Nemzeti, 2016. szeptember - 2017. június (4. évfolyam, 1-9. szám)
2017-04-01 / 7. szám
Március-áprilisi összevont lapszámunkat is a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM tematikájához illesztettük. A Tatár Állami Drámai Színház előadása Lermontov itt közölt meséjén, az Asik Keriben alapul. A Vahtangov Állami Színház Anyeginjéhez Jurij Lotman, az Európa-hírű tartus szemiotikus tanulmányát ajánljuk a „valóság költészetéről". Vidnyánszky Attila Bűn és bűnhődés-rendezéséhez kapcsolódik Király Gyula összehasonlító elemzése, mely feltárja a hasonlóságokat és a különbségeket a reneszánsz tragédia és az újkori regény hőse, Hamlet és Raszkolnyikov között. Silviu Purcaretéről, a Faust rendezőjéről George Banu személyes ihletettségű portrévázlatát tesszük közzé. Az Odin Teatret előadásaihoz és műhelybemutatóihoz Eugenio Barba hatrészes sorozatának záró darabját ajánljuk, amelyben a világhírű mester színházi krédóját fogalmazza meg. ,,[A MITEM-re] alapvetően olyan színházakat hívunk, akik komolyan veszik magukat. Lehet, hogy nem mindenben ugyanazt vallják, mint mi, de nagyon komolyan veszik a színház szerepét a társadalom, az adott közösség formálásában. Hisznek abban, hogy a színház által alakítható az a közeg, amelyben élnek, és komolyan veszik a színházat mint művészeti ágat is. A régi nagy színházi nyelvújítókhoz való viszszatérés és az új gondolatokra való törekvés egyaránt jellemzi őket, egy lehetséges szintézis jegyében.” (Vidnyánszky Attila) „...a környezet nem csupán formálja az embert, de aktívan formálódik is általa. Éppen ez a küzdelem, amelynek alapjai a Jevgenyij Anyeginben lettek lefektetve, kelti életre a 19. századi regényhőst. A hős jelleme nem a környezet rá gyakorolt automatikus befolyásaként realizálódik, hanem a viselkedés dezautomatizálásáért, az ilyen vagy olyan döntés meghozatalának lehetőségéért folytatott küzdelemként, amely nélkül nem létezik a személyiség morális felelőssége a saját tetteiért, mint ahogy nem létezik maga a személyiség sem.” (Jurij Lotman) „Az újkorban a történelemalakítás és emberi felelősség kérdései az egyén magára maradt felelősségvállalásában kibogozhatatlanok maradnak. Ugyanakkor maga a szociális szituáció tettre és kérdésfeltevésre egyszerre kényszerít. Ez a raszkolnyikovi »lenni vagy nem lenni« dilemma, mely belső bizonytalansági tényező a hamleti külsőhöz képest. (Ezt a tényezőt majd abban a kérdésben exponálja Raszkolnyikov, hogy vajon Napóleon megölte volna-e az öregasszonyt, ha tegyük fel, neki sem lett volna Toulonja.)” (Király Gyula) • A Nemzeti Színház művészeti folyóirata - 2017. március-április, V. évfolyam, 3-4. szám Itt a MITEM! A március-áprilisi lapszám tartalmából: „Most egyfajta léptékváltás tanúi lehetünk" - interjú Vidnyánszky Attilával • Miért „kakukktojás" a magyar avantgárd? - Balogh Géza írása Palasovszky Ödönről, Déry Tiborról és az 1960-as évektől működő „második nyilvánosság" alkotóiról • Egy szabad művész, aki sosincs egyedül - George Banu Silviu Purcaretéről • Miért tanult Lermontov tatárul? -Asikkerib, a hűséges szerelem meséje • Krisztus mint „nőies jelenés" - Jurij Lotman az Anyegin hősnőjéről • „Lenni vagy nem lenni" - Király Gyula Raszkolnyikovról, a 19. század Hamletjéről • Vajon miért járnak az emberek színházba? - Eugenio Barba meditációja • Hogyan hanyatlott alá az Éj leányainak uralma? - Végh Attila Aiszkhülosz Oreszteiájáról • „Ma már nem divat a mestereket emlegetni" - interjú Vincze Zsuzsával, a Csíksomlyói passió táncdramaturgjával • „Szeretnék rájönni, miért születtem" - Székely B. Miklós vallomása „Európa nyomorúsága [...] kitermelt egy új költészetet [...]. Az új költő [...] nem pöffeszti elő individuumát. Az ő témái: Európa hullahegyei, az anyák, a rokkantak, a barakklakások, a penészes kenyér és a tizenkét órás munkaidő, az élet pusztulása és a regenerálódás keresése. [...] A art pour art dekadenciájával szemben ez az erőnek, az építésnek a költészete. A polgári izmusok anarchiájával szemben az egység monumentalitása. Egy etikus, öntudatos költés, mely [...] megkísérli az ember öntudatra ébresztését.” (Palasovszky Ödön) „Purcarete szereti a tisztátalanságot és a rendetlenséget. Semmi nem taszítja jobban, mint a szimmetria és az energiák cenzúrája. Az energiák éltetik a tömegjeleneteit, azok teszik a színpadot a folytonos átalakulás helyszínévé anélkül, hogy [...] metafizikus káoszba taszítanák. Demonstrálja, hogy szeret eltévedni, de nem akarja felszámolni önmagát, hogy szereti darabjaira törni, de nem kívánja megsemmisíteni a színpadot. A számára oly kedves ingajárat a rend és a rendetlenség között a Faustban, mint remekműben nyeri el a végső értelmét.” (George Banu) Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Szcenárium-lapszámokhoz való hozzájutás módjáról a lap szerkesztőségénél érdeklődhetnek: +36 1 476 68 76 szcenárium A Nemzeti Színház művészeti folyóirata