Népiskolai Tanügy, 1886 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-11 / 37. szám
290 tépte szét. István országot alapított, de a királyi koronát csakis a római pápától kapta; a pápai hatalom kente föl királylyá, viszont ő országát az apostoli Szent Széknek ajánlotta föl ; királyi bőkezűséggel számos püspöki széket alapított, sok üdvös intézményt alkotott, s viszont ez érdemei az apostoli Szent Szék részéről a legnagyobb jóakarattal és sok tekintetben rendkívüli engedményekkel találkoztak. A hitből, az áhítatból merítette a szent király a világosságot törekvéseiben, a bölcseséget kormányzásában, miként nem is másban, csak az állhatatos imában nyerte ama lelki erőt, mellyel majd a lázadók ádáz összeesküvéseit nyomta el, majd győzelmesen verte vissza az ellenségek támadásait.Ekként a vallás oltalma alatt jött létre országtok, a vallásnak védelme és vezérlete alatt nyerő államotok épülete nemcsak betetőzését, hanem egyszersmind szilárdságát és dicső hírnevét. Magyarország a királyától és atyjától örökség gyanánt nyert hitet szentül és sértetlenül megőrzé a legválságosabb időben is, sőt még akkor is, midőn a szomszéd népeket veszedelmes tévely szakítá el az egyház anyai kebeléről. — Az apostoli királyban, a püspökökben, a népben a katolikus hittel együtt állandóan megmaradt az apostoli Szent Szék iránti hódolat és kegyelet ; s viszont a római pápák állandóan tanúsították jóakaratukat a magyarok iránt. S ma annyi századok és események után a régi viszony Isten kegyelméből fönáll s őseiteknek ama dicső erényei az utódokban sem haltak ki. Mert kétségtelenül dicséretre méltó : a püspöki hivatás teljesítése körül kifejtett sikeres munkásság, a köznyomor áldozatkész enyhítése, az egyház jogainak védelmezésében tanúsított buzgóság, a katolikus hit fenntartására irányuló állhatatosság és lelkesedés. Ezek láttára örömmel telik meg lelkünk és Nektek, Tisztelendő Testvérek, valamint a magyar nemzetnek szívesen adózunk méltó elismerésünkkel. — De nem mellőzhetjük hallgatással, ami különben senki előtt sem titok, mennyi ellensége van korunkban az erénynek, hányféle cselfogással támadnak az egyház ellen, mennyire indokolt a félelem, hogy a megingatott hit lankad majdan ott is, ahol legszilárdabban állt és legmélyebb gyökereket vert. Elég megemlítenünk a bajok leggyászosabb forrását, a naturalizmus és racionalizmusnak mindenfelé elhintett tételeit. — Ehhez járul a romlásra vezető számtalan csáb ; az állami hatalomnak olykori idegenkedése vagy nyílt elszakadása az egyháztól; a titkos társulatoknak makacs merészsége, az ifjúság nevelésében többnyire Istenre való tekintet nélkül követett rendszer. Márpedig ha valaha, úgy bizonyára korunkban be kellene látni és érezni, menyire alkalmas, sőt szükséges a katolikus vallás a társadalom nyugalmának és javának biztosítására. A mindennapi tapasztalás ugyanis bizonyítja, hová akarják sodorni az államokat azok, kik nem tisztelnek semmi tekintélyt s gonosz vágyaikat semmiben sem fékezik. Senki előtt sem lehet többé titok, mit terveznek, mily fogásokkal élnek, mily makacsok törekvéseikben. — A legnagyobb birodalmak, a legvirágzóbb államok szüntelen kénytelenek küzdeni oly fajta emberek ellen, akik, ugyanazon elvek és üzelmek szolgálatában tömörülve, folyton veszélyeztetik a közbiztonságot. E veszélyes jelleget öltött bajokon többhelyütt a legjobb szándékkal úgy véltek segíthetni, hogy azok ellen az állami hatalom és törvény tekintélyét alkalmazták. Pedig a szocializmusból folyó veszélyek ellensúlyozására csak egy alkalmas és hathatós eszköz van, melynek mellőzésével vajmi keveset ér a büntetéstől való félelem ; ez az eszköz pedig nem egyéb, mint a híveknek a vallásban való megőrzése. Mert az egyház a vallásnak legszentebb őre, a tiszta erkölcsnek és minden erénynek, mely a vallásból önkényt foly, szülője és nevelője. Aki híven és mindenben az evangélium törvényei szerint él, az már ezáltal is szükségképen távol áll a szocializmus gyanújától. Mert a vallás ép úgy parancsolja az Isten iránti tiszteletet és félelmet, mint a törvényes hatalom iránt való alárendeltséget és engedelmességet. Tiltja a lázadást, parancsolja a tulajdon és a jognak sértetlenségét, s követeli, hogy a gazdagok a szűkölködők nyomorán készséggel segítsenek. A legodaadóbb szeretettel karolja fel az ínségeseket, édes vigasszal tölti el a szerencsétleneket, kecsegtetvén őket a legfőbb és el nem múló javak reményével, melyek annál bővebbek, mennél súlyosabb és tartósabb volt a szenvedés. Azért az állam élén állók bölcsebben és czélszerűbben nem intézkedhetnek, mint ha a vallásnak a lelkekre való befolyását semmikép sem akadályozzák és engedik, hogy azok a vallás parancsaival a jó és tiszta erkölcsre vezéreltessenek. Bizalmatlankodni és gyanakodni az egyház ellen, először is nyilvánvaló igazságtalanság, de még nem is használ senkinek, csak az állami rend ellenségeinek s a mindent fölforgatni törekvő elemeknek. Magyarország Isten segedelmével nem volt ugyan színhelye azon iszonyú népzendüléseknek és rémületes zavargásoknak, melyek másutt megrendítették az államok nyugalmát. De a fenyegető veszély Minket is, Titeket is, Tisztelendő Testvérek, komolyan int és figyelmeztet, hogy mindinkább őrködjünk, hogy Magyarországon virágozzék, uralkodjék a vallás és a keresztény intézmények tiszteletben tartassanak. Azért óhajtandó mindenekelőtt, hogy az egyház