Nemzeti Ujság, 1941. március (23. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-01 / 50. szám

A jugoszláv külügyminiszter megtekintette Székesfehér­vár történelmi emlékeit Cincar­ Markovics külügyminiszter ma­gyarországi tartózkodásának hivatalos része a csütörtöki ünnepségekkel lezá­rult. A baráti ország külügyminisztere két napig, mint magánember szívesen látott vendégként marad itt. Pénteken délelőtt tíz órakor a jugo­szláv külügyminiszter Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter tár­saságában gépkocsin Székesfehérvárra érkezett. Velük ment Cincár-Marko­­vicsné és továbbá a hivatalos kíséret tagjai: Jurács külügyminiszterhelyettes, Stefanovics miniszteri osztályfőnök, a jugoszláv külügyminisztérium sajtófő­nöke, Gavrilovics követségi tanácsos, a külügyminisztérium politikai osztályá­nak helyettes vezetője, Secserovics kö­vetségi tanácsos, a külügyminiszter ka­binetfőnöke és Zvekics követségi titkár, továbbá Basics Szvetozár budapesti ju­goszláv követ és báró Bakách-Besse­­nyey György belgrádi magyar követ, valamint vitéz Terbócz Miklós minisz­teri tanácsos, Paikert Géza miniszteri osztálytanácsos, Mijuskovics budapesti jugoszláv követségi titkár és Vaszics követségi sajtóattasé. A városháza előtt Csitáry G. Emil pol­gármester és Jankovics Miklós főispán fogadták a vendégeket, akik előbb meg­tekintették az ódon szépségű városházát, az 1938. évi jubiláris országgyűlést meg­örökítő és most készült freskókat, majd gyalogsétára indultak a városban. Hó­man Bálint kalauzolásával a jugoszláv vendégek megtekintették a Hősök szob­rát, a bazilikát, a kápolnákat, az egy­házművészeti múzeumot és az ásatáso­kat. Hosszan időztek az árpádkori bazi­lika helyén létesített romkertben. A Vi­tézi Székház dísztermében délután fél­­kettőkor Csitáry polgármester és fele­sége ebédet adott a vendégek tisztele­tére. Ebéd után valamennyien ellátogat­tak a szerb templomba, ahol az egybe­­gyűlt hí­vek élén a görögkeleti lelkész üdvözölte Cincár­ Markovics külügymi­nisztert és társaságát. A lelkész sorra bemutatta egyházközségének tagjait a miniszternek, aki hosszasan elbeszélge­tett velük. Egy kis görögkeleti vallású gyermek a miniszter feleségének szép virágcsokorral kedveskedett. Az ünnepi alkalomból a várost ma­gyar és jugoszláv nemzeti szinű zász­lókkal diszítették fel. Cineár-Markovics jugoszláv külügy­miniszter és felesége, valamint a kíséret tagjai délután gépkocsin visszatértek a fővárosba. Két lap gazdagon illusztrálta cikkeit a látoga­­tás egyes jeleneteit ábrázoló fényképekkel. A Pravda ugyancsak részletes beszámolót ho­zott. A horvát lapok Budapestre küldött tu­dósítóik színes riportjait hozzák. Külön meg kell említeni a magyar lapokat, amelyek ugyancsak a legnagyobb részletességgel is­mertetik és méltatják, a látogatás eseményeit. A Novosti Budapestre küldött főszerkesztője tollából közölt érdekes cikket, amely Magyar­­ország és Jugoszlávia háborús gazdasági helyzetével foglalkozik. Kiemeli, hogy a két ország vezetői megtárgyalták a nemzeteket kölcsönösen érdeklő, sőt mondhatni, az összes gazdasági kérdéseket. A jugoszláv lapok egyébként bőséges ismertetést hoznak a ma­gyar lapok beszámolóiról s az egyes újságok cikkeiből szemelvényeket közölnek. A Neues Wiener Tagblatt, „Időszerű láto­gatás“ című cikkében foglalkozik a magyar­­jugoszláv kapcsolatokkal. Kiemeli, hogy a jugoszláv külügyminiszter budapesti útja­­ olyan esemény, amely a mostani viszonyok között alkalmas arra, hogy áldásos befolyást gyakoroljon egész Délkeleteurópa politikai légkörére. A látogatást ezért Németországban is nagy megelégedéssel fogadták. A berlini lapok budapesti jelentésekben szá­molnak be a ratifikációs okmányok kicserélé­séről és kiemelik, hogy ez az aktus megkoro­názta a két szomszéd nép régóta előkészített közeledését. A Corriere della Sera hosszú tudósításában részletesen beszámol az ünnepi eseményekről és egész terjedelemben idézi a jugoszláv kül­ügyminiszter sajtónyilatkozatát. Külön cikket hoz telefonjelentés alapján a jugoszláv fővá­rosból s eszerint belgrádi politikai körök örömmel emelik ki a magyar-jugoszláv vi­szony szívélyes voltát, amely egyszersmind arra is bizonyíték, hogy milyen hasznos és eredményes volt ezek között az éveken át el­választott országok között a közvetlen kap­csolatok felvétele. A svájci lapok is meleg hangon számolnak be a jugoszláv külügyminiszter bu­dapesti út­járól. A Bemer Tagblatt és a Neue Zürcher Zeitung megállapítják, hogy Cincár-Marko­vics fogadtatása a két ország egymáshoz való viszonyát jellemző szívélyes légkörben zaj­lott le.­­ Az összes newyorki lapok közölnek jelenté­seket Cincár-Markovics budapesti látogatásá­ról, tanácskozásairól és a barátsági szerződés ratifikálásáról. -­ A jugoszláv külügyminiszter és felesége meglátogatták Csáky özvegyét Cincár-Markovics jugoszláv külügy­miniszter és felesége pénteken délután látogatást tett gróf Csáky István özve­gyénél az elhunyt külügyminiszter apjá­nak és hugának Budafoki­ úti lakásán. A jugoszláv külügyminisztert és feleségét a látogatásra elkísérte báró Bakách-Bes­­senyey György belgrádi magyar követ és felesége is- A látogatás egy óra hosz­­szat tartott. A jugoszláv külügyminiszter és fele­sége, valamint kíséretük tagjai pénte­ken este az Operaházban résztvettek a Fidelio előadásán. Cincár-Markovics külügyminiszter és felesége a miniszter­­elnöki páholyban foglalt helyet s velük volt Bárdossy László külügyminiszter és felesége, továbbá báró Bakách-Besse­­nyey György és Bede István követségi titkár. A főváros páholyában Szendy Károly polgármester és felesége vendé­gül látta Jukics jugoszláv külügyminisz­terhelyettest, valamint Basics budapesti jugoszláv követet és feleségét­ A jugo­szláv külügyminiszter kíséretének tag­jai, valamint a budapesti jugoszláv kö­vetség tagjai feleségeikkel a kultuszmi­niszter és a kultuszállamtitkár páholyá­ban foglaltak helyet. A jugoszláv ven­dégek nagy élvezettel hallgatták végig a Fidelio előadását. Értesülésünk szerint Cincar-Markovics külügyminiszter szombaton valószínűen vadászaton vesz részt A világsajtó a nagy események ellenére is figyelemmel kísérte a budapesti eseményeket és bő teret szentelt azoknak a tudósítások­nak, amelyek Cincar­ Markovics külügyminisz­ter látogatásáról és tanácskozásáról számol­tak be. Természetesen a jugoszláv lapok foglalkoz­nak a látogatással a leghosszabb terjedelem­ben. A Politika és a Vrem­e első oldalán rész­­letes­­beszámolót ad a látogatás második hi­vatalos napjának teljes programjáról. Ismer­tetik a sajtó számára tett nyilatkozatot és a két külügyminiszter pohárköszöntőjét. Mind­ Jhj­ XIII. ALFONZ, Spanyolország volt uralkodója meghalt Róma, február 28. (Stefani) XIII. Alfonz meghalt. A lemondott uralkodó halála pilla­natában E­n­a királyné, A­s­t­u­r­i­a hercege, Segovia hercege és T­o­r­­­o­­nia hercegasszonya volt a betegágy körül. Kevéssel a halál után a Grand Hotelba érkezett a piemonti herceg a bergam­oi és a pistoiai her­ceg kíséretében, hogy kegyelettel járuljanak a halottas ágyho­z. (MTI) A pápa, az olasz udvar és a Duce részvéte Róma, február 28. (Stefani.) A piemonti herceg a Grand Hotelbe ment és körülbelül tíz percig tartó látogatást tett XIII. Al­fonz főudvarnagyánál. A miniszterelnök­ségi államtitkár a Duce részvétét fejezte ki. A piemonti herceg az infásokkal is húsz percig beszélge­tett. 13 óra 45 perckor Maglione bíbo­ros a Szentatya részvétét fejezte ki XIII. Alfonz családjának. (MTI) Horthy kormányzó részvéttávirata A Ma­gyar Távirati Iroda je­lenti: A Kormányzó U­r­ófőméltó­­s­á­g a XIII. Alfonz spanyol király el­hunyta alkalmából özvegyének, Viktó­ria Eugénia királynénak meleg­hangú táviratban részvétét fejezte ki. József főherceg tábornagy pénteken délután megjelent a spanyol követségen és Alfonz király halála alkalmával a maga és családja nevében részvétét fe­jezte ki a spanyol követnek. XIII. Alfonz családjához rendkívül sok részvéttávirat érkezett a világ min­den részéből. A spanyol nagykövetségen és konzulátusokon kitűzték a fekete zászlót. A holttestét március 3-án a Santa Maria degli Angeli-bazilikában tartandó gyászmise után a spanyol kápolna krip­tájában helyezik el, ahol már III. Cal­­lixtus és VI. Sándor pápa koporsói is vannak. A bazilika és­­a kápolna között olasz egyenruhás közegek díszőrségben fognak állani. * A Nemzeti Ujság római tudósítója a Grand Hotel halottas szobájában A Grand Hotel előcsarnokának egy kis asztala felett spanyol nemzeti szala­gokból font kis csokor, az asztalon a spa­nyol királyi család címerével ellátott ívek és egyre gyűlnek az aláírások. XIII. Alfonz ma délben 11 óra 50 perckor meghalt. Róma népének érdeklődése itt­­lakásának úgyszólván egy pillanatában sem hagyta el az uralkodót. Valamikor, amikor eljött Spanyolországból és ké­­sőbb Franciaországból is, a Via Flami­­nian a Villa Ruffo-ban rendezte be udva­rát, de a forradalom alatt, amikor a vö­­rösök vagyonát is elkobozták beköltözött a Grand Hotelbe. Franco a királyi család javainak nagy részét visszaadta, de a király ott maradt a Grand Hotelben és így a kontaktus a világgal állandó volt. Itt, a nagy város hotelszobájában érte a halál XIII. Alfonzok miközben folyt a háború és minden pillanat világtörté­nelmi döntéseket hozott. Volt valami igen tragikus a király haldoklásában a római hotelszobában. Körülbelül 14 nap­pal ezelőtt kezdődött meg a végső kü­z­­delem betegségével, mert csak annak le­hetett nevezni a király állapotát. A leg­­szörnyűbb halál módjának egyikét tar­­togatta számára a sors, az angina pectoris legsúlyosabb fajtáját. Láza sohasem volt, csak az ereje fogyott nap­­ról-napra. Az első roham után is ott ült a hatalmas fotelben. Tüdőgyulladástól óvták és egyik injekciót kapta a másik után. Az orvosok nem tartották olyan bizonyosnak, hogy ilyen hamarosan be­következzék a katasztrófa, a családtagok és az ápolók azonban, akik óráról-órára látták maguk előtt és észre tudták venni, hogy mi a különbség a reggeli és az esti állapot között, lemondtak életéről. A ki­rály tudta, hogy belehal abba a betegségbe, amely megtámadta. Néha voltak pillanatai, amikor mégis re­mélt, de ez csak akkor történt, amikor a rengeteg sok oxigén és injekció erősen hatott. Ereje állandóan fogyott. A roha­mok elmaradtak ugyan, de már olyan gyenge volt tegnapelőtt, hogy köhögni sem tudott és beszéde is csak suttogás volt. A család tagjai, a ki­­rályné és gyermekei, a szomszédos szobá­ban voltak és csak ritkán látott valakit, mert még ez is gyengítette. Amikor meg­mondották, hogy az olasz király és királyné jönnek hozzá, azonnal fo­gadni akarta őket. Utolsó erejét összeszedve, felállt és valóban maga fogadta a királyi vendégeket. Tegnap érkezett m­eg Spanyolország védasszonyának, a Madonna della P­i­l­a­r-nak fehér, körülbelül egy méter hosszúságú köpenye, amelynek csodatévő hatást tulajdonítanak. A Madonna della Pilar minden nap más palástot kan és egy ilyen palást a spanyoloknál igen nagy érték. A király lelki nyugal­­máért kérte ezt a palástot és az utolsó pillanatban meg is érkezett. Előző na­pon meggyón­ és megáldozott. XIII. Alfonz vallásos volt, maga kérte az utolsó szentségeket és igy várta a ha­­lárt. Csütörtökön éjjel jobban volt és NEMZETI ÚJSÁG 3­­041 március 1. Szombat Idegei fáradtak? Pihenjen Mátraszentimrén, Pacsirta penzióban. Husvétra szobát most foglaljon. — Napi penzió pengd, ezért a család tagjai pénteken délelőtt elmentek a király néhány nappal ezelőtt elhunyt titkárának a lelki üdvéért mon­dott szentmisére. A király ez alatt kapta a halálos rohamot. Ez volt az utolsó ro­ham, de egyben a legfájdalmasabb is. A családtagok h­azaérkeztekor a király még élt. Mikor a roham kissé alább­hagyott, alig halható hangon kérte, hogy az asturiai herceget, fiát, akinek ja­­vára lemondott a trónról, hívják ágyá­hoz. „Felségnek“ s­z­ó­l­­­t­o­tt a « herceget, majd kezét fia kezére téve csak ennyit tudott mondani: — Spanyolország minden­e­k előtt!... XIII. Alfonz spanyol volt és ezt nem vonta senki kétségbe. Szeretettel csüggött hazáján. A spanyol lapok a sú­lyos betegség és haldoklás minden rész­letéről beszámoltak. A római és a vati­­kánvárosi spanyol nagykövetek naponta ott voltak mellette és holttestét ma a tradicionális spanyol fehér palástba öltöztették. A palást négy oldalát a négy nagy spanyol rendnek, a Callara­­cava, a Monteso, az Alcantara és a Santiago rendnek a keresztje dí­­szítette. A négy nagy lovasrendnek a mindenkori spanyol király a nagymes­tere. A nagy­ szalon vörös szinei után a ha­lottas­ szoba komor feketesége megren­dítő. A szoba három faláról fekete dra­péria borul a plafontól a földig. Külső világítás nem jön be semmi. A háttér vörös és rajta egy fehér feszület. A vörös hátterű részen egyszerű lapos deszkán fekszik a király. A deszkalap a padozaton van. A király feje sincs fel­párnázva. Arca teljesen fehér. Sem a ha­lott király arcát, sem a szobát nem vilá­­gítja meg más, mint a négy kandeláber kevés fénye. A halott lábánál spanyol nemzeti zászló a földön. Előtte két ferencrendi szerzetes és négy spanyol szerzetesnő. A halottal szemben kis áll­vány és rajta a Madonna della Pilar mása. Utolsó kérése az volt, hogy az Escurialban temessék el. Az ideiglenes temetés a római spanyol templomban lesz, III. Callixtus és V. Sándor Borgia-pápák mellé. Amikor elhagyjuk a Grand Hotelt, egy óra van. Egymásután érkeznek az elő­kelőségek. Éppen most­ ment el a p­i­e­m­­o­n­t­i­ h­e­r­c­e­g. Egyre több és több spanyol érkezik. Azt mondják, hogy az összes viták és hibák már rég el vannak felejtve. XIII. Alfonz nem uralko­dott már, de a királyt tiszteli benne a nép. Ezzel a nyugodt tudattal halt meg XIII. Alfonz. A­ A spanyol trónigény Don Juan infánsra szállt Február 14-én jelentette Lisszabonból egy Reuter-távirat, hogy XIII. Alfons Madridba érkezett levele szerint a király lemondott trónjáról és utódjául életkor szerint harmadik fiát Don Juant jelölte ki. Úgy látszik, akkor már érezte XIII. Alfonz, hogy súlyos betegség vett erőt rajta­ A lemondást követő harmadik na­pon jelezték római táviratok, hogy a le­mondott uralkodó súlyos szívbántalmak­­ban betegedett meg. Azóta napról-napra érkeztek az egyre válságosabbá vált be­tegségről a hírek, két nap óta pedig már bizonyosak voltak orvosai — Olaszország legkiválóbb orvostanárai és szívspecia­­listái —, hogy a vég kezdete elérkezett. XIII. Alfonz csütörtökön este már esz­méletét veszítette, pénteken a hajnali

Next