Népfront, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

Nincsen lehetetlen Kenesén Kevesen tudják, hogy Balatonkeneséhez tartozik Balatonakarattya is, vagyis közigazgatásilag egy községnek számít, de két település. Így aztán érthető, hogy ez év május 1-én mindkét település vezetői és lakói egy em­berként ünnepelték a Nemzeti Zászló átvételét, amelyet az itt élők, a köz­ségért végzett társadalmi munkáért kaptak. Elöljáróban néhány adat, hogy tulajdonképpen miért is kapták a balaton­keneseiek a Nemzeti Zászlót. 1982-ben a településfejlesztésért végzett társa­dalmi munka értéke 14 millió forint. Ezt részletezve kiderül, hogy óvodára, iskolára, járda- és útépítésre, parkosításra, egyéb kommunális munkák el­végzésére, valamint szállítás, személyi szolgáltatás és­ kulturális célokra for­dították. A településfejlesztési társadalmi munka teljesítésének van egy má­sik része is, amelyet főleg a termelőszövetkezet és a Sirály Szövetkezettel végeztek. Itt szerepel személyi, közületi tulajdonból felhasznált anyagok szállítása, szervezeti, vállalati, magán vagy közületi gépkocsik önköltséges használata és sorolhatnám tovább a részletezést, amely úgy érzem nem lé­nyeges, hiszen nem a forma, hanem a tartalom — és nem a száraz számok, adatok — a bizonyító erejűek. Végezetül azonban még egy lényeges szám, miszerint Balatonkenesén 1982-ben az egy főre jutó társadalmi munka ér­téke 2793 forint volt. Sajnos, a Nemzeti Zászló átadási ünnepségén nem vehettem részt, de ahogy utólag beszélt róla Cseh Károlyné, a népfrontbizottság titkára és Vági Ferenc, a tanács végrehajtó bizottságának titkára, abból is kiderült, hogy valóban ünnepelt Kenese és Akarattya apraja és nagyja. És ez nemcsak szó­játék, mert akik itt élnek, laknak, legyenek azok őslakók, vagy bevándorlók, ahogy itt nevezik őket, nagyon büszkék erre a kitüntetésre. — Nálunk a népfront egyik legfontosabb feladata a társadalmi munka szervezése — kezdi a beszélgetést Cseh Károlyné. — Ennek „kettős haszna van, épül, szépül a környezetünk, ugyanakkor az „értelmes” társadalmi munkát jó kedvvel végezzük, és ez a jó hangulat az idegeneket ismerőssé, az ismerősöket barátokká teszi. Nem beszélve egy igen fontos tényről, hogy a közömbösöket, a csodavárókat is tettre kényszeríti. Vági f Ferenc tanácstitkár veszi át a szót. — Mivel a tanácstagok is élenjárnak, irányítják a társadalmi munkát és amíg dolgoznak, beszélgetnek, ismerkednek és akarva-akaratlanul, segítik a tanácstörvény végrehajtását. Például a társadalmi munkák ideje alatt be­szélik meg, hogy mikor legyen tanácstagi beszámoló vagy falugyűlés, el­mondják a lakosok, hogy hol, mi a probléma, kinek mi a gondja. 22

Next