Nemzeti Ujság, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

2 rokkantak és tehetetlen aggok, a csecse­mők és a gyermekek sorsát, védelmét, se­gítését és ápolását illetőleg. Így indul ezzel a programmal a válasz­tások során küzdelemre a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt. Ez a pro­gram nélkülözi a demagógia frázisait, mellőzi a csalóka illúziókat és reális le­hetőségeket akar megvalósítani. A Ke­­resztény Gazdasági és Szociális Párt a legutóbbi választások előtt is programot adott és Czettler Jenő büszkén hivatkoz­hatott beszámolójában arra, hogy a régi program nyolcvan százaléka már meg­valósult. Az új program immár Nagy- Magyarországnak szól. A magyar nem­zet sorsát, a magyarság jövendőjét, a magyar nép munkájának gyümölcsét akarja biztosítani. Nem ígéretekben, nem a félrevezetés szólamaiban, nem botor és kalandos elképzelésekben keresi a jöven­dőhöz vezető utat, hanem a nemzet lelké­ben, a magyar hagyomány tiszteletében, a magyar jövendő életében, a tiszta ke­resztény gondolkodásban. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt programját és annak értékét a bal­oldali sajtó szeretné lekicsinyelni és jelentőségében eltörpíteni. Ez azonban hiábavaló erőlködés azok részéről, akik soha olyan programokat adni nem tud­tak, amelyre az ország kiváncsi lett volna, mert az a program, amelyet ők hirdetnek , már tizenkét évvel ezelőtt megbukott A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt olyan programmal áll a választások és az ország elé, amely nem egy pártot hanem a keresztény Magyar­­országot akarja győzelemre vinni. HLINKÁÉK HAZUG VÁDAKKAL ILLETTÉK A TÓTSÁG BUDAPESTI REVÍZIÓS SZÓNOKÁT A Tót Világszövetség válasza a Slovaknak A Revíziós Liga által május hó 17-én Trianon ellen rendezett tiltakozó gyűlé­sén a Bécsben megalakult Tót Világ­ Szövetség 5­ képviseltette­­ magát. A szö­vetség szónoka,­ Macik Imre előbb tót, majd magyar nyelven tiltakozott az egész világ tótsága nevében a cseh elnyomatás ellen és követelte a Felvidéken a nép­szavazás elrendelését, valamint Magyar­­országhoz való visszacsatolását. A szó­nokot a gyűlésen jelenlévő tótság a leg­nagyobb lelkesedéssel ünnepelte. Macik Imre mindenkor a tótság érdekeit­­ kép­viselte és ezért a csehek be is börtönöz­­ték és megkínozték. Pozsonyban a Kiiika szerkesztésében megjelenő Slovak című lap május 21-iki száma éles támadást intézett Macik Imre személye ellen, akit a legha­zugabb rágal­makkal igyekezett befeketíteni, hogy a­nyáznak, akik az eseményeket hogy úgy mondjuk, közvetlenül idézik fel, vagy hi­szik feli­déznii, hanem azok, akik ennek a kornak a lelkiismeretét képviselik és a veszély nagy pillanataiban nem emelik fel a tiltakozó szavukat. Azok az írók, a bölcsek és korifeusok, akiknek van sze­mük, hogy lássanak, van agyuk, hogy gondolkozzanak, szívük, hogy érezzenek és tudásuk, hogy mérlegeljenek, Binda sze­rint elhallgattak és ez a hallgatás egyet jelentett a morális helybenhagyással. A korért és a kor összes szörnyűsé­geiért igy, hogy a materia a szellem fölé emelked­hetn­k, a gép elfoglalja az ember helyét, a praktikum belegázol a lejekbe, szerinte tehát nem is annyira a tettek embere a felelős, hanem azok, akik ezt látá­k, hallják, átérzik, átgondolják és nem tiltakoznak teljes súlyukkal, erejük­kel és minden rendelkezésükre álló esz­közzel­. A könyv körrül támadt viták folyamán sokszor hangoztatták, hogy itt óriási fél­reértésekről van szó. Az írástudók nem ismerték egymást. Nem tudták egymás szándékát, akaratát és véleményét. Ha érintkezhettek volna egymással, talán minden másként történt volna. Most érintkezhetnek egymással. Az egyik ülésen már ezt meg is fogadták. Minden évben néhányszor összegyűlnek és beszélnek mindarról, amit fontosnak tar­tanak. Praktikusan megvédik a jogaikat, ügyelnek arra, hogy a gondolataikat ne­m hamisan, rossz fordításokban, Szejjel vag­dalva, kerékreltörve adják tovább nemzet­ről nemzetre, igyekeznek őrködni azon, hogy­ a rádiók az igazi és hamisítatlan szellem szolgálatába álljanak és ezen fe­lül tudatosítják egymásban a kötelessé­güket is. Amint talán ebből a néhány sorból is kitűnik, láthatjuk azt, hogy ennek az új kongresszusnak milyen óriási hordereje van. . Magyarország szintén kiveszi a részét a munkából. Már a puszta jelenlétével is bizonyítja azt, hogy részese akar lenni a nagy nyugati közösségnek. NEMZETI UJSÁG Kedd, 1931 junius 2. tótság magyarországi tiltakozásának sú­lyát ezzel kisebbítse. A szövetség vezető­sége azonnal a cikk megjelenése után helyreigazító nyilatkozatot küldött be a Slovak című lapnak, az azonban ezt a nyilatkozatot nem közölte. Éppen ezért a Tót Világszövetség felkérte a magyar sajtót az alábbi nyilatkozat közzététe­lére: „Mócik Imre felvidéki működése és politikai ténykedése a legjellemesebb, ellene a Siófokban felhőzet vádak és rágalmak egytől-egyig szemenszedett ha­zugságok, amelyek tulajdonképen a Tót Világszövetség ellen irányultak. Annál inkább is kérjük ennek a közlé­sére a magyar sajtót, mert támadását a Slovak avval fejezi be, hogy „sajnálatra­­méltó az a nemzet, amely elkeseredésében ilyen eszközökhöz­“ (Mócik szerepeltetése) fordul. A Tót Világszövetségnek van azon saj­nálkozni valója, hogy magát a tótok barátjának nevező lap éppen a tótok nemzeti mozgalmát támadja ily aljas módon, — de arról is meg van győződve, hogy a Revíziós Liga az Igazságért küzd és ez az Igazság előbb-utóbb győzni fog.“ Tisztelettel Tót Világszövetség. a felsőhöz illése A nagyipar kifogásai a karteljavaslat ellen . Politika, vagy gazdasági szempont érvényesül-e a javaslatban? — Az iparcikkek és a gabonaárak világpiaci alakulása (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A felső­­ház hétfőn nemzetközi egyezményeket foga­dott el, majd áttért a kartói törvényjavaslat tárgyalására. Kaltenecker Viktor előadó hosszabb be­szédben ismertette a különböző gazdasági irá­nyok fejlődését és változásait. Hangoztatta, hogy az állam részéről feltétlenül beavatko­zásra van szükség. Ezután részletesen is­mertette a javaslat egyes intézkedéseit és hi­vatkozott arra, hogy a nemzetközi kartoték nemzetközi­­szabályozásának gondolata már régebben felvetődött és igen nagy tekintélyű gazdasági és jogi szakemberek vallják, hogy a nemzetközi szabályozást meg kell előznie a nemzeti törvénynek, az egyes országok sze­rinti szabályozásnak. Végül hangsúlyozta, hogy ez a javaslat nem kísérleti törvény, hanem olyan intézkedés, amely szuggesztív erejével megnyugtatja a kedélyeket és segít kijegecesedni a kartelitákat, ami rendkívül fontos eredmény lenne. Kéri a javaslat elfo­gadását. Szterényi József báró kifejtette, hogy­ véle­ménye szerint szabályozásra szükség van, de ennek a szabályozásnak nem szabad a gazda­sági életbe való belenyúlást jelenteni. A ja­vaslat benyújtásakor panaszok voltak az ipari kartelek ellen. Akkor a mezőgazdaságé volt a domináló szempont és annak javítása volt a­­c­él. Ma az egyetlen remédium ebben­ a kér­désben egy nemzetközi kartel létesítése. Amíg nemzetközileg nem szabályozzák az agrárter­melés, az exportkontingens kérdését, addig nincs orvosság, amellyel a helyzeten javítani lehetne. Kartelek nemzetközi viszony­latban A mezőgazdasági tervekkel szemben állanak a nemzetközi ipari kartelek és Dunand javas­lata éppen az, hogy a nemzetközi ipari kar­telek kielégítsék az ipari államokat és akkor ők engedélyezik majd a preferenciákat a mezőgazdasági államoknak. Nem lehet tudni, hogy a Briand-féle javaslat nem akar-e a Loucheur-féle kartelszervezet előfutárja lenni! Ezután ismertette Szterényi báró Loucheur kartelfelfogását, majd hangoztatta, hogy saj­nálja, hogy a londoni gabonakonf­erencia az oroszok állásfoglalása miatt eredménytelenül oszlott szét. A kényszertársulás gondolatával már 1918- ban, kereskedelmi miniszter korában foglal­kozott, amikor előre látta a háború után szükségszerűen bekövetkező ipari válságot és ekkor az iparnak kényszertársulásokba való tömörülését akarta elérni. Nemzeti vonatkozás­ban tehát ez nem új gondolat, de nemzetközi vonatkozásban új. A kontingentálás alapján kötött magyar-osztrák és magyar-olasz keres­kedelmi szerződéseket véleménye szerint csak kartelekkel lehet keresztülvinni, hogy az si­mán lebonyolítható legyen. Azért hozta fel ezeket a körülményeket, hogy rámutasson arra, hogy ma forradalom van a gazdasági életben egész Európában. Óvatosnak kell lenni a gazdasági törvények alkotásánál, mert különben könnyen összeütközésbe jutha­tunk a világgazdasági irányzatokkal. Egye­dül magyar szempontból nem lehet e kérdése­ket megoldani.­­ A kartelek a termelés szempontjából gyakran nélkülözhetetlen tényezők, azonkívül tényezői a népek gazdasági közeledésének is. Nemzetközi vonatkozásban a kartelek politi- 7­ai veszedelmet is jelenthetnek a nemzetközi tőkében rejlő hatalomnál fogva. Lehetnek azonban helyzetek, amikor a kartel egy-egy termelési ág termelésének szabályozása érde­kében fontos és az állam érdekében is szüksé­ges. Utal a kényszerkartelek rendszerére, ame­lyet Németország teremtett és amellyel pél­dául a széntermelést is szabályozni tudta. — Ha a visszaélések folytán a beavatkozás szüksége előáll, indokolt, hogy a karteleket a kormány ügyelemmel kisérje, amennyiben ez nem jelent beavatkozást a gazdasági életbe. — A beavatkozás csak addig terjedhet, amíg nem veszélyezteti a vállalkozói kedvet és a tőke biztonságát. A törvénytől nem vár olyan nagy hatást, mint mások, de ha meg­szünteti a súrlódást a mezőgazdaság és az ipar között, akkor szükséges volt, hogy ide­hozzák.­­ Majd a kartelek által előidézett áralaku­lásokról beszél. A magyar áru árának a kül­földiekkel való összehasonlítása sokszor nem helyes, mert külföldön esetleg mások az adó­zási viszonyok és a közterhek. Ezután a ja­vaslat egyes intézkedéseit bírálja. Helyesli, hogy a javaslat, amikor ellenőrzés alá he­lyezi a karteleket, megvédi őket mindenféle zsarolással szemben és helyes az is, hogy a magánérdekek érvényesítését bírói útra tereli. Helyes a javaslatnak az ellenőrzés tekinteté­ben követett módszere is. Súlyos hibának tartja azonban, hogy a kereskedelmi minisz­ter helyett a közgazdasági minisztert iktat­ták be.­­ Azzal, hogy a kartelek kérdését kiveszik a kereskedelmi miniszter hatásköréből, külön kartelgazdasági kérdést csinálnak. A nemzet­közi kartellek ugyanolyan elbánás alá helye­zéssel, mint a hazai karteleké, könnyen a kül­földi tőke elijesztésére vezet. Hibásnak tartja a vitás kérdéseknek a királyi Kúria elé való utalását. Távol kell tartani a Kúriát, e ma­gas és legnagyobb tekintélyű bíróságunkat a gazdasági élet hullámzásától. A javaslatot elfogadja. (Taxis.) Kifogások a javaslat ellen Fellner Henrik az ipari termelés szempont­jából szól a kérdéshez, rem­élvén, hogy ezáltal tárgyilagosabb vélemény fog kialakulni a ka­­terekről. A javaslat egyik legfontosabb jogalkotás, de mikor végeredményben az ipar­cikkek árait akarja szabályozni, a lehetetlen­séggel határos feladatra vállalkozik. Ha az ipari termelés folyamatába való beavatkozás, amelyre módot ad, nem is történik meg, már az a bizonytalanság, melyet ez a törvény az ipari életbe belevisz, maga után vonja a vál­lalkozói szellem további hanyatlását.­­ A karteltörvény hívei az iparcikkek érá­inak lefaragását és így a mezőgazdasági vál­ság enyhülését várják a törvénytől. Az agrár­válság óriási méreteit tekintve, ezen a felte­vésen csak csodálkozni lehet. Az iparcikkek ára törvények segítségével nem befolyásol­ható, elég erre nézve a kötött gazdálkodás idejében szerzett tapasztalatokra utalni.­­ Egy árcsökkentési akció nem szorítkozhatik egye­dül a vállalkozási haszon kutatására, hanem abba szervesen be kell vonni az összes köz­terhek, szociális terhek, közüzemi árak, munkabérek, fixfizetések, vasúti tarifák vizs­gálatát, ki kellene terjeszteni a nagykereske­delmi és a kiskereskedelmi árakra is. — Ami a kartelek külföldi szabályozását illeti, megállapítja, hogy Európában csak Németország és Norvégia hozott speciál­is karteltörvényt. Norvégia — valamint a ten­gerentúli országok — viszonyai a mienktől teljesen elütnek. Németországban több, mint 4000 a kartelek száma, míg Magyarországban alig 70, de már Németországban is látjuk az állandó állami beavatkozás káros hatásait. A Gazdasági megfontolásoknak ehhez a tör­vényhez vajmi kevés közük van, kétségtelen, hogy az politikai okoknak szüleménye. Az ipari és mezőgazdasági árak Az iparellenes agitáció tekintetében nem akar részletesebben foglalkozni azokkal az inszinuációkkal, amelyek középkorra emlékez­tető hangon egyenesen a kartelek kiirtását követelik, valamint az ismert többi, az ipari társadalom jogos önérzetét mélyen sértő kval­ifikálhatatlan kifakadásokkal sem. Azonban vitába száll elsősorban azzal az állítással,, hogy a falu népe jogosan fel van bőszülve az ipar ellen, az iparcikkek drágasága miatt, ki­emelvén, hogy egy métermázsa búzáért ma nem lehet ugyanannyi szövetet, vagy cipőt kapni, mint békében. Erre az a megjegyzése, hogy az ipari cikkek drágulása világjelenség, mely minden országban konstatálható, leg­alább is olyan mértékben, mint Magyar­­országon. Az agrárolló népszerű formulájával ideje volna már szakítani, mert képtelenség feltételezni, hogy bármilyen törvényes rendel­kezés segítségével el lehessen érni azt, hogy a búza árának két év alatt 32 pengőről 12 pengőre történt, esését az ipari cikkek áresése hasonló mértékben kövesse. Az ipari termelés jelentőségét mutatja az a körülmény, hogy ennek értéke 38 százalékát teszi az egész nemzeti jövedelemnek. Feltét­len híve a Bethlen-kormány politikájának, mert az a véleménye, hogy az ország sohasem tudja a miniszterelnöknek meghálálni, amit Magyarország belső konszolidációja és méltó európai elhelyezkedése szemp­ontjából tett. Nem hallgathatja el azonban, hogy ha az­ ipar Még kapható le az összes dohánytőzsdékben és sorsjátékárusítóknál Államsorsjegy 1 Felemelt főnyeremény Egész sorsjegy 3.— P, fél 1.50 P |||| |Qr“ Húzás június 10-én. nl ilin Primmusz elleni kampány valóságos pszichózissá fajult el, ez részben annak tulajdonítható, hogy a kormány nem idejében és nem nagyobb hatá­rozottsággal világosította fel az ország köz­véleményét az ipar igazi szerepéről a nemzet életében. Nagy hibának tartja a közvélemény folytonos izgatását a dolgozó tőke ellen.­­ A törvényjavaslat részleteire áttérve utal arra, hogy a kínálkozó megoldások közül min­dig az iparra nézve legkevésbé kívánatosat választották, így például a 2. §. megállapítja a bemutatási kötelezettséget, amit Németor­szágban sem tartottak szükségesnek s valóban felesleges is, mert a 6. §. úgy is megadja a miniszternek a jogot, hogy szükség esetén az összes karfeliratokat bekérje. Kifogásolja, hogy a törvény végrehajtása a közgazdasági miniszter hatáskörébe utaltatott, holott a kereskedelmi miniszter az, aki az ipar természetét és körülményeit ismeri. A kartel­­bizottság összeállítása tekintetében a törvény tájékoztatást nem nyújt, már­pedig az ipar­nak megfelelő képviselete nélkül képtelenség, hogy e bizottságban helyes vélemény alakul­jon ki. Sarkalatos pontja az egész törvénynek a 6. §., amely szerint a beavatkozás esete akkor forog fenn, ha a kartel „a közjó és közgazda­ság érdekeit veszélyezteti“. A törvény fogal­mazása a legbecsületesebb és a legjobb szán­dékú kartelvezetőség részére sem nyújt sem­milyen megbízható útbaigazítást arra nézve, hogyan kell eljárnia, hogy működése ne üt­közzék törvénybe. Ilyen szankciók puszta le­hetősége mellett hogyan tudjon a gyáripar olyan obligókat vállalni, melyek beváltásától jó hírneve és exisztenciája függ! Beszédét azza fejezi be, hogy bármilyen szi­gorral hajtassák végre a törvény, a mezőgaz­daság válságának enyhítését nem fogja meg­hozni, az ipari termelés további alakulására, valamint egész közgazdaságunkra pedig hát­rányos befolyással lesz, miért is nincs­ módján bűn ahhoz hozzájárulni. A felsőház kedden folytatja a vitát. Budapest, június 1. Lázár Andor dr., az új honvédelmi ál­lamtitkár, akinek kinevezése a vasárnapi hivatalos lapban jelent meg, hétfőn dél­ben megjelent Gömbös Gyula honvédelmi miniszternél s letette a hivatali esküt a miniszter kezébe. Az eskütételnél Bogsch Géza miniszteri tanácsos olvasta az eskü­mintát. Az eskü után Gömbös Gyula üd­vözölte Lázár Andor drr. államtitkárt, akit kedden délelőtt a minisztérium tiszt­viselői kara üdvözöl hivatalbalépése al­kalmával. Az új államtitkárnak személyi titkára Szily Lajos dr. miniszteri titkár lesz. Lázár Andornak kinevezése u­tán első ténykedése az volt, hogy lemondott minden igazgatósági tagságáról. Zsitvay Tibor dr. igazságügyminiszter vasárnap reggel Ángyán Béla államtit­kár és Gál László miniszteri tanácsos kí­séretében gépkocsin Kecskemétre érke­zett. A minisztert a város közönsége ne­vében a városháza kapujában Zimay Ká­roly polgármester üdvözölte. Szabó Iván dr. országgyűlési képviselő, a pártszerve­zet nevében felkérte Zsitvay Tibort a je­löltség elvállalására. Az igazságügymi­niszter nagy beszédben mondott köszöne­tet Kecskemét bizalmáért és a jelölést el­fogadta. Ezután átadta a miniszterelnök üzenetét. A miniszterelnök nagyrabecsüli Kecskemétet, amelynek népe mindenkor mintaképe volt a függetlenségért élni­­halni tudó magyarnak, amely nép szor­galmával és kitartásával itt, úgyszólván a semmiből teremtett paradicsomot. Kecs­kemétnek erre a legendás hitére és kitar­tására a miniszterelnök nagy súlyt helyez és amikor ennél a választásnál kezembe adja a régi lobogót, teszi ezt abban a meggyőződésben, hogy Kecskemét népe hittel sorakozik alája. Ezután hangoz­tatta, hogy a kormánynak gazdasági pro­gramja van, amelynek a megvalósításá­hoz egységre van szükség. Károlyi József gróf Székesfehérvár or­szággyűlési képviselője ma nyílt levelet intézett a kerület választóközönségéhez, amelyben bejelenti, hogy a közeljövőben bekövetkező általános képviselőválasztá­sok alkalmával, a város országgyűlési képviselőjelöltségét egészségi állapotára­­ való tekintettel nem vállalhatja és felkéri a választóközönséget, hogy bizalmával rokonát, Károlyi Gyula gróf külügymi­nisztert ajándékozza meg. A székesfehérvári egységes párt alak­u­­lásáról az egyik délutáni napilapban ten­­denció­zus hír jelent meg, amely szerint Székes­fehérvárott nem sik­erült megalakí­­tani az egységes pártot, mert mindazok, akiket a főispán meghívott,­ sorra kijelen­tették, hogy nem­­lépnek be az egységes pártba. Ezzel szemben jól informált hely­ről megá­llapitjá­k, hogy a székesfehérvári polgári pártok kijelentették, hogy öröm­mel fogadják Károlyi Gyula gróf jelölt­ségét és őt egyhangúlag támogatják. Ép­pen erre az egyhangú bizalomn­yilvání­­tásra való tekintettel teljesen szükségte­lennek mutatkozott, hogy Székesfehér­várott, az egységes pártnak ma meglévő kereteit kibővítsék.

Next