Népművelés, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
A Debreceni Kodály Kórus győzött angliai és olaszországi kórusversetnyen — ezekről a győzelmekről serlegek, oklevelek, angliai hanglemezfelvételek tanúskodnak... Hogy miképpen győzték le és nyerték meg egy egyszerű újságíró-honfitárs szívét, arról csak az alábbi, dadogó sorok beszélhetnek. Ha az újságíró költő lenne, könnyebb dolga volna, s ha zeneszerző, még sokkalta könynyebb kórusművet szerezne, amit nekik ajánlana ... Nehéz és hálátlan feladatnak tűnik prózai szavakba önteni az érzéseket, amelyeket ők ébresztgettek... Semmivel sem érdemeltük ki, de ők így fogadtak bennünket: díszruhában. Próba napja volt éppen, de próba helyett: díszhangversenyt adtak. Háromórásat. Kodály Úr egerjénél már sírtam... A Hegyi éjszakák úgy zengett-csengett elő a lánytorkokból, mintha égi harsonák szólnának ... mintha nem is emberi hangok, de hangszerek tombolnának ... Mi a legcsodálatosabb a kórus művészetében? Gulyás György, a karnagy — a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola igazgatója — beszélgetésünk közben idézte a lányokat: azokat a próbákat szeretik tán a legjobban, amikor egy-egy újonnan tanult kórusmű tartalmáról, a zene segítségével kifejezett mondanivalóról beszél nekik. Mert ha sikerül megtalálnia azt az egy pontot, a mondanivaló lényegét, amiért tulajdonképpen az egész mű megszületett — hol a basszus mély g hangjában, hol egy disszonanciákból öszszetevődő hatalmas erejű harmóniában —, arra építi fel az egész kórusművet, drámailag azt hangsúlyozza ki s nem nyugszik, míg lányai is meg nem értik, meg nem érzik, mit, miért és hogyan kell énekelniük ... Azt vallja: sablonokkal — piano-jelzés, tempo jelzések stb. — nem megoldható a drámaiság deklamálása, a fő: a zenemű átélése. S kevésbé tartja fontosnak a pontos, szabályos éneklést — de megköveteli az elmélyedést, az emberi megszólalást. S milyen csodálatos művészekké válnak maguk a lányok is mesteri keze intéseire! Réveteg arccal — és réveteg hangon! —, valahonnan a legtávolabbi mélységekből idézi egy puhaszőke hajú lány: Erdő mellett esti éledtem... Erdő, este, magány, s mégis valami végtelen bizalom ... mindez ott rezeg a vékonyka hangban; a szövegmondás szinte elmosódik, az éjszaka sötétje már-már mindent elborít — de a csillagok tündökletesen megvilágítanak a nagy feketeségben egy picike lényt: az Éneklő Embert... A szólista és az alt-szólam a legmegdöbbentőbb a kórusban. Az alttal is valami egészen valószínűtlent művel a karmester. Nem lányok, nem bodroshajú, törékeny nők énekelnek, drámai húrok, ősemberi erők rezegnek a torkokban, megremegtetik a falakat... a hallgató egész bensőjét felkavarják és megtisztítják... (Mesélik, az itáliai közönség tombolt, önkívületi állapotba került a kórus hallatán, mert „az olasz temperamentum nem bír el ennyi drámaiságot”. Szerintem: irigylésre méltó olasz őszinteség. Mert ez csak őszinteség, illetve ún. jólneveltség dolga. Valójában csak sírni, nevetni, átkozódni, szeretni, élni, meghalni , átesni a legnagyobb metamorfózison: ezt lehetne csak tenni a kórust hallgatván ... mert ezt teszi a kórus is...) Érdemes volt néha az arcokat, pontosabban a szemeket figyelni. Mint megannyi hipnotizált... A zene, a karmester, a nagy emberi érzések hipnotizáltjai énekelnek és megszállottság lesz úrrá az egész hangversenytermen. Meghallgatjuk őket — és legyőzetünk. Így győzhették le versenytársaikat, a döntőbírókat és a külföldi hallgatóságot is, a sajátos magyar zene mindenkihez szóló tolmácsolásával. A lánykórus mellett már vegyeskórusuk is van, az olaszországi Arezzoban ezzel az alig egy esztendős kórussal nyertek második díjat (de egy hónapon át minden áldott este próbáltak!). Hogy melyik kórusé a jövő? Mindkettőnek megvan a maga speciális hivatása. Az énekkari éneklés legmagasabb foka a vegyeskórus; 2—3 éven belül ezzel is magas szintet akar elérni a karmester. De a nemzetközi rangot képviselő lánykar nagyon alkalmas a magyar kórusirodalom tolmácsolására, lévén ezek főleg ifjúsági kórusművek. A lánykórus tagjai csaknem kivétel nélkül a Szakiskola növendékeit a vegyeskórus férfitagjait újsághirdetés útján válogatta ki a karmester, ezzel is kiterjesztvén a kóruséneklés hatósugarát az egész városra. Ez a hatósugár egyébként is egyre szélesedik. A kórusok gombamódra szaporodnak Debrecenben. A nagyüzemek — a Gördülőcsapágygyár, a Vagongyár, a MÁV — kórusaival szoros, baráti kapcsolatban vannak. Gulyás György Az arezzói serleg Balról: a szólista Gulyás György új műve: a vegyeskar JUtp&Bcr