Népfront, 1985 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

fúj, hetenként kétszer ki kell szállnun­k és ott helyben összeszednünk a javítanivalót! Sok kicsi sokb­a megy, éppen nálunk, a szolgáltatási ágazat­ban. — Mégis, mennyi lehet az évi forgalma ennek a kisteleki vállalkozásnak? Völgyesi József, ha pontos adatokról van szó, mégsem az általánosító el­beszélgetések embere. Fölpattan székéről, ami egyébként sem melegedhet sokat alatta, az örökké izgő-mozgó egykori műszerésznél, s kinyitja az ajtót. Beinvitálja a főkönyvelőt, a 34 esztendős, komoly­­arcú Szalai Józsefné Ba­lázs Máriát. Aki máris mondja, fejből, a szükséges adatokat. — Tavaly, 1984-ben, készpénzes ügyfelünk volt kerek számban 10 ezer, garanciális javításra jelentkezett ehhez további 5 ezer. Úgyhogy több mint 15 ezer esetben kerestek fel bennünket. — És bizalommal? — teszem fel a „keresztkérdést”. Erre a máshol bicskanyitogatónak számító felszólításra az igazgató, Völ­gyesi József válaszol. Mégpedig nevetve. — Hozzánk csa­k-csak bizalommal jönnek a választópolgárok, az ügyfelek, mert mi mindent elkövetünk, hogy kisebb-nagyobb, drágább-olcsóbb ké­szülékük újra működjenek, meg is teszünk minden emberit a javítások ki­szabta 30 napos határidő alatt, dehát sok minden nem­­tőlünk függ... — mondja és kissé teátrálisan széttárja karjait. — Hát kitől? — kérdezem, bár sejtem előre a választ. — Azoktól­­a nagyvállalatoktól, gyáraiktól, amelyek az ország lakosságát, több-kevesebb rendszerességgel ellátják, hogy mindinkább felzárkózhassunk az iparcikkeikben gazdagabb országok közé. Közben a főkönyvelőnő, a pontosításokat kedvelő Szalainé, papírról so­rolja az imént szóbahozott gyárakat, vállalatokat. — A fontosabbak?... Kezdjük a HIM-mel, a Hajdúsági Iparművekkel. Profilja, mint köztudomású, mosógép, centrifuga, boyler. Azután az Orion és a Videoton, a televíziós készülékeikkel, illetőleg az utóbbi a rádiókkal és rádió-magnetofonokkal. A BRG, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár, mag­netofonokkal, a jászberényi Lehel a hűtőszekrényeivel és hűtőládákkal, az Elekthermax a hőtartó kályhákkal, és végül a RAMOVILL, amelyik a mindenféle importból hazánkba került elektromos­­készülék „gazdája”... — És innen, Kistelekiről nézve, mennyire lehet számítani a lakosságnak, vagy akár a helyi Elektromos Szolgáltató Kisvállalatnak, a fenti, szinte már „egyeduralkodó” gyártó- illetőleg importáló ipari-kereskedelmi köz­pontokra ? Az igazgató és a főkönyvelőnő egymásra néz, s szinte egyszerre „minősí­tenék”. — A HIM, az Orion, a Lehel csupa rasszpontokat érdemel... A Video­ton megbízható cég, az lElekthermax ideális partner, a RAMOVILL meg egyenesen nekünk termett... — Miért? — Hátha ebbe a kérdésbe belemegyünk, akkor már valósággal a szak­mai vizekre evezünk... Dehát ez mégsem titok — mondja Völgyesi József.­­ A garanciális javításoknál számtalanszor megtörténik, hogy nem tudjuk ugyanazt a kétforintos, tízforintos, vagy száz- illetőleg még nagyobb forint­értékű kisallkatrészt beépíteni. Hanem pótoljuk mással. Hasonlóval, esetleg még megfelelőbbel, mint az eredeti volt, de az már­ két forinttal, hússzal vagy kétszázzal többe kerül az eredetinél. Ami tulajdonképpen a mi szám­lánkra megy, mert a garanciális javításoknál a legtöbb gyár nem hajlandó

Next