Néphadsereg, 1980. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
Ezekben a hetekben aligha akad többet forgatott olvasmány, mint az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvet Százezrek olvassák, tanulmányozzák a dokumentumot, s annak megállapításait, a feladatokat igyekeznek minél jobban megérteni, környezetük és a maguk gondolataival, helyzetével összevetni, abból következtetéseket levonni. Az irányelvekről alkotott vélemények kicserélése, közreadása mindennapi beszédes vitatéma párttagok és pártonkívüliek körében egyaránt. Pártpolitikai munkásokat, parancsnokokat, sorkatonákat, polgári dolgozókat kértünk meg, mondják el gondolataikat az irányelvekről. Íme, néhány vélemény. Megvédeni, megszilárdítani Futaki Antal százados, pártmunkás: — A Központi Bizottság világosan és őszintén fogalmaz, amikor a célkitűzésekről, az előttünk álló feladatokról szól. A közelebbi cél: megvédeni vívmányainkat, megszilárdítani eredményeinket, sikereinket. A távolabbi: megteremteni, biztosítani a feltételeket a további fejlődéshez. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy pontosan értsük a megvédeni-megszilárdítani jelszó tartalmát, hogy tisztán lássuk: itt nem a fejlődésben való megtorpanásról, nem visszalépésről van szó, hanem arról, hogy az ismert külső és belső körülmények hatására a fejlődés az eddigieknél mérsékeltebb ütemű lesz ... Egy másik összefüggés: szoros kapcsolatot látok a gazdaság intenzív fejlődése, a hatékony gazdaságirányítás, a jobb szervezés, a termelékenyebb munka, valamint a gazdasági vezetők „megfelelősége" között. Jelenlegi helyzetünket, gondjainkat ismerve „a szükségesnél és a lehetségesnél lassabban korszerűsödik a termelési és termékszerkezet, nem javul kielégítően a hatékonyság, a minőség”. Az a véleményem, hogy le kellene rövidíteni a türelmi időt azokkal a gazdasági vezetőkkel szemben, akik nem tudnak megfelelni a megnövekedett követelményeknek, illetve azon dolgozók esetében, akik nem tartják elsőrendű kötelességüknek a becsületes munkát. Hétköznapi munkánk tapasztalatai is hangsúlyozottan megerősítik, hogy a vezető posztokon csak a politikai, szakmai, magatartásbeli követelményeknek megfelelő, rátermett személyek dolgozzanak ... A megítélés mércéje a párttagoknál és a pártonkívülieknél egyaránt a végzett munka legyen.” Ez is világos, egyértelmű megfogalmazás. Minőségi munkát! Mikita József szakaszvezető, ifjúsági klubvezető: — Mostanában nagy divat a minőségről beszélni. Mögöttem nincsenek munkában eltöltött évtizedek, de amióta az eszemet tudom, mindig erről hallottam. Az persze más dolog — s ez irányelvekben is szerepel —, hogy napjaink külső és belső körülményeit tekintve, különös jelentősége van a minőségi munkának. És nemcsak a késztermékben, hanem az alapanyagok előállításában is ... Egy másik téma: a tájékoztatás. Úgy érzem, az irányelvekben nem kapott eléggé hangsúlyt, hogy a sajtó, a televízió s általában a tömegkommunikációs eszközök jobban, hatékonyabban, gyorsabban, igazabban, kevésbé direkt eszközökkel tájékoztassák a tömegeket. Ennek egy más területén — nevezetesen az üzemekben folyó agitációs és propagandamunkában — is látok gyenge pontokat. Pedig manapság a jobb tájékoztatásnak, agitációnak — például a társadalmi, gazdasági folyamatok mélyebb megismertetésének — óriási jelentősége van a dolgozók aktivitását illetően. Túlsúlyban az eredmények Kiss Márton, kinevezett polgári alkalmazott, elektromos szerelő. — Ha közismert gondokról esik szó, sokan hajlamosak átesni a ló túlsó oldalára. Jó, egyes területeken, különösen a gazdasági munkában összejöttek a bajok, de hát ezek nagy részét külső nehézségek okozták. Azonban saját tévedéseinket elhallgatni nagy hiba, de még nagyobb baj, ha csak ezekről beszélünk, és a nagy siránkozásban megfeledkezünk az eredményekről, a sikerekről. Pedig vitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben, években az eredmények voltak túlsúlyban. Azt hiszem — az irányelvek szervezett feldolgozása során, de máskor is — ezt a gondolatot mindig hangsúlyozni kell. Ennek a megítéléséhez tartozik az is, hogy a változó körülményekhez időben, gyorsan kell alkalmazkodni. Úgy vélem, most kevesebb gondunk lenne, ha a változásokat előbb ismerjük fel, ha előbb reagálunk rájuk. Pontosabban: előbb tűzzük ki a mostani feladatokat, tennivalókat. A hadseregben nekünk is kötelességünk, hogy minél gyorsabban és eredményesebben alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez, a megnövekedett követelményekhez ... Van az irányelvekben egy gondolat, amit munkatársaim körében többféleképpen értelmeztünk. Az ötnapos munkahétről van szó. Addig értjük a dolgot, hogy „a törvényes munkaidő jobb kihasználásával, a munka szervezettségének javításával meg kell teremteni” a feltételeket. Ami nem világos, hogy mindezt „a jelenlegi munkaidőalap csökkenése nélkül” kell megoldani... Polgári dolgozókról lévén szó, egy másik dolog is foglalkoztat bennünket: hogyan oldható meg a hadserevezetőkkel? Ha már a személyi kérdéseknél tartunk, örömmel olvastam az irányelvekben a következő mondatot: „Bátrabban kell előléptetni a vezetésre alkalmas fiatalokat.” Azt azonban hiányolom, hogy nem esik szó a pályakezdők helyzetéről. Végül egy módszertani kérdés: katonatársaink körében igyekszünk minél „népszerűbbé” tenni az irányelveket; például ez a téma a politikai vitakörben, s a klub programjában régóta sikeres „minihét” vitatémája is ez lesz több héten keresztül. Gazdaságosan termelni! D. Tóth György őrnagy, technikai helyettes: — Nagyon figyelemreméltó megállapításnak és még fontosabb eredménynek tartom, hogy a nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének az emelkedéséből származik. Ennek ismeretében világos a feladat is: következetesen kell folytatni a termelés és termékszerkezet korszerűsítését, dinamikusan kell fejleszteni a gazdaságos termelést. Helyeslem, hogy a Központi Bizottság ezen alapvető célkitűzés — tehát a gazdaságos termelés — érdekében „keményen" fogalmaz: „A gazdaságtalan, tartósan veszteséges termelést... gazdaságossá kell tenni, vagy folyamatosan meg kell szüntetni." A jobb, a hatékonyabb munka gondolatköréhez kapcsolom az irányelvekben szereplő azon feladatot is, hogy a központi és helyi irányító szervek, a gazdálkodó egységek mindenütt és minden beosztásban követeljék meg a fegyelmezett, becsületes munkát. Még úgy is, hogy a lógósoknak a fegyelmezetleneknek kiadják az útját, azaz a munkakönyvét. Őszinteség és nyíltság Juhász László főhadnagy, alapszervezeti párttitkár: — Örömmel üdvözöljük a Központi Bizottságnak azt a több évtizedes gyakorlatát, hogy közzéteszi, vitára bocsátja a kongresszusi irányelveket. Ez az őszinteség és nyíltság bizalmat szül, együttműködést eredményez, növeli a közös feladatok iránti felelősséget. Így a párttagok, és a pártonkívüliek — az ország népe — részese lesz a politika formálásának, a feladatok kialakításának, s céltudatosabban vesz részt a megvalósításban is. Szakály Gábor Juhász László főhadnagy: Örömmel üdvözöljük, hogy a Központi Bizottság közzétette és vitára bocsátotta az irányelveket Fotó: NÉMETI PÁLNÉ Kiss Márton kinevezett polgári alkalmazott: — Kötelességünk, hogy minél gyorsabban alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez gén belül a teljesítménybérezés, a teljesítmény-órabér általánossá tétele? Hogyan áll az időben elvégzett, minőségi munka megkövetelése, amikor akadozik a központi anyagellátás, s helyi beszerzésre pedig nincs lehetőség? A KISZ-aktivisták - akik véleményt mondtak az irányelvekről is - az év végi ünnepekre otthonossá varázsolták az ifjúsági klubot (Mikita József szakaszvezető jobbról és Czoborczy Péter tizedes középen) D. Tóth György őrnagy: - Helyeslem, hogy a Központi Bizottság a gazdaságosabb termelés érdekében keményen fogalmaz A fiatalokról Czoborczy Péter tizedes, KISZ- bizottsági titkár: — Még nagyon frissek az irányelvek olvasása közben született gondolatok, ezért csak szinte „hangosan gondolkodom”. A termelési és termékszerkezet megváltoztatásához, az új, gazdaságos termékek előállításához sok helyütt új „fejek” is kellenek. Néhol meg is történik a váltás, de mi történik a régebben érdemeket szerzett, de ma már kevésbé jól dolgozó