Néphadsereg, 1984. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-04 / 31. szám

író az eszme­barikádokon Száz éve, 1884. augusztus 4-én szüle­tett Balázs Béla a magyar szocialista irodalom egyik nagy tehetségű alko­tója: költő, meseíró, filmesztéta és újságíró. Családi és egy ideig írói neve Bauer Herbert. Legérettebb mű­véből, az „Álmodó ifjúság”-ból tud­juk gyermekkora történetét. Apján­ak­ gimnáziumi tanár volt , korán elhalt, s a tehetséges fiatalember az Eötvös Kollégiumba került, bölcsész­hallgató lett. Olyan társak közt bon­togatta a szárnyait, mint Kodály Zoltán, Szabó Dezső, Laczkó Géza. Berlinben egy évet töltött ösztöndí­jasként, ahol barátsága, szellemi szö­vetsége Kodály Zoltánnal elmélyült. Először művészetfilozófiai írásokkal jelentkezett, majd versei — Ady, Babits és Juhász Gyula versei mel­lett — a „Holnap” két korszaknyitó antológiájában (1908—1909) jelentek meg. Első színműve, a „Doktor Szél­­pál Margit” (1909) kevésbé sikerült, költői erejű meséi azonban hamar népszerűek lettek. Nemrégiben kerültek kiadásra Ba­lázs Béla 1914—1922 közötti években írott naplójegyzetei. Jellemző, hogy az első kötetben Zoli a központi alak, a másodikban Gyuri — azaz Kodály Zoltán, és Lukács György. Jó barát­ságba került Bartók Bélával is, aki az ő szövegkönyvére írta a „Fából faragott királyfi”-t és a „A kéksza­kállú herceg várá”-t. A kétkötetes „Napló” sokat mond Balázs Béláról és koráról, a század első évtizedének szellemi légköréről, a Magyar Tanács­­köztársaság szellemi törekvéseiről. Balázs Béla, amint a naplójegyze­teiből is kitűnik, lelkes örömmel üd­vözölte az őszirózsás forradalmat és részt vett a Nemzeti Tanács munká­jában is. Érzelmei, érzései hétről hét­re közelebb vitték a kommunisták ügyéhez. 1919 februárjában, amikor Kun Bélát és a fiatal KMP első Köz­ponti Bizottságát letartóztatták, az ő kapcsolatai révén szereztek lakást és búvóhelyet a helyükbe lépőknek s nemegyszer az ő lakásán ülésezett az új Központi Bizottság. A Tanácsköz­társaság idején — bár Balázs Béla még nem volt tagja a pártnak — az írói direktórium tagja és a Közokta­tásügyi Népbiztosságon a színházi ügyek intézője lett. Amikor pedig ve­szély fenyegette Tanács-Magyaror­­szágot, a frontra ment és részt vett a román királyi csapatok elleni har­cokban. Egyik híressé vált versében így emlékezett vissza vöröskatona múltjára: „Tábortűz mellett, régen, nem régen / Szatmármegyében, Sárosmegyében, / Sokszor feküdtem vörös őrségben / Páston elnyúl­va. .. /” A proletárhatalom leverése után Balázs Béla Bécsbe menekült, az emigrációban életsorsát, műveit sajá­tos kettősség jellemezte. Míg egyik részről a kommunistákhoz tartozónak vallotta magát, behatóan ismerkedett a marxizmussal, másrészről — jó né­met nyelvtudása alapján — munka­társa lett több osztrák polgári lapnak is. Írásaiban és elvi cikkeiben ekkor sajátosan keveredett az új és régi, a Tanácsköztársaság élménye és ragas­­kodása az általa még igaznak vélt régi elvekhez. Az akkor írt versei a magyar szo­cialista líra legőszintébb darabjai közé tartoznak, mesegyűjteménye pedig olyan irodalmi szenzáció volt, hogy még Thomas Mann is írt róla dicsérő kritikát. A húszas években Balázs Béla a filmművészetnek egyik első és alapvető teoretikusa lett és később, amikor Moszkvába költözött, film­esztétaként is maradandó műveket al­kotott. Balázs Béla a felszabadulás után igyekezett tudását, tapasztalatait a szocialista magyar fejlődés szolgála­tába állítani. 1945 őszétől a „Fény­szóró” című filmlapot szerkesztette és nagy lelkesedéssel részt vett az új magyar filmgyártás megteremtésében. Társszerzője volt a „Valahol Európá­ban” című filmnek, tanított a Szín­művészeti Főiskolán, s vezetője lett a Filmtudományi Intézetnek. Élete utolsó évét Szegeden töltötte, s ekkor írta az ,,Álmodó ifjúság” című regé­nyét, amely jó példája az önéletrajzi regény szocialista változatának. Hatvanöt esztendős volt, amikor Budapesten örökre lehunyta a szemét. K. L. Obsitosok Tisztelt Szerkesztőség! Régi és hűséges olvasója vagyok a Néphadsereg újságnak. Annak elle­nére, hogy már két éve megkaptam az „obsitot”, mostanában is szívesen olvasgatok a hadsereg hétköznapjairól. Talán azért is, mert unokám augusz­tusra várja a behívóparancsot... És talán ezért is vetődött fel bennem, hogy a mai katonafiataloknak sem ártana olvasni azokról, akik már kilép­tek „a sor elejéről”, a hadköteles korból. Meg aztán mi is jóleső érzéssel olvasnánk egy olyan cikket, amiben rólunk, obsitosokról is szó esik. A politikai munkás Röviddel azután, hogy átvette a Szolgálati Érdemérem 30 év utáni fakozaitált, valamint az obsitosok ré­szére ki­illított emléklapot, Cseh Henrik tartalékos százados savany­­kás­­mosollyal már meg is jegyezte: — Hát ez is elkövetkezett. Mun­kahelyem után a hadseregtől is végleg nyugdíjba mentem ... A soridejét már régen letöltötte, amikor, mint 1945-ös párttagot, há­­romhónapos tartalékos tiszti tanfo­lyamra küldte az MDP­­helyi szer­vezete. — A fiam akkor volt egyéves, a lányom pedig az általános iskola el­ső osztályába készült — emlékezett Vissza a 33 évvel ezelőtti idetakire. — Feleségem is, én is rendkívüli meg­tiszteltetésnek vettük, hogy tiszti rendfokozatot szerezhetek. S amíg ő azt hajtogatta, hogy távollétemben Lakits Lajos obsitos tizedes Győr megbirkózik a családi gondokkal, nehézségekkel, én is megfogadtam, hogy becsülettel helytállók a nép­hadseregben. Vil­lanyszerelő szakmájának meg­felelően, a híradó tiszti iskolára küldték. S a tanfolyam elvégzése után tartalékos hadnagyi rendfoko­zattal tért vissza a családjához, a munkahelyére... S azóta, a behívá­sai közti időben, katonai képzettségé­nek, tudásának állandó szinten tar­tása, frissítése érdekében évről évre igen aktívan részt vett az MHSZ te­vékenységében, a tartalékos tisztek továbbképző tanfolyamain. Az orvos Dr. Zulik Róbert tartalékos orvos főhadnagyot az obsitosok búcsúzta­tására rendezett ünnepségen szintén kitüntették a Szolgálati Érdemérem 30 év utáni fokozatával. S bár a komáromi Megyei Kórház 1. számú belgyógyászatának főorvosaként szá­mos magas elismerésben részesült, s többek közt kiérdemelte a Kiváló Orvos, V­ilamint a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokoza­tát is, nagyon büszke az első kato­nai kitüntetésére. — 1951-ben, mint fiatal orvos vo­nultam be a néphadseregbe — mond­ta fiatalos jókedvvel. — A három­hónapos tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után alhadnagyi rendfoko­zattal az egyik lövészalakulatnál szolgáltam fél évig, mint az egység vezetőorvos-helyettese. Két évvel később a hadtáptiszti iskolán szol­gáltam három hónapig hasonló be­osztásban, majd újabb két év eltel­tével a Központi Katonai Kórház­ban voltam tartalékos tisztként be­osztott orvos . .. Ekkor már magam is érzékelhettem a katonaegészség­ügyben végbement jelentős fejlődést. Szakmai felkészültségének elmé­lyítéséhez három évvel később újra jelentős segítséget nyújtott a nép­Fotó: SZABÓ BARNABÁS hadsereg. Ugyanis kéthónapos to­vábbképzésre behívták a budapesti Szalvay Mihály laktanyába , ahol tudása és­ismerőseként előléptették főhadnaggyá... Mégsem keseregtem, hogy milyen hosszú a szolgálat. Tudtam, hogy az ország, a békés építőmunka védelme érdekében szükség van ránk, kato­nákra, a néphadseregre, hát igye­keztem megtenni, ami tőlem tellett. Cseh Henriket a párt küldte tartalékos tiszti tanfolyamra Dr. Zulik Róbert mindig szívesen tett eleget a behívóparancsnak Id. Molnár Lajos méltó utódnak adta át a géppisztolyát Fegyverét a fia kapta Az egyik obsitos búcsúzta­tó ünnep­ségen id. Molnár Lajos tartalékos szakaszvezető­­kapta azt a megtisz­telő feladatot, hogy fegyverét jelké­pesen átadja fiának, ifj. Molnár La­jos tartalékos őrmesternek. — 1950. május másodikán vonul­tam be sorkatonai szolgálatra, s ép­pen három év és egy hét után sze­reltem le — jegyezte meg mosolyog­va, majd csendesen hozzátette: — Azaz, mai viszonyok közt nézve, ép­pen kétszer annyit szolgáltam egy házamban, mint a mai fiatalok. A katonai feladatokhoz való pél­damutató hozzáállása, rátermettsége elismeréseként fél évvel az a­lap­­kiképzés befejezése után, a Bem Jó­zsef Tüzér Tiszti Iskola egyik nö­vendéke alegységéhez helyezték szol­gálatvezetőnek. S ezt­ a beosztását ké­t és fél éven át — egészen a le­szereléséig — nemcsak elöljárói el­ismerésére, de a növendékek meg­becsülését is kiérdemelve látta el. Ma is nagyon büszke rá, hogy az akkori növendékek közül bármelyi­kükkel is találkozott — pedig nem egy közülük maszas rendfokozatod, beosztást ért el azóta —, mindig örömmel ismerték meg, szívesen emlékeztek vissza az­­alegységük édesapjára” ... BÜKI PÉTER Könyvet könyvért Nyolcfordulós rejtvénypályázatunkkal a „40 év — 40 könyv” című olvasópályázat műveit népszerűsítjük. A rejtvénypályá­zat résztvevői minden forduló után 10 db 100 forintos könyvutalványt nyerhet­nek. A fenti nyereményeken felül azok a kedves olvasóink, akik valamennyi for­duló rejtvényét helyesen fejtették meg, összesen 10 000 forint értékű fődíjakat nyerhetnek. I. díj: 5000 forintos autónye­­remény-betétkönyv, II. díj: 3000 forint ér­tékű könyvutalvány, I. díj: 2000 forint értékű katonai kiskönyvtár. A negyedik forduló rejtvényének min­den betűjét számmal helyettesítettük, mégpedig azonos batűt azonos számmal. A megfejtés megkönnyítése érdekében egy szót előre beírtunk, és ezzel négy­­betű számértékét megadtuk. Az ábra he­lyes kitöltése esetén az ölt, számmal jelölt sorban öt neves, mai író neve válik ol­­vash­atóvá. Ennek az öt írónak egy-egy katonatémájú regénye, elbeszéléskötete szerepel az olvasópályázat művei között. Megfejtésül az írók nevét és a művek címét kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére augusztus 15-ig. A levelezőlapra írják rá: „Könyvet könyvért 4.” A 29. számban megjelent rejtvény meg­fejtése: A megnőtt élet. Inter anna, Szimfónia, Harminchárom, Tavasz Ma­gyarországon. A megfejtők közül könyv­vásárlási utalványt nyertek: Demeter József, Kecskés Lajos, Harmati Gábor, Mihály János, Orosz Leona, Vár­­konyi Gáborné, Siha János, Kovács Gá­bor, Váradi Antal, Szabó Gábor.

Next