Népfront, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

barátság az együttműködés és a kölcsönös segítség világa. Olyan táv­­lata ez az egész emberiségnek, melyért érdemes élni és dolgozni. Igen, dolgozni. A munka, a hasznos emberi tevékenység , amely emberré tette az embert, forrása annak a változásnak, amely során az emberiség önmagáért, a jelenért és a jövőért egyaránt helyt tud áll­ni. Az elvégzett munka értékmérője az egyes embernek, s az egyes ember jól vagy rosszul, de befolyásolja a társadalom egészének ala­kulását. Ezért nem általában igényeljük a jó munkát, ez ugyanis meg­foghatatlan. Azt igényeljük, hogy az általánosan jónak ítélhető mun­kát az öt millió aktív dolgozó egyénenként és közösségenként ki­alakuló jó és felelősségteljes munkája hozza létre. Ezért 1982 küszöbén mindenkitől azt kérjük, munkája az új esztendőben legyen tervsze­rűbb, szervezettebb, jobb minőségű. S ha ez nemcsak rajta múlik, akkor hasson a munkáját károsan befolyásoló tényezőkre, s vegyen részt bátran a hibák, a fogyatékosságok elleni küzdelemben. A munka figyelmet, hozzáértést követel mindenütt. A figyelem nem fizikai tevékenység csupán, hanem szellemi is: a folyamatok megértését, elemzését és a megjavításukra való törekvést is jelenti. A hozzáértés önképzést, tanulást és megújulási készséget is jelent. Ezek­re csakis az egyre műveltebbé váló ember képes. Az az ember, aki a munkájával összefüggő miértékre választ tud adni, aki önmagát és munkáját el tudja helyezni a társadalom termelési folyamatába, s aki meggyőződött arról, hogy a tevékenysége szükséges, sőt szinte nélkü­lözhetetlen. A sokoldalúan képzett, művelt és munkaszerető ember képes ar­ra, hogy részt vegyen a világ megváltoztatásának folyamatában. Er­re igényt tartunk, a sok szem többet lát elve, a máért és a holnapért érzett felelősség jegyében. A mi korunk jellemzője legyen a közös­ségi ember,­­ aki megőrzi és fejleszti egyéniségét, aki megérti mások helyzetét, aki kész arra, hogy többet tegyen mint amennyit elvárnak tőle. A közösségi ember az, aki sohasem válik sablonossá és aki ép­pen ezért jobban szereti azt a szót, hogy mi, mint azt, hogy én. Az egyes ember beilleszkedése a munkahelyi, a lakóterületi, a baráti vagy más közösségbe, lehetővé teszi látókörének kitágulását és egyéniségének fejlődését. A beilleszkedés nem zárja ki, hanem el­lenkezőleg feltételezi a sajátos, önálló kezdeményezésre is képes egyé­niséget. Minden egészséges szellemű és erkölcsű közösség — elsősor­ban a család — kedvező hatást gyakorol a társadalom egészének a működésére. Következésképpen az egyén magatartása, munkája nép­ben, nemzetben mérve is jelentős. 1982-ben arra lesz szükségünk, hogy tevékenységünk minden terü­letén elősegítsük a közösségi emberek befolyásának, kezdeményező készségének növelését. A Hazafias Népfront bizottságai, aktivistái, saj­tója révén milliókkal áll kapcsolatban. Tevékenysége akkor lesz hasz­nos, ha nemcsak közlendői, hanem meghallgatnivalói is lesznek. Mun­kássága akkor lesz eredményes, ha nemcsak akkor ösztönöz közös .

Next