Népfront, 1985 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
fúj, hetenként kétszer ki kell szállnunk és ott helyben összeszednünk a javítanivalót! Sok kicsi sokba megy, éppen nálunk, a szolgáltatási ágazatban. — Mégis, mennyi lehet az évi forgalma ennek a kisteleki vállalkozásnak? Völgyesi József, ha pontos adatokról van szó, mégsem az általánosító elbeszélgetések embere. Fölpattan székéről, ami egyébként sem melegedhet sokat alatta, az örökké izgő-mozgó egykori műszerésznél, s kinyitja az ajtót. Beinvitálja a főkönyvelőt, a 34 esztendős, komolyarcú Szalai Józsefné Balázs Máriát. Aki máris mondja, fejből, a szükséges adatokat. — Tavaly, 1984-ben, készpénzes ügyfelünk volt kerek számban 10 ezer, garanciális javításra jelentkezett ehhez további 5 ezer. Úgyhogy több mint 15 ezer esetben kerestek fel bennünket. — És bizalommal? — teszem fel a „keresztkérdést”. Erre a máshol bicskanyitogatónak számító felszólításra az igazgató, Völgyesi József válaszol. Mégpedig nevetve. — Hozzánk csak-csak bizalommal jönnek a választópolgárok, az ügyfelek, mert mi mindent elkövetünk, hogy kisebb-nagyobb, drágább-olcsóbb készülékük újra működjenek, meg is teszünk minden emberit a javítások kiszabta 30 napos határidő alatt, dehát sok minden nemtőlünk függ... — mondja és kissé teátrálisan széttárja karjait. — Hát kitől? — kérdezem, bár sejtem előre a választ. — Azoktóla nagyvállalatoktól, gyáraiktól, amelyek az ország lakosságát, több-kevesebb rendszerességgel ellátják, hogy mindinkább felzárkózhassunk az iparcikkeikben gazdagabb országok közé. Közben a főkönyvelőnő, a pontosításokat kedvelő Szalainé, papírról sorolja az imént szóbahozott gyárakat, vállalatokat. — A fontosabbak?... Kezdjük a HIM-mel, a Hajdúsági Iparművekkel. Profilja, mint köztudomású, mosógép, centrifuga, boyler. Azután az Orion és a Videoton, a televíziós készülékeikkel, illetőleg az utóbbi a rádiókkal és rádió-magnetofonokkal. A BRG, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár, magnetofonokkal, a jászberényi Lehel a hűtőszekrényeivel és hűtőládákkal, az Elekthermax a hőtartó kályhákkal, és végül a RAMOVILL, amelyik a mindenféle importból hazánkba került elektromoskészülék „gazdája”... — És innen, Kistelekiről nézve, mennyire lehet számítani a lakosságnak, vagy akár a helyi Elektromos Szolgáltató Kisvállalatnak, a fenti, szinte már „egyeduralkodó” gyártó- illetőleg importáló ipari-kereskedelmi központokra ? Az igazgató és a főkönyvelőnő egymásra néz, s szinte egyszerre „minősítenék”. — A HIM, az Orion, a Lehel csupa rasszpontokat érdemel... A Videoton megbízható cég, az lElekthermax ideális partner, a RAMOVILL meg egyenesen nekünk termett... — Miért? — Hátha ebbe a kérdésbe belemegyünk, akkor már valósággal a szakmai vizekre evezünk... Dehát ez mégsem titok — mondja Völgyesi József. A garanciális javításoknál számtalanszor megtörténik, hogy nem tudjuk ugyanazt a kétforintos, tízforintos, vagy száz- illetőleg még nagyobb forintértékű kisallkatrészt beépíteni. Hanem pótoljuk mással. Hasonlóval, esetleg még megfelelőbbel, mint az eredeti volt, de az már két forinttal, hússzal vagy kétszázzal többe kerül az eredetinél. Ami tulajdonképpen a mi számlánkra megy, mert a garanciális javításoknál a legtöbb gyár nem hajlandó