Népművelés, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

A Debreceni Kodály Kórus győzött angliai és olaszországi kórusverset­nyen — ezekről a győzelmekről ser­legek, oklevelek, angliai hanglemez­­felvételek tanúskodnak... Hogy mi­képpen győzték le és nyerték meg egy egyszerű újságíró-honfitárs szí­vét, arról csak az alábbi, dadogó so­rok beszélhetnek. Ha az újságíró költő lenne, könnyebb dolga volna, s ha zeneszerző, még sokkalta köny­­nyebb­ kórusművet szerezne, amit nekik ajánlana ... Nehéz és hálát­lan feladatnak tűnik prózai sza­vakba ön­teni az érzéseket, amelye­ket ők ébresztgettek... Semmivel sem érdemeltük ki, de ők így fogadtak bennünket: díszru­hában. Próba napja volt éppen, de próba helyett: díszhangversenyt ad­tak. Háromórásat. Kodály Úr eger­jénél már sírtam... A Hegyi éjsza­kák úgy zenget­t-csengett elő a lány­torkokból, mintha égi harsonák szól­nának ... mintha nem is emberi hangok, de hangszerek tombolná­nak ... Mi a legcsodálatosabb a kórus mű­vészetében? Gulyás György, a kar­nagy — a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola igazgatója — beszélgetésünk közben idézte a lá­nyokat: azokat a próbákat szeretik tán a legjobban, amikor egy-egy újonnan tanult kórusmű tartalmáról, a zene segítségével kifejezett mon­­danivalóról beszél nekik. Mert ha si­kerül megtalálnia azt az egy pontot, a mondanivaló lényegét, amiért tu­lajdonképpen az egész mű megszü­letett — hol a basszus mély g hang­jában, hol egy disszonanciákból ösz­­szetevődő hatalmas erejű harmóniá­ban —, arra építi fel az egész kórus­művet, drámailag azt hangsúlyozza ki s nem nyugszik, míg lányai is meg nem értik, meg nem érzik, mit, miért és hogyan kell énekelniük ... Azt vallja: sablonokkal — piano-jel­­zés, tempo jelzések stb. — nem meg­oldható a drámaiság deklamálása, a fő: a zenemű átélése. S kevésbé tart­ja fontosnak a pontos, szabályos éneklést — de megköveteli az elmé­lyedést, az emberi megszólalást. S milyen csodálatos művészekké vál­nak maguk a lányok is mesteri keze intéseire! Réveteg arccal — és réve­­teg hangon! —, valahonnan a legtávo­labbi mélységekből idézi egy puha­szőke hajú lány: Erdő mellett est­­i­ éledtem... Erdő, este, magány, s mégis valami végtelen bizalom ... mindez ott rezeg a vékonyka hang­ban; a szövegmondás szinte elmosó­dik, az éjszaka sötétje már-már min­dent elborít — de a csillagok tün­dökletesen megvilágítanak a nagy feketeségben egy picike lényt: az Éneklő Embert... A szólista és az alt-szólam a leg­megdöbbentőbb a kórusban. Az alt­tal is valami egészen valószínűtlent művel a karmester. Nem lányok, nem bodroshajú, törékeny nők éne­kelnek, drámai húrok, ősemberi erők rezegnek a torkokban, megre­megtetik a falakat... a hallgató egész bensőjét felkavarják és meg­tisztítják... (Mesélik, az itáliai kö­zönség tombolt, önkívületi állapotba került a kórus hallatán, mert „az olasz temperamentum nem bír el ennyi drámaiságot”. Szerintem: irigylésre méltó olasz őszinteség. Mert ez csak őszinteség, illetve ún. jólneveltség dolga. Valójában csak sírni, nevetni, átkozódni, szeretni, élni, meghalni , átesni a legna­gyobb metamorfózison: ezt lehetne csak tenni a kórust hallgatván ... mert ezt teszi a kórus is...) Érdemes volt néha az arcokat, pontosabban a szemeket figyelni. Mint megannyi hipnotizált... A zene, a karmester, a nagy emberi ér­zések hipnotizáltjai énekelnek é­s megszállottság lesz úrrá az egész hangversenytermen. Meghallgatjuk őket — és legyőzetünk. Így győzhet­ték le versenytársaikat, a döntőbíró­kat és a külföldi hallgatóságot is, a sajátos magyar zene mindenkihez szóló tolmácsolásával. A lánykórus mellett már vegyes­kórusuk is van, az olaszországi Arez­­zoban ezzel az alig egy esztendős kórussal nyertek második díjat (de egy hónapon át minden áldott este próbáltak!). Hogy melyik kórusé a jövő? Mindkettőnek megvan a maga speciális hivatása. Az énekkari ének­lés legmagasabb foka a vegyeskórus; 2—3 éven belül ezzel is magas szin­tet akar elérni a karmester. De a nemzetközi rangot képviselő lánykar nagyon alkalmas a magyar kórus­­irodalom tolmácsolására, lévén ezek főleg ifjúsági kórusművek. A lány­kórus tagjai csaknem kivétel nélkül a Szakiskola növendékei­t a vegyes­kórus férfitagjait újsághirdetés útján válogatta ki a karmester, ezzel is ki­­terjesztvén a kóruséneklés hatósuga­rát az egész városra. Ez a hatósugár egyébként is egyre szélesedik. A kó­rusok gombamódra szaporodnak Debrecenben. A nagyüzemek — a Gördülőcsapágygyár, a Vagongyár, a MÁV — kórusaival szoros, baráti kapcsolatban vannak. Gulyás György Az arezzói serleg Balról: a szólista Gulyás György új műve: a vegyeskar JUtp&Bcr

Next