Nemzeti Ujság, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-23 / 188. szám
4 NEMZETI ÚJSÁG augusztus 23. Elutazott az olasz és német tiszti küldöttség A honvédelmi miniszter meghívására Németországból és Olaszországból érkezett tiszti küldöttség, amelynek tagjai megyelnek a székesfehérvári országgyűlésen s részt vettek a szentistvánnapi körmeneten, az ünnepélyek lezajlása után vasárnap reggel elutazott Budapestről. A német tisztekből álló csoport a Keleti-pályaudvarról indult el, ahol búcsúztatásukra bárcziházi Bárczy István titkos tanácsos, miniszterelnökségi államtitkár jelent meg a kormány képviseletében. A honvédséget nagybaczoni Nagy Vilmos budapesti vegyesdandár parancsnok, a külügyminisztert Baranyay Zoltán követségi tanácsos, a székesfővárost Schuler Dezső alpolgármester képviselte. Az olasz tiszti küldöttséget a délivasúti pályaudvaron búcsúztatták. Itt is bárcziházi Bárczy István képviselte a kormányt, Nagy Vilmos a honvédséget, Végh Miklós követségi tanácsos a külügyminsztert, a fővárost pedig Schuler Dezső alpolgármester. Az olasz és német tiszti küldöttség vezetői és tagjai búcsúztatásuk alkalmával megjelent magyar előkelőségek előtt kifejezést adtak legteljesebb elismerésüknek afelett, amit Magyarországon alkalmuk volt megnézni; megköszönték a magyaros vendégszeretetet, amellyel magyarországi tartózkodásukat felejthetetlenné tették. %M(M%M%VW«MIWWVWM«VWMa Rendelet a száj- és körömfájás elleni védekezésről A Budapesti Közlöny keddi száma közli a földmivelésügyi miniszter 100.700/1938. számú rendeletét a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezési rendszabályok módosítása ügyében. A rendelet szerint Komárom—Esztergom vármegyéknek Esztergomtól Dömösig terjedő északi határa, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének Dömöstől a Tisza Fővonaláig terjedő északi, illetve északkeleti határa, a Tisza főágának Szolnoktól a Maros torkolatáig terjedő szakasza, végül a Maros folyónak a torkolatától az ország határáig terjedő szakasza , által alkotott határvonaltól mindkét iránybanszámított 20 km távolságon belül eső községségekben és városokban állatvásárt, állatkiállídást és állatdíjazást tartani tilos. Ez a rendelkezés azokra a községekre és városokra is kiterjed, amelyek területének csak egy része esik az említett folyó főágától számított 20 km távolságon belül. Azt, hogy név szerint mely községek és városok esnek a rendelkezés hatálya alá, a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg. SIPKEKESZTYÜ - REGÉNY - IRTA: DÉNES GIZELLA — Palotát lehet építeni, — ugrott fel a dáma szilajon. — Ugye ezt akarta mondani mon cher ami? Hát tegye meg! S ahogy állt, egyik kezéről lehúzta a csipkekesztyűt. A meztelen meleg kezét odacsusztatta Miklós széles tenyerébe. Finomtapintású, könnyű, hosszúkás kéz volt. Könyöke hallásában keskeny, kék ér lüktetett. Miklós merészen ráhajolt és megcsókolta. Anne-Marie hirtelen hátrahúzódott. — Vigyázzon kérem... Nem szabad! . — Szeretem! — dadogta Miklós. — Imádom! Anne-Marie nevetett. Két levendulavirág-kékségű szeme mintha fátyolos lett volna. — Magánál ez ilyen gyorsan megy? Mondhatom igen heves a szép testőr! Gondolja, hogy el is hiszik?! Miklós arca fájdalmasan megrándult. — Hallgasson meg. Én... Én még sosem szerettem senkit. Mindig ilyenre vártam asszonyban, mint maga... A dáma mintha sóhajtott volna. A csipkekesztyű lankadtan lehullt a pálmafák közé. — Mind ezt mondják... És mind elfelejtik. — Halálomig nem felejtem el, Anne- Marie, — szorította magához a mezítelen kart Miklós. — Ha nem hiszi, tegyen próbára. Anne-Marie hosszan Miklós szemébe nézett. Bólintott. — Lássa, ez okos gondolat volt. — Igen, próbára fogom tenni. Tudja mit, mondjuk, öt esztendő múlva... Igen, öt esztendő múlva megkérdezem. Vagy nem is kérdezek semmit. Ha akkor is azt fogja mondani, amit most, hogy szeret... Akkor! Határozottan kihúzta karját Miklós kezének simogatásából. Fejét hátrakapta és belenevetett arcába. — Akkor a felesége leszek, Petrovszky, Petrovszky Miklós... De persze, előbb palotát fog nekem építeni. Vagy mondjuk, egy édes, finom kis kastélyt... Azzal fölkapta a legyezőjét, megcsippentette csipkés tunikáját és tovakopogott kecses, magassarkú cipellőiben. Miklós annyira megijedt, annyira elámult, hogy mozdulni se tudott. De mire föleszmélt volna, már sehol se látta a dámát. Rohanásra készült. Igen, utána kell mennie, meg kell tudnia a nevét legalább! S akkor, hogy megfordult a pálmafa lassan meglengette karcsú törzsét. Miklós egy pillanatra körülnézett, mintha keresett volna valakit, Barkóczy bárót legalább vagy a kis Szily fiút, hogy együttesen segítsenek keresni Anne-Mariét. De egyiket se látta. Nem látott mást, csak egy kicsiny, sápadtfehér, könnyű csipkekesztyűt a pálmafa tövében. Lehajolt és fölvette. Egy ujjú, puha kis jószág volt. Még egészen meleg Anne- Marie karjától, kezétől. Rózsa meg levendula illata érzik finom redőiben. Nézegette, kicsit simogatta, arcához emelte. Aztán egy hirtelen mozdulattal a kabátja alá rejtette. Mikor fölpillantott, a terem ajtajából a rózsaszál selyemruha villogott feléje. Fekete álarcos, fehér parókás, hamvasan fiatal, kecsesen formás asszonyalak. Mintha nézte, figyelte volna... Mintha integetne, vagy hívná? — Anne-Marie! — lihegett Miklós és a kis csipkekesztyűt jól szivéhez szólítva utána sietett. Abban a pillanatban megszólaltak a fuvolák és a hegedűk és uj táncba indultak a vigadozók. Miklós csak nagy üggyel-bajjal tudott kikerülni közülük. Akkorra már nem látta sehol se a rózsaszín selyemkrinolint, se a tubákszintit. Grassalkovich úr hajdúi, libériás lakájai támasztották a falakat, meg a fénylő szárnyasajtokat. Valahol éppen éjfélt ütött egy óra. Puha muzsika szállt belőle a sötét, vak éjszakába. Azért mégis megtalálom egyezer! — fogadkozott Miklós. — Megtalálom és feleségül veszem, ha mindjárt Prenner grófnő is! XVIII. András napja volt, november utolsó napja. Zsófika levendulaszagú hálókamrájában megkaparta valaki az ajtót. A keskeny, repecskes deszkák élesen recsegtek, a rozsdás zár nyikkant egyet és Panna dugta be kerek, barnapiros almaképét. Kicsit még ott maradt az ajtónyitásban s a magasra vetett ágyra nézett. Zsófika éppen akkor nyitotta ki szirmos, kék szemeit. Álomtól kóválygó fejjel nézett maga körül. Sokáig nem ismerte fel Pannát. Mire a kis szolgáló szemébe nézve egyenesen az ágyhoz szaladt. — Kisasszony, az aranyos kisasszony! Zsófika fölé hajolt. Kerek arcáról csillogó könnycseppek folytak végig. Kettő ráhullott Zsófika keze fejére. Ettől az nyomban éber lett, felült az ágyban. — Így köszöntél rám, te lány? Tegnap este jöttünk meg hosszú utónkból. Még egyre minden tagomban érzem a kocsiázást. És te itt sirdogálsz nekem? Panna keserves sírásba tört. Arcára csapta kidolgozott, tömzsi ujjait és úgy hüppögött. — Csak az örömtül van ez Kisasszony. A nagy örömtül, hogy megint itt van. Aztán ugye, majd csak szól valamit a Vitusról is? Zsófika elpirosodott. Elszégyelte magát. Bizony, Pozsonyban nem jutott eszébe, hogy Vitusról kérdezősködjék! Nem is látta sehol. Még nem tudta, mit fog mondani a szolgáló vigasztalásaia. Panna tovább nyomkodta arcát, várakozott kicsit, aztán kibökte: — Merhogy máma András napja van és böjtölök és Vitust szeretném látni álmomba. De ha nem üzent semmit, akkor inkább ne is lássa... Zsófika nyomban kiugrott az ágyból. András napja! Ó, várjon Bécsben, Pozsonyban tartják-e a lányok az András napját? Vagy csak nevetnek-e fölötte?... Meleg ellágyulás hullámzott keresztül szívében. Most tudta csak, hogy itthon van! Mindszenten, a messzi kis kúriában. levendulaszagú kamrájában, ahol a kis szolgáló kedves bizalmassággal Andrásnapjáról beszél kisasszonyának!? Olyan bizalmassággal, mintha testvérek lennének, nagy-nagy család tagjai. Öltözködés közben megsimogatta Panna arcát. — Persze, hogy üzent neked a Vitus,— mondta könnyű mosolygással. — Azt üzeni, hogy letöri a derekadat, ha máson jár az eszed! — Ezt már itthon is mindig mondta, — sóhajtott Panna boldog ragyogással. — De én „csakazértis“ jártam a kanász Jancsival. Mert úgy van az kisasszony, hogy nem jó, ha a lány nagyon kimutatja a szívét. Egy kis méreg nem árt a férfiembernek se! Játszani kell vele, bolondítani, hadd taggya, hogy más is van még a világon , rajta kívül... Panna bölcsességén elgondolkozott Zsófika. Valahalmét az udvarról Kemenes inspeditor érdes hangját hallotta. Mintha kiáltozott volna valakire. Panna lábujjhegyre ágaskodott. Zsófika kisaszszony ágyáról emelgette a patyolat párnákat , püfölte azokat erősen. Aztán egyszer csak megállt és félig nevetve, félig ijedten súgta: — A kisasszony nem böjtöl? Zsófika elpirosodott. Pannának joga van ezt kérdezni! Hiszen már kétszer böjtöltek ők ketten András napján. Anna nénje úgy tett, mintha nem tudna semmiről. Mindkét napon szörnyű gyomorfájása volt a kisasszonynak és kamrájában maradt. Az igazsághoz tartozik, hogy egyik böjtölésnél se látott senkit. Most, akár akarta, akár nem, az előbbi remegés újból elkapta. I Újból arra gondolt, hogy várjon arrafelé, amerre jártak, abban a tündéri ragyogásban, a Grassalkovich-palota ezergyertyás világosságában tudják-e, mi az az Andrásnapi böjtölés? Vájjon kiérzik-e azok, akik ott voltak, ebből a naiv kis babonából a szépet, a kedveset? A tiszta szerelem, a hivő lánylélek nagyságát? Hiszen azok, akik András napját tartják, egyet akarnak látni, egyetlen egyet, aki velüktenne mind a sírig. Nagyot sóhajtott. • SEWsrtidája következik.) A megjelölt határvonaltól nyugatra eső országrészből az ország többi részére hasítottkörmű állatot átvinni, áthajtani, átszállítani tilos. Azokban a községekben és városokban, amelyeket a Tisza vagy a Maros főágának megjelölt szakasza kettészel, a Tiszának a jobbpartján, a Marosnak pedig a balpartján fekvő községrészeiben tartott hasítottkörmű állatokat számba kell venni. A számbavett állatokat a folyó túlsó partján fekvő község és városrészbe átvinni, áthajtani, átszállítani tilos. A budapest—ferencvárosi vágóállatvásárról és a budapesti ferencvárosi nyílt sertésvásárról állatokat az ország keleti részében fekvő községekbe és városokba csak azonnali levágás céljából szabad elszállítani. Hasítottkörmű állatokat az ország egész területén származási községük határától számított 30 km-nél nagyobb távolságra lábon hajtani tilos, a tilalom alól a vármegyékben az alispán, törvényhatósági jogú városokban a polgármester felmentést adhat. Az ország nyugati részéből az ország keleti részébe kóbor- (vándor) cig tudndk nimenni, átkelni, vagy kóbor vándorcigányt átvinni,é. átszállítani tilos. A rendelkezés, betartását a csendőrök, pénzügyőrök, rendőri közegek és a helyi állategészségügyi hatóságok ellenőrzik. Az ország nyugati részében lakó vagy hivatását ott gyakorló marha-, juh- vagy sertéskereskedőnek, mészárosnak és hentesnek az ország keleti részébe, az ország keleti részében lakó vagy hivatását ott gyakorló marha-, juh- vagy sertéskereskedőnek, mészárosnak és hentesnek pedig az ország nyugati részébe hasított körmű állatok adásvétele céljából átjárni tilos. A marha-, juh- vagy sertéskereskedők, mészárosok és hentesek, illetve alkalmazottjaik, mielőtt a hasítottkörmű állatok adás-vételét az ország bármely községében és városában megkezdenék, kötelesek a helyi állategészségügyi hatóságnál jelentkezni és magukat tisztításnak és fertőtlenítésnek alávetni. Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba. Zugforgalomban vásárolt 900 angol fontot akart külföldre csempészni két részvénytársasági igazgató Két nappal ezelőtt a budapesti főkapitányságra érkezett bejelentés alapján nagyarányú nyomozás indult meg egy 40.000 pengős valutacsempészési ügyben. A nyomozásba a rendőrségen kívül bekapcsolódott a budapesti valutaügyészség, valamint a vámhivatal is teljes apparátussal. Már az első jelek azt mutatják, hogy a valutacsempészés központjában két részvénytársasági igazgató áll. Negyvennyolc óra alatt sikerült leleplezni a valutaügy szereplői is az utóbbi idők egyik legizgalmasabb valutacsempészési ügyére derített fényt a nyomozás. Sorozatos házkutatások után előállították a valutaügyészség Szent István körúti helyiségébe Balassa Manó és dr. Balassa Erich részvénytársasági igazgatókat, akiket külföldi fizetési eszközökkel elkövetett bűntett miatt hétfőn délben letartóztattak. A nyomozásról és a letartóztatásról a budapesti ügyészség a Magyar Országos Tudósító útján hétfőn délután a következő hivataos közlést adta ki: — A budapesti kir. ügyészség Balassa, Manó részvénytársaságiigazgatótés fiát, dr. Balassa Erich kereskedőt fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés bűntette miatt előzetes letartóztatásba helyezte. A nyomozás adatai szerint Balassa Manó és dr. Balassa Erich a zugforgalomban összevásárolt 900 angol fontot vagyonmentési célzattal egy newyorki üzletbarátjuk nevén feladott személypolgyászban 1938 augusztus 17-én külföldre akarták kicsempészni, azonban a hatóság közegei őket tettenérték. Terheltek az előzetes letartóztatást elrendelő határozat ellen felfolyamodás jelentettek be. A további nyomozás még folyamatban van. Balassa Manó, a Keményítőtermékeket Árusító Részvénytársaság igazgatója. A részvénytársaságnak a Gróf Klebelsberg Kunóutca 25. szám alatt van az irodája. A cégben vezetőszerepet játszott az igazgató fia, dr. Balassa Erich is. Két nappal ezelőtt mindketten eltávoztak hazulról s többszöri telefonhívásra sem jelentkeztek többé. Ismerősök és rokonaik hiába várták haza az igazgatót és fiát. A rokonok — jómódú amerikaiak — nemrégen érkeztek Budapestre látogatóba s a múlt hét végén akartak visszautazni s hivatalos utón vámtisztviselőket kérettek Balassáék lakására, hogy úgynevezett „házszemlén“ vizsgálják át és pecsételjék le utipadgyászaikat s így elutazásuk alkalmával és útközben megtakaríthatják a vámvizsgálattal járó fáradságot és időt. A vámtisztviselők meg is jelentek Balassa Manó JCossy.tjp . Jajos tér 9. szám . alatti lakásán, gondosan átvizsgálták a podgyászokat és miután megállapították, hogy a kofferekben nincsen elvámolni való holmi, kiadják a vámmegvizsgálási igazolványt. Úgy volt, hogy az amerikai rokonokkal együtt elutazik dr. Balassa Erich is, akinek a podgyásza ugyancsak vizsgálat alá került. Balassa Erich podgyászában egy jelentéktelennek látszó levél volt s a vámtisztviselők bár lepecsételték ezt a koffert is, jelentést tettek a dologról. A rokonaikkal együtt dr. Balassa Erich fel is szállt a vonatra, ameyen a vámtisztviselői jelentés miatt detektívek is tartózkodtak. Mikor vámvizsgálatra került a sor, dr. Balassa Erich hiába érvelt, hogy ő már átesett a hivatalos vizsgálaton, mégis kinyittatták bőröndjeit. A vámhivatalnokok gyanúja rövidesen beigazolódott, mert megtalálták a gyanús levelet, amelyben több mint negyvenezer pengő értékű angol font bankjegy volt. A legközelebbi állomáson dr. Balassa Erichet és amerikai rokonait leszállították a vonatról s rendőri kísérettel visszahozták őket Budapestre. A további nyomozást dr. Schindler Dezső, a valutaügyészség helyettes vezetője folytatta le. Utasítására dr. Balassa Erichen kívül előállították a rendőrségre Balassa Manó részvénytársasági igazgatót is s megkezdték kihallgatásukat. A nyomozás során mind a két igazgató azzal védekezett, hogy a pénz az amerikai rokonoké volt. A rokonok viszont azt állítják, hogy sejtelmük sem volt a csempészési kísérletről s őket el is bocsátották az ügyészségről. Ezek után újból házkutatást tartottak Balassa Manó lakásán, valamint a Dobsina út 20. szám alatti házban is, ahol dr. Balassa Erich lakik. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján rendelte el ezután az ügyészség a két igazgató letartóztatását. SOk REVOLVERT és nagymennyiségű lőszert zsákmányoltak a Révaiutcai betörők Hétfőn reggel, üzletnyitáskor nagy meglepetés érte a László Marcel-féle „Nimród“ fegyvernagykereskedés alkalmazottait. A Révai utca 5. számú házban levő nagykereskedés helyiségeiben a szekrények zárva-nyitva voltak, az irodaajtó fel volt feszítve, a raktár pedig feldúlva. A rendőrség megállapította, hogy falbontó betörők jártak a nagykereskedésben. A betörők valószínűleg a Révai utca 5. számú ház pincéjében rejtőzködtek el és éjjel kibontották a pince és a raktárhelyiség közti falat. A Révai utca 5. számú háznak bejárata van az Andrássy-útról is s az átjáróházat igen sokan használták az ünnepek alatt és így könnyen megtörténhetett, hogy a betörők még kapuzárás előtt bejuthattak a pincébe. A betörők megfúrták a pénztárszekrényt és az ott lévő pénzt elvitték. Megdézsmálták a raktárhelyiséget is, ahonnan főleg zsebpisztolyokat zsákmányoltak. Az értékes vadászpuskákat otthagyták, viszont az összes, raktáron lévő pisztoly töltényt magukkal vitték. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy a betörők azért vitték el a sok revolvert és a nagymennyiségű töltényt, mert egyéb bűncselekményre készülnek.