Nemzeti, 2016. szeptember - 2017. június (4. évfolyam, 1-9. szám)

2017-04-01 / 7. szám

Március-áprilisi összevont lapszámunkat is a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM tematikájához illesztettük. A Tatár Állami Drámai Színház előadása Lermontov itt közölt meséjén, az Asik Keriben alapul. A Vahtangov Állami Színház Anyeginjéhez Jurij Lotman, az Európa-hírű tartus szemiotikus tanulmányát ajánljuk a „valóság költészetéről". Vidnyánszky Attila Bűn és bűnhődés-rendezéséhez kapcsolódik Király Gyula összehasonlító elemzése, mely feltárja a hasonlóságokat és a különbségeket a reneszánsz tragédia és az újkori regény hőse, Hamlet és Raszkolnyikov között. Silviu Purcaretéről, a Faust rendezőjéről George Banu személyes ihletettségű portrévázlatát tesszük közzé. Az Odin Teatret előadásaihoz és műhelybemutatóihoz Eugenio Barba hatrészes sorozatának záró darabját ajánljuk, amelyben a világhírű mester színházi krédóját fogalmazza meg. ,,[A MITEM-re] alapvetően olyan színházakat hívunk, akik komo­lyan veszik magukat. Lehet, hogy nem mindenben ugyanazt vallják, mint mi, de nagyon komolyan veszik a színház szerepét a társadalom, az adott közösség formálásában. Hisznek abban, hogy a színház által alakítható az a közeg, amelyben élnek, és komolyan veszik a színházat mint művészeti ágat is. A régi nagy színházi nyelvújítókhoz való visz­­szatérés és az új gondolatokra való törekvés egyaránt jellemzi őket, egy lehetséges szintézis jegyében.” (Vidnyánszky Attila) „...a környezet nem csupán formálja az embert, de aktívan formálódik is általa. Éppen ez a küzdelem, amelynek alapjai a Jevgenyij Anyeginben lettek lefektetve, kelti életre a 19. századi regényhőst. A hős jelleme nem a környezet rá gyakorolt automatikus befolyásaként realizálódik, hanem a viselkedés dezautomatizálásáért, az ilyen vagy olyan döntés meghozatalának lehetőségéért folytatott küzdelemként, amely nél­kül nem létezik a személyiség morális felelőssége a saját tetteiért, mint ahogy nem létezik maga a személyiség sem.” (Jurij Lotman) „Az újkorban a történelemalakítás és emberi felelősség kérdései az egyén magára maradt felelősségvállalásában kibogozhatatlanok ma­radnak. Ugyanakkor maga a szociális szituáció tettre és kérdésfelte­vésre egyszerre kényszerít. Ez a raszkolnyikovi »lenni vagy nem lenni« dilemma, mely belső bizonytalansági tényező a hamleti külsőhöz ké­pest. (Ezt a tényezőt majd abban a kérdésben exponálja Raszkolnyikov, hogy vajon Napóleon megölte volna-e az öregasszonyt, ha tegyük fel, neki sem lett volna Toulonja.)” (Király Gyula) • A Nemzeti Színház művészeti folyóirata - 2017. március-április, V. évfolyam, 3-4. szám Itt a MITEM! A március-áprilisi lapszám tartalmából: „Most egyfajta léptékváltás tanúi lehetünk" - interjú Vidnyánszky Attilával • Miért „kakukktojás" a magyar avantgárd? - Balogh Géza írása Palasovszky Ödönről, Déry Tiborról és az 1960-as évektől működő „második nyilvánosság" alkotóiról • Egy szabad művész, aki sosincs egyedül - George Banu Silviu Purcaretéről • Miért tanult Lermontov tatárul? -Asikkerib, a hűséges szerelem meséje • Krisztus mint „nőies jelenés" - Jurij Lotman az Anyegin hősnő­jéről • „Lenni vagy nem lenni" - Király Gyula Raszkolnyikovról, a 19. század Hamletjéről • Vajon miért járnak az emberek színház­ba? - Eugenio Barba meditációja • Hogyan hanyatlott alá az Éj leányainak uralma? - Végh Attila Aiszkhülosz Oreszteiájáról • „Ma már nem divat a mestereket emlegetni" - interjú Vincze Zsuzsával, a Csíksomlyói passió táncdramaturgjával • „Szeretnék rájönni, miért születtem" - Székely B. Miklós vallomása „Európa nyomorúsága [...] kitermelt egy új költészetet [...]. Az új költő [...] nem pöffeszti elő individuumát. Az ő témái: Európa hullahegyei, az anyák, a rokkantak, a barakklakások, a penészes kenyér és a tizen­két órás munkaidő, az élet pusztulása és a regenerálódás keresése. [...] A­­ art pour­­ art dekadenciájával szemben ez az erőnek, az építésnek a költészete. A polgári izmusok anarchiájával szemben az egység mo­numentalitása. Egy etikus, öntudatos költés, mely [...] megkísérli az ember öntudatra ébresztését.” (Palasovszky Ödön) „Purcarete szereti a tisztátalanságot és a rendetlenséget. Semmi nem taszítja jobban, mint a szimmetria és az energiák cenzúrája. Az energiák éltetik a tömegjeleneteit, azok teszik a színpadot a folytonos átalaku­lás helyszínévé anélkül, hogy [...] metafizikus káoszba taszítanák. De­monstrálja, hogy szeret eltévedni, de nem akarja felszámolni önmagát, hogy szereti darabjaira törni, de nem kívánja megsemmisíteni a szín­padot. A számára oly kedves ingajárat a rend és a rendetlenség között a Faustban, mint remekműben nyeri el a végső értelmét.” (George Banu) Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Szcenárium-lapszámokhoz való hozzájutás módjáról a lap szerkesztőségénél érdeklődhetnek: +36 1 476 68 76 szcenárium A Nemzeti Színház művészeti folyóirata

Next