Nemzeti Ujság, 1936. november (18. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-06 / 254. szám

6 nak a római paktum államaival való együttműködés tekintetében milyen nagy könnyebbséget jelentene, hogy ha sikerülne Németország politikáját az Egyház politikájával harmóniába hoz­nia. A római sajtó megállapítja, hogy a találkozásról a Vatikánhoz még nem ér­kezett jelentés, de visszautasítja azokat a híreszteléseket, mintha Pacelli ál­lamtitkár előzetes tudomásá­val jött volna létre ez a meg­beszélés. n. p. • A magyar katolikus közvélemény örömmel fogadja a fenti táviratokat, amelyek megerősítik, azt a hírt, hogy közeledés kezdődött a német katolikusok­­és a harmadik birodalom között, úgy a berlini, mint a római híradás azt mu­tatja, hogy ez a közeledés komoly. Az a tény, hogy maga Hitler birodalmi vezér és kancellár kezdeményezte a közeledő lépést, igazolja, hogy olyan hatalmas világtényezővel, mint a katolicizmus, káros következmények nélkül nem lehet szembe szállni. HATÁRINCIDENS PERU ÉS EQUADOR KÖZÖTT Quitos híradás alapján jelenti a Havas ügynökség: ötszáz perui katona Rio San­tiago vidékén betört Ecuador területére, megmászta a Yaupi hegyet és ezzel meg­sértette az augusztus 6-i megállapodást. Minthogy a külügyminiszter távol van, idáig még nem tettek hivatalos nyilatko­zatot erről a súlyos eseményről. ROOSEVELT az eg­ész vonaton döntő győzelmet aratott Washington, november 5. Roosevelt elnök nagy választási győ­zelmét a Fehér Ház köreiben nagy lel­kesedéssel fogadták. Hangoztatják, hogy az elnökválasztásnak ezúttal óriási világ­­politikai jelentősége van, mert Roosevelt nagyszabású világpolitikai jelentőségű akcióra készül. Az elnök megbízásából Hull külügyi államtitkár az eddiginél fokozottabb mértékben igyekszik majd az amerikai békepolitikát érvényre jut­tatni és nagyszabású terveket dolgozott ki a világ gazdasági helyzetének fellen­dítésére. Hull külügyi államtitkár — így mondják a Fehér Házban — mihelyst visszatér Buenos­ Airesből, ahol a pán- KIGYÓMÉREG — REGÉNY. — Írta: HAJNÁDY PÁL 37 — Hirtelen vert le a láz... azt hiszem, két napig aludtam... térjek menj ki in­nen ... influenza... fertőző... sajnálom, hogy nem mehettem ki az állomásra. — Azonnal visszafekszel az ágyba! Ó Janijános, úgy féltelek!... Mérted a lá­zad? Vegyél be egy kinint! Rögtön or­vost hivatok! Most főzök egy teát. És mit akarsz? Beszélj! Mire van szüksé­ged? — Csak orvost ne! — nyögdécselte Já­nos könyörögve. Klára gyorsan működött, Vilmossal rendbeszedte a csatateret a parketten, teát főzött, különös meghatódottsággal tett-vett az idegen holmik között. — Ez hát a lakása — gondolta és milyen poros itt minden! Ezt is titkolta. Úgy látszik nincs takarítónője... és a szilvamagok... Vilmos lelkes csatakiáltással felfede­zett egy ép citromot a két ablaktábla között, Klára friss vizet csorgatott a korsóba. Okos doktor karosszékében téli kabát­jába burkolózva hőfokát mérte. Be­hunyta szemét, mert észrevette, hogy a Kamasztündér összeseperte a szilvama­gokat, szívesen megsemmisült volna szé­gyenében, csak nem volt elég ereje hozzá. Valami boldog ernyedtséggel vette azért tudomásul, hogy a Nők: Klári és Vilmos átvették szobája, elha­­gyatottsága fölött a parancsnokságot Újra erőt vett rajta az álmosító kábulat, míg a hölgyek rendezkedtek körülötte, feje könnyen előrebillent. Mikor felrezzent bódultságából, már csak egyedül volt szobájában. Előtte az asztalon papírlap, Klári kerek írásával: „Mégis felküldök hozzád egy orvost, ígérd meg nekem, hogy nagyon gyorsan meg fogsz gyógyulni. A többit majd élő­szóval.“ IX. Intermezzo Sághi Tamás ránézett a Viszapon­­művek épületeire és megcsóválta a fejét. Maga sem hitte a dolgot. — íme, egy gyár — mormogta — én gründoltam, de most már igazán nem­ tudom miért. Szapoleon papa erélyesen kezébe vette a dolgokat. Tulajdonképpen igaza van. Az ő segítsége nélkül nem tudtam volna a Viszapon-műveket elkor­mányozni. Csakhogy az öreg állandóan és kínosan a körmömre néz. Ez kínos és elviselhetetlen! Milyen nagy patáliát csapott a váltóügyből, pedig egészen szabályosan jártam el, hiszen az én tőkém is benne fekszik a vállalatban. És zseniális ötletem: a vitamindús szappan. — Gúnyosan és kicsit kiábrándultan mosolygott. — Az érvényesüléshez csak egy „ilyen“ zseniális ötlet kell és máris elértük álmaink netovábbját... Antóniát. Tamásnak hirtelen eszébe jutott Okos doktor. Ő tulajdonképpen mind annak az ellenkezőjét tette, amit hasonló hely­zetekben zseniális fiatalemberek el szok­tak követni. — Bátorság hiánya lenne ez — tépelő­­dött, miközben autójával a városba igye­kezett. — Nem valószínű. Sőt! Tevékeny­­kedési láztól kivert világunkban gyak­ran igen hősies dolog nem cselekedni, vagy legalábbis máskép, mint ahogy a legújabb jogszabályok megkövetelik. Okos kolléga határozottan bátor ember! Hamar rájött arra, hogy a koktél­fedél­zet atmoszférája nem az ő közege. Sághi Tamás tizenkét órakor találko­­zott Antóniával az Apponyi-téren. — Komor az arca fiam, úgy csinál, mintha gondolkozna. — Honvágyam van, Antónia. Olykor visszavágyom Sao­ Paoloba. — Hagyja ezeket a hülyeségeket, tudja, hogy idegesít vele. — Néha, arra gondolok, hogy egy csomó ember egészen más dolgokkal fog­lalkozik, mint amihez kedve lenne. Úgy érzem... — Úgy érzi, hogy tilinkezni szeretne, egy romantikus hegyoldalban, esetleg báránykákat legeltetni?! Ne folytassa! Ismerem ezeket a vágyakat. — Jó kérem, beszéljünk másról. — Nem tudom miről lehet még be­szélni? — Például arról, hogy Okos doktor, ha egy kicsit megerőlteti magát, máma az én helyembe lehetne. Csakhogy ő meg­maradt a kaptafa mellett, hogy finoman fejezzem ki magam. Kaptafa alatt saját világát és mesterségét értem. Antónia összeráncolta homlokát, szemöl­­des helyén a két festett vonal íve most olyan volt, mint két szabályos parabola. — Hogy érti ezt, hogy saját világát? Talán magának is van egy kis külön, sa­ját világa? Kérem, rendben van, nagyon jól tudom, hogy apának semmi kifogása nincs az ellen, hogy megcsinálja azt a szanatóriumot. Tessék! Ha mindenkép­pen régi mestersége után vágyódik. Csak... Tamás ingerülten közbevágott: — Csak, ne linkeljen, Tamás! Ugy­e ezt akarja mondani? Csak rendes dolgot csi­náljon, Tamás! Oszlassa már el apa bi­zalmatlanságát, Tamás! Ugy­e jól tudom a leckét? Beszéljünk másról. — Van valami programja? — Igen! Ez az: mit csináljon Tónika és Tomika délben tizenkét órakor a ta­vaszi verőfényben? Gerbeaud már volt, löncs a Jánoshegyen már volt, könyv­­vásárlás már volt, olasz kocsma, golf, sziget, Dunapart, unalmas tavaszi tárlat, ezen a héten már mind volt. Mi a véle­ménye az ibolyaszedésről? — Nem rossz! Lehet azt ilyenkor csi­nálni? — kérdi Antónia szenvtelen han­gon. — Ennél még csak egy jobb ötletem van, kocsikázzunk fel a Rózsadombra, la­kást keresni. — Miért? — Tudomásom szerint, öt hét múlva meglesz az esküvőnk — idegesen ráne­­vet a leányra. — Cakugyan! Hogy múlik az idő. — Nagyon... Röpül, ahogy a költők mondják: tovaszáll... Antónia, most jut eszembe, eddig még meg sem kérdeztem magától: szeret? Fölösleges kérdés, ké­rem ne is válaszoljon! — megsimogatja a leány vállát, megigazítja a nyakken­dőjét. — Remélem, már beleszokott a gondolatba... Tehát Rózsadomb? — Azt hiszem, erre még ráérünk. Bíz­zuk talán apára a lakáskeresést. Nekem még annyi minden mást el kell intézni közben. Itt van, például a verseny. Aztán Bécsbe is el kell utaznom, néhány napra. — Milyen verseny? — Nem tudja, hogy beneveztem a jános­hegyi sebességb­e? Nyerni akarok! A kis Alfa remekül fut. Otmár lesz az utasom. A kanyarokban sokat pislog és ez is jó kabala. Bátyai újra megjelent Okos doktornál, az öreg mozgása szemlátomást élénkebb volt, ráncos arca szélesen elvigyorodott mikor János beengedte. — Jót tett a cipőcske, még az orvosság drága nagyságos ura , Okos doktor még lábadozott, zsibbasztó fáradtságot érzett tagjaiban, a napokig tartó magas láz erősen megviselte, könnyű kábultsággal a fejében figyelte a fonnyadt bőralma­fejű emberkét, hatá­rozottan jobb színben volt és egész ott­honosan mozgott szobájában. — Üljön csak le öreg. Hát hogy va­gyunk? Köhög még? — Már csak kevéskét, drága nagyságos ar, hogy fizetné meg a Mindenható, jósá­gát. (Folytatjuk.) NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1936 november 6. amerikai konferencián vesz részt, tár­gyalásokat kezd az országok egész sorá­val új kereskedelmi szerződések meg­kötése céljából. , , Csütörtök estig 106.064 választási­ kerület eredménye vált ismeretessé a­ 132.722 közül. Roosevelt 21,935.131 sza­vazatot kapott, London pedig 15,533410 szavazatot. Az Egyesült Államok törvényhozási választásainak végső eredménye a következő: A szenátusban, ahol 36 meg­ürült szenátusi állásért folytak a vá­lasztások, a pártok megoszlása a követ­kező: demokraták 75, köztársaságpár­tiak 17, kisgazdamunkapárt 2, haladók pártja 1, pártonkívüli 1. A képviselőházi választások az összes mandátumokért folytak. A képviselő­házban a demokraták 331 mandátumot kaptak, ami 233 főnyi többséget jelent a kormánypártnak, míg az előző tör­vényhozásban többségük csak 191 volt. Az Unió harminchárom államában megtartott kormányzóválasztások során eddig 24 demokratát választottak meg, további két államban ugyancsak a demo­kraták vezetnek. A köztársasági jelöltek közül eddig csak kettőt választottak meg kormányzónak. Roosevelt elnök pénteken visszatér Washingtonba és kéthetes üdülési sza­badságának megkezdése előtt kísérletet tesz a kikötői munkások sztrájkjának el­simítására. Smith volt newyorki polgármester és Hearst — akik mindketten elkeseredett harcot folytattak Roosevelt ellen — fel­hívást intéztek Amerika népéhez, kérve, hogy „mindenki tömörüljön Roosevelt mögött és nyújtson neki lojális támoga­tást“. Pacelli államtitkár Rooseveltnél Newyork, november 5. (Stefani.) Roosevelt elnök csütörtökön hydeparki házában fogadta Pacelli bíbo­ros államtitkárt, akit azután reggelin lá­tott vendégül. KÖVETTÁBOROZÁSRA gyűltek Miskolcon a Turul kiküldöttei Miskolc, november 5-Csütörtökön délben a budapesti személy­vonattal érkeztek Miskolcra a Turul Szövet­ség követtáborának kiküldöttei, akik Pécsről, Szegedről, Győrből, Szolnokról, Kaposvárról, Kecskemétről és Budapestről toborzódtak ösz­­sze. A vezetők sorából a fővezérség egykori és mostani vezetőségének tagjai érkeztek meg. Az érkezőket a pályaudvaron a leventezene­kar indulója fogadta, majd a város nevében Tréky-Török Andor városi főjegyző üdvözölte meleg szavakkal. A mintegy ötszáz főnyi ifjú­ság ezután felsorakozott és a város főbb útvo­nalán az országzászlóhoz vonult, ahol Végváry József fővezér mondott hosszabb beszédet. — Ez a zászló — mondotta — amely előtt a Turul Szövetség követtáborának tagjai megállanak, képezi a mi jövő re­ményünket és hisszük, hogy az, ami erre a zászlóra fel van írva: „Így lesz!“, az hamarosan bekövetkezik. Tudjuk és re­méljük, hogy rövidesen Magyarország valamennyi vidékén felállított ország­zászló fel­jut az oromra. Miskolc városá­ban, itt közel a cseh határhoz, intézzük szózatunkat, azt a szózatot, amelyben kérjük a magyarok Istenét, hogy a szó­zat hangja hasson át elszakított véreink­hez, de ugyanakkor menjen át a körülöt­tünk lévő ellenségeinkhez is és mihama­rább érezzék meg azt a magyar öklöt, amely magyar öklöt az ifjúság fog meg­mutatni. Végül rámutatott arra, hogy amikor a Tu­rul szimpátia tüntetést rendez Mussolini mel­lett, hiszi, hogy Mussolininek nem utolsó lé­pése volt ez és hogy a következő lépése oda­vezet, hogy ez az országzászló végre az oromra is jut és hirdeti boldog Magyarország feltá­madását, így legyen! Az ifjúság ezután bevonult a városba, ahol este 7 órakor a városi zeneiskola hangver­senytermében történt meg a követ­tábor ün­nepélyes megnyitása. A megnyitón a város és vármegye vezető, egyéniségei impozáns szám­ban jelentek meg, köztük vitéz Borbély- Muczky Emil főispán, Bónis Aladár alispán, Fekete László h. polgármester, vitéz Görgey László felsőházi tag, Henkey-Hőnig Vilmos tábornok, Ruszinkó Zsigmond törvényszéki elnök, Tomadly Mihály tankerületi főigazgató és még számosan mások. A nemzeti Hiszekegy eléneklése után Akom Lajos, a budapesti Bercsényi BE magistere prelúdiumot orgonáit, majd dr. Szöllősy László, a követ­tábor vezetője mondott meg­nyitót, amelyben meleg szavakkal köszöntötte a helybeli vezető férfiakat, az ifjúságtól pe­dig komoly munkát és támogatást kért. Rá­mutatott a 18 év előtti nemzetközi romboló munkára, amely lejtőre juttatta az országot és vázolta, hogy a nemzet letargikus állapo­tában az ifjúság végezte a felrázás munkáját, az az ifjúság, amely a gránátok tüzében megedződött. Hűséggel emlékezett meg azok­ról a férfiakról, akik megmentették az orszá­got a veszedelemtől és a béke felé vezették. Sokáig éltesse az Isten a kormányzót! (Hosz­­szantartó taps és éljenzés.) Megemlékezett ezután Gömbös Gyuláról, akiben a Turul a leghívebb bajtársat veszítette el. A Turul nem ismer felekezeti különbségeket, azt sem tudja, ki milyen templomba jár, csak akkor, ha utolsó útjára kísérik az illetőt a bajtár­sak, tudják meg, hogy milyen vallása volt. A tagok száma évről-évre növekszik és ezért további kitartásra és céltudatos munkára buz­dította a turulistákat, tanuljanak sokat, hogy megállják a helyüket és segíthessék a bajtár­­sakat. Csak így lehet keresztülvinni, hogy hol szálljuk meg a magyar gazdasági élet pozí­cióit, amelyek ma más kézen vannak. Ennek a követ­tábornnk még közelebb kell hozni az embereket egymáshoz. Ezután dr. Fekete László polgármester mon­dott üdvözlőbeszédet, amelyben arra mutatott rá, hogy a határszéli városban különösebb je­lentősége van ennek a követ­tábornak, mert itt nagyon sokfelé tagozódnak szét felekezeti szempontból az emberek. Dr. Braunecker Győző, a miskolci jogakadé­mia dékánja köszöntötte ezután a tumlistá­­kat, rámutatva arra, hogy az ifjúságtól vár lendületet, amely szembeszáll a keresztény eti­kát és erkölcsöt aláaknázó mozgalmakkal és a nemzetköziséggel. Utána Taussig Mária felsőkereskedelmi isko­lai tanárnő a MANSz nevében üdvözölte a tá­bort, majd Végváry József szólalt fel. Azt fej­tegette, hogy nyugodtan kimondhatja, a tábor­ bevesz minden megtisztult magyart, de nem kér olyanokból, akik saját elhatározásukból nem tudják eldönteni, belépnek-e, vagy sem. Utolsó csepp­­vérünkig akarunk küzdeni ma­gyar fajtánkért és azt akarjuk megteremteni, hogy a magyar úr legyen a saját h­azájában. Nem félünk a jövendőtől, mert meggyőződé­sünk, hogy itt csak jobboldali irányzat jöhet és ezt a legközelebbi jövőben meg is valósít­juk. Indítványára táviratilag üdvözölték a kormányzót, Mussolinit, Darányi miniszter­elnököt és Bornemisza Gézát. A követ­tábor megnyitó ülését a Himnusszal rekesztették be, majd a vezetők ültek össze, de ez az ülés már zárt ülés volt. — Asztma és szívbetegség, mell- és tüdőbaj, görvély- és angolkór, a bőr megbetegedései és furunkulózis eseteiben a mindig kellemes hatású természetes „Ferenc József“ keserű­­viz az emésztőcsatornát alaposan kitisztítja s a gyomor és beleik működését kitünően sza­bályozza. Az orvosok ajánlják,

Next