Néphadsereg, 1961. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-07 / 1. szám
TÁVOLUGRÁSBAN 105, SÚLYLÖKÉSBEN 180 MÉTER NEM, NEM SAJTÓHIBA a címben közölt két fantasztikus eredmény. Csupán egy-egy szakasz összteljesítményét illusztrálja két sportágban. S ha az eredményeket a szakasz létszámával elosztjuk, már nem is tűnik olyan elérhetetlennek az egy-egy főre eső átlag: távolugrásban 3 és fél méter, súlylökésben pedig 6 méter. Mégsem szabad lebecsülni ezeket az átlagokat, mert ha egy versenyen valóban részt vesz a szakasz minden tagja, kezdetnek nem is rossz teljesítmény például a 6 méteres súlylökő átlag. Természetesen az alegységen belül jó néhányan lesznek olyanok — elsősorban a bevonult aktív sportolók között —, akik könnyedén túlteljesítik a fenti szintet. Ugyanakkor sok elvtársnak nehézséget okoz majd még ezek elérése is, különösen akkor, ha a sportágak alapvető technikai ismereteivel sem rendelkeznek. Mégis nagy jelentőségű lenne, ha a tömegversenyeknek ez a „szakaszonkénti párosverseny” formája elterjedne, hiszen minőségi változást eredményezne az eddigi gyakorlattal szemben. A HADSEREG TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTANÁCS legutóbbi ülésén több felszólaló utalt a tömegversenyek ez újabb formájára. S igazat kell adnunk azoknak, akik azt állítják, hogy ha rendszeressé válnak az ilyen vetélkedések, nagyot léphetünk előre a sport széles alapokra helyezése útján. Pedig az ilyen páros verseny megszervezése bizonyára sem a sportbizottságoknak, sem a KISZ-szervezeteknek nem jelentene különösebb feladatot. Ha a szabadidő — például vasárnap délelőtt — rendelkezésre áll, a két szakasz tagjai kivonulnak a sportpályára s megfelelő bemelegítés után 3—3 kísérletet tesznek a súlylökésben, a távolugrásban, lehetőleg előre elkészített névsor alapján. A három kísérlet közül elért legjobb eredményeket összeadják és az a szakasz nyeri a versenyt, amelyik összesítve a nagyobb teljesítményt éri el. Ajánlatos az ilyen párosversenyeket esetenként legalább három sportágban (például: egykaros súlyemelés, magasugrás, vagy súlylökés, gránátdobás célba, gránátdobás távolságra stb.) megrendezni. Ilyen esetben a falonként szétosztott két szakasz tagjai, felváltva hajthatják végre a követelményeket, majd a rajok pályát cserélnek. Három sportág esetén az a szakasz nyeri a párosversenyt, amelyik mindhárom sportágban, de legalább kettőben jobb összteljesítményt ért el ellenfelénél. ELŐFORDULHAT, hogy valamelyik szakasz néhány fővel csökkent létszámmal érkezik a verseny színhelyére. Ilyen esetben a kisebb létszámú , alegység minden tagjának eredménye az összesítésbe kerül. A teljes létszámú szakasznál pedig annyi versenyző eredményét kell összeadni, amennyi a másik szakasz létszáma. Természetesen a legjobb teljesítményt elérők eredménye kerül összesítésre. Így biztosíthatjuk azt, hogy egyetlen alegység sem hagyhatja ki a küzdelemből a gyengébb versenyzőit „büntetlenül”. Ha ez a párosversenyforma széleskörűvé válik, igen alkalmas lesz arra, hogy ennek keretében érje el az egyes sportoló a Kilián György haditorna jelvényszerző verseny valamelyik fokozatát. Tehát nem egy újabb versenyzési formáról van szó, hanem olyan tömegsport rendezvényről, amelyik szorosan beleilleszkedik a hadsereg-tömegsport programjának keretébe. A SOROZATOSAN MEGRENDEZETT PÁROSVERSENYEK igen alkalmasak lesznek arra is, hogy eldöntsék, ki képviselje majd az alegységet a magasabb egységek versenyein a hadseregbajnokságok során. A későbbiek során lehetőség lesz arra is, hogy egy-egy sportágban nyilvántartsák a szakasz átlagcsúcs-eredményt. Ezt úgy számíthatjuk ki, hogy a szakasz létszámát elosztjuk az elért összteljesítménnyel. Pl. ha egy versenyen több, 25 fős szakasz vett részt és a magasugrásban elért legjobb szakaszeredmény 27,5 méter, a szakaszátlag-csúcs ebben a sportágban 27,5,25- tel, tehát 1,10 méter lesz. Ezeknek a szakaszátlag-csúcseredmények megdöntése, illetve megjavítása hónapról hónapra, évről évre állandó célkitűzése lehet majd egy-egy alegységnek. Arról nem kívánunk részletesebben írni, hogy a párosverseny elterjesztése milyen hálás feladatot jelenthet az ifjúsági szervezetek számára. Hiszen az újszerű vetélkedés nemcsak a fizikai tulajdonságok fejlesztését segíti majd elő, hanem magas színvonalra emelheti katonáink közösségi érzését. Nem kétséges, hogy egy-egy ilyen versenyen a szakasz eredményes szereplése, helytállása minden egyes katona érdeke. Talán éppen azon múlik a győzelem, hogy az alegység leggyengébb sportolója túlszárnyalja-e eddigi teljesítményét. ÉRDEMES ELGONDOLKODNI azon, hogyan lehetne a lehető legjobban, legésszerűbben felhasználni ez új versenyzési formát, amelynek elterjedése bizonyára nagy lendületet adna hadseregünk tömegsportélete továbbfejlesztésének. Pelikán János Kárpáti Rudolf alezredes elvtárs, a múlt év legjobb sportolói között A MAGYAR SPORTÚJSÁGÍRÓK ORSZÁGOS SZERVEZETE AZ ÉV VÉGÉN KÖRKÉRDÉST INTÉZETT A MAGYAR SPORTÚJSÁGÍRÓKHOZ: KIKET TARTANAK AZ ÉV ÉV LEGEREDMÉNYESEBB SPORTOLÓINAK? ^ ^ A beérkezett válaszok alapján a férfiak közül Kárpáti Rudolf alezredes elvtárs, többszörös olimpiai bajnok kardvívónk került az első helyre. Második Parti János kenu olimpiai bajnok lett, míg a 3. helyen Németh Ferenc öttusa egyéni bajnok végzett „Az év legjobb magyar csapata” címet az olimpiai bajnok öttusa-csapat (Németh, Nagy, Balczó) szerezte meg & # * * A női sportolók közül a háromszoros eve- n \ ^ V.,zős Európa-bajnok Pap Jenőné lett az első,riff megelőzve Madarász Csillát és Kóczián fiát Egy ritka természeti jelenség így jön létre napfogyatkozás. A sűrűbben vonalkázott terület a teljes, a ritkábban vonalkázott pedig a részleges fogyatkozás zónája 1961. február 15.: teljes napfogyatkozás Délkelet-Európában „Az egész naptányér másodperc alatt árnyékba borult, a sötétült tányér széleit halovány fény szegő, s eddig a Nap körül tiszta derült égen a Holdárnyék barna hullámai sűrűn omlanak el s ezeken át a zenit körül, mint az alsóbb láthatáron is, csillagok láthatók”. Százegynéhány esztendővel ezelőtt így számolt be a krónikás az 1842. július 8-án megfigyelt teljes napfogyatkozásról: Az emberek képzeletét mindig izgatták a rendkívüli természeti jelenségek. A természettudomány fejlődésének kezdeti szakaszában még nem ismerték a bolygók, égitestek mozgásának törvényszerűségeit és természetfeletti erők munkálkodásának képzelték a napfogyatkozás éppen úgy, mint más, az égbolton végbemenő jelenségeket. A régi kínai monda szerint egy gonosz sárkány akarja elrabolni az emberektől a napot, ezért következik be a fogyatkozás. A tudomány ma már eljutott arra a fokra, hogy nemcsak a napfogyatkozást magyarázza meg matematikai pontossággal, hanem a fogyatkozás alatt különleges csillagászati méréseket is elvégeznek. Ezek a mérések segítenek feltárni a világűt és ezen belül a naprendszer eddig még rejtve maradt titkait. Hogy jöhet létre napfogyatkozás? Ismeretes, hogy a Föld — közelítőleg köralakú pályán — kering a tőlünk 150 millió kilométerre levő Nap körül. Hasonló keringést végez a Föld körül a sokkal kisebb távolságra, 384 ezer kilométerre levő Hold. A Hold átmérője csak törtrésze a Nap átmérőjének, mégis a Hold és a Föld közti aránytalanul kisebb távolság miatt a Hold korongja körülbelül akkorának látszik, mint a Napkorong. A keringések során előfordulhat egy olyan helyzet, amikor a Nap, a Föld és a Hold éppen egy vonalba kerül, mégpedig éppen úgy, hogy a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el, tehát árnyékolja az izzó napkoronát. A csillagászok számításai szerint ez a jelenség aránylag gyakran fordul elő. Miért jelent mégis nagy eseményt az 1961-es februári napfogyatkozás tudományos szempontból? Hogy pontos választ adhassunk e kérdésre, el kell mondanunk, hogy a teljes napfogyatkozás a földgolyónak mindig csak egy kis területére vonatkozik. Egyegy teljes napfogyatkozás alkalmával kb. 276 kilométer széles sávon belül élők figyelhetik meg a teljes fogyatkozást. Azok, akik a sáv környezetében élnek, csak részleges fogyatkozást látnak, a több ezer kilométerre élők pedig nem is tapasztalják a napsugárzás átmeneti néhány perces csökkenését. Az egymást követő napfogyatkozások mindig a Föld más és más részét érintik. Magyarországon például utoljára 1842-ben volt, legközelebb pedig 1959. augusztus 11-én lesz teljes napfogyatkozás. Az idei, február 15-i napfogyatkozás azért jelentős, mert olyan területeken lesz, amelyek sűrűn lakottak és számos tudományos megfigyelő állomással rendelkeznek. Teljes napfogyatkozás lesz Dél-Franciaországban, Olaszországban, Romániában, Jugoszláviában, hazánk déli részén, Bulgáriában és a Krím félszigeten. A teljes napfogyatkozás azt jelenti, hogy a megfigyelők előtt a napkorongot néhány percig teljesen eltakarja a Hold. Azok számára, akik a teljes fogyatkozás zónájától két-háromszáz kilométerre élnek, a Nap korongja csak félig vagy háromnegyed részben lesz látható. A tudományos vizsgálatok a napfogyatkozás szakaszában kiterjednek a Nap környezete, a Napot körülvevő izzó gázburok tanulmányozására. Izzó fáklyák jelennek meg a Hold által árnyékolt Nap kerületén. A vizsgálatok már csak azért is érdekesek, mert a Nap az egyetlen állócsillag a világűrben levő összes állócsillagok közül, melyet közelről is tudunk tanulmányozni. A Napról szerzett ismereteink pedig ilyen módon a többi, Földünktől aránytalanul messzebb levő csillagokra vonatkozó tudásunkat is elmélyítik. A Magyar Tudományos Akadémia is részt vesz a mérésekben. A február 15-i napfogyatkozást Bulgáriába küldött magyar kutatócsoport fogja tanulmányozni, mivel nálunk a fogyatkozás kb. 96 százalékos lesz, a bolgár hegyek között viszont 100 százalékos. A természettudományos ismeretek fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma már előre kiszámíthatók a napfogyatkozások időpontjai és helyei. Íme, Európában, hazánk területén kívül a 20. században a következő napfogyatkozások lesznek: 1966. május 20, 1976. ápr. 29, 1960. július 22. és 1990. augusztus 11. (Ez utóbbi hazánk területéről is megfigyelhető lesz.) Az 1961. február 15-i napfogyatkozást hazánkban reggel 8 és 10 óra között kormozott üveg segítségével bárki megfigyelheti. Ligeti György Napfogyatkozás alatt készített felvétel a Napról Tipikus napfoltcsoport a Nap izzó felületén Néphadsereg A Honvédelmi Minisztérium központi hetilapja Főszerkesztő: Kis István Szerkesztőség: Budapest V., Bajcsy-Zs. út 7*. Telefon: 118-120 Kiadja: a Honvédelmi Minisztérium Politikai Csoportfőnöksége Felelős kiadó: Dapsi Károly Terjeszti: Zrínyi Katonai Kiadó Zrínyi Nyomda, Budapest