Népfront, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Nincsen lehetetlen Kenesén Kevesen tudják, hogy Balatonkeneséhez tartozik Balatonakarattya is, vagyis közigazgatásilag egy községnek számít, de két település. Így aztán érthető, hogy ez év május 1-én mindkét település vezetői és lakói egy emberként ünnepelték a Nemzeti Zászló átvételét, amelyet az itt élők, a községért végzett társadalmi munkáért kaptak. Elöljáróban néhány adat, hogy tulajdonképpen miért is kapták a balatonkeneseiek a Nemzeti Zászlót. 1982-ben a településfejlesztésért végzett társadalmi munka értéke 14 millió forint. Ezt részletezve kiderül, hogy óvodára, iskolára, járda- és útépítésre, parkosításra, egyéb kommunális munkák elvégzésére, valamint szállítás, személyi szolgáltatás és kulturális célokra fordították. A településfejlesztési társadalmi munka teljesítésének van egy másik része is, amelyet főleg a termelőszövetkezet és a Sirály Szövetkezettel végeztek. Itt szerepel személyi, közületi tulajdonból felhasznált anyagok szállítása, szervezeti, vállalati, magán vagy közületi gépkocsik önköltséges használata és sorolhatnám tovább a részletezést, amely úgy érzem nem lényeges, hiszen nem a forma, hanem a tartalom — és nem a száraz számok, adatok — a bizonyító erejűek. Végezetül azonban még egy lényeges szám, miszerint Balatonkenesén 1982-ben az egy főre jutó társadalmi munka értéke 2793 forint volt. Sajnos, a Nemzeti Zászló átadási ünnepségén nem vehettem részt, de ahogy utólag beszélt róla Cseh Károlyné, a népfrontbizottság titkára és Vági Ferenc, a tanács végrehajtó bizottságának titkára, abból is kiderült, hogy valóban ünnepelt Kenese és Akarattya apraja és nagyja. És ez nemcsak szójáték, mert akik itt élnek, laknak, legyenek azok őslakók, vagy bevándorlók, ahogy itt nevezik őket, nagyon büszkék erre a kitüntetésre. — Nálunk a népfront egyik legfontosabb feladata a társadalmi munka szervezése — kezdi a beszélgetést Cseh Károlyné. — Ennek „kettős haszna van, épül, szépül a környezetünk, ugyanakkor az „értelmes” társadalmi munkát jó kedvvel végezzük, és ez a jó hangulat az idegeneket ismerőssé, az ismerősöket barátokká teszi. Nem beszélve egy igen fontos tényről, hogy a közömbösöket, a csodavárókat is tettre kényszeríti. Vági f Ferenc tanácstitkár veszi át a szót. — Mivel a tanácstagok is élenjárnak, irányítják a társadalmi munkát és amíg dolgoznak, beszélgetnek, ismerkednek és akarva-akaratlanul, segítik a tanácstörvény végrehajtását. Például a társadalmi munkák ideje alatt beszélik meg, hogy mikor legyen tanácstagi beszámoló vagy falugyűlés, elmondják a lakosok, hogy hol, mi a probléma, kinek mi a gondja. 22