Nemzeti Ujság, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-23 / 188. szám

4 NEMZETI ÚJSÁG augusztus 23. Elutazott az olasz és német tiszti küldöttség A honvédelmi miniszter meghívására Né­metországból és Olaszországból érkezett tiszti küldöttség, amelynek tagjai megyelnek a székesfehérvári országgyűlésen s részt vettek a szentistvánnapi körmeneten, az ünnepé­lyek lezajlása után vasárnap reggel eluta­zott Budapestről. A német tisztekből álló csoport a Keleti-pályaudvarról indult el, ahol búcsúztatásukra bárcziházi Bárczy Ist­ván titkos tanácsos, miniszterelnökségi ál­lamtitkár jelent meg a kormány képviseleté­ben. A honvédséget nagybaczoni Nagy Vil­mos budapesti vegyesdandár parancsnok, a külügyminisztert Baranyay Zoltán követ­­ségi tanácsos, a székesfővárost Schuler Dezső alpolgármester képviselte. Az olasz tiszti küldöttséget a délivasúti pályaudvaron bú­csúztatták. Itt is bárcziházi Bárczy István képviselte a kormányt, Nagy Vilmos a hon­védséget, Végh Miklós követségi tanácsos a külügyminsztert, a fővárost pedig Schuler Dezső alpolgármester. Az olasz és német­­ tiszti küldöttség vezetői és tagjai búcsúzta­tásuk alkalmával megjelent magyar előkelő­ségek előtt kifejezést adtak legteljesebb el­ismerésüknek afelett, amit Magyarországon alkalmuk volt megnézni­; megköszönték a magyaros vendégszeretetet, amellyel magyar­­országi tartózkodásukat felejthetetlenné tet­ték. %M(M%M%VW«MIWWVWM«VWMa Rendelet a száj- és köröm­fájás elleni védekezésről A Budapesti Közlöny keddi száma közli a földmivelésügyi miniszter 100.700/1938. számú rendeletét a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezési rendszabályok módosítása ügyében. A rendelet szerint Komárom—Esztergom vármegyéknek Esztergomtól Dömösig terjedő­­ északi határa, Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme­gyének Dömöstől a Tisza Fővonaláig terjedő északi, illetve északkeleti határa, a Tisza fő­ágának Szolnoktól a Maros torkolatáig ter­jedő szakasza, végül a Maros folyónak a tor­kolatától az ország határáig terjedő szakasza ,­­ által alkotott határvonaltól mindkét irányban­­számított 20 km távolságon belül eső községsé­gekben és városokban állatvásárt, állatkiállí­­­dást és állatdíjazást tartani tilos. Ez a rendel­kezés azokra a községekre és városokra is ki­terjed, amelyek területének csak egy része esik az említett folyó főágától számított 20 km tá­­­volságon belül. Azt, hogy név szerint mely községek és vá­rosok esnek a rendelkezés hatálya alá, a tör­vényhatóság első tisztviselője állapítja meg. ­SIPKEKESZTYÜ - REGÉNY­­ -­­ IRTA: DÉNES GIZELLA — Palotát lehet építeni, — ugrott fel a dáma szilajon. — Ugy­e ezt akarta mondani mon cher ami? Hát tegye meg! S ahogy állt, egyik kezéről lehúzta a csipkekesztyűt. A meztelen meleg kezét odacsusztatta Miklós széles tenyerébe. Finomtapintású, könnyű, hosszúkás kéz volt. Könyöke hallásában keskeny, kék ér lüktetett. Miklós merészen ráhajolt és megcsókolta. Anne-Marie hirtelen hátra­­húzódott. — Vigyázzon kérem... Nem szabad! . — Szeretem! — dadogta Miklós. — Imádom! Anne-Marie nevetett. Két levendula­­virág-kékségű­ szeme mintha fátyolos lett volna. — Magánál­ ez ilyen gyorsan megy? Mondhatom igen heves a szép testőr! Gondolja, hogy el is hiszik?! Miklós arca fájdalmasan megrándult. — Hallgasson meg. Én... Én még so­sem szerettem senkit. Mindig ilyenre vártam asszonyban, mint maga... A dáma mintha sóhajtott volna. A csipkekesztyű lankadtan lehullt a pálma­fák közé. — Mind ezt mondják... És mind elfe­lejtik. — Halálomig nem felejtem el, Anne- Marie, — szorította magához a mezítelen kart Miklós. — Ha nem hiszi, tegyen próbára. Anne-Marie hosszan Miklós szemébe nézett. Bólintott. — Lássa, ez okos gondolat volt. — Igen, próbára fogom tenni. Tudja mit, mondjuk, öt esztendő múlva... Igen, öt esztendő múlva megkérdezem. Vagy nem is kérdezek semmit. Ha akkor is azt fogja mondani, amit most, hogy szeret... Akkor! Határozottan kihúzta karját Miklós kezének simogatásából. Fejét hátrakapta és belenevetett arcába. — Akkor a felesége leszek, Petrovszky, Petrovszky Miklós... De persze, előbb palotát fog nekem építeni. Vagy mond­juk, egy édes, finom kis kastélyt... Azzal fölkapta a legyezőjét, megcsip­pentette csipkés tunikáját és tovakopo­gott kecses, magassarkú cipellőiben. Miklós annyira megijedt, annyira el­­ámult, hogy mozdulni se tudott. De mire föleszmélt volna, már sehol se látta a dámát. Rohanásra készült. Igen, utána kell mennie, meg kell tudnia a nevét legalább! S akkor, hogy megfordult a pálmafa lassan meglengette karcsú tör­zsét. Miklós egy pillanatra körülnézett, mintha keresett volna valakit, Barkóczy bárót legalább vagy a kis Szily­ fiút, hogy együttesen segítsenek keresni Anne-Mariét. De egyiket se látta. Nem látott mást, csak egy kicsiny, sápadt­­fehér, könnyű csipkekesztyűt a pálmafa tövében. Lehajolt és fölvette. Egy­ ujjú, puha kis jószág volt. Még egészen meleg Anne- Marie karjától, kezétől. Rózsa meg le­vendula illata érzik finom redőiben. Né­zegette, kicsit simogatta, arcához emelte. Aztán egy hirtelen mozdulattal a ka­bátja alá rejtette. Mikor fölpillantott, a terem ajtajából a rózsaszál selyemruha villogott feléje. Fekete álarcos, fehér parókás, hamvasan fiatal, kecsesen formás asszonyalak. Mintha nézte, figyelte volna... Mintha integetne, vagy hívná? — Anne-Marie! — lihegett Miklós és a kis csipkekesztyűt jól szivéhez szólítva utána sietett. Abban a pillanatban megszólaltak a fuvolák és a hegedűk és uj táncba in­dultak a vigadozók. Miklós csak nagy üggyel-bajja­l tudott kikerülni közülük. Akkorra már nem látta sehol se a rózsaszín selyemkrino­­lint, se a tubákszintit. Grassalkovich úr hajdúi, libériás lakájai támasztották a falakat, meg a fénylő szárnyasajtokat. Valahol éppen éjfélt ütött egy óra. Puha muzsika szállt belőle a sötét, vak éjsza­kába. Azért mégis megtalálom egyezer! — fogadkozott Miklós. — Megtalálom és fe­leségül veszem, ha mindjárt Prenner grófnő is! XVIII. András napja volt, november utolsó napja. Zsófika levendulaszagú hálókamrájá­ban megkaparta valaki az ajtót. A kes­keny, repecskes deszkák élesen recseg­tek, a rozsdás zár nyikkant egyet és Panna dugta be kerek, barnapiros alma­képét. Kicsit még ott maradt az ajtónyi­tásban s a magasra vetett ágyra nézett. Zsófika éppen akkor nyitotta ki szirmos, kék szemeit. Álomtól kóválygó fejjel né­zett maga körül. Sokáig nem ismerte fel Pannát. Mire a kis szolgáló szemébe nézve egyenesen az ágyhoz szaladt. — Kisasszony, az aranyos kisasszony! Zsófika fölé hajolt. Kerek arcáról csil­logó könnycseppek folytak végig. Kettő ráhullott Zsófika keze fejére.­ Ettől az nyomban éber lett, felült az ágyban. — Így köszöntél rám, te lány? Tegnap este jöttünk meg hosszú utónkból. Még egyre minden tagomban érzem a kocsi­­­ázást. És te itt sirdogálsz nekem? Panna keserves sírásba tört. Arcára csapta kidolgozott, tömzsi ujjait és úgy hüppögött. — Csak az örömtül van ez Kisasszony. A nagy örömtül, hogy megint itt van. Aztán ugye, majd csak szól valamit a Vitusról is? Zsófika elpirosodott. Elszégyelte ma­gát. Bizony, Pozsonyban nem jutott eszébe, hogy Vitusról kérdezősködjék! Nem is látta sehol. Még nem tudta, mit fog mondani a szolgáló vigasztalásai­a. Panna tovább nyomkodta arcát, várako­zott kicsit, aztán kibökte: — Merhogy máma András napja van és böjtölök és Vitust szeretném látni ál­momba. De ha nem üzent semmit, akkor inkább ne is lássa... Zsófika nyomban kiugrott az ágyból. András napja! Ó, várjon Bécsben, Po­zsonyban tartják-e a lányok az András napját? Vagy csak nevetnek-e fölötte?... Meleg ellágyulás hullámzott keresztül szívében. Most tudta csak, hogy itthon­­ van! Mindszenten, a messzi kis kúriában. levendulaszagú kamrájában, ahol a kis szolgáló kedves bizalmassággal András­­napjáról beszél kisasszonyának!? Olyan bizalmassággal, mintha testvérek lenné­nek, nagy-nagy család tagjai. Öltözködés közben megsimogatta Panna arcát. — Persze, hogy üzent neked a Vitus,— mondta könnyű mosolygással. — Azt üzeni, hogy letöri a derekadat, ha máson jár az eszed! — Ezt már itthon is mindig mondta, — sóhajtott Panna boldog ragyogással. — De én „csakazértis“ jártam a kanász Jancsival. Mert úgy van az kisasszony, hogy nem jó, ha a lány nagyon kimu­tatja a szívét. Egy kis méreg nem árt a férfiembernek se! Játszani kell vele, bo­­londítani, hadd taggya, hogy más is van még a világon , rajta kívül... Panna bölcsességén elgondolkozott Zsófika. Vala­halmét az udvarról Kem­e­­nes inspeditor érdes hangját hallotta. Mintha kiáltozott volna valakire. Panna lábujjhegyre ágaskodott. Zsófika kisasz­­szony ágyáról emelgette a patyolat pár­nákat , püfölte azokat erősen. Aztán egyszer csak megállt és félig nevetve, félig ijedten súgta: — A kisasszony nem böjtöl? Zsófika elpirosodott. Pannának joga van ezt kérdezni! Hiszen már kétszer böjtöltek ők ketten András­ napján. Anna nénje úgy tett, mintha nem tudna sem­miről. Mindkét napon szörnyű gyomor­fájása volt a kisasszonynak és kamrájá­ban maradt. Az igazsághoz tartozik, hogy egyik böjtölésnél se látott senkit. Most, akár akarta, akár nem, az előbbi remegés újból elkapta. I Újból arra gon­dolt, hogy várjon arrafelé, amerre jár­tak, abban a tündéri ragyogásban, a Grassalkovich-palota ezergyertyás vilá­gosságában tudják-e, mi az az András­­napi böjtölés? Vájjon kiérzik-e azok, akik ott voltak, ebből a naiv kis babo­nából a szépet, a kedveset? A tiszta sze­relem, a hivő lánylélek nagyságát? Hi­szen azok, akik András­ napját tartják, egyet akarnak látni, egyetlen egyet, aki velük­­tenne mind a sírig. Nagyot sóhaj­tott. • SEWsrtid­ája következik.) ­ A megjelölt határvonaltól nyugatra eső or­szágrészből az ország többi részére hasított­­körmű állatot átvinni, áthajtani, átszállítani tilos.­­ Azokban a községekben és városokban, ame­lyeket a Tisza vagy a Maros főágának meg­jelölt szakasza kettészel, a Tiszának a jobb­partján, a Marosnak pedig a balpartján fekvő községrészeiben tartott hasítottkörmű­ állato­kat számba kell venni. A számbavett állatokat a folyó túlsó partján fekvő község és város­részbe átvinni, áthajtani, átszállítani tilos. A budapest—ferencvárosi vágóállatvásárról és a budapesti ferencvárosi nyílt sertésvásár­ról állatokat az ország keleti részében fekvő községekbe és városokba csak azonnali levágás céljából szabad elszállítani. Hasítottkörmű állatokat az ország egész területén származási községük határától szá­mított 30 km-nél nagyobb távolságra lábon hajtani tilos, a tilalom alól a vármegyékben az alispán, törvényhatósági jogú városokban a polgármester felmentést adhat. Az ország nyugati részéből az ország ke­leti részébe kóbor- (vándor) c­ig t­udn­d­k ni­­menni, átkelni, vagy kóbor vándorcigányt átvinni,é. átszállítani tilos. A­ rendelkezés, be­tartását a csendőrök, pénzügyőrök, rendőri közegek és a helyi állategészségügyi hatósá­gok ellenőrzik. Az ország nyugati részében lakó vagy hi­vatását ott gyakorló marha-, juh- vagy ser­téskereskedőnek, mészárosnak és hentesnek az ország keleti részébe, az ország keleti ré­szében lakó vagy hivatását ott gyakorló marha-, juh- vagy sertéskereskedőnek, mé­szárosnak és hentesnek pedig az ország nyu­gati részébe hasított körmű állatok adás­vétele céljából átjárni tilos. A marha-, juh- vagy sertéskereskedők, mé­szárosok és hentesek, illetve alkalmazottjaik, mielőtt a hasítottkörmű állatok adás-vételét az ország bármely községében és városában megkezdenék, kötelesek a helyi állategész­ségügyi hatóságnál jelentkezni és magukat tisztításnak és fertőtlenítésnek alávetni. Ez a rendelet a kihirdetés napján lép ha­tályba. Zugforgalomban vásárolt 900 angol fontot akart külföldre csempészni két részvénytársasági igazgató Két nappal ezelőtt a budapesti főkapitány­ságra érkezett bejelentés alapján nagyarányú nyomozás indult meg egy 40.000 pengős va­lutacsempészési ügyben. A nyomozásba a rendőrségen kívül bekapcsolódott a budapesti valuta­ügyészség, valamint a vámhivatal is teljes apparátussal. Már az első jelek azt mutatják, hogy a valutacsempészés központ­jában két részvénytársasági igazgató áll. Negyvennyolc óra alatt sikerült leleplezni a valutaügy szereplői i­s az utóbbi idők egyik legizgalmasabb valutacsempészési ügyére de­rített fényt a nyomozás. Sorozatos házkutatá­sok után előállították a valutaügyészség Szent István­ körúti helyiségébe Balassa­ Manó és dr. Balassa Erich részvénytársasági igazga­tókat, akiket külföldi fizetési eszközökkel el­követett bűntett miatt hétfőn délben letartóz­tattak. A nyomozásról és a letartóztatásról a bu­dapesti ügyészség a Magyar Országos Tudó­sító útján hétfőn délután a következő hivata­­os közlést adta ki: — A budapesti kir. ügyészség Balassa, Manó részvénytársasági­­igazgatót­­és fiát,­­ dr. Balassa Erich kereskedőt fizetési esz­közökkel elkövetett visszaélés bűntette miatt előzetes letartóztatásba helyezte. A nyomozás adatai szerint Balassa Manó és dr. Balassa Erich a zugforgalomban összevásárolt 900 angol fontot vagyon­­mentési célzattal egy newyorki üzlet­barátjuk nevén feladott személypo­lgyász­ban 1938 augusztus 17-én külföldre akar­ták kicsempészni, azonban a hatóság kö­zegei őket tettenérték. Terheltek az elő­zetes letartóztatást elrendelő határozat ellen felfolyamodás jelentettek be. A to­vábbi nyomozás még folyamatban van. Balassa Manó, a Keményítőtermékeket Árusító Részvénytársaság igazgatója. A rész­vénytársaságnak a Gróf Klebelsberg Kunó­­utca 25. szám alatt van az irodája. A cégben vezetőszerepet játszott az igazgató fia, dr. Balassa Erich is. Két nappal ezelőtt mind­ketten eltávoztak hazulról s többszöri tele­fonhívásra sem jelentkeztek többé. Ismerő­sök és rokonaik hiába várták haza az igaz­gatót és­ fiát. A rokonok­ — jómódú ameri­kaiak­ — nemrégen érkeztek Budapestre lá­togatóba s a múlt hét végén akartak vissza­utazni s hivatalos utón vámtisztviselőket ké­rettek Balassáék lakására, hogy úgynevezett „házszemlén“ vizsgálják át és pecsételjék le utipadgyászaikat s így elutazásuk alkalmá­val és útközben megtakaríthatják a vám­vizsgálattal járó fáradságot és időt. A vám­­tisztviselők meg is jelentek Balassa Manó JCossy.tjp . J­­ajos­ tér 9. szám . alatti lakásán, gondosan átvizsgálták a podgyászokat és miután megállapították, hogy a kofferekben nincsen elvámolni való holmi, kiadják a vámmegvizsgálási igazolványt. Úgy volt, hogy az amerikai rokonokkal együtt eluta­zik dr. Balassa Erich is, akinek a podgyásza ugyancsak vizsgálat alá került. Balassa Erich podgyászában egy jelentéktelennek látszó levél volt s a vámtisztviselők bár le­pecsételték ezt a koffert is, jelentést tettek a dologról. A rokonaikkal együtt dr. Balassa Erich fel is szállt a vonatra, ameyen a vámtisztviselői jelentés miatt detektívek is tartózkodtak. Mikor vámvizsgálatra került a sor, dr. Ba­lassa Erich hiába érvelt, hogy ő már át­esett a hivatalos vizsgálaton, mégis kinyit­tatták bőröndjeit. A vámhivatalnokok gya­núja rövidesen beigazolódott, mert megtalál­ták a gyanús levelet, amelyben több mint negyvenezer pengő értékű angol font bank­jegy volt. A legközelebbi állomáson dr. Ba­lassa Erichet és amerikai rokonait leszállí­tották a vonatról s rendőri kísérettel vissza­hozták őket Budapestre. A további nyomozást dr. Schindler Dezső, a valutaügyészség helyettes vezetője foly­tatta le. Utasítására dr. Balassa Erichen kí­vül előállították a rendőrségre Balassa Manó részvénytársasági igazgatót is s megkezdték kihallgatásukat. A nyomozás során mind a két igazgató azzal védekezett, hogy a pénz az amerikai rokonoké volt. A rokonok viszont azt állít­ják, hogy sejtelmük sem volt a csempészési kísérletről s őket el is bocsátották az ügyész­ségről. Ezek után újból házkutatást tartot­tak Balassa Manó lakásán, valamint a Dob­­sina­ út 20. szám alatti házban is, ahol dr. Balassa Erich lakik. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján rendelte el ezután az ügyészség a két igazgató letartóztatását. SOk REVOLVERT és nagymennyiségű lőszert zsákmányoltak a Révai­­utcai betörők Hétfőn reggel, üzletnyitáskor nagy meg­lepetés érte a László Marcel-féle „Nimród“ fegyvernagykereskedés alkalmazottait. A Ré­­vai­ utca 5. számú házban levő nagykereskedés helyiségeiben a szekrények zárva-nyitva vol­tak, az irodaajtó fel volt feszítve, a raktár pedig feldúlva. A rendőrség megállapította, hogy falbontó betörők jártak a nagykereske­désben. A betörők valószínűleg a Révai­ utca 5. számú ház pincéjében rejtőzködtek el és éjjel kibontották a pince és a raktárhelyiség közti falat. A Révai­ utca 5. számú háznak bejárata van az Andrássy-útról is s az átjáróházat igen sokan használták az ünnepek alatt és így könnyen megtörténhetett, hogy a betörők még kapuzárás előtt bejuthattak a pincébe. A betörők megfúrták a pénztárszekrényt és az ott lévő pénzt elvitték. Megdézsmálták a raktárhelyiséget is, ahonnan főleg zsebpiszto­­lyokat zsákmányoltak. Az értékes vadászpus­kákat otthagyták, viszont az összes, raktáron lévő pisztoly töltényt magukkal vitték. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy a be­törők azért vitték el a sok revolvert és a nagy­mennyiségű töltényt, mert egyéb bűncselek­ményre készülnek.

Next