkel. Rendkívül érdekesek a XVIII. századi magyar „fayenceur“munkájú baroc-, rococo- és empire-kályhák, közöttük egy bájos erdei vonatkozású „alla gotesca“, gyíkokkal, tücskökkel, taplógombákkal rakott fatörzsöt mimelő kályha, a baroc magyaros naturalizmusa népi naivitásával. A városerőd XVI—XVIII. századi olasz és nürnbergi eredetű látóképeinek gazdag gyűjteménye gondosan rekonstruált alaprajzok, egykorú festmények a város olasz modern erődítéseinek tudományosan is felhasználható erődítéstörténeti emlékei. Érdekes helyi színt adnak a Bécsi Képes Krónika miniaturainak felnagyított ábrázolásai, a Bazilika égésének és felépítésének ábrái. Gazdag a város által állított Ezredek világháborús anyaga. Magyar katolikus szempontból nemes kegyeletet mutat a Prohászka-szoba. Aki talán nem hinné, hogy ez a magyar főpap valóban krisztusi életet élő ember volt, az nézze meg azt az ütött-kopott, szegény reverendát, azt a fakult esőernyőt és azt a cipőt, melyben ez az apostoli életű püspök holtáig járt. Ennek az apostoli embernek nem öregedő elhanyagoltságból, vagy aszkétás elvi puritanizmusból, avagy rossz gazdálkodás okán voltak kopottak a ma már múzeumi személyi ereklyékké emelkedett köntöskéi, hanem azért, mert minden kis pénzecskéje a szegényeire ment rá. Ez a Múzeum a dunántúli magyar papiemberek magyar kultúrájának magyar Múzeuma. Hiszen csak az elfogultság vagy a tételes tudatlanság tagadhatja, hogy a Dunántúl világhírű régészeti-történeti kultúráját majdnem kizárólagosan többnyire egészen szegény falusi plébánosok és szerzetes papi tanárok teremtették meg. Aki esetleg jobb javadalma volt közöttük, az meg minden pénzét örömmel költötte a magyar régészet emelésére. Nagy kár, hogy a magyar régészet története máig meghratlan s még nagyobb kár lenne, ha ez az egyszer talán mégis csak megírandó magyar régészettörténet nem lenne legalább is olyan nacionalista módon magyar danom, mint amilyen a francia és német régészettörténet. E megírandó mű bizonyára mindenki örömére tartalmazná az érdi plébánosnak, Kereskényinek, a tolnai apát Wositszky Mórnak, a dunaföldvári plébános Czirdkynak, a székesfehérvári kanonok Károly Jánosnak, az ázsiakutató Pados János dörgicsei plébánosnak nevét. E remény valóra válása esetén a mai magyar filozopternemzedék a német Mommsen és Schliemann, a francia Champollion és az angol Grotefend nevei mellett talán töményebb magyar büszkeséggel fogja ápolni e magyar archeológusok nevét. A minapában itt járt német, belga és svájci régészek egy kevéssé túlzottan csodálkoztak a vidéki magyar régészet rendkívüli fejlettségén. E kiváló német és egyéb régészeknek megmagyarázták, hogy mifelénk minden öreg magyar paraszt afféle patriarchális, majesztásos keleti fejedelem, hogy nálunk minden falusi plébános Sallustiust olvas, hogy már bizony mifelénk a falusi nótáriusoknak éremgyűjteményük van s a mi vidéki penzionátus kapitányaink régi metszeteket gyűjtenek. Tehát semmi csodálni való nincs azon, hogy olyan vidéki múzeumaink vannak, mint kimilyenek. Bevitaqua-Borsody Béla dr. A Nagy Főnök Bécsben... Beszélgetés a Fehér’Ló’Sassal — tíz osztrák főváros legújabb szenzációja Bécs, október 3. Bécsnek megint szenzációja van. Ezúttal nem Heimwehr-felvonulás, nem is alvó fakkr, hanem jóval érdekesebb és eredetibb: egy igazi, valóságos indián törzsfőnök, Waschedht, ahogy a bécsiek mondanák. Úgy hívják, hogy The Big Chief White Horse Eagle, vagyis magyarul: Fehér-Ló-Sas, a Nagy Főnök. Ez már magában véve is elég érdekes lenne, de van a Nagy Főnöknek ennél még egy sokkal nagyobb érdekessége is, nevezetesen az, hogy jelenleg száztizennégy éves. Tisztelettel kell tehát kalapot emelnünk e kiváló és dicsőséges törzsfőnök előtt. Amikor megszületett valahol messze, a Wild West ismeretlen vadonában, Európában éppen a lipcsei csatát vívták meg a nemzetek és azzal voltak elfoglalva, hogy Napóleonnak valami csöndes kis szigetecskét keressenek öreg napjaira. A Fehér-Ló-Sas eddig három ízben volt Európában és mindannyiszor nagyobb utazást tett kontinensünkön. Mindez azonban már régen volt. White Horse Eagle kölyökkorában járt utoljára nálunk, mindössze 56 esztendős volt, de nagyobb feltűnést akkor sem keltett, mert véletlenül a porosz-francia háború eseményei foglalták le az emberiség figyelmét. Mister Fehér-Ló-Sas azonban nem akart úgy átköltözködni a másvilág prairiejére, hogy mégegyszer még ne látogassa Európát, különösképpen pedig Bécset, mert Bécsbe eddig még nem tudott eljutni. 114 évig várt erre a nagy pillanatra, amely most végre elkövetkezett és ha a Nagy Főnök úgy 50—60 év múlva valóban álomra fogja hunyni szemét, azzal a boldog tudattal halhat meg, hogy Bécset is látta. Ki ne irigyelné a jó Fehér- Ló-Sast, akinek 114 éves korában nincs más gondja, mint az, hogy még nem volt Bécsben. És az időpontban is szerencséje volt. Most nincs lipcsei csata, nincs német-francia háború, az embereknek itt Európában most végre igazán nincsen más bajuk, mint a Big Chief White Horse Eagle. Most végre felfigyelhet rá az egész kontinens, most végre telje® szívvel és lélekkel foglalkozhatnak az emberek ezzel a nagy eseménnyel. És valóban napok óta nem hallani másról Bécsben, mint őróla. Idegenek szólítják meg egymást a villamoson, az utcán. Látta már! És mindenki tudja, hogy ez a látta már a Fehér-Ló-Sasra vonatkozik. Tartozunk azonban az igazságnak annak a megállapításával, hogy a Fehér-Ló-Sast magát is meglepte ez a nagy népszerűség, amelylyel fogadták. Amikor megérkezése után néhány nappal abban a megtisztelő szerencsében részesültem, hogy néhány újságíró kollégámmal egyetemben színe elé kerülhettem és beszélhettem vele, igen csodálkozott azon a lelkesedésen, amely körülvette, ő szegény nem teája, hogy mindenki mosolyog rajta és hogy törzsfői mivoltát és 114 évét úgy nézik, mint ahogy az állatkertben szokás nézni az oroszlánt. A Nagy Főnök úgy fest, mint egy nagyon-nagyon öreg asszony, akire bőrnadrágot adtak és akinek tollakat tűztek a fejébe. A felesége, aki fehér nő, jóval fiatalabb nála, lehet 70 éves, tipikus amerikai öreg hölgy, aminek következtében, ha lehet, még egy fokkal ijesztőbb külseje van, mint férjének. Mister és Mistress Fehér-Ló-Las nagyon kedvesen fogadtak, a Nagy Főnök elmesélte, hogy Európa nagyon megváltozott az utolsó ötven esztendőben alig ismert rá. Udvariasan csodálkoztam, de ő állhatatosan kitartott az igaza mellett. — Igen — mondta — ön ezt nem tudja úgy megítélni, mert nem látta Európát 50 évvel ezelőtt, de én biztosíthatom önt. Aztán elmondta hosszú élete titkát. Igen mértékletes mindenben, keveset iszik és keveset dohányzik, ellenben sok testmozgást végez és minden nap néhány órát tölt lovon. (Ez utóbbit különösen ajánlom 114 éves olvasóim táborának figyelmébe.) — A kisfiam azonban — mondja, mert van egy fia is az előbbi házasságából — nagyon mértéktelen. Mondom is neki folyton, hogy fiatalon fog meghalni, ha így folytatja. — Később kisült, hogy a „kisfiú“ 73 esztendős. Tegnap este a Kaerntner Engem sétáltam, egyszerre hatalmas csődületet látok a Bristolszálloda előtt. Gondoltam, valaki rosszul lett, vagy egy ló, vagy ilyesféle. Továbbmentem, de amikor egy negyedóra múlva visszafelé jöttem, a tömeg még ott állt rendületlenül. Odamentem és megkérdeztem egy urat, hogy mi történt. — Pszt! — mondta az úr — mindjárt beszélni kezd! Ebben a pillanatban vettem észre, hogy fent a Bristol erkélyén megjelent barátom, a Nagy Főnök, teljes díszben, hatalmas tollakkal ékesítve és meghatott hangon beszédet intézett a néphez. Olyan ékesszólassal beszélt, akárcsak odahaza, főnöválasztás idején. Úgy látszik, a Fehér-Ló-Sas hamar beleszokott a népszerűségbe. — Köszönöm, köszönöm fehér barátaim, — kezdte — hogy eljöttetek hozzám. Ne felejtsétek el, hogy én, a Nagy Főnök, szeretlek benneteket. Köszöntiek benneteket és szereteteteket szeretettel viszonozom. A Nagy Főnök méltóságteljes léptekkel, dagadó mellkassal vonult vissza szobájába. A tömeg ordított, visított, tapsolt, a siker óriási volt. És csakugyan, pár perc múlva az erkélyen újra megjelent a Fehér-Ló-Sas és újra elmondta ugyanazt a beszédet. Úgy látszik, ezzel az egyetlen szónoklattal házalja végig Európát. Amikor bement, harmadszor is kihívták. Valószínűleg negyedszer is kiszólították még, de azt már nem vártam meg. Juhász Andor JG Valódi perzsaszőnyegek! jpfcjgr Értesítem a nagyérdemű közönséget és t. vevőimet, hogy sikerült egy nagyobb tétel valódi perzsaszőnyeget alkalmi áron beszereznem és azt — amig a készlet tart — rendkívül jutányos árakon árusítom. Szolid cégem garanci * a« áru kilőne ^'«sí®as*» minőségéért és olcsóságáért. Fizetési kedvezmények! Művészi javításokat is vállalól.Bellai? József Sérvben szenvedők! Korszakalkotó újítás a sérvkötészet terén. A szabadalmazott SUPER NEO-BARRÉRE sérvkötővel a legsúlyosabb sérvek RUGÓ ÉS PELOTA NÉLKÜL, abszolút biztosan, a kizáródás és becsípés veszélye nélkül visszatarthatók. Párisi anyaházunk, az M. Barrére & Cie Paris cég főnöke, M. Calas az OKTÓBER HÓ 11-12-ÉN személyesen Budapesten tartózkodik és minden vételkötelezettség nélkül mutatja be a sérvereknek korszakalkotó találmányát. Keresse fel személyesen a budapesti fióktelepen : DR. BARAERS KÓTSZERÉSZETI INTÉZET Budapest, IV., Kossuth Lijus u. 7. (kapu alatt) Lárjsa fagyén prospektivi*! 11 r Női kalap selyem velour selyem soleil VII., Csányi-utca 18.Finom, elegáns, olcsó. ) 80 kilométeres hajsza négy amerikai stílusú bandita után A banditák fényes nappal kifosztottak egy charlottenburgi üzletet, autóba ugrottak és két nőt legázolva eszeveszett tempóban elmenekültek Berlin, október 7. (A Nemzeti Újság tudósítójánál.) Amerikai stílusú rablást hajtott végre tegnap Charlottenburgban négy bandita. Az egyik ház előtt négy fiatalember hirtelen egy magában álló Opel-gépkocsira vetette magát és ezzel elhajtatott. A gépkocsi egy nagy hentesüzlet előtt állott meg, ahol ketten a fiatalemberek közül kiszálltak és az üzletbe mentek. Az üzletben a két fiatalember a pénztár körül álló tömegbe furakodott é® hirtelen a pénztárba nyúlt, ahonnan — későbbi megállapítás szerint — 400 márkányi bankjegyet markolt ki. Mielőtt a pénztárosnő felocsúdott volna, mindkettő kiszökött az üzletből. A kint várakozó két cinkos nyomban megindította a gépkocsit. Egy mérnök nagy lélekjelenléttel az autólépcsőre ugrott fel, de a banditák ökölcsapásokkal lefordították az úttestre, ahol súlyosan megsebesült állapotban találtak rá. Rendőrök a közönségtől támogatva gyorsan felfogadott gépkocsikkal a banditák után mentek, ezek azonban 80 kilométeres sebességgel vágtattak tovább és egérutat nyertek. Közben a banditák autója elgázolt egy 57 éves asszonyt, majd egy 18 éve® leányt, akiket életveszélyes állapotban kórházba kellett szállítani. Egy alkalmas helyen a banditák magára hagyták a gépkocsit és elszöktek. A rendőrség nagy díjat tűzött ki a nyomra vezetőnek. COLINNI ÁRUHÁZ Hétfőtől, október 7-től szombatig, okt. 12-14 Áruházunk Teaszalonjában II. emelet minden délután 4 órakor Divat-réti Uj ruhák, kabátok stb. bemutatása 20 mannequin közreműködésével. Kérjük gondoskodjon idejében jegyekről (melynek P 19 50 árában a teljes uzsonna is bennfoglaltatik) minthogy naponta csak 300 látogatót tudunk elhelyezni. Jegyek elővételben áruházunk minden pénztáránál kaphatók.