Népművelés, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
n a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, a Vas megyei Genesen született. Középiskolái végeztével a jogi pályát választotta élethivatásul. Ügyvéd lett és 1904-ben, a vasutassztrájk vezetői ellen indítottbűnpernek, a „tizenhármak perének” védőügyvédjeként került szoros kapcsolatba a munkásmozgalommal. Ez időtől kezdődően a szocializmus lelkes harcosaként tevékenykedett a Szociáldemokrata Párt soraiban, ám hamarosan szembe került annak opportunista vezetőségével. A német és osztrák reformisták uszályába sodródott pártvezetőség megalkuvó politikájával szemben Landler már ekkor az orosz szociáldemokrácia forradalmi irányzatát, a bolsevikok politikáját tekintette példaképének, és ez vezette az 1907-es villamosvasúti sztrájk, valamint az 1912-es politikai tömegmegmozdulások szervezésében. Az első világháború éveiben a háborúból kivezető tömegharc útját kereste. 1918 nyarán a MÁVAG dolgozói elleni csendőrsortűz hatására kibontakozott sztrájkmozgalommal kapcsolatban bebörtönözték és csak a forradalom szabadította ki. Mikor 1918. novemberében megalakult a KMP, Landler a Szociáldemokrata Pártban maradt ugyan, de tevékenysége arra irányult, hogy a pártot balfelé vigye. A A Magyar Tanácsköztársaság idején rendíthetetlenül küzdött a proletárdiktatúra megerősítéséért. Előbb belügyi népbiztosként vette fel a harcot az ellenforradalmi szervezkedések ellen, majd a Vörös Hadsereg főparancsnokaként a honvédő harcok irányításával szerzett hervadhatatlan érdemeket. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben élt emigrációban és minden energiáját a magyarországi illegális mozgalom szolgálatába állította. Miközben szorgalmasan tanította a Magyarországra küldendő fiatal kádereket, tevékeny részt vett a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom irányításában is, míg egyre súlyosbodó szívbaja — ezelőtt 30 esztendővel — el nem ragadta az élők sorából. Párizsban halt meg, ahonnan hamvait Moszkvába szállították, s ott a Kreml falában helyezték örök pihenőre. " KISFALUDY KÁROLY (1788. febr. 5—1830. nov. 21) akit jogosan nevezhetünk a magyar vígjáték megteremtőjének, 170 esztendővel ezelőtt született a Győr megyei Téten. Atyja gyűlölködése által megkeserített gyermekkor, a szellem szabad szárnyalását megbénító katonai fegyelemmel való birkózás, majd a festészet terén való többé-kevésbé sikertelen kísérletezés után, a váratlan színpadi siker lendítette végre a tehetségének megfelelő irányba. 1819-ben mutatta be Székesfehérvárott Éder színtársulata „Tatárok Magyarországban” című színművét s a darab kevéssel ezután a fővárosban, sőt Bécsben is sikert aratott. Gyors egymásutánban írta ezután darabjait, és működésének sikerült a magyar közönség érdeklődését a színpad felé irányítania. Hamarosan a pesti Irodalmi élet vezére lett. A kor fiatal írói, Vörösmarty, Bajza és Toldy vezetésével, közötte és az általa 1822-ben megindított „Auróra” körül csoportosultak, és Kisfaludy szervező munkája irodalmunk fejlődő életében éppen olyan jelentőssé vált, mint korábban a Kazinczy Ferencé. Bár a szerkesztés és az irodalmi élet irányítása sok idejét rabolta el, szorgalmasan dolgozott ő maga is. Színdarabjain kívül, amelyek közül „A kérők”, „Csalódások”, „Pártütők”, „Stibor vajda”, „Iréné” és „Mátyás deák” a legjelentősebbek, novellákat és verseket is írt, melyekben olykor a költészet legmagasabb régióiba emelkedett. „Mohács" című elégiája költészetünk egyik kimagasló műremeke, bár klasszikus formájával elüt Kisfaludy életművének egyéb kincseitől. Realista vígjátékai mutatják legvilágosabban Kisfaludy Irodalmi törekvését, és nem véletlen, hogy éppen ezek a művei azok, amelyek színpadjainknak ma is műsordarabjai. KOMJÁTHY JENŐ (1858. febr. 2—1895. jan. 23.) A XIX. század második felének már-már elfeledett költője, 100 esztendővel ezelőtt született Nógrád megyei tisztviselő-családból. Tanári pályára készült, de már egyetemi tanulmányai idején a költészet felé fordult minden érdeklődése. Anyagi körülményei megakadályozták az egyetem elvégzésében. Alig 22 esztendős, amikor polgári iskolai tanári állást kell vállalnia Balassagyarmaton, ahonnan hét év múlva a Nyitra megyei Szeniéré helyezik s az eldugott felvidéki városkában éli le rövidreszabott életét. Mindössze 37 éves, amikor az egyik budapesti kórházban örökre lehunyja szemét, éppen azon a napon, amelyen egyetlen ránkmaradt verseskötete — „A homályból” — megjelent. LANDLER JENŐ (1875. nov. 22—1928. febr. 25.) Kedves OLVASÓNK! Biztosabban kézhez kapja lapunk minden számát, ha példányonkénti vásárlás helyett előfizet rá. Ezért kérjük, hogy az alábbi megrendelőlapot töltse ki és kivágás után dobja be a legközelebbi postaládába. Reméljük, kedves olvasónk megszerette lapunkat és annak állandó előfizetője lesz. Előfizetési ár negyedévre: 9 Ft, fél évre 18 Ft, egy évre 36 Ft — — — — — — — — — — — itt revaganad — — —— — — — — — — MEGRENDELŐLAP 1958. év .....................................................hó 1-től megrendelem a NÉPMŰVELÉS című lapot. Az esedékes előfizetési díjat az Önök által kiküldendő posta csekkbefizetési lapon fizetem be. A megrendelő pontos címe, ahová a lap kézbesítését kéri: Név:..................................................................................................................................... Foglalkozás: .................................................. ............................................................ Város: Község: ............................................................................................................................ ..................................... kerület.......... ............................................. utca ....................... házszám .. .. emelet.. ., ajtó. 195.. évi ........................... hó ..... ........................................................... előfizető aláírása 29 Jelentős évfordulók február hónapban: 1533. febr. 6. szül.: Dudiih András -orvos, haladó szellemű természettudós (425 éve) — 1828. febr. 8. szül.: Jules verne, francia író (ISO éve) — 1923. febr. 10. megh.: W. K. Röntgen, német fizikus (35 éve) — 1828. febr. 12. szül.: G. Meredith, angol író (130 éve) — 1873. febr. 13. szül.: F. I. Saljapin, orosz operaénekes (85 éve) — 1813. febr. 14. szül.: A. Sz. Dargomizsszkij, orosz zeneszerző (145 éve) — 1848. febr. 15: megjelenik a Kommunista Kiáltvány (110 éve) — 1863. febr. 18: szül.: Justh Zsigmond író (95 éve) — 1673. febr. 17: megh.: J. B. P. Moliére, francia drámaíró (285 éve) — 1948. febr. 18: a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása (10 éve) — 1788. febr. 22. szül.: A. Schopenhauer, német filozófus (170 éve) - 1873. febr. 25. szül.: E. Caruso, olasz operaénekes (85 éve) — 1808. febr. 28. szül.: N. Datmler, francia festő és grafikus (150 éve) — 1533. febr. 28. szül.: M. Montaigne, francia író és filozófus (425 éve) — 1883. febr. 28. szül.: R. A. F. Réaumur, francia természettudós (275 éve). Zsadányi Ede