Nemzeti Ujság, 1944. június (26. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-01 / 122. szám
BARATM'^JOS K,adla » KözponHSaHováMa.a^XXV.. évf. 122. sz. IM4 JUNIUS 1. Elrendelték a budapesti zsidók és lakásaik összeírását Az Illbani-hegyeknél kemény harcokban Frossnone környékén német utóvéd csapatok késleltetik az ellenséges előnyomulást — Jassytól északra a németek meglepetésszerű támadással áttörték a Szovjet mélyen tagozott állásrendszerét — Megindult a honani japán offenziva második szakasza Lemondatták Sosnkovszki tábornokot lengyel helyettes államelnöki tisztéről Az angol-amerikai csapatok változatlan hevességgel folytatják támadásaikat a Tirrheni-tenger és az Albani-hegyek között fekvő szakaszon, vagyis az olasz front legnyugatibb szárnyán. A küzdelembe beavatkoztak a tengerpart mentén eddig nyugalomban lévő brit hadosztályok is, amelyeket egy amerikai páncélos hadosztály, valamint nagyszámú angolszász vadászbombázó és romboló kötelék támogat. Az angol-amerikai támadó kötelékek átcsoportosítása a nyugati szárnyra a Róma felé való frontális előnyomulás szempontjain kívül azzal magyarázható, hogy az Albani- és Lepini-hegyek között fekvő völgyön át a Valmontoneig való előretörés nem sikerült. A németek ugyanis Valmontonetól délnyugatra megállították az ellenséges előnyomulást, sőt ellentámadásokkal vissza is szorították, úgyhogy az angolszász páncélos ékekArtériánál megrekedtek. De külöben is, ha az angolszászok további erőfeszítéseket tennének Valmontone bevételére, a német csapatokra nem tudnának meglepetésszerű csapást mérni. A német hadvezetőség ugyanis a valmontonei arcvonalat tovább vonhatná vissza észak, vagy északnyugat felé és így módjában lenne elkerülni a német balszárny bekerítését. A Valmontonetól délnyugatra és délre húzódó front tartására a németek, mint ezt sikeres ellentámadásaik is tanúsítják, nagy súlyt helyeznek, mert hiszen ha az angolszászoknak sikerülne elérni Valmontonet és a Via Casilinát, ezzel elvágnák a Liri-völgy folytatásaként húzódó Sacco-völgyben harcoló német kötelékeket. Mivel itt a terep alkalmas a páncélos kötelékek nagyobb méretű harcbavetésére, a német hadvezetőség — jelenti az Interinf — számol azzal, hogy ezen a vidéken heves harcok vannak készülőben. Erre mutat már az is, hogy az angolszászok a német állások ellen igen sok repülőgépet vetettek be a szárazföldi harcok előkészítésére Kurt Neher német haditudósító érdekes helyszíni képet rajzol a Sacco-völgyének harcairól, amelyeket „láthatatlan háborúnak“ nevez. Mialatt a mezők, szőlőkertek és olajfaligetek fölött állandó ágyutűz mennydörög, — írja jelentésében — köröskörül semmi jel sem mutat arra, hogy élőlény, ágyú, vagy páncélos volna a közelben. A hajnali szürkület első óráitól az éjszaka beálltáig ott keringenek a hadszíntér felett az angol-amerikai megfigyelőgépek és vadászbombázók. A német védők éppen ezért kerülnek minden fölösleges mozgást és a láthatatlanságból csak akkor adnak életjelt magukról, ha szárazföldi ellenséges csapatok tűnnek fel a láthatáron. A német sorozat vezető ütegek ekkor meglepetésszerűen zúdítják tüzüket az előnyomuló indiai, marokkói, kanadai és amerikai katonákra és páncélosokra. Azután újra beáll a csend és az ágyuk mellett egyetlen ember sem mozdul, hiába köröznek az amerikai tüzérségi megfigyelők repülőgépei órákhosszat a német állások felett. Dittmar altábornagy szokásos heti rádió előadásában valószínűnek mondotta, hogy az angolszászok folytatni fogják támadásaikat a Sacco-völgyben, mert Frosinone elérése olyan célként tűnik fel előttük, amire érdemes törekedni. Dittmar altábornagy a május 11-én kezdődött új olaszországi csata eddigi mérlegét egyébként abban állapítja meg, hogy a második világháború tapasztalatai alapján már az első hetek eredményeiből ítéletet lehet alkotni valamely offenzíva folytatására nézve. Ezek az eredmények pedig Olaszországban nem minden tekintetben kielégítők, az angolszászokra nézve, mert a legnagyobb anyag-összpontosítással kiharcolt első mélyebb betöréseket nem követte az a minden gátat elsöprő előrehatolás, amely egyedül vezethetett volna hadműveletileg jelentős sikerekre. A német erők bekerítése, vagy átkarolása nem sikerült: Kesserling ügyes hadmozdulatokkal vonta vissza csapatait észak felé, ahol azokat újból és újból harcba vetette a támadókkal szemben. A Wilhelmstrasse katonai szóvivője szerint Alexander tábornok eredeti terve abban állott, hogy Mintumo és Cassino között döntő harcra kényszeríti a német erőket, azután Nettunóból kiindulva, hátába kerüljön a német hadosztályoknak és a Via Appiát és Via Casilinát elérve, bekerítse azokat. A német hadvezetőség most arra törekszik, hogy a Tirreni-tenger—Velletri—Valmontone vonalat addig tartsa szabadon, amíg Kesselring elszakadó mozdulatai teljesen be nem fejeződnek. A keleti arcvonal csöndjébe váratlan hirtelenséggel robbant bele az az erős légi kötelékekkel végrehajtott német támadás, amely Jassytól északra áttört egy mélyen tagozott és nagyon megerősített szovjet állásrendszert. A német rajtaütés teljesen sikerült és azóta be is fejeződött. A német légierő ez alatt folyamatosan támadja a szovjet utánpótlási és felvonulási központjait. A lengyel kérdésben egy figyelmet érdemlő változás történt. A londoni lengyel kormány tagjai Raczkiewicz államelnök vezetése alatt ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy Sosnkovszki tábornok megválik helyettes elnöki tisztétől, megtartja azonban a lengyel hadsereg főparancsnokságát. Ezzel részben meghajoltak a szovjet kívánságok előtt, amelyek hetek óta sürgették Sosnkovszki eltávolítását. Természetesen nem lehet ebből az elhatározásból arra következtetni, hogy most már minden rendbe jön a lengyelszovjet ellentét vonalán, mert hiszen a Szovjet az utóbbi időben egyre határozottabban a Moszkvában tartózkodó „lengyel nemzeti tanács“ mellett foglalt állást, sőt a moszkvai rádió és sajtó úgy aposztrofálta ezt az alakulatot, mint Lengyelország „hivatott képviselőjét.“ A Pravda legutóbbi cikkében újabb éles támadást intézett a londoni lengyelek és különösen Sosnovszki tábornok ellen. „A londoni lengyel emigráns kormány képviselői — írja többek között a Pravda — olyan szemtelen nyilatkozattal álltak elő, hogy sem a ,,nemzeti szovjet Lengyelországot“, sem annak meghatalmazottjait nem ismerik el. Ezek a kis szlávok túlzott rövidlátásukban kijelentik, hogy a „harcoló Lengyelország“ teljhatalmú képviselőinek rendelkezéseit megtagadják azzal a megokolással, hogy ezen nincs rajta Sosnovszki tábornok aláírása“. Fokozza még a válságot, hogy Moszkva most a „lengyel nemzeti tanács“ képviselőit Londonba és Washingtonba akarja küldeni és számukra diplomáciai előjogokat kíván. Mindezek a jelek érzékeltetik, hogy Sztálin annál erőszakosabban jár el minél nagyobb engedékenységet tanúsítanak az Atlanti Charta megalkotói és minél nagyobb mértékben rond le Anglia és az Egyesült Államok az aktív lengyelországi politika folytatásáról. Hasonló fejleményeket telpasztelhattunk a volt Jugoszláviában is. Az egyik távirat éppen ma beszámol arról, hogy Péter király kormányátalakítási kísérletei meghiúsultak, összefüggést látnak eközött a fejlemény és Churchill legutóbbi alsóházi beszéde között, amelyben az angol miniszterelnök határozottan Tito mellett foglalt állást. A Karagyorgyevics-dinasztia Jugoszláviába való esetleges visszatérésének lehetőségei tehát igen erősen csökkentek. A Reuter-iroda Jugoszláviában járt különtudósítója feltűnő cikkében egyenesen megállapítja, hogy „ha csak a háború tartama alatt valami előre nem látott fejlemény nem következik be, Péter király számára igen gyenge a kilátás, hogy mint uralkodó térjen vissza országába“. Hangoztatja a Reuter-levelező, hogy Péter kibékülési kísérlete Titóval szemben elkésett. H. D. Német hivatalos jelentés: Berlin, május 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Az Albani-hegyek déli és délnyugati lábánál kedden is elkeseredett harcokban meghiúsult az ellenségnek valamennyi, erős gyalogsági és páncélos kötelékekkel végrehajtott áttörési kísérlete. Ezek során Lannino térségében 200 támadó ellenséges páncélos közül 78-at megsemmisítettünk, legnagyobbrészt közelharcokban. Vetter, egy gránátosezred páncélos vadász századának örvezetője, lövegével közvetlen közelről 11 páncélost lőtt ki. A Lopini-hegyekben marokkói hegyi csapatok betörtek biztosító vonalunkba és kemény harc után elérték Carpinetot. A Frosinonetól mindkét oldalon elterülő szakaszon, Sorától délkeletre, valamint Alfedena mellett és ettől délnyugatra utóvédcsapataink tartós, elszállt harcokban feltartóztatták a fölényben lévő ellenséges erők előrenyomulását. Harci és éjszakai csatarepülőgépek Cisterna térségében jó eredménnyel támadtak célpontokat, valamint Aprilia térségében ütegállásokat és ellenséges oszlopokat. Egy német torpedóvetőrepülőgép-kötelék a május 31-ére virradó éjjel a Földközi-tengeren egy ellenséges hajókaravánból elsüllyesztett egy szállítóhajót és három teherhajót 23.000 bruttó regisztertonna tartalommal. Egy további szállítóhajót, öt teherhajót, valamint egy tartályhajót, összesen 44.000 bruttó regisztertonna tartalommal megrongáltunk. Keleten Issytól északra gyalogsági és páncélos kötelékek, erős német és román harci- és csatarepülőgépektől kiválóan támogatva, áttörtek egy erősen kiépített és mélyen tagozott ellenséges állásrendszert és a szovjet csapatokat kemény harcokban visszavetették a mögötte lévő folyóvölgybe. Az elfoglalt területet a bolsevisták ismételt erős ellentámadásaival szemben megtartották. Vadász- és csatarepülők ezen a vidéken 69 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg. Erős német harci repülőkötelékek a május 31-én virradó éjjel eredményesen bombázták Kasatin és Fastov vasúti csomópontokat. Csatarepülőgépek a Finn-tengeröbölben elsüllyesztettek három szovjet biztosító járművet, egy továbbit megrongáltak. Északamerikai bombázó repülőgépek napközben a birodalmi terület fölé hatoltak és romboló- és gyújtóbombáikkal egyes helységekben károkat és csekély emberveszteséget okoztak. Légvédelmi erőink 42 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg. Az elmúlt éjjel néhány brit repülőgép bombákat dobott rajna-vesztfáliai helységekre. A brit-északaraerikai terorrepülők elleni harcban különösen kitüntette magát a Freitag őrnagy vezetése alatt álló vadászosztály. Tengeralattjárók elsüllyesztettek két hajót 29.500 bruttó regisztertonna tartalommal, valamint nyolc rombolót és kisérőjárművel , ezenkívül lelőttek hat ellenséges repülőgépet. Tengeri erők, a kereskedelmi hajók és a haditengerészet légvédelmi tüzérsége május hónapban 200 ellenséges repülőgépet pusztítottak el. (MTI) Bevezetik a hadkötelezettséget Svédországban Stockholm, május 31. A svéd országgyűlés elé javaslatot terjesztettek be a hadkötelezettség bevezetéséről. (MTI) — ——.— <■>» i mmmmm—t Lapunk mai száma 20 fillér