Nemzeti Ujság, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-04 / 174. szám

* NEMZE.!­.!,,MAG |A SKÓT VILLANYÓRÁK Anglia egyik városában, Nordhum­­berland környékén érdekes módon szok­tatják rá a közönséget a takarékosság­ra. Úgy látszik, Skócia befolyására ké­szítettek Amble városában olyan vil­lanyórákat, amelynek használata az egész város lakosaira kötelező. A vil­lanyáram szolgáltatás Amble városá­ban csak egy bedobott egyshillinges pénzdarab felhasználása után indul meg, azonban egy shillingért csak az egy shilling egyharmadrészét kitevő értékű villanyáram válik felhasználha­tóvá. A maradék nyolc pence takarék­­perselyszerűen megőrződik és ezt az összeget a villanyórák bizonyos időkö­zökben ismétlődő kiürítésekor minden villanyóra tulajdonos visszakapja. Mi­vel a villanyautomaták állandóan meg­mutatják az elhasznált árammennyisé­get, mindenki biztosan tudhatja azt is, hogy mennyi megtakarított pénze he­ver a villanyórákban. A legutóbbi városi tanácsülésben azonban egyesek javaslatot tettek, hogy szüntessék be ezeket a kényszermegta­­karításokat és olyan automatákat állít­sanak fel, amelyek a bedobott pénz tel­jes értéke ellenében szolgáltatják az áramot. A tanácsülés elnöke azonban kijelentette, hogy a villamos mű szá­mára rendkívül észszerű volna ugyan, ha ugyanannyi áramot adna a fogyasz­tóknak, amennyit előre kifizetnek, azonban a takarékos amblei közönség ragaszkodik a megszokott villanyóra­perselyekhez. Ezen a környéken a vil­lanyórákat valóságos takarékpénztá­rakként használják, mert a villany­órákban tartalékolt pénzt használják fel lakbérfizetésre, kirándulásokra és egyéb szórakozásokra. Az egyik tanács­tag még azt is kijelentette, hogy a Skó­cia fővárosában, Glasgowban tartott kiállítást sohasem nézhette volna meg, ha nem a használatban lévő villany­óra van a lakásában. Végül is abban egyeztek meg a város takarékos képvi­selői, hogy ezután kétszer annyi ára­mot ad a villamosma a bedobott pénz­ért, mint eddig és így minden shilling­ből csak négy pence megtakarítást ér­nek el a takarékos angolok. Egy shil­ling tudniillik tizenkét pencéből áll, így azután — miután a kecske is jól­lakott és a káposzta is megmaradt — mindkét álláspont képviselői megnyu­godva hagyták el a tanácsülést. MEGNYUGTATÁS — Most már nemsokára megérkezik a­­Vonat is, mert a mozdonyvezető kutyája­­— befutott. HALlÓ!~ lttes mezopotámiai városban amerikai tudó­sok ásatása folytán érdekes ku­lturdo­­kumentumokra akadtak. Mindezideig az archeológusok azon a nézeten voltak, hogy a Krisztus előtti időkben csupán hálóval fogták a halakat. A legújabb ásatások folytán azonban horgászó esz­közöket találtak, amelyekről kétségte­lenül megállapították, hogy több mint 3000 évesek. Ezek szerint tehát megdőlt az a hiedelem, mint hogyha az ókor né­pei ismerték volna a halászás különböző nem­éit. Joneswire amerikai városban érdekes sztrájktörés tör­tént. A sztrájkolókkal a város lakossága ro­konszenvezett és közös menetben vonultak a városka cirkusza elé, hogy ott beszédeket tart­­sanak. A cirkusz személyzetének dolgozni vágyó része azonban szabadon engedte az ele­fántokat és a sztrájkolók csoportjára uszí­totta őket. A robogó, trombitáló, ormányukkal csapdosó állatok elől a sztrájkolók vad futás­ban kerestek menedéket. Crook serif szerint az elefántok agyarukat is használták, mind­­e^^zonáltal szerencsére senki sem sebesült meg ami súlyosabban és így valószínűleg túlzott hír­adásról van szó, mert a cirkuszi elefántoknak köztudomás szerint levágják az agyarát. Tottenham Városában öt nap alatt két halálos gyer­­mekszerencsétlenség történt az utcai közlekedési szabályok semmibevevése miatt. A város tanácsa most egy nagy parkban valóságos gyermekvárost ren­dezett be, ahol a gyermekek a közleke­dési szabályokat játszva megtanulhat­ják. Két kilométernyi úttestet biztosí­tottak a gyermekeknek és ezen az úttes­ten az összes közlekedési jelzések felta­lálhatók. Valóságos útkereszteződések vannak és emellett olcsó bér ellenében apró kocsik és biciklik­ állanak az ifjú­korúak rendelkezésére, akik itt saját szakállukra megtanulhatnak közlekedni. Egy állandó őr vigyáz a gyermekek köz­lekedésére és szigorúan betartatja velük a közlekedési szabályokat. Tottenham­­ban azt remélik, hogy ez a gyermek közlekedési iskola hozá fog járulni a közlekedési szerencsétlenségek csökkené­séhez.­­ Ipswich város környékén izgalmas hajsza folyt le motoros rendőrökkel, sőt repülőgépekkel, ked­den délelőtt, ötven géppisztolyokkal felszerelt kerékpáros rendőr üldözött egy fiatalembert, aki bosszút esküdött egy leány ellen, mert el­hagyta őt. A fiatalember kétszer próbálta már megölni a leányt, golyói azonban mindkét esetben célt tévesztettek. A második merény­letet kedden reggel követte el, majd amikor látta, hogy terve megint csak nem sikerült, el­menekült. A leány feljelentésére Ipswich váro­sából azonnal motorosrendőröket küldtek ki a szökevény üldözésére. A fiatalember, amikor látta, hogy nem menekülhet, lövöldözni kez­dett a rendőrökre, akik közül egyet súlyosan megsebesített, majd utolsó golyóját saját ha­lántékába röpítette és azonnal meghalt. Bukarestben az Ítélőtábla furcsa ítéletet hozott a na­pokban. Az ítélet nem kevesebb, mint 170.000 napi, vagyis 465 évi dologházzal sújtja Pop Juan volt kereskedőt, akit 1923-ban 400 kilogram selyem csempé­szése miatt 6 millió lej pénzbírságra ítéltek el. Pop annak idején fellebbezett, de ügye 15 éven át húzódott el, míg végre most a bukaresti tábla 3 millió lejre szállította le a büntetést. Miután azonban az elszegényedett Pop Juo­n egyetlen lyukas banit sem tud fizetni, a 3 miliós pénzbüntetést napi 33 lejel szá­mítva, 170.000 napi dologházra változ­tatták át. Az Ítélet nagy am szép, csak fegyém aki leülik. v Nobeldíjas tudós és a breton hagyományok A Bretagne Franciaországban a nagy népi zarándoklatok vidéke. Bretonok még ma is épúgy ragaszkodnak ezekhez a zarándokla­tokhoz, mint évszázadokkal ezelőtt. Az or­szágban igen sok a kegyhely és a breton min­dent, amivel foglalkozik, ami életében és hét­köznapjaiban fontossággal bír számára, az ég áldásának védelme alá helyez, így a ha­lász megáldatja a pappal csónakját, amely hónapokon keresztül otthonát képezi az óceá­non és a távoli partokon. Ezek a megáldások és zarándoklatok — a bretonok Pardonnak nevezik őket — hatalmas és igazi népünne­pélyek. Bretagne északi partjainak közelében fek­szik a kis St. Gildas sziget, melyet Észak­­bretagne egy régi szent apátjáról és aposto­láról neveztek el. Azelőtt minden évben itt tartották meg a „Lovak Pardonját“. A St. Gildas sziget egészen közel fekszik a parthoz és igy apály esetén, valamint csöndes időben minden veszély nélkül száraz lábbal is át lehet kelni. Itt feküsznek a szent apát ham­vai s a szigetre irányuló zarándoklatok csak akikor szűntek meg, amikor az magántulaj­donba került s az uj tulajdonos nehézségeket csinált. Az elmúlt évben azonban ismét válto­zott a tulajdonos, Alexis Carrel vásárolta meg a szigetet és az új tulajdonos nemcsak az egzakt tudományoknak világszerte elismert kiválósága, hanem nagy barátja szülőföldje régi hagyományainak és vallásos szokásai­nak. Alexis Carell, mint a newyorki Rocke­­feller-intézet tagja, nem utolsó sorban époly szellemes, mint érdekes fiziológiai kísérletei révén tett szert világhírnévre. Lindbergh­ez- Hét i­ázbs ass­zanfrai i­ia: fi. JMU JUtike, Bécs, Köln, Brüsszel, Pária, Nizza, Monte­­carlo, Milánó... Hét város, hétféle asszony,­­ „be­szédes“ cáfolata annak a kedvenc férfi-elvnek, hogy: minden asszony egyforma! Ha az ember egy ilyen hosszú utat megtesz és mindenütt a nőket tanulmányozza, inkább a katonáknak ad igazat, akik azt vallják, hogy: andere Städ­­chen, andere Mädchen! .. Bécs.. A szoknyák minden divat ellenére hosszúak, a kalapok szolidak, a tekintetek tisz­ták és minden nő csak a saját párjára moso­lyog. S talán ez a célhoz vezető politika, mert Bécsben minden nőnek van párja! öregnek öreg, fiatalnak fiatal, — de az öregek épp olyan összesimuló megértéssel, egymásba karoló szeretettel bandukolnak az utcán, mint a fia­talok. Itt még divat a karonfogva-járás és nem divat a százhuszas tempó; itt még van becsülete a csendnek és nyugalomnak és este tízkor olyan elpihent a város, amilyen a mi lázas Pestünk talán még hajnalban sem lehet. Bécs olyan, mint egy rendkívül jól konzer­vált, ápolt és finom öreg dáma, aki mindent módjával csinál: szórakozást, munkát és a szerelmet is. .. Köln .. Vasárnap délután ... térzene... vidám zaj és forgalom az utcákon, mulat a plebs. A keskeny, két ablaknyi széles, de eme­letes kis házak azonban befelé érnek. Kifelé csak vidám színüket és habos függönyeiket mutatják. Csodálatos ízlés nyilvánul a német színkeverésben; a házak festése piros, rózsa­szín, narancsszín, zöld, égszínkék, — az abla­kok fatáblái pedig lila házon drappok, bordón sárgák, szürkén világoskékek, terrakottán rózsaszínek. A német asszony szeretheti az otthonát és sokat tartózkodhat benne, mert csillognak az ablakai és nem lepi be függönyeit se füst, se por. Mind olyan, mintha ki se halt volna még rajta a vasaló melege. Brüsszel... Hogy a gyomor véleményén kezdjük, a brüsszeli háziasszonyt már hatá­rozottan dicséret illeti! A kenyér ugyan is­meretlen fogalom s mi magyarok eleinte mind össze­karistoltuk a szánk padlását a különféle száraz bundájú zsemlékkel, kiflik­kel, rudakkal és cipócskákkal Annyi változ­­­­atban­ készülnek az ftb­, a fouava, asa.va.wo. redeeben, az óceán repülőben pedig jó segít­ségre talált, aki különösen komplikált mű­szereinek konstrukciójánál szolgált értékes segítségül. Lindbergh hosszabb időt töltött a Carell házaspárnál a St. Gildas szigeten is. Carell professzor most ismét megnyitotta a tulajdonában levő szigetet a lovak áldását célzó zarándoklatnak s már a mostani évben óriási ünnepségeket rendeztek itten. Valósá­gos halászcsónak flotta szállította át az embertömegeket Pam­polból és az északi par­tok több más kikötőjéből. Férfiak, asszonyok, gyerekek egyaránt zsúfolásig töltötték meg a csónakokat. A St. Gildas sziget kis kápolná­jában volt az ünnepi istentisztelet, azután körmenetben vonultak körül a szigeten a régi breton énekeket énekelve. A hajósnép kis fa­ragott csónakokat hozott magával, mint fo­gadalmi adományokat St. Gildas számára. A sziget legkülső nyúlványánál ünnepélyes De profundist énekeltek azokért, akik a hullá­mok között találták meg sírjukat. Visszajövet azután az egész körmenet a két sorban fel­állított lovak között vonult vissza, amelyek úgy álltak ott, mintha valami parádéra ké­szültek volna. Az egyik pap azután az ég áldását kérte a hűséges állatokra és szentelt­vízzel szórta be őket. A kápolnaajtó előtt egy másik pap megáldott rozskenyeret osztott ki a zarándoklat résztvevői között. Ezeket a kenyérdarabokat a breton parasztok az egész éven át megőrzik. Egy legenda szerint ugyanis ez a kenyér, amely St. Gildas arcát megérintette, csodálatos gyógyító erővel bír, amellyel a beteg állatot meg tudja gyógyí­tani, sodorva, göngyölítve. K öröm nézni! Enni már kevésbbé! A belga nők nagyon sokoldalúak lehetnek! A házak gyönyörűek, a tükörtiszta ablakok­ból a világszép brüsszeli csipkés függönyök fantáziadús elrendezésben mosolyognak. In­kább elkötve látszanak a függönyök, nem hosszában leeresztve, mint nálunk. A vitrázs és drapéria nem divat, csak a nagyszabású, omló redőbe vont igazi függöny. Amellett elegánsak is a dámák, de a ruhák itt sem rövidek. A körülbő kabátok helyett, amelyek nálunk úgy elszaporodtak, itt inkább a testhezálló háromnegyedes, vagy hosszú ka­bát a divat. Különös kis hegyes sapkát nyom­nak a fejükbe úgy, hogy a kúp csúcsa hátra­felé irányul, az egész arcocska, röpke fürtök­kel körülvéve szabadon marad, örök női ti­tok, hogy a sapkát a legelső szellő le nem gurítja, úgy látszik, a szellő is a hölgyekkel Szolidáris! Az elegáns dámák ezenfelül még jó mamák is! Nem látni nörszöket, nevelőnőket és hoz­zájuk tartozó gavallérokat a gyerekek körül, s a kis belgákat a mama sétáltatja. Ritka szép kis portékák s annyi önérzettel viselik divatos holmijaikat, mint a nagyok. Brüsszel­ben kialakult gyerekdivat van: sok a málna­­színű kabátka, amit nálunk a jóval idősebb évjárat sajátított­­ki. A kabátok direktek­ szabásúak, hátul az obu­gát két kis gombbal és hosszú slicced. Olyan sapkát viselnek hozzá a fiúcskák, ami a kabát anyagából ké­szül és csak egész pici ellenzője van. Úgy festenek, mint a miniatűr zsokék, csak a fa­ló hiányzik alóluk! Waterlo más oldaláról mutatja be a belga, asszonyt. A világhírű csatatéren hatalmas domb magasodik, amit Napóleon legyőzésének emlékére a katona-feleségek talicskával hord­tak össze, hogy örömüknek, hálájuknak ki­fejezést adjanak: végre elült a harcok vihar­madara s visszatérhet a férj a kis otthon évekig árva melegéhez. A dombtetőn orosz­lánszobor nézi merőn, nézi örökké a néma csatateret, ahol leterítették a harcok kirá­lyát s szimbolizálja ez a szobor azt a hősi erőt és kitartást is, amellyel a fehér asszony­­karok hordták, vitték fáradhatatlanul a dombhoz a földet. Magas lett a domb, de túlszárnyalja a toll nemessége, az asszonyok sa ját Mis*~»s, tiszta, szerelmes lelküknek állítottak örök emléket. S ugyanilyen hősies asszonyok azok is, akik legyőzték a­ waterlói mezőket, üvegháziakban Három braintree-esseki iker-leány­­testvér: Vaney, Estreld és Doris fel-,­tette magában, hogy három iker-fiú­testvérhez megy feleségül és több ame­rikai lapban ilyen értelmű hirdetést tett közzé. Valóban jelentkezett is egy iker­hármas: Mac, John és Pat. Az ikrek nyomban megtetszettek egy­másnak, életkoruk is jól összeillett: a lányok 19, a fiúk 21 évesek. Az egyetlen bonyodalom abból adódik, hogy amint ikreknél nem ritkaság, úgy a fiúk, mint a lányok rendkívül hasonlítanak egymásra és nehezen tudják elkerülni, hogy összetévesszék egymást. Ezért megállapították, hogy a f­ivérek mindegyike állandóan egy bizonyos vi­rágot hord gomblyukában, még­pedig Pat egy margarétát, Mac egy szegfűt és John gyöngyvirágot. A leányok el­térő frizurájuk szerint különböztethe­tők meg. Ahol csak a három pár együtt megjelenik, mindenütt általános feltű­nést kelt. John és Doris a múlt héten ünnepelte eljegyzését. A másik két pár még nincs ennyire, de valószínűleg hamarosan szintén rászánja magát. Abban minden­esetre előre is megállapodtak, hogy ha valóban összeházasodnak, akkor ezt egyszerre teszik. Elhatározták azt is, hogy az esküvőt igen szűk körben tart­ják még s vendégnek csupán hét női ikret és három férfi ikret hívnak meg, senki mást, nevelik a szőlőt s évenként kétszer szüretel-é­nek. Nagy területek fölött csillog az üveg­tető, távolról különös tengertükörnek látszik, közelről pedig a természet hatalmát is lenyű­göző ,és igába törő munka mesepalotájának. Antwerpenben láttuk is a mesebeli szőlőt, a szemek szilvanagyságúak és a félkilós für­tök egyenként hevernek a papírpárnákon. Szemenként csomagolják a földi epret is, ame­lyek akkorák, mint nálunk a mokány kis piros paprikák és a kipárnázott dobozokban úgy hivalkodnak, mint a karácsonyfadíszek. A brüsszeli hölgyközönség bevásárló helye, a brüsszeli „Divatcsarnok“, a „Bon marché“. Hatalmas palota, arányaiban nagyobb, de lé­nyegében ugyanaz, mint a mi hasonló áru­házaink. Az árucikkek közül csak a függöny­kelmék és bőröndök olcsóbbak lényegesen, mint minálunk. Azonkívül fele személyzet áll a vevők rendelkezésére, mint nálunk, ahol sokszor nem látni az eladóktól az árut! A brüsszeli vevőnek különben is sokkal jobb dolga van, mint a pestinek: végigpróbálhatja az áruház valamennyi kalapját, blúzát, hol­miját nyugodtan, kényelmesen, nem állják körül az elárusítók és nem zengik körülötte minden meggyőződés nélkül, hogy: „nagysá­gos asszonyom, nem akarom rábeszélni, de vétkezik, ha meg nem veszi ezt a kalapot! Csak kegyednek, de bizony Isten, még a test­véremnek se adnám 20 pengőért, magamnak többen van! Asszonyom, ne hagyja itt ezt a kalapot, mert ilyet úgy se talál, ami ennyire kiemelje az ön elragadó egyéniségét! stb. stb.„ Brüsszelben nem kínálják, nem tukmál­ják az árut, a vevőt „hagyják élni“, válo­gatni és elmenni, ha nem talált kedvére valót. Nem húzzák vissza a küszöbről, mint a mi magyarosan vendégmarasztaló bolt­jainkban, mondván: „Ne menjen el, nagysad­­kám! Ha nem tetszik a ruhakelme, vegyen esetleg egy szép törülközőt, vagy ha nem felel meg a cipőkészletünk, tessék talán nézni valami finom fü­rdőtrikót! ...“ És még valami megkapta a szememet Bel­giumban: a mosott ruha fehérebb a szűz­hónál, pedig legtöbb helyen nem kötélre ten­getik, hanem a fűre. Belgium és Antwerpen között szinte minden kis kertben füvön szá­radt a ruha, mikor átrobogott velünk a kis motorosvonat. Úgy látszik, kedd a mosónap, ami a belga asszonyok mindenben megnyil­vánuló logikáiéhoz méltó, így szerdán lehet vasalni, csütörtökön sütni, pénteken takarí­tani, szombaton ünnepre készülni, vasárnapi szívvel, lélekkel imádkozni! Csodaszép utazás a Magas Tátrába szeptember 22-től 28-ig autocarral Mezőkövesd, Kassa, Eperjes, Bra­­nyiszkó-Hágó, Lőcse, Késmárk, Pop­­rádfelka, Dobsinai jégbarlang, Ma­­gura-hágó, Dunajec, Ruzsfonek-fü­rdő, Tátralomnic, Tátrafüred, Tarajka, Tarnalaki vízesés, Csorbatő, Rózsa­hegy, Szik­eci-hágó, Besztercebánya, Szliács, Selmecbánya. Részvételi díj: 162,5 pengő. CHRISTOPHOROS a Nemzeti Újság és Uj Nemzedék utazási és menetjegyirodája Buda­pest, IV., Kossuth Lajos­ utca 5. sz. Telefon: 18­78—52 és 18—95—33 A zarándokok ezután ismét csónakokon és hajókon tértek vissza otthonukba, míg a megáldott lovakat, amelyeket már megelőző­leg is megvárva az apályt, szárazon vezettek át a szigetre, ugyanezen az úton vezették vissza az újabb apály alkalmával. Ikrek házassága Amerikában

Next